Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-11 / 190. szám

Kétszáz vevőt hívtak leélbőrze a kohászaiban Acélbörze-napokai tartanak a jövő hónap első' felében a Lenin Kohászati Művekben. A részletekről kérdeztük a készletértékesílési és raktáro­zási osztály vezetőjét, Hilócz- ki Józsefet: — Hagyomány ez már ná­lunk — mondotta. — 1967- től, évente legalább négyszer meghirdetjük a börzét, első­sorban azért, hogy készletein­ket megforgassuk, meg aztán a kényszer is rávisz erre ben­nünket, hisz’ elfekvő áruink­tól is meg kell „szabadulni”. • Mennyit hoz ez az LKM kasszájába? — Ez idáig sikeresek voltak börzéink. Félévente körülbe­lül 200 millió forint a bevéte­lünk a készleteladásból, s mintegy 600 tonna elfekvő készletet sikerült eladnunk. Idén is legalább kétszáz vál­lalatnak postáztunk értesítést börzénkről, például a Ferro- globusnak. az Épteknek. épí­tőipari vállalatoknak, szövet­kezeteknek. Persze ez nem ' jelenti azt, hogy valamennyi el is küldi képviselőit. Miképp zajlik le ilyen találkozó? egy — A meghívóval együtt egy listát is kapnak a cégek. Ezen Tárolók, még az őszig Az országos tárolóépítési programon belül a Mezőpa­nel nyékládházi gyára nem­csak szemes termény raktá­rozására alkalmas hangáro­kat gyárt, hanem energiata­karékos falközi silókat is. A silókban burgonyát, nedves kukoricát lehet tárolni, s épí­tésük egyszerű, olcsó, kevés­sé anyagigényes. A cég idei silógyártási kapacitása már le is van kötve: többek kö­Kórház­rekonstrukció Tizenegy millió forintért egészítették ki a Semmelweis Kórházban új szárnnyal az elme és pszichiátriai osztály épületét. Az új részlegben 140 ágy kapott helyet: ez 22-vel több mint a régi épületben. Az egész épületegyüttest még az év vége előtt átadják a ki­vitelezők, zott a Nagymiskolci Állami Gazdaságnak is készül jó né­hány silóelem a gyártócsar­nokban. Az idő sürget, hiszen a tárolási időszakra be kell fejezni már az építési mun­kálatokat is a mezőgazdasági üzemekben. feltüntetjük azon áruk ne’-ét és mennyiségét, amit eladás­ra kínaiunk fel. Akit ez ér­dekel, s akinek ez kell, az idejön, s tárgyalunk. • Miért kedvelik a vevők a börzét? — A kereslet-kínálat hatá­rozza meg az árat. Van amit o csóbban adunk, s van, amit nem. Egyébiránt nem is ez a haszon, hanem áz. hogy azon­nal vihetik azt. amit megvet­lek. Nem kell külön megren­delni, nem kell külön .vissza­igazolni. nem kell addig vár­ni, amíg a megrendelt áru gyártósorra kerül. Míg mind­ez lezajlik, hónapok telnek el, s várakozni kényszerülnek azok is, akiknek rögtön kel­lene az áru. Egyébként most újításra készülünk. Úgy ter­vezzük. hogy a börzét közö­sen rendezzük meg a buda­pesti Unió készletinformáció« irodával, s így nemcsak észak-magyarországi vállala­tok, üzemek lehetnek a vevő­ink, hanem az ország távo­labbi részeiről is várhatunk érdeklődőket. I. S, Itt kuka, ott lavór Menetrendszerű szemétszállítás? Valamivel több, mint egy hónapja menetrend szerint közlekednek a köztisztasági vállalat szemétszállító jármű­vei. Egyes utcákban az eddig megszokottnál sűrűbben, il­letve ritkábban fordulnak meg a gépjárművek. Vajon eredményes-e a menetrend- módosítás? — érdeklődtünk a vállalat igazgatójától, Farkas Györgytől. — Tapasztalatunk szerint a járműsűrűséggel eddig nincs probléma. Ami gondot okoz: az előzetes felmérés már több helyen nem felel meg a való­Vízpu és szárazon Könnyűbúvárok vetélkedője Az MHSZ Országos Köz­pontja a miskolci Neptun klub mályi bázisán rendezte meg a sorköteles és a felnőtt férfi könnyűbúvárok össze­tett honvédelmi versenyének országos bajnokságát. A ren­dezés kitűnően sikerült. Eb­ben nem kis szerepet játszott a BM Határőrség egyik ala­kulata, amely biztosította a lebonyolítás technikai felté­teleit. A sorkötelesek csoportjá­ban 15, a felnőttekében 13 háromtagú csapat mérte ösz- sze képességeit a nem köny- nyű versenyszámokban. Víz alatt úszva egy bóját kel­lett megtalálniuk, majd a tófenékről különböző fár- gvakat hoztak a felszínre, végül eszméletvesztést mí­melő egyik csapattag „ki­mentése” volt két társának a feladata. A parton futás­sal. kézigránáttal célbado- bással, légfegyverrel végre­hajtott célbalövéssel, 8n- mentőkészülék összeszerelé­sével, szakmai, valamint ka­tonapolitikai kérdések meg­válaszolásával folytatódott, s fejeződött be a kétnapos ver­seny. A sorkötelesek között a komáromi Dobi István MHSZ-klub versenyzői, a felnőttek soraiban pedig a szolnoki könnyűbúvárok bi­zonyultak a legjobbaknak. A miskolciak is derekasan helytálltak: a negyedik, il­letve az ötödik helyen vé­geztek. Egyébként a felnőttek kö­zül szabálytalanság miatt ötöt „kiemeltek” a vízből, aminek pontvesztés lett a következménye, a sorkötele­seknél viszont egyetlen ilyen eset sem fordult elő. Ez jó felkészültségük mellett a fe­gyelmezettségüket is bizo­nyltja. T. L Ságnak. Arról nem is beszél­ve, hogy egy-egy utcakép he­tek alatt is változik és emiatt felborul a menetrend. Az is problémát jelent a számunk­ra. hogy a lakók időközben kicserélik a szeméttároló edényt, így az egyik ház előtt kuka, a másik előtt lavór vagy vödör „vár” ürítésre. Természetesen mindegyik edénytípushoz más-más gép­járművet közlekedtetünk. Je­lenleg kukával, konténeres­autóval és öntömörítős teher­autóval szállítjuk a szemetet. Az előbb említett esetben te­hát egy nap kétféle járművel kell kimennünk. Annyit vi­szont már most el lehet mon­dani, hogy a menetrendmódo­sítással jelentős kilométer- megtakarítást értünk el, mert az útvonalat sikerült gondo­san megtervezni. Persze még mindig van min finomítani, módosítani. Így a végleges menetrend kialakítására kö­rülbelül három hónap múlva kerülhet sor Tíz éve csak dudva termett itt 99 Határszemlén a Bodóletön 99 jJc Tanya, napraforgó-őrséggel Lehet annak már tíz éve is, hogy először jártam Ká­roly bácsi birtokán itt fönn, a Bodótetőn. Birtokán? Ak­koriban bizony még vala­hány négyszögöl dudvát je­lentett ez a szó. Időszakos vendégeskedeseim — átlago­san kétévenként találko­zunk itt — alkalmat adtak rá, hogy figyelemmel kísér­jem egy szép kis hobbikért kialakulását. Ma mar te­rem a dió is, sietősebben serdülő társai, az almák, ba­rackok, meggyek, cseresz­nyék pedig évek óta többet adnak, mint amennyit a há­ziasszony — az unokákra is gondolva — nyáron felhasz­nálhat, ősszel dunsztosba rakhat. Nem maradtak el igyeke­zetben Károly gazda szom­szédjai sem. A jobb kézről eső — nevezzük egyszerűen Sándornak — kezdetben ár­nyékot sem talált parcellá­ján, ha leült egy kicsit meg­pihenni — a hosszában tíz-, széliében ötlépésnyi — zöld- ségágyás gyomlalálása köz­ben. A másik oldalon La­jos, az ügyeskezű nagyüze­mi munkás mindenekelőtt az „infrastruktúrát” építette ki: kutat fúrt, csövet fektetett, betonozott. A betonalapokon végig az utca hosszán, már pompás kis faházikók áll­nak. Hasonlítanak egymás­ra, és mégis magán hordja mindegyik a gazda ízlését. Tábla nélkül Hónapok éta — talán van egy éve is — reparálja a MIK a Bajcsy-Zsilinszky út és a Kun Béla út sarkán álló épületet. Korábban — érdeklődésünkre — az építésvezető azt mondot­ta, hogy a ház teljes felújításával ez év február végére végez­nek. Azután, hogy eltelt február is, meg március is, s hogy a sajtó még egyszer ne érdeklődjék, hát kiszögeztek a falra, a Járműszakbolt fölé egy táblát, melyen keresztül közölték a kí­váncsiakkal, hogy a munka befejezésének ideje 1983. május 30-a. v Hogy miért az, s miért nem az eredeti dátum, nos. az vala­hogy lemaradt a tábláról. De hát legalább egy biztos pont, egy biztos támasz: akkorra itthon lehetnek a lakók, kész lesz, új lesz otthonuk, még ha sok bosszúság árán is. És a bérlők az adott Időpontig vissza is költöztek. Egy körülállványozott épü­letben, ahol a tetőn, a homlokzaton egyaránt dolgoznak a mun­kások. A lakások eikészültek, a külalak meg... Ráér. Annál is inkább, mert a tábla május 30-a után lekerült a falról, így hát senki sem tudhatja, hogy mikorra kell befejezni a munkát. Az ablakok festéktől piszkosak, az udvarban bádogdarabok — a tetőfedők egyszerűen ledobálták az elhasznált bádogot a magasból —, szemét és mész. Hogy meddig? Senki sem ludja. Tábla nincs, a munkások v állukat vonogatják: majd... Bizto­sat senki sem tud, 1. S. (Kiss József felvételei) A gazdáét, aki lehet nyugdí­jas, mérnök, munkás vagy adminisztrátor, kényszerű­ségből beletanult itt egy év­tized alatt a kertészkedésbe, szőlészetbe, borászatba, de nem jön zavarba akkor sem, ha például ácsolni kell. Az előbb utcát emleget­tem . . . Ebben azért van né­mi túlzás akkor is, ha szé­pen sorban állnak két ol­dalt a kerítések, kiskapuk és a lugas, gyümölcsfa, fenyő, vagy éppen napraforgó mö­gül kikandikáló házikók. A városi utcának ezernyi jel­lemzője hiányzik — hál’ istennek! —, de az egy­kor hepehupás út szépen be van terítve üdesárga zúza­lékkővel. Jól járható kocsiJ vai vagy gyalog, esőzései« idején is. Az új út büszke­sége a bodótetői telepesek­nek. Dicsérik is érte eleget a kertszövetkezet agilis el­nökét. Persze dicsérhetné!« saját magukat is, hiszen ki­ki dolgozott az úton, ameny-j nyit tudott. A számomra mindig ese­ményt jelentő vendégeske­dés első szertartásán mar* túl vagyunk, azaz kertről kertre járva megtartottuk a „határszemlét”. A vállalatá­nál megbecsült mérnök be­lepirult a gyümölcsfáinak: szóló dicséretbe. Lajos, az ezermester — hatalmas ko­szorúkba font — hagymáit mutatta leplezetlen diadal­lal, Károly bácsi pedig ízle­lésre kínált egv kis fürtöt a korán érő csemegéből. Szóval ezen már túl va­gyunk, és eltelve a látottak fölött érzett csendes öröm­mel, jöhet, amire ezek a kis kertek leginkább valók: a szomszédolás, beszélgetés, koccintás kint a jó levegőn a kecskelábú asztal mellett. Hasonló társaságot össze le­het hozni egy szép bükki tisztáson is, de — ha nem is tartozom a telektulajdonos sok közé — elhiszem nekik, hogy ez itt mégiscsak más. Megszolgált barátságok ezek, hiszen valami módon min­denki segített a másiknak az elmúlt évtizedben és most is azért főtt olyan jó ízűre a vacsora, mert legalább há­rom család hordta össze a hozzávalót. Egy kicsit még mezőgazdászkodunk, aztán ahogy elmélyíti a gondolato­kat a pincehűvös •„sajáttei- mésű”, úgy megyünk át bel-, majd külpölitikusba, hogy alkonyattájt kórussá ala-í kuijon a társaság. Itt lehet, ahogy a torkunkon kifér, nem kopog fel a partvis­nyéllel a szomszéd... (békés) if Az új út az őszi esőt is állja majd CsmentloHnák a fold alaít Az új déli tehermentesítő út Rudas László utcai szaka­szának építése talán az eddi­gi egyik legnagyobb „föld alatti vállalkozás” városunk­ban. Máig több mint 18 ezer köbméter kavicsot, s majd 3 ezer tonna cementet építettek be a jobbára föld színe alatt dolgozó szakemberek. négysávos. 14 méter AzélaS útnak nemcsak a Szinva fe­letti tartószerkezeteit kell el­készíteni. hanem kiépül lenn a mélyben egy közműalagút is. A nagyszabású munka be­fejezési határideje november vég«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom