Déli Hírlap, 1983. november (15. évfolyam, 259-283. szám)

1983-11-25 / 279. szám

Sok emelet, sok kérdés

Véleményt kértek a városszépítőktől

Ez a magas ház még csak terv. és az sem teljesen biztos. hogy megvalósul. S ha mégis, akkor ebben a formában? Egyebek között azon is múlik a sorsa, hogyan vélekednek róla a Miskolci Vá- rosszépítő Egyesületben működő szakemberek.

Az egyesület legutóbbi vezetőségi ülésén dr. Kozák Imre elnök mondta el, hogy érdekes, izgalmas feladatot kaptak a Városi tanács építési, közlekedési osztályától: mondjanak véleményt a szóban forgó tervről. Az egyesület viszonylag rövid múltra tekinthet vissza, mégsem ez az első hasonló megbízás, mely címére érkezett. A városrendezési szakosztály tagjai megvitatták a Bánkút fejlesztésére kidolgozott tervet, és véleményükről levélben tájékoztatták a városi tanács vezetőit. Horváth Istvántól, a szakosztály vezetőjétől tudom, hogy ugyanez lesz a

feladatuk Görömböly részletes rendezési tervevei kapcsolatban is.

A városrendezési szakosztályban egyébként — néhány tervezőmérnök mellett — jó néhány olyan, városát szerető miskolci tevékenykedik, akinek nem szakmája az építészet. De így a jó. hiszen néha éppen a „laikus” friss szeme kell ahhoz, hogy új oldaláról mutatkozzon meg egy-egy városfejlesztési probléma.

De tériünk vissza a magas házra! Nem szeretnék a vitának és véleményalkotásnak elébe vágni, ezért csak néhány — ugyancsak laikus — kérdést fogalmazok meg. lel- tételezve, hogy ezek is szóba kerülnek a mérlegeléskor. A város általános rendezési tervében kétségkívül szerepel egy magas épület a Tokaj vendéglátóház. illetve a tőle nem messze fekvő tízszintes szalagház közötti térén. E terv kidolgozása óta azonban

Avasi aluljáró, átadás előtt

Várhatóan még az idén üzembe helyezik a már régebben megépített gyalogosaluljárót a Platán étterem mellett. Az erre járók biztonságát szolgálja majd, hogy az aluljáróban elhelyeznek egy rendőrpihenőt is, amelyet az Avas-délen szolgálatot teljesítő járőrök rendszeresen útba ejtenek.

(Ki)oktatás

sokat változtak a városfejlesztési irányelvek, s egyre gyakrabban hangoztatott kívánság. hogy emberi léptékű. változatos magasságú épületekből álló lakónegyedeket célszerű létrehozni. Ismeretes az is, hogy sokan idegenkednek a felső szinteken levő otthonoktól. Kell-e tehát magas ház?

A korábbi koncepcióval ellentétben.- ennek a paneles épületnek a megjelenése meglehetősen sivár. Sivár, már csak azért is. mert csupán az otthonok egy részéhez készülnének — takarékossági okokból — loggiák. Az eredeti koncepció szerint lábakra állították volna a házóriást. és így a lakások alatt helyet kaphattak volna üzletek, szolgáltató részlegek, esetleg kulturális célú intézmények. Ezzel a megjelenéssel díszére válna-e a Győri kapunak az épület?

A 13 lakószintre két lift szállítaná a lakókat, de ez sem jelentene garanciát arra, hogy alkalmanként ne tegyek próbára a felsőbb emeleteken élők türelmét és fizikumát a lépcsőmászással. És milyen lenne a fűtés, vízellátás?

A szomszédos tízszintes szalagházat túl közel építették a forgalmas úttesthez. A lakók azóta is panaszolják, hogy nagy a zaj. A terv szerint a magasház mindössze néhány méterrel kerülne távolabb az úttól, mint a tízszintes. Itt nem lenne panasz a zajos környezetre?

A gyár közelségéről, illetve az uralkodó széljárásról sem szabad megfeledkezni. Lehetne-e szellőztetni vagy ruhát teregetni a felsőbb szinteken, ha fű a bükki szél? Panelból lehet magas házat építeni — elbír ekkora terhet... Mégis kétséges, hogy ilyen méretű épületnél ez a technológia a legcélszerűbb. Sióval, lesz miről vitatkozni ...

(békés)

A majdartí mű helyén, 1977. augusztus utolsó napján

Egy éve avatták...

w

Uj gyár

a kohászatban

(Folytatás az 1. oldalról)

Egy évvel ezelőtt ezt írta a Déli Hírlap: A jelképes szalagátvágás tulajdonképpen egy gombnyomás volt. Három óra után néhány perccel megindult az izzó fém a Lenin Kohászati Müvek új acélművének elektrokemcn- céjéből.

Egy esztendeje annak, hogy átadták a hazai kohászati ipar egyik legnagyobb beruházását. Sok vendég, sok szakértő volt tanúja ennek a gyár története, szempontjából jelentős eseménynek. Marjai József miniszterelnök-helyettes kezelte a műszerfalat, s indította el azt a folyamatot, amelynek végeredménye 82 tonna jó minőségű acél lett.

A leg-ek gyára egyformán tiszteli és ünnepli a jelen és a múlt jeles napjait is. A kormány döntése 1977. január 13-án kelt a 920 ezer tonnás kombinált acélmű építéséről. Az alapkövet még abban évben, december

30-án rakták lé, de az ÉÁÉV Dancsosi János vezette brigádja mór augusztus végén hozzákezdett a tereprendezéshez a hajdani mű helyén.

Az acélmű gyáregységének vezetője Jung János. Korábban ö vezette a martint is, s így az új irányítása is értő kezekbe került. A martin és a kombinált mű között légvonalban a távolság alig háromszáz méter, egyébként egy korszak. Jelenleg két martinkemence

Arcképcsarnok

Asszony a történelemben

Balra fordul a fehér Lada a Bajcsy-Zsllinszky úton. Mögötte egy másik autó már csaknem megelőzi, amikor észreveszi a fehér kocsi tetején ágaskodó hatalmas T hetöt. Villámgyors helyzetfelismerés. A balra forduló kocsi tanulóvezetőjét az oktató irányítja, S bár a közlekedési helyzet nem teljesen egyértelmű. az oktató mégis feltalálja magát. Jobb keze ujjait a halántékához illeszti, s a nemzetközi jelbeszéd egyezménynek megfelelően mutogat. Érthetően, világosan kitűnik, mit mond. mit üzen a másik kocsinak, s közben a tanulója figyeli.

Ha most nem tanulja meg. miképpen kell átintegetni, átmu- iogatni ilyen helyzetekben, sosem fogja megtudni..

Sz. I.

Kivételes képességű asszony Juhász Sán- dorné Spisák Erzsébet: ügyelni tud rá, hogy szavaival ne az érzelemre, hanem az értelemre hasson. Értse pontosan az újságíró: ne becsülje alá, s ne értékelje túl azt, amit mond. És óva int: hősi arcképet ne fessek róla, nem tett ő csodát. Fegyelmezettek gesztusai is: nem veszi elő az Emléklapot, nem csecsebecse-holmi. Negyven esztendei párttagságát ismerték el vele tegnap: életének kétharmados többségének történelmére - mementó!

A sátoraljaújhelyi börtönből kapta negyven éve az első írott „leckéket” a tudományos szocializmusból. Édesapja, s cellatársai fogalmazták számára a máig üzenő tanulmányokat: „A szocialista ember minden időt megragadva fejleszti egyéni tudását, önmagában kiépíti az osztályerkölcsiséget, az önfegyelmet és a szolidaritás erejét... A szocialistának először önmagában kell meg- döntenie a kapitalizmust... A szocialista ember nem haszonelvű, de meggyőződésből szocialista...”

Nővére — özvegy Sárvári Józsefnéként ismert most Miskolcon — csempészte ki Erzsébet húgának 1943-ban a börtönből, a havonkénti „beszélőkről” a becses okmányokat.

*

Jó ideje ismerte akkor már az illegális pártmunkát a *8 éves Spisák Erzsébet. Apja, a Kassáról Göncre származott, három- gyermekes kalaposmester, őt, a legkisebbet 'útte magával a hegyközi falvakba — Pá- nyokra Kékedre — segítőtársként a röplapelosztó, s a Vörös Segélynek gyűjtő kőrútokra. És az alig-nagylány megtanulta a szabályt tőle: soha, senkinek, semmiről...

(..Nagyon szerettem az apámat. Hittem neki. Amit ő mondott és tett, az volt a jó js igaz...”)

Megtanulta erős szívvel elviselni a látványt amikor apját és annak elvtársát, Kruly Mihály gönci asztalost egymáshoz láncolva vitték el a csendőrök a zsúpfedélig feldúlt házból. („Még a szerelmes leveleimet is széjjelszedték, röplapért kutatva... hódolóim voltak nekem is” — pirosodott el ez egyszer az őszhajú asszony). Hanem azt már csak apja pár napig tartó szabadulása után — 1944 márciusában — tudta meg: a soroksári kínzókamrát is megismertették a gönciekkel. A hírhedett zöldkeresztes ház pincéjét, ahol a nők mellébe gombostűket tűztek, a férfiak bőre alá levegőt pumpáltak, s az ajtó zárja közt törték össze ujjai- kat... S akkor tudta meg azt is: apja — közvetlenül a szabadulása után — még eleget tett elvtársai kérésének: erte utazott feleségével először bejárta a várost, tájékozódott, s a megbeszelt jeladással értesítette őket a német megszállásról. Jelzésére másnap virradatkor kitört a történelmi nevezetességű, sátoraljaújhelyi börtönlázadás.

(..Apám csak pár napig volt szabadlábon. Ismét letartóztatták. És nem láthattuk többé. Magospusztára internálták, aztán Da- chauba vitték — már betegen...”)

Hát ez Juhász Sándorné Spisák Erzsébet 40 éves párttagságának indíttatása. Szűkszavú vázlatra futja e helyen a folytatásból is. Apja nevét ma utca őrzi Göncön, a hajdani ház falán márványtábla emlékeztet rá. Édesanyja — aki a falu első tanácselnöke volt — ma 87 esztendős; s miskolci lakos lett. Ö maga pedig ...

... Gyertyafény mellett ő olvasta fel Göncön a debreceni ideiglenes nemzetgyűlés nyilatkozatát: ő volt a Nemzeti Bizottság első. kommunista képviselője ott; ő volt az első választási szónok Vilmányban a párt programjával: a gönci rendőrkapitányságon az első tisztnő — alhadnagyi rangban; s az első kapitanyságvezető-nő is — éppen Sátoraljaújhelyen ... Miskolcon 27 éve él. a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, s rendőr alezredesként vonult nyugdíjba. Férje is nyugdíjas. Gyermeke nincsen.

(„Minden nem sikerülhet az életben” — s ez egyszer felhősödön el homloka.)

R. <L

üzemel; a kombinált acélmű termelését pedig 1985-ig kell kapacitása felső határáig felfuttatni. Jung Jánost kérdeztük az eltelt egy esztendőről :

— Egyértelműen nehéz volt ez a 365 nap. A kohászat válsága nálunk csapódik le igazán, hisz mi vagyunk az alapanyag-termelők. Azt mondhatnám, hogy a berendezések jól vizsgáztak — ámbátor azt mindenféleképpen szóvá kel! tenni, hogy néhány kisegítő egységnél problémák adódtak, az alkatrészeket importból kellett beszerezni, s ez bizony nehézségekbe ütközött.

— Kialakult itt egy törzs- gárda, elsősorban azok, akikre már az építkezés ideje alatt is számítottunk. Hozzájuk jönnek azok a kollégák, akik az acélművet, hogy úgy mondjam, nem megtanulták, hanem tanulják. Rájuk is lehet számítani. Sok újat csináltunk, például ebben az egy évben öntöttünk gőzturbina-kereket is, amelyet eddig Európában csak két cég tudott készíteni. Mi inkább — a szükség hozta így — a minőségre megyünk. Az éves teljesítményünket 920 ezer tonnában határozták meg, jelenleg ennek a 80—85 százalékát hozzuk, két év múlva szinten leszünk.

— Az acélmű munkásairól még annyit feltétlenül meg kell említeni, hogy jó együtt lenni ezekkel az emberekkel, tudom, hogy mindenben számíthatok rájuk. Rekordok, minőségi paraméterek dőltek meg ezen év alatt, sok keserűség, de még több öröm ért engem. Sajnos, hiába dolgozunk világszínvonalon, a fiatalok nemigen jönnek hozzánk.

Az 1982. november 25-i ünnepélyes csapoláskor nyitották ki először a kombinált acélmű emlékkönyvét, s a kormány elnökhelyettesét, Marjai Józsefet kérték fel, hogy az első bejegyzést megtegye. ö a következőket írta a díszes bőrkötéses könyvbe:

„Köszöntjük az alkotókat, minden közreműködőt az avatás ünnepén. Hasznosítsák és fejlesszék tovább ezt a nagyszerű alkotást, fogjanak össze a mindennapi munkában, mind több érték termelésében, a magyar ko~ hászat kritikus időszakának eredményes áthidalása, egész ország érdekében, jgy, hogy nemcsak a kohászat, az egész ország megerősödve kerüljön ki ebből az időszakból.”

B. L—I. S.

I