Déli Hírlap, 1983. szeptember (15. évfolyam, 207-232. szám)

1983-09-10 / 215. szám

Kotta ügyelő „Kottafigyelő” néven új szolgáilat.ast indítóit, az Ál­lami Könyvterjesztő Válla­lat: a Rózsavölgyi Zenemű- bolt szakemberei a nehezen megszerezhető kották meg­rendelőinek nyújtanak segít­séget — díjtalanul. A kíván­ságokat előjegyzik, s ha a keresett mű nem a Zenemű­kiadónál jelenik meg. külföl­di kiadóknál is mód nyílik a megrendelésére. A „Kottafigyelő” a bolt nyitvatartási idejében — 9.30 és 18. illetve szombaton 9 és 13 óra között — áll a vá­sárlók rendelkezésére: sze­mélyesen. a 183-500-as tele­fonon, s megkereshető levél­ben. a bolt címén: Budapest, V. kér.. Martinéin tér 5. Irá- nyítószám: 1052. ^Porkoláb Albert tanácselnök-helyettes gratulál elsőként Neunen év a közmű velődéiben OJ Akt (könyvvel) Mi marad meg a művészetbőlY if Örömmel jöttem ebbe a vá­rosba Interjút kellett volna készíte­nem Löffler Bélával, a Kassán élő kiváló szobrászművésszel. Az interjú azonban szigorú mű­faj, felkészültséget és pontos­ságot kíván az újságírótól, ugyanakkor nyugalom is szük­ségeltetik hozzá, amelyben a partnerek nemcsak kicserélhe­tik. de rendezhetik is a gondo­lataikat. Vannak azonban ese­tek, amikor a riporter mégsem érzi kudarcnak az interjú elma­radását. így jártam csütörtökön a Kazinczy Klubban, ahol Mis­kolc képzőművészei gyűltek össze baráti beszélgetésre, hogy a (tegnapi) kiállítás-megnyitó előtt ismerkedjenek az idős mesterrel. Ritkán adódik ilyen alka­lom. pedig — fogalmazódott meg az eszmecsere során — igény lenne arra. hogy mű­vészek (és más értelmiségi­ek) kötetlenül is elbeszélges­senek. Löffler Béla, aki if­júkorában (1937—38-ban) bejárta Európa azon orszá­gait. ahol egy fiatal szobrász számára (szakmai és más) látnivaló kínálatot, idős fő­vel (1968-ban) ismét felke­reste ezeket a helyeket (Pá­rizst, Londont. Münchent), s ellátogatott Amerikába is. A legriasztóbb élménye (ott, kint) az volt, hogy az em­berek visszahúzódnak a ma­gánéletbe. a tévéjük elé, s a pénz utáni hajsza közben arra sincs idejük, hogy meg­ismerjék a szomszédjukat. És elkeserítőnek tartja, hogy az, amit 15' éve „kint” látott, mint egy járvány terjed ná­lunk is. Mit tehet ebben a hely­zetben. ebben a világban a művész? Egyáltalán marad-e hely. idő életünkben a mű­vészetnek? Kifejezi-e a ma művészete a kor emberét? Nem költői és nem öncélú kérdések ezek. amelyeket a sokat megélt (1906-ban Kas­sán született), sok mindent látott idős mester tett fel Ö maga válaszolt — koránt­sem kinyilalkozásszerűen — a kérdésekre. Nem a művé­szet a fontos, „ötödrangü kérdés”, hanem maga a* ember. A művész persze ere­dendően hiú aki azt hiszi —. mert szeretné —. hogy halhatatlan lesz. De még a legkeményebb kő is elpor­lad egyszer. Ha a rómaiak nem másolják le (bölcsen) a görög szobrokat, akkor ma semmit se tudnánk az an­tik görög szobrászatról. O maga sokféle anyaggal (ele­fántcsont, fa. kő, márvány) dolgozik, s úgy érzi, egy szobrásznak 200 évig kelle­ne élnie, hogy megismerje az anyag természetét. Meri másképpen viselkedik a kő, amelyben még benne van a bánva nedvessége, mint az, amelyik 100 évig állt a te­metőben. (Ilyennel is dolgo­zott Löffler Béla.) A kassai dóm szobrainak restaurálá­sa közben jött rá, hogy mi­ért pusztultak el a gótikus katedrálisok kődíszei, szob­rai. A szállítás mindenkor drága volt, s a hajdani mes­terek a legközelebb találha­tó anyagból dolgoztak. A kassai dóm szobrai erdőbé- nyei homokkőből vannak, amelyek a nappali és az éj­szakai hőmérsékletingado­zást sem tűrik jól, s külö­nösen nem a levegőben le­vő párát. Mi marad meg mégis a művészetből, s egyáltalán miért farag még most is egy- harmad tüdővel, infarktus után is? Mert az alkotás gyönyörűség. A birkózás, a küzdelem az anyaggal, mi­közben kilesi-tapasztalja an­nak minden titkát. Ám a lé­nyeget csak akkor tudja ki­fejezni a művész, ha nyitott szemmel jár a világban, ha nem szűnik meg érdeklődni az ember (dolgai) iránt. Au­todidaktának vallja magát, aki sok mindenkitől tanult (Medgyessy Ferenc barátsá­gára büszke), de rossz zsur­nalisztakérdésének tartja, hogy ki volt a mestere. A rómaiak még büszkén val­lották autodidaktának ma­sukat. hiszen a fogalom ak­kor még eredetiséget jelen­tett . . . Ma már talán senki se emlékszik arra, hogy 1938 es 1944 között Löffler Béla (többedmagával, az azóta városunkban elhunyt és mél­tatlanul elfeledett Ruttkay Györggyel együtt csoportos kiállításon) többször is kiál­lított Miskolcon. Most is szí­vesen jött városunkba, s meghatottan köszönte meg a baráti összejövetelt, s szives fogadtatást. Szobrai (tegnap délutántól) a Herman Ottó Múzeum Papszerén levő épü­letében láthatók. (liorpácsi) Miki egér feltámadt? A kérdésre képekkel felel igen-t a Paris Match egyik legutóbbi száma. Saint-Tropez- ben, a francia sztár- üdülőben a színes fel­vételek szerint hem­zsegnek a híres kis­egerek, Walt Disney kreatúrái — legalábbis a fürdőruhákon. A las­san már hetedik évti­zedébe lepő kisegér va­laha a legnépszerűbb rajzolt filmsztárja volt a világnak. Később a három kismalac, majd Hófehérke elhódította tőle a dicsőséget. de most — úgy látszik — visszaszerzi hírnevét. Talán a nosztalgiahul­lám egyik jele ez is? — veti fel a kérdést a francia magazin ripor­tere. — Nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a sztárok fürdőruháján a világhírű egérke dí­szeleg. (máté) Lévay-díj Tenkács Tibornak Sok évtizedes közművelődési tevékenységéért kapta meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács Lévay József-diját Ten­kács Tibor festőművész. A ki­tüntetést tegnap délelőtt hi­vatalában adta át Porkoláb Albert, a megyei tanács el­nökhelyettese. A közművelődési díjat 1982- ben alapították, most először adták át, és ahogyan az idős mestert köszöntő elnökhelyet­tes is mondta, a 70 éves Ten­kács Tibor méltán kapta meg elsőként. 1941-től él Tokaj­ban. és életútja azt bizonyítja, hogy lehet patrióta a máshol született ember is. ha szereti a helyet, ahol él és dolgozik. Az ejső tokaji könyvnapot 1942-ben Tenkács Tibor szer­vezte meg, és a festőművész- rajztanár negyven esztendeje szervezi a hegyaljai város közművelődését. Ahogyan mondta: útón-útfélen Tokig érdekében köti össze a szála­+ Csontfaragások (Kiss József felvételei) Hungaroton ■hanqlemezhelck Az. idén hatodik alkalom­mal rendezi meg a Hungaro- ton-hanglemezheteket a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat. A szeptember 16-tól október I -ig tartó esemény- sorozatot a Sehola Hungari- ca énekegyüttes hangverse­nye nyitja meg, s ezen az ünnepi rendezvényen adják át „Az év hanglemeze” díja­kat is a legsikeresebb hang­lemezek készítőinek. A hang- rögzítés technikájának fejlő­dése a vállalat kiemelt fel­adatává tette az alapreper­toár legjelentősebb darabjai­nak újrarögzítését. így az új kiadványok sorát gazdagít­ják Liszt szimfonikus költe­ményei, a Wagner-operak részletei vagy a Magyar nyelvemlékek hanglemeze. Az eseménysorozat október 1 -én, a zenei világnapon a Liszt Eeienc Kamarazenekar kecskeméti koncertjével zá­rul. jfc A Jévay József közmű­velődési dijat tavaly alapí­totta a megyei tanács. kát. Az ő nevéhez fűződik az 1954 óta működő tokaji mü- vésztelep létrehozása, 1966- ban szervezte meg a Zilahy György Művészbarátok Körét, és vezető egyénisége ma is. Neki is köszönhető, ha a kör­nek az ezész országban van­nak barátai. Tenkács Tibor hosszú', elkötélezétt életútja-’, nak is köszönhető, ha a kis­városban nagy. látható és lát­hatatlan hátországa van a közművelődésnek. Vasárnap, szeptember 11-én kezdődik a tokaji írótábor, szeptember 11-én nyílik a to­kaji Galériában a Zilahy György Művészbarátok Köré­nek újabb tárlataként Ten­kács Tibor kiállítása. Az idős művész több. mint 60 olajké­pét láthatják Hegyalja vendé­gei. Rezei, bronzot veszek! Keresem, kutatom a hirdetéseket, de sehol nem találok ilyenre. . Sajnos, dedszülök, nagyszülők nincsenek, pedig esetleg az ö háztartásukban még akadt volna... A másik gondom még nagyobb; féltem a köztéri bronzszobrokat. Csak nehogy lábra keljenek, helyet változztassanak! Éppen ezért felhívom a figyelmet: jó lenne, ha a közbiztonság őrei most ezekre figyelnének. Nehogy eltűnjön egy-égy kéz láb. netán fej! Most sajnálom igazán, hogy tornaversenyeken csak ok­leveleket szereztem. Nem kaptam bronzérmeket. Most nem lennek ilyen bajban. Gyermekem miatt tudniillik, aki az általános iskola második osztályába jár. Rettentő lelkiis­meretes, s minden szent előtte, amit a tanító néni mond. <Persze ez jó dolog.) Ha az iskolába be kell vinni vala­mit, azt akárhonnét. de elő kell teremteni. Eddig még nem is volt baj, az újságtól a bábfiguráig mindent megkeres­tünk. De most szomorúan tért haza, s elkeseredve mond­ta: „Anya, réz- és bronzgyűjtés lesz. Honnét szerzünk? Már a tanító nénitől is megkérdeztem: hol található?” Lát­va csodálkozó, gondterhelt arcomat, minden reménye szer­tefoszlott. Szeméből ezt olvastam ki: „Még anya sem tud segíteni!" így hát ezúton kérem: aki meg akar szabadulni örök­ségétől, vagy túl akar adni bronzérem-gyűjteményén, se­gítsen. Felvásárolom, hálás leszek érte. A gyerekért min­dent. ll M, Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy útépítési munkák miatt 1983. szeptember 12-én, 4 órától - várhatóan két és fél hónapig ­mmm iezarasra a Papszer és a Toronyalja oica Az ótmenöforgalom részére a terelőútvonalak a Nagy- váthy és Korvin Ottó utcák között jelezve lesznek. A te- heigépkocsiknak ajánlott útvonal az északi tehermente­sítő út, személygépkocsiknak a Szabó Lajos, Paláczy ut­ca. A Széchenyi útra tereit autóbuszok által okozott, várható forgalmi zsúfoltság elkerülése érdekében a bel­várost csak azon járművek vegyék igénybe, amelyeknek ez feltétlenül szükséges. A Déryné utcában mindkét oldalon megállási tilalom lesz bevezetve, a várakozóhelyek megszűnnek. Árurakodás a Déryné utca keleti oldal beépítetlen területéről lehetséges. Kérjük a járművezetőket, !ieKeoi a forgalomterelés időszakában. Az autóbuszok útvonalának változtatásáról az MKV kü­lön tájékoztatást ad. A forgalomterelés idejére a lakosság megértését és szives türelmét kéri a MISKOLCI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT A szobrászairól Löffler Bélával

Next

/
Oldalképek
Tartalom