Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-08 / 187. szám

Állvány er dő a Semmelweis Kórházban Helyszíni bírságolás A kórtermektő S3 lelt énért szemeteli k menyek előtti járdaszakaszt bolt vezetője fgy védekezett: — Nemrég sepregettünk, de nem tehetek róla, hogy me­gint szemetes a járda. Ha lát­nák mennyi csikket lapáto­lok fel alkalmanként ... — Lehet átalánydíjas ta­karítást rendelni a köztiszta­sági vállalattól — szólalt meg az egyik ellenőr. A hölgy megígérte, hogy megrendeli, majd kifizette az ismételt bír­ságolásért a 200 forintot. A villanyrendőri buszmegálló igazi „vadászterület”. Itt az ellenőrök egymás után állí­tották ki a csekkeket, illetve szedték be az ötven forintot. Hihetetlen, mennyien lusták megtenni azt a néhány métért, amely a szemetesig vezet. A Széchenyi út 54—56. sz. alatti húsbolt vezetője nem fizette ki a bírságot, ezért el­lene szabálysértési eljárást indítottak. Kicsit „lejjebb”, a Royal vezetője másként dön­tött. Két gyerek plakátot ra­gasztott a falra az Ady-híd- nál, őket csak figyelmeztették, máskor ezt ne tegyék. Az ellenőrzés ezzel véget ért, de az elkövetkezendő napok­ban, hetekben újak követik városszerte. Mindaddig, míg magunk is nem teszünk töb­bet Miskolc tisztaságáért.,} (temesi) Sokat hallunk mostanában a fővárosi kórházak rekonst­rukciós programjáról. Aki el­látogat a miskolci Semmel­weis Kórházba, saját szemé­vel győződhet meg róla, hogy itt sem ülnek ölhetett kézzel: állványerdő övez jónéhány épületet, szakadatlanul dol­goznak a kivitelezők. Honti •lenőtől, a kórház gazdasági igazgatójától megtudtuk, hogy még jó néhány évig ez a kép fogadja majd a látoga­tókat, s a betegeket. Tavaly adták át az új se­bészeti pavilont, s a közpon­ti ügyelétet, s az idei feladat­terv íredig három épület fel- I újítását tartalmazza. Meg i 1982-ben megkezdődhetett az elme- és pszichiátriai osztály | rekonstrukciója, a régi épü­lethez új szárnyat csatolnak, amelyben 140 ágy kap helyei. A régi épületben foglal­koztatókat, ebédlőt, kultúr­termet alakítanak ki. A napokban az építők már túljutottak a munka három­negyedén, a befejezés határ­ideje: december 31. Már elkészültek a kiviteli tervek, s idén a harmadik ne­gyedévben megkezdődik a sze­mészet rekonstrukciója. A szemészet régi épülettömbje megújul, s új szárny építésé­hez is hozzáfognak a szakem­berek..- Az idén szeretnének végezni az alapozással, s az épületszerkezet összerakásá­val. A tervek szerint á jövő év végére már itt fogadhatják a betegeket a szemész szak­orvosok. Harmadikként a központi konyha kerülne sorra a re­konstrukciós programban, ám egyelőre még nem tisztázód­tak pontosan a pénzügyi kér­dések. A konyha átalakítása meglehetősen költséges vál­lalkozás, hiszen nemcsak egy épületről van szó, a konyhai technológiának, berendezé­seknek is meg kell újulniuk. A tervek már itt is készein áll­nak. >(c Nagy gondot fordítanak a műszaki fejlesztésre a Miskolci Cementipari Gépjavítóban. Most például elhatározták, hogy csökkentik a légszerszámok zaját. Ezt a munkavédelmi jellegű műszaki intézkedést a SZOT Munkavédelmi Tudományos Ku­tató Intézetével közösen valósítják meg. Nemrégiben adtak egy sarokköszörűgépet a kutatóintézetnek, hogy azon kísérle­tezzék ki, miképpen csendesíthetik le a munka közben visító köszörűt. (Kerényi László felvétele) Betegek és orvosok egy­aránt tudják, hogy jő néhány olyan osztály, részleg akad meg a kór­házban, ahol nehéz körül­mények között végzik a gyó­gyító munkát. Vajon a rekonstrukciónál mi dönti el a sürgősségi sorren­det? Erre így válaszolt Hon­ti Jenő: — Már régebben elkészült az átfogó szakmai koncepció, ami eldöntötte, hogy milyen sorrendben végezzük el a fel­újítási munkákat. A jelenle­giekről annyit érdemes még elmondani, hogy a légi sze­mészeti rendelőkben, kórter­mekben már szinte alig lehet dolgozni, a konyha pedig egy­két éven belül már nem fog­ja tudni kiszolgálni a fejlődő, korszerűsödő kórházat. Ha végzünk az idei feladatokkal, a jövőben az egyes számú fer­tőző osztály épülete követke­zik, a rekonstrukciók sorában, de ott szerepel a tervekben a központi diagnosztikai, s a vérellátó épületének felépíté­se is. (k—ó) Alkalmi plakátokkal is sokan elcsúfítják a falakat (Temesi László felvételei) A délutáni csúcsforgalom­ban hömpölygőit a tömeg a miskolci főutcán. Sok járó­kelőnek bizonyára feltűnt, hogy akadt köztük, aki nem sétálni, vagy bevásárolni in­dult útnak, hanem más cél­ból — sárga karszalag külön­böztette meg őket. Ez állt raj­ta: „Helyszíni bírságolás”. A városi tanács, a város­gondnokság, a köztisztasági és a kertészeti vállalat társa­dalmi aktíváiból verbuváló­dott közterületi ellenőrzési csoport tagjaival jártam vé­gig a főutcát és néhány üzle­tet. Négy éber ellenőr figyelte az embereket. Elsősorban a szemetelőket, akik nem is sej­tették, hogy több éves, évtize­des beidegződött mozdulatu­kért most ki kell nyitni a pénztárcájukat'... Az egyik fiatalember, mielőtt belépett — volna — az üzletbe, utol­jára jó mélyeket szívott a ci­garettából, majd hanyag moz­dulattal a szemetes mellé ha­jította. — Uram, a városi tanács közterület-ellenőrzési cso­portjától vagyok — szólította meg az egyik ellenőr, majd felmutatta _ igazolványát. A fiatalember" ugyancsak meg­lepődött, amikor felelősségre vonták, de szó nélkül fizetett, ötvenese bánja gazdája rossz szokását. Itt-ott a Járdán temérdek hulladék- és cigarettamarad- vány. A közelmúltban nyílt Húsáruházba ez a látvány vitt be bennünket. A boltvezető, mikor megtudta, mi járatban vagyunk, rázta a fejét: — Ezt nem értem, miért kell nekem fizetni. — Szemetes a járda az üz­let előtt Miskolc egyik leg­forgalmasabb pontján — volt a válasz. — Nem én szemeteltem. Kü­lönben sem seperhetek per­cenként, reggel már megtet­tem. Nem maradt el az újabb válasz, de az már sokkal pon­tosabb es főleg meggyőzőbb volt, mint az előző: — A 6/1980-as tanácsi rendelet elő­írja, hogy az üzletek, intéz­fofti»* DolSárpapa Olaszországban sok rácsodálkozni va­ló akad. Velence mindenestől, Firenzé­ben az Uffizi Képtár és Michelangelo Mózese, Rómában a Colosseum, Pisában a feráetorony, Sorrentóban a kék tenger, s nem messze innen — kis hajóút — Capri szírijei. Ám Olaszországban a magyar turista rácsodálkozhat egyik-másik útitársára is, aki nem szépségével vagy kivételes képességekkel tűnik ki a többiek közül, hanem viselkedésével. Nevetni-sajnálni való figura, ha úgy vesszük, de ha hoz- tesszük, hogy minden emberi és nemzeti (szerény) büszkeség nélkül való, szíve­sen megleckéztetné a jóérzésű ember. Egy pesti karácsonyfadíszt és egyéb mütyüröket gyártó kisiparos, neje és ti­zenöt-tizenhat év körüli, egyetlen és agyonkényeztetett lánya különösen fel­hívta magára a figyelmet. Már az első percekben, amikor a csoport indulásra várva a busz mellett, még éppen csak ismerkedett. A bemutatkozás után ter­mészetesen tüstént a várható élmények­re terelődött a szó. — Nekünk Európában ez lesz az utolsó utunk — jelentette ki egy vékony, be­esett mellkasú, kopasz emberke —a ké­sőbbi — a csoport jobb megfigyelőképes­ségű tagjai által elkeresztelt — Dollár­papa. — Mi már unjuk Európát... Min­den évben utazunk. Megyünk jövőre is. Még nem döntöttük el, hogy az ameri­kai kontinensre vagy a Távol-Keletre. (Egyiptom és az ázsiai Törökország is „lefutott” már ...) — Egyébként — fűzte tovább a szót a kalandozó magyar, szemlátomást élvezve a respektet — a feleségemmel már vol­tunk Eszak-Olaszországban. Most csak a lányom kedvéért jövünk ismét. Pináké még nem látta ... Hogy aztán Pináké mit látott és mit nem a kék egű Itáliából, azt nem tudom, de hogy az egész család belefúrta magát valamennyi kirakatba, ahány csak volt, az tény. A mamát, Pinákét is minden érdekelte, Már ami a kirakatban volt. S bizony, került azokból a bőröndökbe is! Mert Dollárpapa készséggel kullogott utánuk — kezében a dobozos sör vagy kóla, szájában a szalmaszál — s nem ke­vesebb készséggel fizetett. Feltehetően nem az egedélyezett valutából. (A határ-- átkelés után — mondom: után! — szű- kebb körben, a hallgatóság nem kis ámulatára kijelentette: — Valószínű, hogy Rómában engem,ezer dollár vár . .. — Ezért és a nagylábon-élés miatt ra­gadt rajta a név ...) Tény, hogy Dollárpapáéknél fő téma volt a „Mit. vegyünk?” S hogy mit vet­tek, az csak abból derült ki, ami látszott: ruha, cipő, kardigán, nyaklánc, korall... Meg a hasas bőröndök láttán sejtett az ember valamit... Lépten-nyomon futot­ta nyalánkságra, pizzára, olasz ínyencsé­gekre, diára és vendéglőre (Capriban a vékonyabb pénztárcájúak kétszer is meg­gondolták: fizessenek-e nyolcezer lírát taxira, mert a szerpentineken csak ezzel lehet közlekedni; avagy megvárja a né­hány óráig távollevő többieket a forró tengerparton, ahol árnyékban 43 Celsi- us-fok volt.) Nem akarom szaporítani a szót, hi­szen e néhány sort csak a jellemkifejező poén kedvéért vetettem papírra. Még csak egy-két esetet — a jellem kedvé­ért. Ha a buszban várakozni kellett a tűző napon, ki is hiányzóit még az ide­genvezető listája szerint? Természetesen ... -ék. Ha a Colosseum tövében valaki nyafogni kezdeti, hogy ő nem ezt a fagy­laltot akarta, hanem amazt — nos, ki lehetett? Persze, .. ,-ék Pincikéje. (Ákit Dollár-papa épp egy félórával ezelőtt ajánlott be — középiskoláit elvégezvén — a hirtelen barátnak felcsípett tanár­segédnek.) Ha a szuperpálya mentén ■megálltunk a benzinkútnál tankolni, § a vezető felhívta a figyelmet, hogy az, ami fölöttünk van, s a két pályát összeköti, az nem híd, hanem szálloda, étterem és sokféle bolt, ahol lehet, vásárolni — nos, kik szálltak le elsőként a' buszról? Ügy van, eltalálta az olvasó. Egy ilyen benzinkútnál történt, már hazafelé jövet, nem messze Ravennától, hogy ismét tankolni álltunk meg. (Fö­löttünk a „híd”.) S kit ért a szerencse? Dollárékat, akik elsőként szálltak le megnézni: mit vegyenek? Hanem mi történt? Egy személyautó suhant el mellettünk, amiből kihajítot­tak egy kis csomagot. Dollárpapa volt a legügyesebb: néhány futólépés, és gyor­san felkapta. Kibontotta, megszagolgat­ta ... — Ez príma két szendvics! — szólt elégedetten, majd háromfelé törte, s mindhárman majszolva a nem várt ado­mányt, elindultak a „híd” irányába ... —a a szükségleteknek megfelelő gyakorisággal kell takarítani. A 100 forint' bírság már „nyugtázva” is lett. Néhány méterrel odébb hobbi-bar- kácsbolt. Ide rövid idő alatt másodszor jöttek az ellenőrök. A fiatalasszony, a szerződéses-4- A Széchenyi út 54—5( sz. húsbolt előtt eltakarítjá a szemetet. Pályázati hirdetmény Újonnan alakuló, miskolci székhelyű tervezővállolat felvételt hirdet munkakörökre. építész statikus gépész villamos mélyépítő organizátor árelemzö irányitó tervezői, szakági vezetői, tervezői szerkesztői és rajzolói TOVÁBBÁ FELVESZ: pénzügyi és számviteli dolgozókat • gyors, és gépírókat # fénymásolókat 0 sokszorosítókat 0 takarítókat 0 telefonkezelőt és portást 0 Jelentkezni és érdeklődni lehet írásban, részletes önéletrajz­zal a Miskolc megyei Város Tanácsa V. B. Épitési és köz­lekedési osztálya személyzeti vezetőjénél (Miskolc, Tanács­hoz tér 8. I. udvar, II. emelet) 1983. augusztus 10-ig. Ezen időpont után Miskolc, Vas utca 18. szám alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom