Déli Hírlap, 1983. július (15. évfolyam, 155-180. szám)

1983-07-26 / 176. szám

Interjú egy miskolci világbajnokkal Á villámkezű tanárnő A vadnyugat célbalövö baj­nokait titulálták egykoron a ponyvaregény ivók „villám­kezűnek”, de ez a jelző mél­tán illik Jakab Andrásnéra, a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola jgazgató- helyettesnőjére is, aki három éven belül másodszor lett vi­lágelső gyorsírásban. A hét végén tért haza Svájcból, ahonnan nemcsak a „B” gya­korló gyorsíró kategória első diját hozta haza, hanem egy negyedik helyezést is gépírás­ból, a harmincperces sebessé­gi másolás mechanikus gépi kategóriájában. Nem kevés, amit az előkelő helyezésért teljesíteni kell egy világversenyen. A gyors­írók „B"-kategóriájában nyolc percig diktálnak a verseny­zőknek fokozódó sebességgel, s ezt kell azután három óra alatt gyorsírásból átírni, pont, vessző, ékezethiba nélkül visszaadva az eredeti szöve­get. Jakab Andrásáé 3 óra helyett 73 perc alatt tisztázta le a 9 oldalas szöveget, egyet­len parányi hiba nélkül! A gépírás negyedik helyezésé­hez egy perc alatt 481-szer kellett leütni hibátlanul a billentyűt. Több százan mér­ték össze elejéket Svájcban, a luzerni verseny színhelyén, ám olyan versenyző nagyon kevés akadt, aki egyszerre „profi" gép- és gyorsírásban. — Nem reménykedtem ben­ne, hogy nyerek — mesélte a világbajnoknő —, hiszen ed­zeni. készülni nem nagyon tudok, mert egyetemre járok, és sok az elfoglaltságom az iskolában, s az iskolán kívül is. Ráadásul a közelmúltban kórházban kezelték a jobb kezemet, így ez is csökken­tette önbizalmamat. A gyors- és gépíróverseny egyébként is nagyon izgalmas dolog, hi­szen sok múlik azon, ínilyen a szöveg, hogyan sikerült a i központilag elfogadott diktá­tumot magyarra fordítani. Most az ENSZ egyik szerve­zetének tevékenységéről szólt a lemásolandó, lejegyzendő szövegrészlet. Rendkívül erő­sen kell koncentrálni a hibát­lan teljesítéshez, de ezúttal nem sikerült valami kipihen­ten rajtra készülődnöm, mert iS?®*­Ráépíteni, az idén Az idén a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalat a teljes épületfelújításokkal egy idő­ben 19 új otthont alakít ki emeletráépítéssel és tetőtér­beépítéssel városunkban. A ráépítésnek azonban nem ez az egyetlen módja, hiszen a jogszabályok lehetőséget ad­nak arra is, hogy magánerő- női vállalkozhassanak rá. Ehhez azonban szükség van ervezési programokra, ame- yeket most az ÉSZAK TERV ceszít el, 1984-es határidő- /el. Aki hamarabb akar rá­építéssel otthont teremteni, saját maga kell hogy elké- izílse, vagy elkészíttesse a ervezési programot. Jakab Andrásáé, a gyors­író világbajnok Luzernban egy parkolóház mellett volt a szálloda, s bi­zony éjszaka csak perceket tudtam aludni... 1981-ben Mannheimben lett Jakab Andrásné gyorsírásból világelső, gépírásból harma­dik. Akkor egyetlen egy hiba volt a gyorsírásos szövegben, de most Svájcban sikerült a „0” hibapontos teljesítmény. Két év, múlva Bulgáriában lesz a 36. világbajnokság, így a miskolci viiágbajnoknö új­ra utazik. De vajon ki a me­cénás, az utaztató? — kér­deztük Jakab Andrásnét: — Nem a Gyors- és Gépíró Szövetség partonál. hanem mindent a miskolci városi ta­nács vezetőinek és közvetlen főnökömnek, a szakközép­iskola igazgatónőjének kö­szönhetek: anyagi, s nem utolsósorban erkölcsi támo­gatás nélkül el sem juthatnék odáig, hogy versenyre kelhes­sek a világ minden részéből összesereglő gép- és gyorsíró­mesterekkel. Külön örömöm­re szolgál, hogy most régi vá­gyam is teljesült: megkaptam a versenyzésre, edzésre egy­aránt alkalmas Olympia már­kájú írógépet, szintén a taná­csi vezetők segítségével. A világbajnok tanárnő azt mondta svájci útja előtt, hogy az első helyezés csak egyszer sikerülhet az életben, másod­szor nem. Rossz jósnak bizo­nyult, s reméljük ígv lesz ez harmadjára is, a szófiai baj­nokságon. K. L.-4. it *' * ­^ A pamutfonó a vidékiekre építhet csak Mi újság a munkaerőpiacon? II. Új utcanevek Tábornok beíveli altábornagy Üj utcák elnevezéséről dön­tött nemrég a városi tanács végrehajtó bizottsága A tes­tület két új, eddig még név­telen utcának adományozott neyet, valamint megváltoz­tatott egy régi utcanevet. A Bábonyi bércen ezentúl Marjalaki Kiss Lajos nevet viseli majd az a kis utca, amelyik a Feszty Árpád és a László Jenő utcákat köti össze, s párhuzamos a szom­szédos Nimród és Tinódi ut­cákkal. Marjalaki Kiss La­jos pedagógus volt, s váro­sunk egyik neves történet­írója. A másik új utca az Avas­délen a Klapka György ut­cát és az Ifjúsági park fel­táró útját köti össze. Elneve­zése indokolt, hiszen itt a jövőben buszforduló épül, valamint a környéken ma­gánerős lakásépítésre is nyí­lik lehetőség. Az utca Pat- tantyús-Ábrahám Géza nevét viseli. Pattantyús professzor nevét minden műszaki vég­zettségű ember ismeri, de azt kevesen tudják, hogy a gé­pészet doktora (nagy támo­gatója volt a miskolc, Ne­hézipari Műszaki Egyetem­nek. Az új Pattantyús utcá­ban a Gépipari Tudományos Egyesület 1985-ben .— ekkor lenne a professzor 100 éves — emléktáblát is elhelyez majd. Városunkban a Marx Ká­roly utca folytatásaként sze­repel a térképeken a Kiss tábornok utca. Az utca elne­vezését a testület Kiss János altábornagyra változtatta, hiszen ez a pontos titulusa az ellenállási mozgalomban szerepet vállaló, önfeláldozó katonatisztnek. <k—ó) Levelet kap a ionom A népgazdaságnak, tehát mindannyiunknak az az ér­deke, hogy a munkaerő a produktívabb, több hasznot hozó ágazatokba, üzemekbe áramoljon. Ez a törvénnyel szentesített szabály, éppen a hatályos törvények miatt, nem teljesül mindenkor. > A bérszínvonal-gazdálko­dás — itt nem részletezett előnyei mellett — arra kész­teti a gazdálkodó cégét, hogy két kisfizetésű embert ve­gyen föl, hogy a harmadik, magasan kvalifikált szakem­bert alkalmazni tudja. Kicsi és ruinY A nagy építőipari vállalat igazgatója panaszkodik, hogy a kis építővállalat ötforintos órabér-ráigéréssel komplett brigádokat csábít el. A nagy építővállalat tavalyi bérszint­Ipari zsebköayv, 1982 A magyar iparban tavaly, letve 1975 óta végbement áltozásokat gazdag szám­nyaggal, színes grafikonok­at mutatja be az új zseb­önyv. Ismerteti az ipar szerepét s helyét a népgazdaságban, íajd összefoglalja a legfonto- rbb eredményeket. Ezután íszletesen tartalmazza az rar szerkezetére, a termelés- a termelékenységre, az rak alakulására vonatkozó tatokat. Külön fejezet fog- ilkozik az anyag- és ener- a-felhasználással és a mű- ■a ki-technikai színvonallal, :en belül is a beruházások­at. A munkaügyi adatok kö­zött helyet kapott a munka­erő-helyzet, a bérek es kere­setek. valamint a '.aiesetek alakulásának vizsgálata. Ez­után részletesén számot ad a kötet az ipar pénzügyi és jö­vedelmezőségi mutatóiról, ágazatonkém kimutatva az export-jövedelmezőséget is. A legfontosabb számadatok re­gionális bontásban is szere­peinek. A nemzetközi adatokat tar­talmazó rész lehetőséget nyújt iparunk összehasonlítására a világ és a KGST-tagországok eredményei veL Kő a lytrettókti Tehetetlen dühöt érzek soktízezred magammal Együtt a gyer­mekbalesetek miatt, amelyek közül az alábbi (szombati szá­munkban ismertettük részletesen) napköziben esett meg. A nagy létszámú napközis csoport bárom tagja nem tért az asz­talhoz, kiment tehát az utcára. A másik iskolában napközis kis társuk hajigalt, és kidobta az egyik szemét. Rettenetes nagy baj, mert a megdobott kisgyerek egész életére harmincszáza­lékos rokkanttá vált, és borzasztó lelkiismeretfurdalás, mert a felnőtt, akinek vigyáznia kellett a hajigálóra, soha nem bocsát­ja meg magának, hogy éppen nem nézett rá, és nem kívánom a ma még kisgyereknek, hogy vaiaha rájöjjön: mit is tett tu­lajdonképpen. A Legfelsőbb Bíróság tette a dolgát: a kárté­rítési per újra!elvételére kötelezte a helyi bíróságokat, fel­hívta rá a figyelmet, hegy a történtekért a napköziben dolgozó pedagógusok (illetve felügyeleti hatóságuk) minden bizonnyal erkölcsi és anyagi felelősséggel tartoznak, mert az iskolának az is feladata, hogy a gyermeket helyes magatartásra nevelje. Jog és törvény szerint az iskola felelős ebben az esetben, és felelni is fog. Nem is a bírói döntések felett gondolkodik az ember az ilyen és hasonló tragédiák kapcsán, hanem a dolgok olyan vonulatán, amelyre nincs jogszabály. Ha a maga és a mások testi épségét veszélyeztető kisgyereket látok, túl a pa­ragrafusokon is foglalkoztat egy kérdés: miért ilyen vásott? Miért felesei vissza mindenkinek miért randalírozik, miért csúfolódik, miért látszik fékezhetetlennek? Azt nem kérdezem, miért nem ismerj fel a veszélyhelyzetet, miért nincs kellő fék hirtelen és jóvátehetetlen mozdulásain, miért nem használja hatéves kis fejét, mert ezt nem kérdezhetem meg. Egyet kér­dezgetek: követi-e szülői szem az apró kezet, ha agresszív és meggondolatlan mozdulatra lendül? Figyeljük-e a repülő lab­da, a repülő kő, a villámgyorsra felpörgő biciklikerék útját? Ki neveti hat modern világunk gyermekeit jóra, szépre, a má­sik tiszteletére? Az eseí souszorosan visszhangzik benn •■in, mert nyár var,, és á nyál, amelynek örülni kellene, bajok forrásává vált. Nyáron meg úgysem bírunk a gyerekkel, nincs hová tennünk, szükség- megoldás. ha napközibe adjuk. A tragédiától isten őrizzen, de talán kevesebb lenne, ha még valamit adnánk a kicsi gye­rek mellé. Nem a kísérő levelekre gondolok, amelyben eliga­zítjuk a tanárnénit, hogy a gyerek gyomra rossz, nem mehet vízbe, vigyázzon rá, meri szeret elbólclászni. Arra gondolok, ami megfoghatatlan. A nevelésre, amelybe az iskola csak be­kapcsolódik, de elkezdeni otthon kell, és az otthonokban kell folytatni is. Először télen, aztán nyáron, azután vég nélkül, amíg csak felnő a kicsi. Ebben az esetben döntött és dönt a bíróság, de ez az eset több, mint figyelmeztetés. Legyünk ott mindig, amikor az első követ felmarkolja az apróság, és vegyik ki a kezéből! Ha már eldobta, késő. .Sí­je 51 700 forint volt. A szak­ma országos átlagában ez majdnem az utolsó, de több, mint a világszínvonal „do­bogós helyén” produkáló Medicorban. Mit tehet a nagy építő­vállalat első embere? Admi­nisztratív védelmet kérhet, de ez, egy piacorientált gaz­daságban nem sokat jelent. Pál fillérrel emelhetné az órabéreket, de konkurrálni akkor sem tud a kis építő vállalattal. De teremthet úgy is kedvezőbb kereseti lehe­tőségeket, hogy gazdasági munkaközösséget, kisválla­latot hoz létre: eddig meg­oldatlan feladatai ellátására (például oktatási intézmé­nyek TMK-ja), s dolgozói anyagi boldogulására. Mi a helyzet a másik ol­dalon? A kis építővállalat a nagytól, kiemelt órabérért megszerzi a brigádot. A brigád tagjai többet keres­nek, mint a kis cég dolgozói, ezért a kis építővállalat igaz­gatójához sorra befutnak a fizetésemelési kérelmek, s a felmondó levelek. Viszont elégedetlenek lesznek a bri­gád tagjai is, mert az új he­lyen nincs összkomfortos munkásszállás, nincs háztól- házig autóbusz, nincs csalá­dos üdülő-beutaló, kisebb az utazási kedvezmény. Két kő között ördöginek -tetszik a kör. Kitörésre receptet a hűsége­sek példája kínál. Segédmunkásból vált szak­munkássá Szever Györgyné. A , legnehezebb mesterségek egyikét választotta. Molnár lett. — Nem akartam én láb­lisztet seperni egész életem­ben. Többre vágytam, más­ra. Tizenöt évesen éltem meg az István malom égé­sét. Amikor nem volt ma­lom, akkor a csomagolóba kerültem. Aztán adódott a lehetőség: szakmunkás lehe­tek. Molnár. Nem tétováz­tam nem haboztam. Jelent­keztem. Tudtam, hogy mi­lyen lesz az új malom. Az iskolában tan dtuK a molnár- ságot az őskortól napjainkig, s ígv elméletben akár két kő között is tudok őrölni. A vilóságbin? Hát, itt csak gombokét kell nyomkodni, meg felügyelni. Tetszik a lisztesség, itt váltam ember­ré. A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyáregysegének munkaügyi osztályvezetője. Erős Józsefné ezt nyilatkoz­ta: — Nődolgozóinknak több mint egyharmada harminc- éven aluli. Jelenleg 370-en vannak közülük gyeden. A munkába állás után ez az első kritikus időszak, mivel például az idén visszatérő száztíz asszonyból legalább negyven nem foglalja el új­ból a helyét a gépe mellett. Áfészek. állami gazdaságok, termelőszövetkezeti mellék­üzemágak kínálnak nekik az otthonukhoz közelebb eső, egyműszakos munkahelyet. A létszámhiányon próbál eny­híteni a vállalat azzal is, hogy — mióta a gyesen le­vő nők részmunkaidőben munkát vállalhatnak — le­vélben visszahívjuk őket, s egy részük vállalta is, hogy rugalmas munkaidőben le­dolgozza az engedélyezett munkaórákat. Szükség van ránt A kohók félárnyékában áll a főmérnök irodája. A berendezés egyszerű ember­re vall. Az ajtóra egy majd embermagasságú tervrajzot szögeztek ki, az I-es számú kohót ábrázolja. Majkut Albert, a Lenin Kohászati Művek nagyol­vasztó gyáregységének fő­mérnöke. Ha nem tudnánk, hogy ő az, kétkezi munkás­nak is nézhetné az ember. Kék színű, kétrészes mun­karuha, sisak. — Ez való ide, nem öl­töny, nyakkendő. Itt por van. piszok, meg hőség. Hu­szonegy éve dolgozom tűz- közelben, előtte Özdon vol­tam. Hogy mi tartott meg? Nem nagyon gondolkodtam még ezen. Biztosan a szak­maszeretet. Jó a kollektíva, együtt voltunk jóban, s rossz­ban is. Tudom a kohók tör­ténetét, tudom milyen az egyik, milyen a másik. Ez az én világom, nem kívánko­zom el. Aztán úgy érzem, hogy szükség van rám. Tu­dok segíteni. B. I. — I. S. Ivóvíz, minden utcába Az elképzelések szerint 1985 végére városunk belte­rületén a vezetékes vízellá- tottság 100 százalékos lesz: minden olyan utcán, ahol nem bontanak, megépül a vízvezeték. Kétségtelen, hogy ezzel tovább nő a szennyvíz- termelő, de csatornázatlan, területek részaránya, ezért következő lépésként a szenny­vízcsatorna-hálózat nagyobb arányú fejlesztését tervezik a tanácsi szakemberék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom