Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-16 / 194. szám

Vásárolunk, de hogyan? Szavatossági idő • Á tejestasak is lemosandó! Á sütemény könnyen romlik A kultúrált vásárlásnak is vannak aranyszabályki, ame- l>eket családunk egészsége érdekében érdemes betartani. Az a bevásárlóháló, amelyben egymás mellett megfér a ke­nyér és a zöldségféle, elárulja gazdájáról, hogy nem sokat törődik a higiéniával... Azt hiszem, nem kell bő­vebben ismertetnem, milyen sokféle baktérium kerül az ilyen módszerrel szállított kenyérre, amelyet otthon, a rendszerető háziasszony, tiszta ruhával letakarva tárol. A célom nem az, hogy' el­marasztaljam a mindig siető, időhiánnyal küzdő háziasszo­nyokat. inkább néhány ta­náccsal szeretném felhívni figyelmüket a helyes vásárlás szabályaira. .A vásárláshoz legalább két hálót vigyünk magunkkal. Az egyikbe helyezzük el azokat a? élelmiszereket, amelyek főzés nélkül kerülnek fogyasz­tásra, (kenyér, péksütemény, sajt. vaj, felvágottak, cuk­rászsütemény stb.). A másik hálóba kerüljenek- a zöldség- és főzelékfélék, a hús. tojás, tej, a műanyag csomagolás­ban kapható tejtermékek. A zöldségféléket tegyük egy na­gyobb műanyag zacskóba. így • szállítás közben nem szeny- nyezi be ruhánkat és máso­kat a járműveken. Otthon először a zöldség­félét. húst. tojást és ehhez hasonló árukat rakjuk ki, aztán mossunk kezet, és tisz­ta kézzel tegyük helyére a kenyeret, süteményt stb. Na­gyon fontos higiéniai szabály, hogy a műanyagba csomagolt tejet és tejtermékeket (tejfölt, krémtúrót., joghurtot, tejszínt stb.) alaposan mossuk le tá­rolás vagy felhasználás előtt Ezek a burkolatok szállítás, tárolás közben erősen szeny- nyeződnek, s ha nem mossuk le, megfertőzheti a többi élel­miszert. A tojásokat fel- használás előtt fertőtlenitős 'Nem panaszkodhatnak a versenyzés lehetőségének hiá­nyára az amatőr rádiósok. Nemrég zajlott le az URH- sok országos bajnoksága, s ezt követően nemzetközi verse­nyen vehettek részt, most pe­dig a technikai sportág vala­mennyi ágazatának legjobb­jai országos bajnokságon merhetik össze képességeiket. Az MHSZ Országos Köz­pontja 12-től 18-ig Veszprém­ben rendezi meg a nagy via­dalt, amelyen a rádió-több- tusázok, a rádió-iránymérők és a gyorstávírászok küzde­nek a jó helyezésért. Külön- külön csoportban a serdülők, amifik. a felnőtt férfiak, illet­ve nők. Borsod megyéből 12 több- tusázó és 5 rádió-iránymérő vesz részt a bajnoki verseny­ben. (Az előbbiek közül hatan gyorstávírászként is szerepel­nek.) Többségük miskolci, az LKM, a DIGÉP és a Posta- igazgatóság MHSZ-klubjának tagjai, ketten-ketten pedig Kazincbarcikáról, illetve Me­zőkövesdről képviselik me­gyénk amatőréit. Ami a mieink esélyeit ille­ti:, jó helyezéseikre, egy-két bajnoki címre is lehet számí­tani. Tavaly is az egyéniek versenyében egy, a csapato­kéban két bajnokságot nyer­tele Mostani szereplésükre is alaposan felkészültek: a hon­védelmi szövetség székházéi­ban berendezett bázison egy­hetes edzésen vettek részt, s ezenkívül a klubjaikban hosz- szabb ideje szorgalmasan gya­koroltak. A borsodiak soraiban indul a sorkatonai szolgálatát épp most befejező kazincbarcikai Jeney Zsolt is, aki uttörőkorá- ban a korcsoportjában egy­más után háromszor lett — a felnőttekhez hasonló eredmé­nyekkel — a legjobb hazai Magánerőiül, a Martintelepen Nemrég térképezték fel a tanácsi szakemberek — a magánlakás-építési területek után kutatva — a Martinte­lepen, a Latinka Sándor lí?- ca térségét. Itt hagyományos technológia alkalmazásával 42, panelos építési móddal 48 sorház építhető fel. A ter­vek szerint a közműépítési munkákat ez év végén meg­kezdhetik. gyorstávírász (s a „Lenin ifjú távírásza” kitüntető cím bir­tokosa), két éve pedig a fel­nőttek országos bajnokságát is megnyerte. Most gyorstáv­írászként és rádió-többtusá- zóként egyaránt szerepel — remélhetően megismételve korábbi sikereit. T. I. vízben mossuk le. mert rend­kívül sok baktérium tanyázik a tojás héján. • A zöldségféléket műanyag zacskóban tegyük a hűtő- szekrénybe. így nem szennye­zi be a hűtőteret. A petrezse­lyemzöldje két hétig frissen marad, ha egy üveg vízbe tesszük, és ág" helyezzük’ el a hűtőszekrényben. A vizet naponta cseréljük. Ha gyorsfagyasztott készít­ményt vásárolunk, megkülön­böztetett figyelmet szentel­jünk kiválasztására Részben felolvadt vagy sérült csoma­golású árut ne vásároljunk meg. Ne vásároljunk olyan gyorsfagyasztott árut sem. amelyen vastag jégréteg van. mert ez arra utal. hogy egy­szer már felolvadt, és újra megfagyott. A mirelit árut vásároljuk meg utoljára, ne­hogy idő előtt felengedjen. A mirelitkészítmények gyár­tási idejét ellenőrizhetiük a csomagolóanyagon belül el­helyezett ellenőrző címkén, vagy a csomagoló anyagra kí­vül nyomtatott bélyegzőn. A húsfélék a legértékesebb, de egyben a legromlandóbb élelmiszerek közé tartoznak. Ezért ügyeljünk arra, hogy a termék friss és szagtalan le­gyen. Az előre csomagolás idejét és épségét ellenőrizzük. A tej és tejtermékek vásárlá­sakor vegyük figyelembe a szavatossági időt. Ha hidegkonyhai készítmé­nyeket veszünk, kizárólag hűtött vitrinből, friss árut vegyünk, és még aznap fo­gyasszuk el. F. K. + A Zöldért üzleteiben több mint 8 tonna burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt vásárollak Jel a kistermelőktől fél év alatt. A gazdák első fél éve Kis kertek, nagy teljesítmények Ma már igazán közhelynek számít, ha arról beszélünk, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok, kiskertek nélkül aligha lenne ilyen bőséges az áruválaszték a piacokon, az üzletekben. A minigazdasa­gok azonban csak akkor tud­nak megállni a lábukon, ha sókfelől segitik, szervezik termelőmunkájukat. Ezt a fel­— Ha jő lesz a bizonyítványod, a nyá­ron elviszlek a tengerhez — biztatja isme­rősöm tízéves kislányát. De a gyerek visz- szakérdez: remélem, nem Jugoszláviába? Az apa még most is bosszús, mikor el­meséli a történetet. Persze — magyarázza — ez a taknyos a főváros egyik elit isko­lájába jár, ahol az osztálytársai úgy utaz­nak a francia tengerpartra, mint mi a Ba­latonra. A történet akkor jut eszembe, mikor át­lépjük a magyar—jugoszláv határt. Vasár­nap reggel van. s máris nagy meleg. Utas viszont nincs. — Hát akkor most szétdob­juk a kocsit — hunyorít a vámtiszt a sze­relőruhás katonára. De látszik, hogy egyi­küknek sincs sok kedve hozzá. Bekapcsolódom a játékba: ha egyúttal az akkumulátorom is megjavítanák... Az akku Szabadkán végérvényesen fel­mondja a szolgálatot. Napokkal később Új­vidéken vásárolok egyet, nem minden izga­lom és utánjárás nélkül. Örömmel fizetem Ki a négyezer dinárt. — Itt a garancialevél, egy éven belül bármelyik városunkban ki­cserélik — biztat a kereskedő. Nyilván nem tudja, hogy legközelebb három év múlva jöhetek. A magyar szerelő — aki a boltba elkísér — kétszáz dinárt kér a behelyezésért. — Százra gondoltam — mondom bátortalanul. — Uram. alkudni csak a piacon lehet, ná­lam nem! Maguknak most különben is job­ban megy, mint nekünk! Vagy tán sok az a száz forint? Megtanulom, hogy a dinár összegét min­dig felezni kell, ha forintban akarok gon­dolkodni. Ennélfogva egy fagylalt — s mi­csoda ízek! — csak tiz forint, egy presszó- kávé 18, egy korsó jeges sör (a helytől füg­gően) 13, 20 vagy 30 forint. Egy adag pizza: száztíz dinár, azaz ötvenöt forint. Sajtot és szalámit (mindkettőből nagy a választék) nem veszünk, olyan drága még lefelezve is. Különben sem baj, ha az ember nem eszik olyan nagyokat, s nyújtózkodjon addig, ameddig a takarója ér. Csak ne kényszerít­senek a fizetésre. Ezt elsősorban a közleke­dési rendörök tehetnék meg, akjk a vétőket ezer dinárra szokták büntetni. Hozzám el­nézőek voltak, dicsérem nagyvonalúságu­kat. Kemény munka közben is láttam a köz­lekedésieket. A Rijekából Pulába vezető tengerparti úton forgalmi dugó. Egy útke­reszteződésnél súlyos baleset történhetett (autómentő, daru, hullaszállító húz el mel­lettünk), a több kilométer hosszú kocsisor­nak vesztegelnie kell. Néhányan próbálnak kitörni; visszaparáncsolják, keményen meg­büntetik őket. Ez a nap elveszett — állapítom meg ma­gamban, mikor megáll melletünk egy mo­■•anlni '■?on torkerékpáros rendőr. — Áh, magyarok! Hová, hová? — Pulába — mondom. Jelzi, hogy ugorjak ki a sorból, s csak menjek. Gondolkodásra nincs idő. Legalább négy kilométeren át haladok az álló járművek mellett. A szembe jövő forgalom természe­tesen leállítva. A kereszteződéshez érek, ahol már semmi nyoma a balesetnek, de a helyszínelés még nem fejeződött be. Az egyik rendőr a rendszámomra pillant, majd megkérdezi: Pula? Igent intek, s ö mulatja az utat. Ezt a kivételt még néhány hűtőkocsi él­vezi. A turisták közül, azon az úton, egye­dül érkezünk Pulába. Ez az epizód legalább annyira emléke­zetes nekem, mint a pulai amphiteatrum, a postojnai cseppkőbarlang, Izola fecske- fészekszerűen egymáshoz ragasztott házai, a fehérneműszárító kötelek csigarendszere, a gyönyörű újvidéki színház, a rijekai pálya­udvar, mely pontos mása a füzesabonyi­nak, a szabadkai fajanszdíszes városháza (négy év alatt építették, s az emléktábla minden résztvevő kismester nevét is őrzi), a halcsarnokok és persze a — minden part­szakaszon más — tenger. Mert az ember bárhol is van a világ­ban — lehetőségek szerint — szeretne ma­gát otthon érezni. Vagy, ha nem is otthon, de biztonságban. Viszonylagos biztonságban. Es ezért minden emberi gesztusért vég­telenül hálás. Ha vásárlási szándék nélkül is megmutatják neki az árukat. Ha beavat­ják — mint a zágrábi kedves lányok tet­ték — a pizzasütés mesterségébe, ha köl­csönadnak — kérés nélkül — egy-egy szerszámot a sátorveréshez, mint egy öreg osztrák úr, s főleg, ha megtolják az ember lerobbant kocsiját, mint a szabadkai gye­rekek. A térképen meg az útikönyvben jó előre bejelöltem az útjelzőinket: városokat, folyó­kat, hegyeket, műemlékeket. Van azonban, amit nem lehet bejelölni. Ezek emberek és találkozások. Vagyis a legmeghatározóbb útjelzők. Utóbb már kerestem őket. Visszafelé ezért is kerültem el a főútvonalakat. így persze sokkal lassabban, de megéri. Sok-sok kis településen utaztunk keresz­tül. Az iskolák előtt széles fehér sáv jelzi — s ezen belül még gyalogátkelőhely is —, hogy fokozott óvatossággal hajtsunk. A sok­nemzetiségű ország sajátosságainak megfe­lelően minden tájon másként írják az isko­lát. Iskolá, Skola Sola. De mindenütt ha­talmas fehér betűkkel olvasható az aszfal­ton. Számomra ez is fontos útjelző volt. Az új akkumulátor egyébként remekül feltöltődött, a jótállást azért megőrzőm. Szinte az egyetlen tárgyi emlék, (gyarmati) Á' s9 X *• •" ’' X? r . ' “ff mm • •:^ -V‘P* • • -. op,, ?:>.*.• • - > .. ri­<'■ 'C . * a «K» .........' -' Az idén tovább folytatódott a zárikerti dűlőutak javí­tása is. adatot városunkban többek között egy operatív bizottság látja el: a testület nemrég elemezte, hogy mit hozott 1983. első fele a kistermelők, háztáji gazdaságokban dolgo­zók számára. • EGYHARMADÁVAL TÖBBET A számok önmagukért be­szélnek: a Magyar Hűtőipar miskolci gyára fél év alatt több mint 22 tonna gyümöl­csöt vásárolt fel a kisterme­lőktől, az Unió Áfésszel kö­zösen üzemeltetett felvásár­lóhelyen pedig majd 94 ton­nát. Haüminc százalékkal si- kerüli növelni a felvásárolt tennék mennyiségét a tava­lyihoz képest, s elsősorban a kedvező áraknak, s az átvé­tel joDb megszervezésének köszönhető. A Zöldért Válla­lat boltjaiban is vásárolnak fel a kistermelőktől — ösz- szesen 87 helyen —, s itt az első félévi eredmény megha­ladta a 8 tonnát. Megyénk állatforgalmi és húsipari vállalatának miskolci kiren­deltsége, s a borsodsziráki tsz szer vezte, segítette az ál­lattartók munkáját. Váro­sunkban és környékén foko­zódott a sertéshizlalási kedv, s ennek eredményeként a húsipar, s a borsodsziráki tsz fél év alatt'majd 4000 ser­tést vett át a gazdáktól. Az Unió Áfész a kisállattenyész­tés fejlesztésében jeleskedett, s jelentős mennyiségű hús- nyulat és galambot adtak át számukra a kistermelők. # TANÁCSOT ÉS VETŐMAGOT A termelő és felvásárló szervek takarmánnyal, vető­maggal, szállítóeszközökkel, növényvédő szerekkel, te­nyészállatokkal segítették a gazdákat. Csak a Kertész Áruházban fél év alatt több mint 25 millió forintot köl-’ lőttek a kiskert- és háztáji-tu­lajdonosok a szükséges anya­gokra, gépekre. A termelő­üzemek kedvezményes áron adták mindazt, ami szükség ges volt az eredményes mun­kához. A borsodszirákiak pl. hagyma, karfiol, brokkoli termesztésére alkalmas terü­leteket is átadtak művelésre a vállalkozó kedvű kerté­szeknek. A forintban mérhe­tő javak mellett természete­sen szaktanáccsal, új tech­nológiák ismertetésével, ta­nításával is megkönnyítették a tanácsi és vállalati szak­emberek a terméshozamok, eredmények növelését a kis­gazdaságokban. e SOK A PARLAG Ezúttal a szokásos hartár- szemléket is alaposabban vé­gezték el. mint eddig, s meg­állapították, hogy növek edett a feltárt hasznosítatlan. par­lagterületek aránya. Az el­hanyagolt termőföldek kö­zül 26 hektár állami tulaj­donba vételét kezdeményez­te a földhivatal, valamint magánosok által bérelt álla­mi földek használói közül 65- nek felbontják á bérleti szer­ződését. Ezenfelül fél év alatt 6 és fél hektár tanácsi kezelésű parlagföldet von­tak be a művelésbe, a terü­leteket már fel is osztották a jogos igénylők között. To­vább folytatódott a zártkerti dűróutak javítása is: a kért kohósalak és mészkőzúzalék helyszínre szállítását a kivi­telezők időarányosan teljesí­tették. (k—ó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom