Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)
1983-08-06 / 186. szám
3jc Az épület kívülről „...fáradtak voltunk, é« boldogok” Hidat akart kelet és nyugat között Vajda Lajos művészete A II. világháború befejezésének 40. évfordulójához közeledve sokasodnak a visz- szaemlékezések és a tragikus évfordulók is. Ide tartozik Vajda Lajosé, a modern magyar festészet avant- garde irányának legnagyobb egyéniségéé is. A végzet mindössze 33 évet adott számára. Az 1908. augusztus 6-án született festő egész életét szinte katasztrofális nyomor kísérte. Apja az I. világháború idején költözött Szerbiába, itt ismerkedett meg a számára nagy jelentőségű ikonművészettel. Később Szentendrén telepedett le a I önarckép család, és kisebb megszakítással a Duna menti kisváros Vajda életének háttere, ö lett a szentendrei iskola legnagyobb hatású mestere, aki a fasizmus egyre vadabb előretörése közepette is tudatosan hirdette a népek közötti összefogást, hidat akart építeni kelet és nyugat művészete között. Előbb Csók István növendéke volt, a konstruktivizmussal Kassák Lajos Munka-körében ismerkedett meg, alapvető művészeti élménye az 1930 —87 közötti párizsi tartózkodás. Hatott rá a népművészet, a népi múlt emlékeit szimbolikus-szürreális formanyelvű műveiben használta fel. A sötétedő végzet ellen a kollektív művészet időtlenségében keresett és talált megnyugvást. Az egri „remete” otthonában Helyreállították a Gárdonvi-bázat Készültem erre a találkozásra, akárcsak annyi más érdeklődő. Odafelé menet felidéztem az író arcélét, eszembe jutottak mesterien megformáit főhősei, felvillant előttem munkásságának ezernyi érdekes részlete, 1989 szeptemberében megfejtett titkosírásainak számos bölcs intelme, okos tanácsa, a megnyerő karakter emberségét sugárzó varázsa. Az otthon már újra nyitva, friss köntösben fogadott. Dr. Korompai János tudományos főmunkatár:;, az egri Dobó István Vármúzeum irodalom- történeti gyűjteményének vezetője nemcsak a korábbi gondokról, a két esztendeig tartó látogatási szünet okairól beszélt,. hanem érdekes epizódokat is említett az alkotó életéből. — Nyclcvanhat esztendővel ezelőtt, 1(197-ben vette Gárdonyi Géza az akkori város szélén levő, a Hóhér-pártnak nevezett dombon álló kis parasztházat. Nem véletlenül költözött ide, hiszen idegenI radandóbb művei. Később , I úgy határozott, hogy család- i I jának új fészket emeltet, s a régit alkotóműhelyként hasznosítja. Nyugalma, háborítatlansága érdekében — többek között — kipárnáztatta az ajtókat. Persze csak formálisan zárta el rnagat a világtól, nem lett remete, ugyanis a meghitt légkörben hajdani élményei öltöttek formát, azaz közelebb került a valósághoz, mint bármikor. Menedéke halála után zarándokhellyé lett. jöttek az ismerősök, a hajdani barátok, a tisztelők, az emlékkönyvben gyarapodtak az elismerő, a méltató szavak. A háború alatt megrongálódott a ház, s 1952 nyaráig lezártan, gondozatlanul állt. Ekkor a városi tanács, — a renoválás után — a múzeumnak adományozta. A hetvenes évek óta esztendőnként mintegy százezer látogató rótta le kegyeletét ezen a helyen. 1981-ben azonban be a többit is rendbehoz,ák, megmentették a jövő számara. Veres Mihály festő és Ti- haméri Imre bútorasztalos a falakat új köntösbe öltöztette, illetve a berendezést védte meg a további romlástól. így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy július 29-én ünnepélyeseit átadhassák a nagyközönségneK. Aki ide belép, újraélheti Gárdonyi Géza hétköznapjait, képet alkothat arról, hogy mennyire szenvedélye volt az olvasás. A nyolcezer kötet jelzi érdeklődési kórét, a polcokon tizenhat nyelv képviselteti magát. Ott az íróasztal, s nem hiányzik a hangulatébresztő ezernyi relikvia sem. Jelén van Gárdonyi képzeletünkben élő, emberségre nevelő hőseivel együtt... PÉCSI ISTVÁN Csak találgatom az okát, , hogy miéit született olyan kevés magyar regény, tévéjáték az elmúlt években a sajtó világáról. Ez a szakma is van olyan érdekes, izgalmas, mint más (divatosabb) értelmiségi pálya. Ráadásul a mindenkori politika és a sajtó szétválaszt hatatlan egymástól, a tömegkommunikáció mint valamint» lakmuszpapír túlmutatva önmagán (témáival, azok feldolgozasihödjá- vaí, hiányaival, fogyatékossá- &aival) jelzi az adott kor tár- j sad almi viszonyait, közhangulatát is. Hirtelen .> világirodalom klasszikusa, Maupassant jut eszembe. Szép fiú (Bel ami) eí- mii regénye, amelyben plasztikus képet rajzol a századvég Franciaórszágáról, Párizsáról. Módos Péter HivaíqUc!:, ; választottak ' című novellája, amelyből a szerda esti tévéjáték, a Lapzárta előtt készült, másíajta Jkarriertörté- net. Ha ügy tetszik, szolidabb, ám a maga nemében ez is csúfondáros, és képtelen fordulataival is jellemző. Az eredeti cím a bibliai történetre utal, amely szerint vannak meghívottak és választottak. azaz ama lakomán nem minden vendég egyformán kedves. Az, aki karriert Lapzárta előtt akar csinálni, pórul jár, míg akit mindenki megvet, kicsúfol, kinevet a jó hecc kedvéért, az lesz a befutó. Igaza van Módos Péternek (a Rg- dió- es Televízióújságban) ez a befejezés rneghökkentöbb, mint az eredeti (a novelláé) volt. Azt már a nézőre bízta, döntse el ő, hogy ez a slusszpoén happy end-e vagy nem. Felfoghatjuk úgy is, hogy a felvillantott nagy lehetőséghez nőtt fel Németh József (Bodrogi Gyula parádés alakításában), komolyan véve a heccnek szánt feladatot. A negyvenes években járó férfi — mondja ki a főhős — vagy vitte már valamire, vagy őt viszi ei az ördög (az alkohol, a szertelensége). Módos Péter szellemes fricskával éppen ezt a közhelyet veszi célba, azt a módot, szemléletet, amellyel beskatulyázunk, leírunk embereket (s ez nem csupán a sajtóra jelieríiző). Vannak paripák és vannak igásiovak — hallottam a minap is egyik kollégámtól —, s nincs nagyobb hiba, mint versenylovakkal szántani. A képességek valóban nem egyformák, mint ahogyan az ambíciók sem. Érdekes lett volna látni a folyamatot is, ami miatt Németh József megbízhatatlan, link alkoholistává züllött. Mert oka lehetett annak is. (Az alkoholista nem „születik”, mint a költő, hanem „lesz” mint a daganat.) Ritkán láthattunk mostanában ilyen kitűnő színészi alakításokat. Mindenekelőtt Bodrogi Gyuláét, a semmiből a szemünk láttára tekintélyes főnökké alakuló Németh szerepében, de tetszett Garas Dezső (főszerkesztő-helyettes) és Margittal Ági is, aki érett és sokszínű színészegyéniség. Gát József rendezésének nagy fogyatékossága, hogy nem tette átekinthetőbbé a történetet, amely tele van, a kívülálló (tehát a néző) számára rejtélyes utalásokkal, célzásokkal. Holott a dolgok (a sajtó világában) nem any- nyira bonyolultak, mint amennyire bonyolítják... nek érezte a budapesti kő- rengeteget, s megfelelő vidéki otthont keresett. Elbűvölte a festői panoráma, a hősi harcokat idéző vár kö- zelléte, a szinte háborítatlan csend. Természetesen egyéni elképzelései, sajátos ízlése szerint alakíttatta át az épületet, magasíttatta a falakat, nagyobbíttatta az 'ablakokat. A beköltözés estéjén nem véletlenül került ez a mondat naplójába: „... igen fáradtak voltunk és boldogok.” Itt születtek legértékesebb, legmakellett csukni a kaput, mert repedeztek a falak, elkorhadt a padlózat, elavult a tetőszerkezet A felújítást, a helyreállítást az Egri Épülétkarbantar- tó Szövetkezet vállalta, s tisztességgel látta el. Átérezték az ügy fontosságát, ezért határidő előtt fejezték be a kivitelezést. Közben az Országos Széchenyi Könyvtár szakemberei megóvták a pusztulástól az író híres könyvtárának hatvanöt legértékesebb darabját. Természetesen ^f■ Dr. Korompai János a híres dolgozószobában Egy erdész emlékműve A századfordulón, 1900-ban széles körű mozgalmat indítottak a Heves megyében lakó erdészek avégből, hogy néhai Hajós Gyula volt miskolci eráőfelügyelónek, a „lánglelkű s az erdészetért annyira lelkesülő és lelkesíteni tudó, korán elhunyt erdésznek kegyele- tes emlékére Heves vármegye területén, legnehezebb, de egyszersmind legsikerdúsabb működésének színterén emlékoszlop állíttassák”. A kegyeletes mozgalom a miskolci erdőfelügyelőséghez tartozó Gömör és Borsod vármegyék erdőbirtokosai, erdötisztjei körében is rokonszenore talált. Adakozásra szólító felhívásukat közzétették a MAGYAR ERDÉSZ 1901. március 20-i számában. A MAGYAR ERDESZ-ről tudni kell, hogy Borsod-Apátfalván (ma: Bélapátfalva) Imecs- falvi lmecs Béla főerdész szerkesztette és jórészt írta is. Ungvárott nyomtatták, kéthetenként jelent meg, 20—22 oldalnyi terjedelemben, 10 éven át (1911-ig), s országos terjesztésű szakmai lap ix>lt. Az említett újság beszámol arról, hogy az egy esztendeje meghirdetett gyűjtési akció eladdig eredményes: immár 354 koronát jegyeznek a felsőtár kán yi 874.561 számú posta-takarékpénztári könyvecskében . A MAGYAR ERDÉSZ egyúttal részletes listát is közöl arról, ki mennyi koronával járult a Hajós Gyula-emlék felállításának költségeihez. A legtöbbet — 50 koronát — gróf Károlyi Mihály erdőhivatala adta, gróf Andrássy Dénes és gróf Andrássy Géza nem volt ennyire gavallér. Mi sarkallta az akkori derék erdészeket, hogy emlékművet emeljenek egyik társuknak? A költséggyűjtés állását ismertető híradásban az alábbiakat rögzítették erről: „... Ha mi magunk — erdészek — nem mutatunk jó példát szaktársaink érdemeinek elismerésére — fájdalom, már megörökítésére — hogy kívánhatnánk akkor, hogy azokat mások ismerjék meg. A Tarnavölgyi mintegy 800 k. hold kopár és vízmosás zöldülő lombjai igaz, hogy kőnél maradandóbban fogják hirdetni, hogy néhai Hajós Gyula kir. erdó- felügyelő szakja iránti lelkesedését át tudta plántálni azok keblébe is, kik az ily közhasznú. de későn gyümölcsöző nagy munkaiatok végrehajtására szükséges anyagi áldozatok kulcsát mélyen — gyakran a copf alatt — elrejtve tartogatják, azért mégis hadd hirdesse a könnyen feledő kornak az emlékoszlop, hadd olvassák le a késő unokák áldva annak nevét, kinek törhetetlen akarata, határtalan lelkesedése, kimerülést nem ismerő munkássága, egy egész nagy vidék kietlen kopár, földsebekkel borított, hasznavehetetlen területét annyi áldást rejtő s jólétet biztosító lombsátorral vont be.” A tarnavölgyi kopárfásítás pionírja volt hát Hajós Gyula! A kopár és vízmosásos területek összeírását 1894—95-ben végezték el, s ez alkalommal 1584 hektár kopárt és 2471 hektár vízmosást, összesen 4055 ha-t jelöltek ki fásítással viegkötendönek. A fásítás 1895-ben meg is kezdődött a vízmosások fásításával és igen erős ütemben folyt. Jellemző volt a munka intenzitására, hogy Istenmezejétől Sírok határáig a fásítással megkötésre kijelölt területből 1200 hektárt fásítottak be hét év alatt. Ez Hajós Gyula erdész életműve. A fásítás nagy munkáját nem fejezhette be. mert c munka elvégzésében meaakadályozta a halál. Az emlékoszlop felállításához szÜKséges költség (800 korona) végül csak nem gyűlt össze, s nem készülhetett el az emiékoszlo'p se. Az erdész Hajós Gyula emlékműve azonban mégis megvan, s valóban kőnél maradandóbb. A Tárná völgyét, a valaha kietlen, kopár, földsebekkel borított, hasznavehetetlen területeket ma is valóban annyi áldást rejtő s jólétet biztosító lombsátor vonja be... (horpácsi) Ha elkészül szabadidő-k özpont ívsz Sírand épül Leninvárosban Nagy munka folyik mostanában a Tiszai Vegyi Kombinát műjégpályája melletti területen. A már megépült 15x8 méteres medence szomszédságában egy jóval nagyobb, nemzetközi méretű strandmedence.létesül. Az elmúlt hetekben kezdtek hozzá a munkához, amely előreláthatólag jövő év májusáig tart. Ekkorra tervezik ugyanis az 50x21 méteres medence átadását. Itt a lubickoláson kívül üszóedztóeket is lehet majd tartani, de tervezik vízilabda-mérkőzések rendezését is. Ezzel régi vágya teljesül a leninvárosiaknak, akik szívesen töltik szabad idejüket a TVK sporttelepén. A végleges terv egyébként egy szabadidő-központ kialakítása, amelyben sportpályákon kívül étterem és sörbár is helyet kap. PATAK* DEZSŐ
