Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-12 / 191. szám

Családi körben STOP! KÖZLEKEDÜNK! A- tömegközlekedés fejlesz­tés ének kérdése mindenkit érint-, hiszen' mindenki' köz­lekedik. Ezért érthető, hogy ez Országos .Műszaki Fejlesz­tési Bizottságban a tpmegkpz, lékedés fejlesztésének egyes Jkérdgseirőt figyelemreméltó ianulmán-yok;' elemzések . . és kutatásfejlesztési. tamogatá- •syk javaslatai készültek el az elmúlt; időszakban. Kérdése- ‘Jpkkef a téma egyik szakér­tőiéi, Novoszáth József fő­osztályvezetőt keresíük. fel. ; A rendelkezésre álló számadatok alapján milyen kfp rajzolódik ki a jövő köz- Tíkédéséröl? — Becsléseink szerint a tö­megközlekedés teljesítménye csak- kis. mértékben emelke­dik áz ezredfordulóig. A hely­közi tömegközlekedésen be­lül a vasúti közlekedés telje­sítménye mintegy 5—10. az autóbusz-közlekedésé 20—35 Százalékkal növekszik. A he­lyi (városi) tömegközlekedés­ben a kötöttpályás közleke­dés teljesítménye várhatóan 45—55, az autóbuszoké vi­szont csak 10—20 százalékkal emelkedik. A fővárosban a tömegközlekedés teljesítmé­nye mindössze 4—8, az öt nagyvárosban 40—50 száza­lékkal. a többi vidéki város­ban pedig 1.9—2.1-szeresére növekedhet becsléseink sze­rint. Ennek ellenére az összes utazási szükséglet kielégítésé­ben a tömegközlekedés rész­aránya 45-ről körülbelül 40 százalékra csökken. — Hallhatnánk a fejlesztési elgondolásokról, célkitűzé­sekről? — Olyan fejlesztési straté­gia érvényre juttatására van szükség, amely elsőbbséget ad többek között a városi, az elő­városi, a városkörnyéki, va­lamint az üdülő- és a nem­zetközi forgalmat lebonyolí­BÉLYEGGYUJTÉS A Magyar posta hazánk vé­dett ragadozó madarai közül he­tei bemutató belyegsorozuiot bo­csát forgalomba. augusztus 18- aii. A 7 eímieiú s.or össznevétf- tetve 24,— Ft. A bely egsöiozalot S/úcs iárzsébet gralikusmuvész terve alapján 841 300 fogázott és 5800 fogazaílan pélflányoan, több színű olszeaiyoinassaJ, 50 bélyeg­képet tartalmazó ivekben az Ál­lami Nyomna készíti. A bélye­geken a magyar, illetve a latin elnevezés olvasható Az 1,— Ft- os bélyegen a parlagisas, a másik 1,— Ft-os bélyegen a bé­kászósas látható. Az egyik 2,— Ft-os bélyegen a rétisas, a má­sik 2,— Ft-oson a kékvérese jelenik meg. A 4,— Ft-os bélyeg a gaiyásölyvöt, a tí,— FitOs pé- lyeg a kerecsensólymot, míg a 8.— Ft-os címlet az egereszöly- vöt ábrázolja. Valamennyi bélyeg bal alsó sarkában a Világ Vadvédelmi Alap emblémája (panda medve) jelenik meg. • A MEDOSZ országos lovasver­seny alkalmából augusztus 20- án lesz alkalmi bélyegzés Nagy- cenken. Ma (augusztus 12-én) használja a budapesti 4. sz. pos­tahivatal az „500 éve született. Luther Márton” feliratú bélyeg­zőt. Ezzel esyideuileg az arra kijelölt postahivatalok — Miskol­con az 1-es és 10-es — alkal­mazzak kérésre az elsönapi bé­lyegzőt is. A „védeti ragadozó madarak” bélyegsorozat megje­lenésének napján — ugyancsak a budapesti 4. sz. postahivatal fog alkalmazni esemény-bélyeg­zőt és természetesen ezúttal is­mét igénybe lehet venni az első­napi bélyegzőt is az arra kije­lölt postahivatalokban. A XI. könnyűbúvár Európa-bajnokság alkalmából Dunaújvárosban kerül sor postai bélyegzésre. A garan- csi-tónál működő alkalmi posta- hivatal augusztus 20-án állít em­léket a megyei-járási alkotmány- napi ünnep és a garancsi ifjú­sági napok rendezvénynek. Pos­tai bélyegzéssel emlékeznek meg a Magyar Rádió- és az MLSZ- labdarúgó tehetségkutató akció­járól Szegeden, augusztus 20-án. A „Szentgotthárd város” szöve­gű bélyegzést szintén augusztus 20-án használják Szentgotthár- don. Vácon ma — augusztus 12- én — bélyegzéssel is megemlé­keznek a Pannónia 7. nemzetkö­zi motoros találkozóról, A X. nemzetközi középeurópai ento- mofaunisztikai szimpóziumról Budapesten emlékeznek meg postai bélyegzéssel augusztus 1G- án. Szegeden augusztus 20-án al­kalmazzák „A Magvar Rádió és a MASZ atlétikai tehetségkuta­tó akciója* szövegű bélyegzőt is. R. Lu tó tömegközlekedési rendsze- rék fejlesztésének. A főváros­ban fokozatosan létrejön a nagykapacitású, gyors, egysé­ges tömegközlekedési rend­szer. A vidéki városokban a fő tömegközlekedési eszköz az autóbusz marad, a villa­mosvasúti hálózat fejlődése nem lesz számottevő. Néhány városban trolibuszjáratokat indítanak. A tömegközleke­dés elsőbbségének érdekében kifejlesztettek egy infrafé- nyes bejelentkező rendszert. Ennek lényegé, hogy az adó­készüléket az autóbuszra, a vevőt a jelzőlámpa oszlopá­ra szerelték fel. A jelzőlám­pa felé haladó jármű folya­matosan sugározza az előre kiválasztott frekvenciát A háromféle frekvencia a vi­szonylatok, illetve az irányok megkülönböztetésére szolgál. A forgalomirányító berende­zés az előre meghatározott feltételek teljesítése esetén módosítja programját (pél­dául nyújtja a zöldet, „azon­nal zöldet” ad). Ugyancsak a kísérletezés időszakában van a terhelésérzékelő berende­zés. Az elmúlt évben mint­egy 60 autóbuszra felszerel­hető berendezést importál­tunk. A kísérlet alapján a készülékkel információk nyerhetők egy-egy vonal­keresztmetszetben az utas- számra. a menetidők és me­netsebességek alakulására, a vezetés technikájára vonat­kozóan. A kísérlet további szakaszában sor kerül a rend­szer egyes elemeinek tüzetes vizsgálatára. M. É. Uj szemészet a régiből Még szeptember vége előtt megkezdődik a Semmelweis Kórházban a szemészeti osz­tály épületének rekonstruk­ciója. A tervek szerint új épületszárnyat emelnek a régi mellé, s természetesen korszerűsítik a már meglevő kórtermeket is. Idei felada­ta lesz az építőknek az ala­pozás, az épületszerkezetek összerakása. A befejezés ha­tárideje: 1984. december 31. Csak tette a dolgát Técsy Zoltán szíjas, so­vány, középmagas, jó ötve­nes — és ahogy az rendjén való is — megőszült férfi. Haját, bajuszát is beszórta téli fehérrel az elszállott idő. Akár a hózuzmarás gyer­tyán, olyan. — ötvenhatban jöttem a nemesacél-kovácsműbe, és most ötvenhét éves vagyok. Segédmunkásként kezdtem, a mostani tisztem pedig fő­művezető . Az LKM nemesacél-ko- vácsmű csarnokában beszél­getünk. Ez a csarnok olyan, mintha nem földi építőanya­gokból emelték volna, ha­nem a sejtelmes égbolt ereszkednék mélyen alá. Két­oldalt a „láthatár” szélét ke­mencék sárkánytorkai jel­zik, s középütt is földbe süllyesztett kemencék sora. A csarnok két falát áthidaló futódaru éppen most kap ki a földmélyi kemencékből egy lihegő lángú, behemót tüsköt, s lendíti át a haj­longó emberek fölött. Az átízott tuskó olyan, mint egy aláereszkedő napkorong, amely tüzet szórt, lehelete perzsel, s már-már meggyül tőle a levegő is. Megvilágít­ja a fenyesre taposott vas­padlót, az emberarcokat. Az emberek arcát, akik a fújó, sziszegő, dohogó kemencék sárkánytorkába bátran bele­néznek. Lesújt a pöröly, megrendül talpam alatt á föld is. Jóleső érzés:' a ko­vácsok a munka hangjaiból, mozdulataiból küldenek ko­moly, szíves köszönést az érkező felé. — Mindenki azt az utat követi, amelyik hozzá a leg­jobban talál. Én az iparba vágytam, Diósgyőrbe jöttem. Ha ipar, legyen az a javá­ból! Sok kemencéből ette ke­nyerét. Pesten született, az­tán Dunaharaszti, Rákóczi- falva, majd Diósgyőr követ­kezett. Técsy tanító úr isko­láztatni, katedrán látni sze­rette volna a fiát. Ö azon­ban 1948-ban, a Rákóczifal- ván járt toborzókkal Diós­győrbe jött, a gyárépítőkhöz szegődött. A nehézszerszám­gépgyár építésén dolgozott. Ott ismerkedett meg egy csinos perecesi kislánnyal, aki irodista volt az „übén”. Azt a leányt feleségül vette, egy fiúk született, akiből fi­zikus lett. — A nemesacél-kovácsmü hőkezelő és kikészítő részle­géhez 1956-ban kerültem, ki­készítői segédmunkásnak. Tanulva haladtam előre: elő- munkás lettem, aztán üze­mi végellenőr. Idős fejjel, a napi munka mellett teljesí­tettem édesapám akaratát, iskolapadba ültem. Felsőfo­kú gépipari technikumi vég­zettséget szereztem 1968-ban. Kineveztek művezetőnek, az­tán főművezető lettem ugyan­itt Gyorsacélok, erősen öt­A nyugdíjasok házában Fenyőligetbe rejtett, szép környezetből néz a Szentpé- teri kapura Miskolc új büsz­kesége, a nyugdíjasok háza. A szociális otthon portáján kapott helyet a 42 garzont, közösségi helyiségeket, orvo­si rendelőt, s a.7. sz. öregek napközi otthonát magába foglaló épületegyüttes. Kívül- beliil csábítóan barátságos. Még akkor is, ha a folyosói máig árulkodnak az építők jelenlétéről: a költözködéssel egyidőbcn végzik a hiánypót­ló munkákat. Csendes a ház. Mert noha augusztus 1-től folyamatosan népesül, ez ideig fele sem „kelt el” a garzonbérlemé­nyeknek. Jelentkező pedig volt elég. Ám sokan vissza­léptek. Emiatt azonban nem a szép épület okolható. • AZ „ÓVADÉK’* ÉS EGYEBEK jjc Varga Anna már teljes otthonossággal mozog új lakásában. Virágai is megkedvelték a romantikus erkélyt. Akik az első napokban megkezdték az új fészek be^ rendezését, azok is próbál­gatják elfelejteni a kálváriát, amely régi, megszokott ott­honuktól idáig vezetett. A jelentkezők közül ők azok, akik kitartottak elhatározá­suk mellett, jóllehet nem így képzelték e! a cserét! V. E, egyedülálló, a 34-es lakásból: — Belvárosi. 54 négyzet- méteres, gázfűtéses szoba- alkóvos lakást adtam le, amelyért 28 ezer forintot ír­tak jóvá használatbavételi visszatérítés címén. , To­vábbi 5040 forintot azért, mert a leadott lakás és a nyugdíjasház garzonjának méretkülönbözete indokolta. Csakhogy: miután ez a gar­zon összkomfortos, 36 ezer forint a „beugrója”. Az osz- szesen kapott 33 040 forintot tehát 2960 forinttal kellett megpótolnom. Ez még nem lett volna gond. ha nem kény­széf ülök jljáBb J 3Ó ..ezerrel megfejelni. Addig ugyanis a MIK-nél szóba sem álltak velem az új bérleti szerződés megkötéséről, míg 15 ezer forintot, úgynevezett óvadék­ként be nem fizettem. Az óvadék azért kellett, mert az ingatlankezelő szakemberei ennyire taksálták azokat a felújítási munkákat, amelye­ket a régi lakásomon meg kellett csináltatnom ahhoz, hogy tőlem visszafogadják. Befizettem hát a 15 ezret. Aztán újabb 15 ezerért elvé­geztettem annak a lakásnak a felújítását, amelyben 28 évig laktam úgy, hogy a MIK valaha is egy fillért ál­dozott volna rá. Nekem elő­írták még azt is, hogy cse­réltessem ki a W. C.-ülődesz­kát. Szaladgálhattam a TI- GÁZ-hoz szakvéleményért a Héra égőfej, a KÉTÜSZ-höz a kályha megfelelő állapotá­nak igazolásáért. Amikor pe­• • • vözött, gépgyártási alap­anyagok hőkezeiese, kikészí­tése a munkánk. Huszonki­lenc ember dolgozik a ke­zem alatt. Persze, nem jó kifejezés azy hogy „a kezem alatt”. Egy ember alig ér itt valamit. Talán nem» is ér semmit. Nálunk kiváltkép­pen a közös munkán múlik minden: a siker vagy a ku­darc ... Segéamunkásbói lett fő­művezető Técsy Zoltán. Sze­mélyében őszintén ünnepel­hetjük a példaképet, a mun- káshúséget. Többszörös Ki­váló Dolgozó. Az életében nem volt házassagtörés, nem leplezett le tolvajokat, ké­meket, az ő élete simább volt, nem történt vele sem­mi különös. Csak tette a dolgát, amit tennie kellett. Helytállással, hűséges ra­gaszkodással. Becsülettel és tisztességgel. Mindennap. PATAK Y DEZSŐ if Novak Gyul&né a 28-as la­kásban új konyháját csino- sítgatja. dig mindén együtt volt, vég­re visszafogadták tőlem a régi lakást. Ezzel még nincs vége: szaladgálhatok, hogy visszakapjam a 15 ezer fo­rintos. óvodékomat... Most már lassan túl vagyok rajta, de — kiábrándító volt... 1 © „NYUGDÍJAS, RÁÉR JÁRKÁLNI!” Az ingatlankezelő vállalat vezetői számára roppant ta­nulságos volna, ha időt szán­nának a nyugdíjasházba köl­tözőitekkel egy kollektív be­szélgetésre. Élő szóval hall­hatnák bérlőiktől mindazt, amit okkal kifogásolnak ügy­intézésükben. P. I., aki egye­dül költözött a 35-ös lakásba, elmondhatná, hogy miként- torkollták le, amikor az ügyében illetékes ügyintéző­nek megpróbálta elmagya­rázni, miért tartja méltány­talannak, hogy a régi laká­sára most újfent 18 ezer fo­rintot kell rendbetétel cí­mén fizetnie, amikor pedig 1976-ban megtagadták, hogy lelakhasson 17 ezer forintot a gázfűtés bevezetéséért. „Ne beszéljen 76-ról, most 83-at írunk” — hallgattatták el. S esetleg választ kaphatna, rá. miért kellett a régi lakás felújítása keretében még a használaton kívüli asztaltűz­helyet is újra samottoztatnia, minthogy a gáztűzhelyet használta. Vagy, hogy miért kellett legalább 50 emeletet megmásznia, míg végigcsinál­ta a csereberét. — Nyugdíjas vagyok, rá­érek járkálni! Pontosan ezt mondta a Győri kapuban le­vő HKI vezetőnője, amikor kértem, hogy jelezzék, mikor jönnek ki a műszakiak át­venni a rendbe tett lakáso­mat. Nyilván összetévesztik a gondtalan sétálással az idege­sítő ügyintézést, s fel sem tételezik, hogy egy 70 éves embernek teher ” hivataltól hivatalig szaladgálni akkor is, ha rendezett otthonba tér vissza. Hát még költözködés közben! __ l Kalló József, a 36-os lakás bérlője nem zárkózott el az elől, hogy nevét közöljük, Mérgét nyelte, míg a két ma« rékra való irathalmazt miH tatta, amelynek minden lap­ja a különös lakáscsere me­chanizmusának bürokratikus kíméletlenségéről árulkodik. — Sokakat riasztott már el a nyugdíjasházba való beköl­tözéstől az a példátlan fel­tételrendszer, amit az ingat­lankezelő megkövetel.. Nem véletlen, hogy ilyen nehezen kerül gazdája a bérlemé­nyeknek, noha igen sok az érdeklődő. Amikor tavaly meghirdették ezt a lehetősé-; get, szó sem volt arról, hogy a' nagyméretű lakások leadá­sán túl, még így rá is fizet­hetünk az egészre. Felemás a helyzetünk. Nekem például újra kellett tapétáztatnom a leadott lakást, csiszoltatnom és két rétegben lakkoztat- nom -a. parkettát. Itt: me­szelt fal várt, es pvc-padlo- burkolat még a szobában isi Műanyag ülőkét kellett ven­nem a régi lakás W. C.-csé­széjére, mert az ingatlanke- kezelő szakembereinek véle­ménye szerint, a deszkatető nem felel meg a mai kor­nak. Mondanom sem kell! hogy az új lakásban, amit! birtokba adtak, nem ragasz­kodtak e tekintetben a ..kord szerűséghez”. 'Vagy például a sötétítő függöny. Négy újat kellett vennem-csináltatnom a régi lakásra, 1100 forintért, igaz, ennek 50 százalékát egyszer majd visszatérítik! De elvették tőlem az erede­tit is, noha megfizettem a cserét. És az ÉMÁSZ-t sem ériéin. Nyolcvan forintot kér­tek a régi lakásnál a vil­lanyórám kikapcsolásáért. Itt 800-at fizettem azért, hogy bekapcsolják a villanyt. Egy regény ez, kérem .■. .! Csak azt nem értem belőle, hogy miért akarják elvenni az em­ber kedvét attól, ami egyéb­ként szép és jó lenne? • SEGÍTŐKÉSZ SZOMSZÉDOK Lassan persze elcsitulnak a kedélyek, s a berendezkedés gondján is túljutva elérkez­nek oda a ház első lakók hogy új környezetük szépsé­gének megnyugvással adóz­zanak, s felhőtlenné telje­sedjék örömük a nyugdíjas­ház ígéretes kényelmében. Már dicsekszenek „aranyos" lakásukkal, s áldják szomszé­daik segítőkészségét. Jut energia a tervezgetésre: el­képzelik, milyen is lesz, ha majd belakják a házat, ahol éjjel-nappal elérhetők a gon­dozónők, az orvos nekik rendel hetenként egyszer a házon belül, s ahol csekély térítés ellenében, szükség esetén, a takarítástól ügyes­bajos dolgaik intézéséig tel­jes körű szociális gondozást kaphatnak, saját otthonuk­ban. Egyelőre sok minden még a fantáziájukra van bízva. K. £.

Next

/
Oldalképek
Tartalom