Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-29 / 204. szám

A szabadban lógnak telelni Összehasonlítás az angolokkal Színe és Az Avas-délen magasodik ez a digitális óra, s négy vi­lágtáj felé mutatja az idő múlását. Kicsit pontatlanul, hiszen majdnem két percet tévéd. Aki az üzembe helye­zéskor beállította, biztosan késett vagy sietett a kar­órája ... Mint megtudtuk, hamarosan pontosra állítják az időjelzőt. Vajon kinek az órája alapján?... Egyébként nem is olcsók a pontatlan órák: egy ilyen négylapos százezer forintot is megér. Éjszaka a nagy fe­szültség miatt elmosódnak a számok, de ezen a közeljö­vőben. segítenek — feszült­ség-csökkentő beépítésével. A városüzemeltetés évének ke­retében köztéri óraprogramot indítottak a tanácsi szakem­berek. Sorra kapja a város a legmodernebb időjelzőket. Legközelebb a Diófa étterem és a Szinva ABC környéke gazdagodik hasonló szerke­zettel. Ez évben összesen tíz­nek az átadását tervezik vá­rosszerte. Nem olcsók ezek a digitálisok, éppen ezért vár­ható el tőlük, hogy pontosan mutassák az időt. , (te) Városi tanácstaook iogadóórái Ma tartja tanácstagi fo­gadóóráját Faragó Erzsébet, Szikra mozi párthelyisége, Marx Károly u. 49. szám, 17 órakor; dr. Herendi Rezső, Engels u. 2. szám, HNF-he- lyiség, 17 óra 30 perckor; Kóló István és Budai Jó­zsef, pártalapszervezet. Ba­ross Gábor u. 18. szám, 17 órakor; Kiss András. Há­mor, Palota u. 57. szám, MSZMP tanácsterme. 17 óra­kor; Keszthelyi Zoltán és Kovács Ernőné, 1/7. számú pártalapszervezet,. Kisfaludy u. 35—37. szám, 18 órakor: Kovács György, 1/3. számú pártalapszervezet, Tízes hon­véd u. 21. szám, 17 órakor; Kovács János, 8. számú Ál­talános Iskola, Éder György u. 1. szám. 17-től 18 óráig; Kucskár Julianna, B.-A.-Z. megyei Vízművek, Tömösi u. 2. szám. 17 órakor: Lakatos Attila, 42. számú Általános Iskola. Elek Tamás u. 2. sz. 17 óra 30 perckor; Márkusz Jenő, hejőcsabai párthelyi­ség, Csaba vezér u. 95. sz., M órakor. Két éve annak, hogy az ipa­ri miniszter körlevélben szó­lította fel a minisztérium fel­ügyelete alá tartozó termelő­vállalatokat nemzetközi össze­hasonlítások rendszeres végzé­sére. Az Ipari Szemle ez évi 2-es számában dr. Juhász Adám államtitkár foglalta ösz- sze a vizsgálatok eddigi ta­pasztalatait. Cikkében a Bor­sodi Szénbányák Vállalattal is példálózik. Többek között ezt írja: .»Megállapították — már­mint a bányánál —, hogy az élőmunka termelékenysége az angol állami bányászat terme­lékenységének mindössze 70 százaléka náluk. E tényből és a termelési eszközök összeha­sonlításából jutottak arra a következtetésre, hogy az ala­csonyabb hatékonyság döntő oka a szénelőkészítési techno­lógia elmaradottsága.” A vállalatnál ezt a nemzet­közi összehasonlítást a táv­lati tervezési és kutatási osz­Vonat helvett autóbusz tály végezte. Az osztály ve­zetőjével. Székely Tiborral beszélgettünk erről. — Miért éppen az angol szénbányákkal hasonlították össze a borsodi szénbányákat? A MÁV értesíti az utazó- közönséget, hogy pályafel­újítási munkák miatt az aláb­bi szakaszokon az utasoknak vonatpótló autóbuszokra kell átszáliniuk: augusztus 29-én Eger és Szilvásvárad állomá­sok között, Egerből 7.15 és 10 órakor, Putnokról 7.06 órakor, Szilvásváradról 12.1„ órakor. Augusztus 29-től 31-ig He- rend és Városlőd-Kislőd ál­lomások között a Budapest Déli pályaudvarról 6.20-kor, Szombathelyről 11.15 órakor Godisa-Abaliget állomások között a Pécsről 12.45 órakor és Dombóvárról 11.20 órakor induló pécsi vonatnál. Szep­tember 1-én Kiskőrös és Kis­kunhalas állomások között a Budapest-Józsefvárosból 7.50 órakor, a Kelebiáról 12.05 órakor induló vonatoknál. A megváltott vasúti menetje­gyek a vonatpótló autóbuszo­kon is érvényesek. Az esetle­ges késésért a vasút kéri az utasok megértését. — Nos, vizsgálatunk kiter­jedt az osztrák, a lengyel, a nyugatnémet, a francia és a belga bányákra is, de mivel a bányanagyság, a geológiai­földtani jellemzők, valamint a fejlődési tendenciák az angol állami szénbányászat­ban hasonlóak, mint a bor­sodi szénbányáknál, ezt ele­meztük részletesebben. — És mire jutottak ezzel az összehasonlítással ? — Ügy döntöttünk, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján határozzuk meg rö­vid és hosszú távon fejlesz­tési politikánkat De kezde­ném elölről, hisz’ még ide el­jutottunk, addig volt tenni­való. A borsodi szénbányák a hazai lakossági szénterme­lés mintegy kétharmadát biz­tosítják, s így föld alatti dol­gozóink sokszor arra kény­szerültek, hogy szabadnapjai­kon is leszálljanak a mély­íti az időnk, kivel töltsük? Az ötnapos munkahét be­vezetése, a szabad idő ugrás­szerű megnövekedése óta, a sajtó nem fogy ki a jó ta­nácsokból: barkácsoljon, ki­ránduljon, olvasson, foglal­kozzon többet a gyerekkel, kézimunkázzon, tornázzon, fogyókúrázzon, kertészkedjen, pecázzon stb! Egy apróhir­detés hívta fel a figyelmün­ket rá, hogy a szabad idő el­töltésének — az említetteken kívül —, van egy olyan mód­ja is. amit az emberiség rég­óta ismer és több-kevesebb rendszerességgel gyakorol. Történelmi tények igazolják, hogy eme foglalatosságra ak­kor is szakítottak időt eleink, amikor még látástól-vakuiá- sig kellett dolgozniuk. De idézem a hirdetést azoknak a kedvéért, akiknek a figyelmét elkerülte: „Leg­első vidéki vállalkozás! Sza­badidő-partner, élettárs, há­zasságközvetítés az egész or­szág területén. Kérje tájé­koztatónkat! Kapcsolat, 9700 Szombathely, Pf. 283.” Azt hiszem, senkinek sem kell magyarázni, hogy a sza­bad idő kellemes eltöltéséhez — az ilyen jellegű eltöltésé­hez — partner szükségelte­tik. Egészséges emberek ese­tében másnemű partner. S ha ehhez segítséget nyújtanak a derék vállalkozók, annak nem látja kárát sem a vál­lalkozás kasszája, sem az ügyfél. Mert hogy nem jó­tékonysági intézményről, hu­mánus akcióról van szó, az kétségtelen. Mielőtt azonban átadnánk magunkat a felhőtlen öröm­nek, gondolkozzunk el egy kicsit az apróhirdetés újsze­rűségén. Élettársat eddig is kerestek jó pénzért a rászo­rulóknak. A szabadidő-társ azonban — mint szolgáltatás — viszonylag új minálunk. Más országokban, főleg tő­lünk nyugatra, réges-régen foglalkoznak ilyen természe­tű közreműködéssel magán- vállalkozók, csak ott máskép­pen hívják az ügyletet. Egy továbbfejlesztett változatban nemcsak társat, hanem a szabad idő gyümölcsöző el­töltésére alkalmas szállást is kínálnak némi zenével, dó­kával — előtte, közben, vagy utána táncolni is lehet — és, hogy teljesen félreérthetetlen legyen a dolog, azaz minden­ki könnyen odataláljon, ahol a társ fellelhető, e házakat lámpával jelölik. A fiatalab­bak kedvéért: pirossal. Csak ott a piros nem azt jelzi, hogy tilos, hanem éppen el­lenkezőleg : lehet. Folyvást lehet, persze nem ingyért Szóval ilyesmi van ott, ahol van, nálunk viszont van és ha megél, bizonyára szaporo­dik is a társkommendáló vállalkozás. Egyelőre kinek- kinek magának kell gondos­kodnia az időtöltés helyszíné­ről, ami ugyan nem kis do­log a mai kégliszegény világ­ban, de merem remélni, hogy ennek arányában olcsóbban is számítják meg a partnert. Akarom mondani: a közve­títést. Felmerül azért egy érdekes ellentmondás. A társ ugye azért kell, mert a korábbinál több a szabad időnk. De ha több, akkor miért nem jut — elegendő — arra, hogy ki­ki saját maga kerítsen hoz­zá partnert? Lehetséges, hogy a fentebb idézett hobbik és más foglalatosságok (a bar­kácsolástól a pecázásig) csap­dájába kerültünk, és éppen arra nem jut néhány óránk, hogy felmérjük a kínálatot, majd kiválasszuk a nekünk megfelelő társat? Vagy feled­tük az ősrégi párkereső mód­szereket, praktikákat? Még az a gondolat is megkísért, hogy aki nem tudja előte­remteni saját maga a min­dennapi betevő szabadidő­társát, annak nincs is rá szüksége úgy istenigazából. (békés) — Szó sincs róla. Bátran állíthatom, hogy a mi vájá­runk megállná a helyét a szigetországban. Másról van szó. A gépesítésről. Nem is a frontfejtésnél és az elővá- jásnál adódik a baj, ott jól állunk. Korszerű — csaknem teljes egészében nyugati gyártmányú — gépek dolgoz­nak ott. A probléma a szén­előkészítés technológiai el­maradása miatt van. Nálunk több éven át a beruházások csak gépi fejlesztéseket je­lentettek, azért is, mert enél- kül még a pillanatnyi szén- termelés sem vált volna le­hetővé. Így nem volt lehető­ség az időközben kitermelt szénmezők pótlására. Az an­golok beruházásai a terme­lési érték növekedésében és a föld alatt dolgozók föld alatti tartózkodásában jelent­keztek. Automatizálták a föld alatti szénszállítást, szá­mítógépet használnak a gyors döntéselőkészítéshez, alkal­mazkodnak a vevők akár na­ponkénti igényváltozásaihoz is. Ügy tűnik, hogy az angol állami szénbányászat a tech­nológiai folyamatok közötti arányosabb fejlesztést tudott végrehajtani, mint a borsodi szénbányák. És ez követendő lehet számunkra, ezért is volt értelme a módszertani bizonytalanságok ellenére az összehasonlításnak. — Es most hogyan tovább? Hogyan alakulnak a rövid és hosszú távú fejlesztési tervek? — Évek óta aknáinkból valamivel több mint 5 mil­lió tonna szenet termelünk ki. Ez az évi mennyiség a későbbiekben is állandósul. Csak éppen nem kilenc ak­Jf; A borsodi szénbányák termelékenysége körülbelül 70 százaléka az angolénak. (Temesi László felvételei) na — mint most —, hanem három adja majd a terme­lést. A régi, korszerűtlen bá­nyáinkat belátható időn be­lül bezárjuk. Lyukó, Putnok és Dubicsány biztosítja majd az évi ötmillió tonnát. Egy ideig — míg Dubicsány el nem éri a 2,5 millió tonnás évi termelését — Rudolfte- lep is besegít. A beruházá­sokra szánt pénz így nem oszlik meg, hanem kevés he­lyen összpontosul, jobban tudunk fejleszteni mindén te­rületen. És így biztos, hogy a vállalati teljesítmény — amely mindössze 65—70 szá­zaléka az angolokénak — ja­vulni fog. Egyébiránt ezt a nemzetközi összehasonlítást tovább folytatjuk, mert hasz­nos számunkra. IS, i * A frontfejtéseknél és az elővájásoknál a gépesítés meg­felelő. Máshol van a baj ... be. A mi bányászunk évente 240 munkanapot tölt a föld alatt, az angol ezzel szem­ben csupán 195—205 műsza­kot. Egy borsodi bányász egy év alatt átlagosan 370—380 tonna szenet küld a felszín­re, az angol pedig több mint 515 tonnát. — Ez azt jelenti, hogy 6k ennyivel jobbak? Bánya ist és bánya ott Megadja-e az ötmillió tonnát Lyukó, Putnok és Dubicsány 2 Nem veszik a mezőqazdasáqi gépeket A hármas úton autózók jól ! láthatják Miskolc határában, ! Mályiban. hogy az Agroker telepén egymást érik a szí­nesre mázolt mezőgazdasági gépek. Régen láttunk egy­szerre ennyi gépet, ami gaz­dára vár. Mi az oka annak, | hogy a szövetkezetek, álla­mi gazdaságok nem vásárol­nak termelőgépeket? — kér- déztük Fodor Lászlótól, a ke­reskedelmi vállalat igazgató­jától. — Sajnos, csökkent a ke­reslet a mezőgazdasági gé­pek iránt. A jelenlegi áru­Oraorogram 1 ir drága, készletünk 30—40 millió fo­rinttal nagyobb, mint tavaly ilyenkor. A forgalmunk au­gusztus közepéig nem érte el a tavalyi kereslet 90 száza­lékát. Még a korábban na­gyon keresett MTZ 55 trak­torból és az 512-es típusú kombájnból is bő választé­kot kínálunk S míg a gépeké csökkent, nőtt az alkatrész- forgalmunk. Ez azzal magya­rázható. hogy több. már le­selejtezésre szánt berende­zést tovább üzemeltetnek. Az alkatrészvásárlást ugyan­is költségként számolhatják el a gazdálkodó egységek, a legyen pontos fejlesztési alapjukkal azon­ban takarékoskodnak. Mint ismeretes, gépeink többsége megdrágult, mivel a koráb­ban szokásos állami dotációt megszüntették. Talán ennek a következménye, hogy csök­kent a forgalmunk. Ezért most körlevélben hívtuk fel a gazdaságok figyelmét, hogy gépvásárláskor az álla­mi dotáció hiányát még eb­ben az évben pótolhatják a tartalékalapból. Jövőre ilyen kedvezménnyel már nem él­hetnek. S ami nagyon fon­tos. már most felkészültünk azoknak a gépeknek a téli korrózió elleni védelmére, amelyeket előreláthatóan az ősszel nem értékesítünk. Saj­nos, a gépek többsége a sza­badban telel majd, ezért so­kat konzerválunk, illetve le­takarunk. (szántó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom