Déli Hírlap, 1983. október (15. évfolyam, 233-258. szám)
1983-10-15 / 245. szám
Csodálom Ráday Mihály szívósságát. Nincs hálátlanabb dolog, mint állandóan csak hibákról beszélni, szinte beleverni a néző orrát az elfecsérelt, elherdált értékbe. „Nem nagy ügyek” — le- gyintjük sokszor fáradtan, rezignáltál!, pedig Rádaynak igaza van. Ha mindenki „csak” egyetlen aranyhalat visz haza a tóból, csak egy icipicit rondít a városán, az összkép lassan, de visszavonhatatlanul megváltozik. Előbb eltűnik egy szép kapudísz, egy portál, egy szépen faragott kő. s utóbb már utcák, kertes családi házak eltűnését is zokszó nélkül tudomásul vesszük. Nem szólunk a gazzal felvert telkekért, a butikokkal elcsúfított főutcáért, közterekért. Illetve az emberek dohognak, óg- nak-mógnak, és nem teszünk semmit. De mit is tehetnénk? — vetődik a fel a (jogos) kérdés. Feltették a KISZesek is, akik Ráday műsorán felbuzdulva, felajánlották a szolgálataikat: mennének (jönnének!), hogy valóban társadalmi munkában táborba szállva, szakszerű irányítás mellett mentsék, ami menthető, csinosítsák a város (oka)t. Ráday szomorúan nézett a szemüvege mögül, mert a fiatalok — eddig — nem kellettek sehol. Kétszeresen is pazarlás ez, mert a fiatalok csalódása, ked vészé- gése legalább akkora veszteség, mint a rozsdaette kapuké, málladozó vakolaté. Hányszor beszélünk hánya- vetien, igaztalanul a fiatalokról! Pedig — ilyenkor, szüret ideién illő elismerni — nélkülük szedetlen maradna az alma. ott rohadna a tőkén a szőlő. Engedjük: meg hát nekik, hogy ők is formálhassák a városokat. Az ember a kezével is tanul. Amit megformált, ami munkát adott neki, azt jobban megbecsüli. „Kis” dolgokról beszél Ráday. Itt van — a csütörtök esti műsorból — az utcakő esete. Sokszor elgondolkodtam magam is, hogy miért dagasztjuk a szeméthegyet a teherautószámra odahordott, még felhasználható kővel, téglával, építőanyag-maradékokkal? Miért betonozunk- bitumenezünk le mindent, szinte dühösen irtva fát. bokrot, füvet? Ráday példái szemléletesek. Ami fölösleges, csúnya, az egyszersmind drága is. Kiszámíthatatlan, hogy mit költünk pazarlóan olyasmire, ami kis gondozással, reparálással még használható lenne, ráadásul az „új” csúfosabb, fantáziátla- nabb. H. S. afc Hódosi Gyula és a kíváncsi gyerekek % ' Kondásnak a lapos mester a fülét, majd az ütőt. Utóbbit bőrrel, nehogy „vas a vason legyen”, mert akkor fülsértő, csikorgó hangot adna. A kondások és egyes vidékek csikósai a lapos kolompot részesítik előnyben, ezeket aztán maguk „hangoljak be”, úgy, hogy egy kis vályút ütnek az oldalára.-' Apropó, vályú! Manapsag az állatokat többnyire vas- és betonvályúból itatják. Ezért van. hogy a rideg rézcsengők élettartama rövid, mert a vályúhoz ütőd- ve könnyen törnek. A bemutató, a magyarázat után következett az igazi gyerekcVöm: mindenki főkolompos lehetett néhány percig, hogy csak úgy csen- gett-zengett a terem. Amióta él az Olvasó Népért mozgalom, Miskolcon is sok olyan rendezvény volt, amelynek keretében a könyv szere- tetéböl, ismeretéből különböző korosztályok vizsgáztak. Most a Miskolci Városi Könyvtár a KISZ városi bizottságának kulturális munkabizottságával közösen a fiatalok számára szer. vetett Olvasó ifjúságért címszóval vetélkedőt. Az Olvasó Népért mozgalmat két évtizeddel ezelőtt azért” indították útjára, mert számon kérhetjük bizony magunkon: mennyire barátaink a könyvek? A kérdés Imre Lajos grafikái Imre Lajos grafikusművésznek nyíli-k kiállítása hétfőn, délután 5 órákor a Mini Galériában. A Kossuth utca 11. szám alatti tárlat november 19-ig tekinthető meg, naponta 10-től 6-ig, szombaton 2 óráig. Abaúj íii virágok Érdekes es szépnek ígérkező kiállítás nyílik hétfőn délután fél ötkor az encsi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban. A III. Aba- úji virágok díszítőművészeti pályázat munkáiból rendezett kiállítást Tóth Lajos, a B.-A.-Z. megyei Tanács Encsi járási Hivatalának megbízott elnöke nyitja meg. Gyermekek divatja Lezserek és zsebesek A gyermekek öltöztetése a 18. század végétől óriási változáson menr. át. Akkor még a legkisebbek is a felnőttek ruháinak lekicsinyített mását viseltek. Lehét. Hogy ez a kor divatja szerint szép volt, de hogy az apróságoknak nem volt kényelmes, abban biztosak lehetünk. Egy-két évvel ezelőtt már-már úgy tűnt, hogy a kicsik divatját sem kerüli el a nosztalgiahul- lam: 30 fokos hőségben is láttunk maxiszoknyába bújtatott kislányokat, és gondosan elegánsra „szabott” fiúcskák altiról! öltönyben. Ezt a buta divatot szerencsére kinőttük. A mai gyermekek aiapru- határában kötényruhákat, különböző előkés, skót és rakott szoknyákat, melles nadrágokat találunk. Ezek a ruhadarabok nem testresza- bottak. eléggé lezserek — így' a divat adta lehetőségekkel méretkülönbségeket is át lehet hidalni. A szabászati megoldások. rafináltságával külön bőséget lehet tartalékolni a szabad mozgáshoz, ami a gyermekek esetében nem elhanyagolható. Ilyenek például a vállon e]öl és hátul elhelyezett hajtások, piék. vagy a szoknyákat bővítő mély hó- lok. A kicsinyek öltözékein igen fontosak a zsebek. Nemcsak díszként .kerülnek a ruhára. de funkciójuk js van: számtalan apró holminak el kell férni bennük. Ezért aztán a tervezők sok „rejtekhellyel” látják el elöl-hátul a szoknyákat, nadrágokat. Az őszi gyermekdivat célszerű. sok darabból álló. ösz- szeépíthető és egyénien alakítható, csupa jól hasznaiható, jól kezelhető ruhadarabot tartalmaz. Ugyanakkor vidám, kedves és színes is. S. A. Vetélkedő négy könyvtárban Az olvasó ifjúságért minden korosztályra vonatkozik. Érdekes, hogy a beiratkozott olvasók alapján a könyvtárak kimutathatják: szinte a nyugdíjasok száma a legmagasabb a mindig visszatérő könyvkölcsönzők között. Utánuk pedig (vagy inkább az exponáltabb számok alapján) azonnal a diák- és az egészen ■ fiatal korosztály következik. Az iskoláktól ugyanis nem lehet elvitatni, hogy mégis itt tanítanak meg olvasni, itt hívják fel a könyvek tiszteletére és a könyvtárak hasznára a figyelmet. Egészen más kérdés, hogy felnőtt korban — amikor magát is építi — miért nem él ezzel megfelelően az ember. Nem él vele eléggé (nem ide tartozik, hogy miért), de lemondani semmiképpen nem lehet arról, hogy bármikor többre tartsa tananyagnál az irodalmat. A könyvtárak, a tudás mindenkori tárházai, köz- művelődési munkájuk nagyon fontos részének tekintik, hogy a tizen- és huszonéveseket a könyvvel megbarátkoztassák. A lényeget nem egyszerűsíti le, csak érthetővé teszi a mostani játékos forma, az Olvasó ifjúságért vetélkedő is. Forgatókönyve szerint elsősorban könyvtárhasználatra tanít, tudatosítja, hogy mi a kézikönyv, hogyan kell kezelni egy nagy katalógust, de számonkéri a helyismeretet is, az olvasottságot is, kíváncsi a klasszikusok és a mai modern • irodalom ismeretére. A ma délelőtti vetélkedőn nyolc miskolci középiskola vett részt, a több mint harminc csapat fiataljai jórészt már túl vannak az ilkolás koron; a kohászattól az egészségügyig számos vállalat és intézmény képviselteti magát. Az eredmény (hétfői számunkban ismertetjük a helyezetteket) talán az lesz, hogy az iskola is adhatna többet, de egy biztos: az a több. mint száz fiatal, aki könyv- és olvasottság ügyben hajlandó volt hírét-nevét kockára tenni, felkészült. A Szabó Lőrinc, a Petőfi, a József Attila és a Molnár Béla Ifjúsági Házban műkp- dő ifjúsági könyvtár a mai találkozás négy színhelye, a verseny talán nem is a helyezésekért folyik. A közép- iskolások és a felnőtt fiatalok első három-három helyezettje a díjak értékénél többet tud. M— Csengők és kolompok Hódosi Gyula cdelényi csengőkészítő kovácsmester tartott bemutatót tegnap a Herman Ottó Múzeum Papszeren levő épületében. a múzeum Mesterségek és mesterek című sorozatában. A nap folyamán több iskolai csoport látogatott el a múzeumba. Gyula bácsi miniden gyereknek szívesen magyarázta el mestersége ..titkait”. melvek nem annyira titkok, sokkal inkább hosz- szú évek során kialakított fogasok. Alig tudták sokan a gyerekek — és az őket kísérő tanárok — közül, hogv a kolompok ' nagyságát űrtartalomra mérik, míg a csengőket számmal jelzik. Tehát egy kolomp például lehet félliteres, egy csengő pedig mondjuk 3-as. A kólón,p téglalap alakú acéllemezből készül, a csengőt — akárcsak a juhász-bot végére való kampót — rézA csengőt rézből önti a mester • bői önti a mester. A megfelelően meghajlított, meg- kalapált acéllemezből készült kolompot szegecsek tartják össze, utána szereli be a A jnhászkjimpó szerszám és fegyver (volt). A lyépen a kész munkákon kívül faminták: láthatók. (fi £ c) -r ■ r /T~\ A RAKACAI, HÁMORI ES MISKOLC, CSORBA TELEPI TAVAKON - AZ ŐSZI HALKIHELYEZeSRE VALÓ TEKINTETTEL - 1983. OKTOBER 21. ES NOVEMBER 4-E KOZOTT CSAK RAGADOZÓ HALAKRA LEHET HORGÁSZNI. MOHOSZ B.-A.-Z. MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Unokáink sem fogják látni
