Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)
1983-12-24 / 304. szám
Háromnegyed év után Kulturális egyesület az Avason A múlt héten tartotta „évadzáró” közgyűlését az Avasi Kulturális Egyesület. A mostoha körülmények és néhány lelkes avasi lakálpalrióta hozta létre márciusban azzal a céllal, hogy a kulturális intézmény, közösségi életre alkalmas helyiség hiányát különböző szolgáltatásokkal, akciókkal kompenzálják. Csaknem negyvenezer ember igényeit kell itt előbb felkelteni, majd kielégíteni. Nem kis feladat ez, ha meggondoljuk, hiszen az intézményekkel jobban ellátott városnegyedekben is sok fejtörést okoz a hivatásos népművelőknek. (Éppen ezért kezdett szociológiai felmérést a Városi Művelődési Központ.) Az elképzelések megvalósíthatóknak is tűntek. Mégis önkritikusan fogalmaz Csorna Károly elnöki beszámolója. Jól sikerült (májusban) a lakótelepi nap, már kevésbé a humorfesztivál (a sportcsarnokban), s igen mérsékelten sikerült megvalósítani az egyik alapvető .célt: a tagtoborzást Ügy tűnt — a jelek erre mutatnak —, hogy az avasi polgárok szemlélőként, részvevőként szívesen elmennek néhány eseményre, ám áldozatot még nem szívesen vállalnak az egyesületért. A beszámoló a rossz propagandában látja az (egyik) fő okot. Csak félig és fenntartással fogadhatjuk el ezt, ha ismerjük azt a tényt, hogy a város lakosságának csupán 5 százaléka látogatja rendszeresen a művelődési házakat (már ahol van ilyen). Mindezeket figyelembe véve nem lebecsülendő az egyesület erőfeszítése, mint ahogyan az eredményéi sem. A jól sikerült lakótelepi nap. a néhány működő tanfolyam, eleven kisközösség azt jelzi, hogy valaminő igény azért van. A lakótelepi lét azonban — talán mert még új. hiszen még ma is épülnek házak, költöznek be új lakók —, nehezebben áttörhető fal, mint ahogyan azt az egéysü- let alapítói vélték. Több éves, szisztematikus, áldozatos aprómunkára van tehát szükség, hogy az emberek kilépjenek a lakásukból, megfogalmazzák és kielégítsék kulturális és közösség igényüket. Ez a felismerés es elhatározás már tükröződik az 1984-es munkatervben, amely szélesíteni kívánja a szolgáltatások és a kapcsolatok körét, javítani akarja a propagandát. Megtartják a már bevált, jó formákat, azaz megrendezik az avasi napokat, kiadják (kétszer) az Avasi Hírlapot, minden családhoz eljuttatják a szolgáltatásokról szóló információkat. Szorosabban működnek együtt a Hazafias Népfronttal, Vöröskereszttel, a pártoló üzemekkel. A beszámolót követő vitában „hézagpótlónak” és igen hasznosnak ítélték az egyesület munkáját, amely az elmúlt háromnegyed évben megtette az első döntő lépést ahhoz, hogy tényezővé váljon a városrésznyi lakónegyedben. (borpáesi) Epii cserép földi ibolya A virágkertészeknek jó jövedelmet hoz, a vásárlók is gyorsan megkedvelték a fokföldi ibolyát. Az egyik legdivatosabb dísznövény lett. A virágkertészetekből évente már egymillió cserép kerül ki, a színes növények általában gyorsan vevőre találnak. A növekvő kereslet nyomán a hazai nemesítők új fajtákat hoztak ki, ezeket az Országos Fajtaminősítő Tanács köztermesztésre engedélyezte. A hazai nemesítésű ibolyafélék jól alkalmazkodnak a piaci igényekhez. Közülük kettő korai érésével tűnik ki. A növények küllemére az egyöntetűség a jellemző. Előny az is, hogy egyidőben virágoznak. Egyre tetszetősebb a színösszetételük; a korábban divatos kéket lassan felváltja a rózsaszín, a lila és a bíbor. Három üzemben termesztenek fokföldi ibolyát nagyobb mennyiségben. A termésnek mintegy harmadát külföldre szállítják. Nagyüzemi szinten elsőnek a Rozmaring Kertészeti Mezőgazdasági Tsz-ben készültek fel a szaporításra, itt az első időben külföldi fajtákat használtak, s ezeket most fokozatosan felváltják az új hazai nemesítésekkel. Az új fajtákat a Rozmaring Tsz két szakembere. Végh János és Brückner Aba nemesítette. A munkához 1977-ben láttak hozzá. A fajták közül a Pesthidegkúti — ilyen néven vettek a dísznövények listájára — igen tetszetős, csillag alakú, sötétlila virágaival és korai érési idejével tűnik ki. A másik növény — ez az István király elnevezést kapta — bírborszínű, kiemelkedő virágzata a vásárlói. ízlésnek talán a leginkább megfelel. Korán nyílik, és így az átlagosnál hamarabb kerülhet a piacra, termesztése ezért is kifizetődő. A Délibábnak nagy, árvácska alakú virágai vannak, színe pedig halványlila, a negyedik fajta, a hangzatos nevű Rózsaszín álom szép, pasztell színű. Jellemzője, hogy a vil ág mérete az ösz- szes termesztett fajtáét meghaladja. Az új fajták már az üzletekben vannak, és a téli dísznövény-kínálatot gazdagítják. 4 Moszkvai Nagy Színhá2 bao Orosz tél fesztivál A hagyományos Orosz tel művészeti fesztivál idén is ünnepélyes premierrel kezdődik a Moszkvai Nagy Színházban: a társulat Rim- szkij—Korszakov Mese a láthatatlan Kityezs ^városáról és Fevronyija szűz lányról című operáját mutatja be. A fesztivált december 25-töl január 5-ig rendezik meg, ezúttal a húszadik alkalommal. A Nagy Színházban a közönség számos orosz és szovjet operát, valamint balettet láthat, gyönyörködhet a Szovjetunió legkiválóbb énekeseinek és balett-táncosainak — köztük Maja Pliszeckajának — a művészetében. Ünnepi programmal várják a zenekedvelőket és a nézőket Moszkva koncerttermei. Leningrádban a vendégek számára a színházi és zenei eseményeken kívül orosz népünnepélyt is rendeznek. Csak Moszkvában 30 000 külföldi vendégre számítanak. Karácsony (Feledy Gyula rajza) Hímzésminták lyukszalagon Amerikai, francia, közel- keleti es újabb NSZK-beli piacokkal bővítette az idén értékesítési körét a debreceni Minőségi Szabóipari Szövetkezet, termékei már tíz országba jutnak el. A kiváló minőségű, kis szériában készülő női és szabadidő ruhákból egymillió darabot küldtek az idén megrendelőiknek. A szövetkezet folyamatosan korszerűsíti gépparkját, az idén hárommillió forintért vásároltak nagy teljesítményű varró- és vasalógépeket, tavaly pedig lyukszalagvezérlésű hímzőgépet helyeztek üzembe; ez utóbbi révérv akár ruhánként változtathatják a hímzésmintákat. A debreceni szövetkezetben már az 1985-ös mintakollekciói állítják össze. Unokáink is látni Néha — amikor az Unokáink is látni fogják című műsort nézem — irigylem az építészeket. Egyik értelmiségi rétegünknek sincs ilyen tudatos, a szakma gondjait és presztízsét óvó, élesztgető műsora, mint Osskó Judité. Elképzelhető (hallottam már ilyen hangokat is), hogy nem minden építész szereti, de azt senki se vitatja, hogy műsorai mindenkor a közügy és közgondolkodás színijére emelik az építészetet. Mint ahogyan az is, hiszen mindannyian az általuk tervezett, létrehozott terekben lakunk. Nem túlzottan nagy megelégedésünkŰj lakótelepeink szürkék és zsúfoltak, a tenyérnyi kis lakások bennük méregdrágán kelnek el a piacon. Sokszor és bizony gorombán is tette ezt többször is szóvá Osskó Judit is. Egy idő óta azonban jobbah érdekli a „pult másik oldala”. Meddő dolog az építészeket szidni? Nem értől van szó. Nincs talán még egy szakma, amelynek a mozgásterét ennyire megIzek a múltból Előre megfontolt szándékkal recepteket adok közre. De mielőtt a bevásárlástól meggyötört, s az ünnepi eszem - iszom előkészületeinek lázában égő olvasó csalódottan félretolná az újságot, sietve leírom: ezen étkek közül egyik sem kerülhet a karácsonyi asztalra. Vegyék úgy. nogy a különleges receptu- rákat étvágygerjesztőnek szánom a hagyományos sült- pulykához, a töltött- káposztához, a halászléhez. Egy. az Egyesült Áliamok oan jól menő vendéglőt működtető magyar írásai között bukkantam rá a töltött medvetalp készítésének titkára. Hozzávalók egy medvetalp. sonka, gomba, tojás, pohárnyi vörösbor, fűszerek, valamint ecet és babérlevél. „A medvetalpat leforrázzuk, hogy a szörpamacsok kitéphetők legyenek. A forrázást márto- gatással megismételjük és borotvaéles késsel ismételten körbetakarítjuk a talpat és a kormok közötti részt is. Páclevet készítünk, eoben megfőzzük a talpat, s hagyjuk kihűlni. A csontokat, körmöket eltávolítjuk, és a sonkából, gombából, tojásból, fűszerekből készített keverékkel meg. töltjük, pergamenpapírba göngyöljük, olvasztott zsírral meglocsoljuk és forró sütőbe tesszük. Amikor megsült, a páclevet borral felöntjük. lefőzzük és a medvetalpra öntjük.'’ A másik recept úgy' kezdődik, hogy végy harminc verebet. A, leírásra a múlt század végen megjelent alföldi szakács- könyvben találtam rá. A paprikás úgy készül, hogy a gondosan megtisztított madarakat három kanál zsíron pirított hagymával, paprikával pirulni hagyjuk. Vizet és ecetet öntünk hozzá. s tejfellel adjuk fel. Fejedelmi asztalra persze nemesebb madár > dukál. Bornemisza Anna 1680-ból való szakácskönyvét idézem : „A pávát háromképpen készíthetni. 1. Melegen — sülve —. s levet alá- ja. avagy hidegen, úgy is jó. 2. Paste- tumba csináld. Hadd hűljön meg. 3. Sült pávát hideg étekben, minden tollával kell állatni.” A rákkésizítés fortélyait így adja meg a Csáktornyái Zrínyi udvar XVII. században íródott szakácskönyve: „Főzd meg a rákot, es a húsosát tisztítsd meg és vágd meg petrezselyemlevéllel, majoránnával, vereshagymát, ke- nyérbélt is bele, borsot. séfránt. gyömbért és egy tikmony- nyal, vagy kettővel jól összekeverni. Azután a rák haját megtölteni vele, és az megnyílt felét tikmonyos híg tésztába mártani és megrántani”. A végére hagytam a desszertet. A nyomdatör ténetileg is jeles könyvecskét M. Tótfalusi Kis Miklps adta ki, 1695- ben Kolozsvárott. A rózsa-kásáról van szó. ..Egy csuporba két tyúkmonvat kell ütni. abba egy kis rózsavizet tölts. másfél kalán nádmézet. egy kis liszttel jól összekevervén. hogy se hig.se öreg ne légyen; egy serpenyőbe egy kevés vajat tölts. mikor reá töltőd, ne légyen igen meleg: mindaddig keverd, míg megöcegedik, és szenet szíts alája. amíg szépén megpirul.” B. I. határozná a gazdasági helyzet, a megrendelő és a kivitelező felkészültsége. Ezt mondták el a szerda esti műsorban Ybl-díjas építészek, tervezőirodai és minisztériumi vezetők. A hajdan volt művészet iparrá szürkült, s ez a tény a legjobban éppen a hivatásszerető építészeket bántja. Az épület ugyanis nem közönséges áru, termék. Hosszú ideig (esetleg évszázadokig is) magán viseli a tervező, illetve a kor ismérveit, jegyeit. Túlságosan drága ahhoz, hogy a hibákat — akár egy emberöltőn belül — jóvá lelvessen tenni. Nemzedékek születnek, nőttek és nőnek még fel a rosszul funkcionáló lakótelepen, s a lakókat aligha vigasztalja meg, hogy ezt az építkezési formát kényszerhelyzet hozta létre. Illetve éppen most, a pénzszűke idején tudatosodik az evidencia erejével, hogy a csupán mennyiségi szemlélet és igény a pazarlás. Tehat (a látszólag) drágább, igényesebb az olcsóbb. Ä legjobbak (szerencsésebbek?) persze gúzsba kötött lábbal is tudtak táncolni, emelkedtek szép épületek is. Az Ybl-díjakat sem adták ingyen, méltatlanéi. Mégis csak megdöbbenve lehetett hallgatni a pályán maradt, s azt elhagyó szakembereket, akik arról beszéltek, hogy mennyire kiszolgáltatott a tervező. Mondjuk a kivitelezőnek és a háttériparnak. Mintha gúnyolódás lenne ez, hisz az ipar fejlődésének éppen a tervezői gondolatot, vagy ha úgy tetszik, művészetet kellene szolgálnia. Mind együtt: beruházónak, tervezőnek és kivitelezőnek magát a közösséget. Azaz a korátibi, technikában még fejletlenebb századokhoz képest is humánusabb, tudatosabban létrehozott terveket kellene alkotni. Éppen, mert ezek a tömegesen gyártott új városrészek már nem a spontán fejlődés eredményei. A szó szoros értelmében is hegyeket mozgatunk, ha kell (lásd Avas), játszi köny- nyedséggel leszünk úrrá a természeten. (horpácsi) Csipke Aki karácsonyra új ruhában szeretne pompázni, az már megvarrta, vagy hazavitte a szabótól, a boltból. Régi ruhát is újjá varázsolhatunk egy kis leleményességgel. Az új divatban nagy szerepet kapnak a kiegészítők, s ezek között első helyen szerepelnek a díszgallérok. sálak, kitűzők, nyakkendők. A rövidáru üzletben készen is vásárolhatók madeira gallérok, de ha van otthon regi csipkemaradékunk. a minta mentén körbevágva, máris készen van a mű. Szintén alkalmivá emel egy sima. egyszínű ruhát, ha egy díszzsebkendőt valamilyen szép brossal a kivágásba tűzünkr Ha a férj, vagy a papa nyakkendői között tallózunk, biztosan akad közte olyan horgolt, ami már nem divatos — a férfiakon. A női ruhán viszont most éli reneszánszát. De ha ilyen kellékek nincsenek a kezünk ügyében, egy szál élő virág is kellemes látványt a sötét ruhára tűzve.
