Déli Hírlap, 1983. október (15. évfolyam, 233-258. szám)

1983-10-17 / 246. szám

A szülőket is meg kell nyerni Szőlősgazdák ligjelmék Hétköznap: csak Közép-Garadnáig Ismerkedés az utcán ♦ Anyáskodó kislányok tására vállalat munkát. Mert meg kellett őket győzni arról is: a gyermekeik felkarolása nem 'pusztán jótékonykodás, hanem cserébe azt is elvár­ja tőlük, a társadalom, hogy munkát vállaljanak, fizeté­sük arányában az óvodai szolgáltatásokért térítést fi­zessenek, s a gyerekeket ott­hon is körültekintőbben gon­dozzák. 1977-ben mindössze 336 ci­gánygyerek járt óvodába, ami e korcsoport 5,6 százalékát jelentette. 1981-ben már 1300- ra emelkedett a számuk, (Ezek az adatok abból a pályamun­kából valók, amellyel díjat is nyertek a legutóbbi peda­gógusnapon.) Társadalmunk fejlődése szempontjából nem mindegy, hogy ezek a gyerekek milyen előképzettséggel kezdik meg az általános iskolát. A ci­gánygyerekek jelentős há­nyada sajnos, óvodai előkép­zés nélkül kerül az iskola­padba, pedig az iskolaelőké­szítő nem pótolja a három éves óvodai nevelést. Az ő esetükben kulcsszerepe van az óvodának, az iskolaérett­ség elérésében, illetve a hát­rányos helyzetükből adódó hiányok pótlásában. A gyakorlati munka ta­pasztalatai nagyon összetet­tek. Az első naptól éreztetni kellett ezekkel a gyerekek­kel, hogy az óvónők ugyan­olyan gonddal, szeretettel ve­szik őket körül, mint a töb­bieket. Jól kamatoztatták a kislányok anyáskodó hajla­mát, akik játékos anyaszere­pet vállalva tanították meg új társaikat az óvodai rend­re, szokásokra. A leghama­rabb az egészségügyi szoká­sokat sajátítják el, s hamar igényükké válik a tisztaság. Lassabban haladtak viszont a kulturált étkezés rendjének elsajátításában, s a legnehe­zebb megszüntetni az elma­radásukat az anyanyelvben. Az Árpád utcai óvodában az eddigi tapasztalatok birto­kában tovább végzik ezt a pedagógiai munkát, mert tud­ják, hogy az eredmények nem hónapok és évek. hanem évtizedek távlatában lesznek mérhetők. OLÁH EBZSI Az év utolsó negyede Az év utolsó negyedét írjuk, s még mindig kérdéses, hogy az esztendő végére átírhatjuk-e a gazdasági jelzőtábla eddi­gi, felemás eredményűnek mondható kimutatásait. Az első nyolc hónapban ugyanis a hazai ipar kerek egy százalékkal produkált csak többet, mint tavaly. Hűbb a kép, s a helyi­vel való összehasonlítás is könnyebben elvégezhető, ha a szo­cialista ipar teljesítményét az élelmiszeripar nélkül tesszük mérlegre. Ez a mutató arról árulkodik, hogy á mindössze félszázalékos többlet alatta marad országos várakozásaink­nak. Az eddigi gyakorlatból tudjuk, hogy az utolsó negyed, a már szinte hagyományos év végi hajrá, még srófolhat az eredményeken. Bár, ki tudja...?! Ebben az értékrendet gyorsan változtató, világban felborulni látszik az eddigi me­netrend. A miskolci ipar például a máskor általában langyos januárban és februárban meghökkentően magas termelési értéket és kivitelt ért el. Nagyon jól indult az év, de április­tól még az olyan nagy dinamikájú cégnél is, mint a drót­gyár, visszább kellett csavarni a remények lángját. Persze a jó start még a féléves elszámoláskor is éreztette hatását: a város ipari termelése 2—2,5 százalékkal tetézte az egy év­vel korábbit. Ez ugyan alatta marad a tervezettnek, de még mindig magasabb, mint az országos átlag. Illusztrációként válasszunk egy szélsőséges, de számunkra hízelgő példát. A gépipar hozamnövekedése egyik évről a másikra mintegy két százalékra tehető. A D1GÉP három esztendeje már tartósan kilencszázalékos termelésnövekedést regisztrálhat évente. Az átlagbérek növekedése (négy-öt százalék) meghaladja a termelési indexet, s így nincs mit csodálkozni azon, hogy a kereskedelem folyó áron számított forgalma 7,7 százalékkal (Borsodban és Miskolcon ennél még valamivel többel!) emel­kedett. A dolog másik oldala viszont az, hegy tartalékainkat éljük fel, azaz többet veszünk ki a „kalapból”, mint ameny- nyit beleteszünk. Mindebből következik, hogy a fogyasztói árindex az év első nyolc hónapjában nyolc százalékkal ha­ladta meg az előző évit. Az év végét váró miskolci vállalatvezetők nem pesszimis­ták, de realisták. Csodákra számítani nem lehet: már az idő rövidsége miatt sem. Városunk gazdálkodó szerveinek nagy a tehetetlenségi nyomatéka, s egy ilyen stabil nagyzenekart nem lehet egyik napról a másikra áthangszerelni. Tény az, hogy a miskolci ipari export kilencven százalékát adó négy vállalat (DIGÉP, LKM, December 4 Drótművek, húsipari vállalat) nem azzal kezdte, illetve folytatja az esztendő utol­só negyedét, hogy rosszabb már nem lehet, hanem az óva­tos optimizmussal fogalmazó prognózisok szerint: csak jobb Nagy tapintat és pedagógiai érzék kellett ahhoz a munká­hoz, amit az Árpád utcai óvo­da nevelői tavaly elkezdtek. Azt tűzték ki célul, hogy mi­nél több környékbeli cigány- gyereket csalogatnak be az óvodába. Nem ment egyik napról a másikra. Két nagycsoportnyi gyerek­kel indultak el a különleges találkozóra, az ismerkedésre kiszemelt füves térre. Vittek magukkal néhány cukorkás- esomagot, s a dalos játékhoz való, saját készítésű fej dí­szeket. Az utcán játszadozó gyerekek először gyanakvó kíváncsisággal méregették az óvodásokat, de a bátrabbak hamar bekapcsolódtak a csi- gabigás, a töröm, töröm a mákot című játékba. Mire a cukorkát kínálni kezdték, már egész sereg fekete sze­mű. apróság nyüzsgött az óvodások körül. A követke­ző alkalommal már ismerős­ként köszöntöttek jó néhá­nyat. Az óvónők a lakásokba is bekopogtattak azzal a nem titolt szándékkal, hogy meg­győződjenek róla, hány óvo­dás korú gyermek lakik a környéken. A nehezebb feladatot a szülők megnyerése jelentet­te. Az óvónőket bizony, nem mindenütt fogadták tárt ka­rokkal. Többen hatóságot lát­tak bennük, és attól tartottak, hogy intézeti gyerekké akar­ják tenni a csemetéjüket. Ki- sebb-nagyobb fenyegetések­ben sem volt hiány, míg né­hány vonzó példa meg nem tette a hatást. Az óvoda ve­zetőnője különös epizódként tartja számon az egyik édes­anya reagálását. Az első lá­togatása alkalmával még az­zal is fenyegette őket, hogy a fejükre borítja a krump­lis fazekat. Később hatott a Én vagyok a napos ..: szép 9ző, s egy szál szegfű kíséretében vitte a gyereket beiratkozni, kérve a vezető­nő bocsánatát. Figyelemre méltó, hogy a gyermek óvodai nevelése visszahat a szülők viselke­désére is. Több gyermek édesanyja az óvónők bízta­Cigánygyerekek az óvodában Borverseny a Bortanyán Szüreti napot rendeznek szombaton Miskolcon. Ennek keretében borversenyt tarta­nak délután 2 órától a Bor­tanyán. Várják a kisterme­lők jelentkezését boraikkal: nevezni a helyszínen, a ver­seny előtt déli 1 óráig, elő­zetesen a Gárdonyi Géza Mű­velődési Házban lehet. A bo­rokat szakértőkből álló bi­zottság bírálja el. a legjobb­nak ítélt nedűket arany-, ezüst- és bronzoklevéllel ju­talmazza. A rendezők kérik a ter­melőket. hogy a fehér boro­kat fehér, a vörös borokat zöld, literes üvegekbe palac­kozzák. Gyógyít és szépít A méz A reggelire fogyasztott méz gyorsan ad energiát, mint­hogy a test a benne lévő szőlő- és gyümölcscukrot közvetlenül fel tudja hasz­nálni. Egy hosszú munkanap után egy kávéskanálnyi méz segíti a „kikapcsolódást”, meghozza az áhított belső nyugalmat, és megkönnyíti az elalvást. Hippokratésztől, a görög orvostól és filozófustól szár­mazik a hurut elleni legré­gibb recept: egy csésze forró tej, mézzel. A folyékony arany a görögöknél és a ró­maiaknál enyhe hashajtóként is kedvelt volt. Dr. Jarvis, természetes gyógymódot al­kalmazó amerikai orvos jó tapasztalatokat szerzett, ami­kor ízületi gyulladásnál azt ajánlotta betegeinek, hogy mézet egyenek fájdalomcsil­lapítóként. Dr. W. G. Sak- katt, híres bakteriológus, a coloradói mezőgazdasági Reparáiják a kisvasúi pályáját A ícrmészetkedvelők bizo­nyára tudják, hogy október 3-tól megváltozott a LAEV menetrendje. Arról is több­ször beszámoltunk, hogy a Kilián—Garadna vonalon pályakorszerűsítést végeznek, illetve a parasznyai szárny­vonalon a “4—75-ös szel­vényt, ahol kisiklott a kis­vasút, átépítették. Gedeon István, a Lillafüredi Állami Erdei Vasút üzemfőnöke most az újabb fejleményekről tájékoztatott bennünket: — Munkanapokon az öt pár vonat helyett három, hétvégeken a kilenc helyett csodái egyetem tanára kiderítette, hogy a méz antiszeptikusan hat, megöli a baktériumokat: „mert a méz sok káliuhnot tartalmaz, és a kálium ki­szívja a baktériumokból a nedvességet, amelyre szapo­rodásukhoz szükségük van.” Egy mézfürdő bársonyos­sá, puhává és simává teszi a bőrt, serkenti a vérkerin­gést, és feszesebbé teszi a szövetet. A hajmosáshoz használt enyhe mézsampon balzsamként hat. Egy saját­kezűig készített mézpako­lás valódi fiatalító kúra. Ke­verjünk össze egy kávéska­nálnyi mézet egy evőkanál­nyi sovány túróval sűrű péppé, a keveréket kenjük az arcunkra, és hagyjuk ott legalább 20 percig. Ez fesze­sebbé teszi a bőrt és kitisz­títja a pórusokat. A méz azonkívül enyhíti az égési sebek okozta fájdal­mat és megakadályozza a bőr felhólyagzását. négy közlekedik. Az első vo­nat a Kilián-északtól nyole óra tíz perc helyett fél ki­lenckor indul, míg Garadná- ról fél hét helyett 15 óra 20 perckor. A téli menetrend jövő év április 27-ig érvé­nyes. A fővonalon öt éve kezdődött meg a pálya épí­tése. Eddig mintegy 10 és Cél kilométeres szakaszt korsze­rűsítettünk. ebből az idén csaknem egymillió forintér­tékben, 400 méteres sínpá­lyát építettünk át. Itt hív­nám fel a kirándulók fi­gyelmét, hogy mától az épí­tési munkák miatt a sze­mélyvonatok munkanapokon csak Közép-Garadnáig köz­lekednek: a hétvégeken a végállomásig Ezzel a mun­kával a tervek szerint no­vember végére végzünk. A 14 kilométeres szakaszból még 3 kilométer sínpálya vár felújításra. Az északi te­hermentesítő út megépülése miatt azonban pályakorrek­cióra is szükség van. főleg a Kilián és a Majláth közti nyomvonalon. A beruházá­sok révén Garadnáig a kis­vasút közlekedése sokkal biztonságosabb lesz. mint eddig. Még annyit, hogy a parasznvai szárnyvonal mint­egy száz méteres szakaszát — ahol a kisiklás történt — átépítettük, és hamarosan el­dől, hogy jövőre megindul- hat-e itt a forgalom. T. L. Az építési tilalom alatt ál­ló területek felülvizsgálatá­val, valamint a tömbbelsőit feltárásával újabb építési telkeket adhattak át az épít­tetőknek Miskolcon. A váro­si tanács végrehajtó bizott­sága legutóbb így nyolc te­lek odaítéléséről dönthetett. Vendégszereplés a konyhában Magyarul beszél, németül főz A levegőben ínycsiklandó illat terjeng, a lábasok körül fehér- sapkás kukták, szakácsok egész hada nyüzsög, s teljes a bábeli nyelvzavar. Töredékes német és magyar mondatok, francia és angol szakkifejezések rep­kednek, s ba kell, egy kis mu­togatás is segít a megértésben. A Tokaj vendéglátóház kony­háján igazi nemzetközi össze­fogással készült el a vacsora: a vendéglátóház főszakácsainak posztját az NDK-beli Neubran- denburgból érkezett vendégek vették át. Tolmácsot hívtunk, de ki­derült, hogy felesleges, hiszen Kurt Tamme, a neu branden­burgi Hotel Négykapu mes­terszakácsa meglehetősen törve, de beszél magyarul: — A feleségem magyar, így tanultam meg valamelyest ezt a nehéz nyelvet. Bár enél- kül is megértenénk egymást a magyar mesterszakácsok­kal, hiszen szakmánkban sok a nemzetközi szakkifejezés, ami mindenkinek ugyanazt jelenti. Kurt Tamme két kollégá­jával, Brunhilde Vogt tál és Jürgen Struckkal érkezett a Miskolci Vendéglátóipari Vál­lalat meghívására testvérme­gyénkből, a Vendégvárás az Avas-alján rendezvénysoro­zatra: ők voltak a német va­csoraest gazdái. De vaion mi illatozott a fazekakban? — Neubrandenburgi ká­posztaleves, töltött sertéskar Brunhilde Vogt és Kurt Tamme, vacsorakészítés közben. raj, hagymasaláta és burgo­nyapüré a menü — magya­rázta Kurt Tamme. A német mesterszakácsot arra kértük, hogy tekintsen el az udva­riasságtól, s mondjon őszinte véleményt a magyar konyhá­ról: — Nagyon szeretem és nagyra tartom a magyar le­veseket. különösen a szegedi halászlét. Én személy szerint még nem találkoztam olyan magyar ételkülönlegességgel, ami ne ízlett volna, de az tény, hogy a magyar konyha fűszerezését, a kiadósabb. zsí­rosabb ételeket kicsit nehéz megszokni a német gyomor­nak. Tegnap az Avas Kupa versenyen is egy mecklenbur- gi hidegtállal nyertünk kü- löndíjat, amely sovány hú­sokból, zöldségekből állt, ele­get téve a korszerű táplálko­zási elveknek. A neubrandenburg-' mes­terszakács otthonában azon­ban meg kell férnie egymás­sal a gasztronómiai irányza­toknak. a nemzeti ízeknek ... — Váltogatva főiünk ott­hon feleségemmel, mikor ki­nek van ideje, s így hol ma­gyaros a vacsora, hol igazi német falatok kerülnek az asztalra. De szó ami szó, a sü­teményekben nem tu om le­körözni az asszonyt... A neubrandenburgi mester­szakácsoknak a sikeres va­csoraest után másnap/a leg­őszintébb sajnálatunkra, haza kellett utazniuk. De konyhá­ikban vendéként, s munka­társként szívesen látják a magyar szakácsokat. (k—6)

Next

/
Oldalképek
Tartalom