Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-20 / 145. szám

a miskolciaké a szó »■' 1 ■" ' ll—— II '»ll I ,ijj Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225 Tehetséggel, tudással könnyebb... Tisztelt L. J.! Ügy gondolom, Magának is jobb, ha csak a monogramját említem. Mert könnyen lehet, ez a válasz sem elégíti ki, s ahogy újabb levele végén említi: Budapestre is irhát. De hát ki tudná megmondani, arra van-e most szüksége?... Jómagam már első levele nyomán megértettem elkesere­dését: nem vették fel abba a középiskolába, ahová jelent­kezett. Akkor azt írta, azért, mert a protekciósok kerültek Maga elé. Most újabb levelében, amelyet azzal kezd: fel­háborítja, hogy levelét nem jelentettük meg, már arról is beszámolhat, hogy a fellebbezési bizottság is elutasította. Magával ellentétben, az a véleményem: protekció nélkül, tehetséggel, tudással is lehet érvényesülni. Vajon minek az alapján feltételezi, hogy olyan gyerekek jutottak be, akik az első évben úgyis kiperegnek? S hogy így sok, talán tehet­ségesebb gyerektől veszik el a helyet? S hogy az államnak is fontos, milyen szakemberek dolgoznak érte? Bizony fon­tos ám! Az élet során adható garanciák közül, hogy való­ban fontosak vagyunk a köznek, az államnak, talán az egyik első az, hogy tudásunk alapján bejutunk egy, az állam által dotált tanintézménybe. További garancia, hogy ott megáll­juk a helyünket, hogy majdani munkahelyünkön is adjunk vissza valamit abból, amit kaptunk ... Kivizsgálni azt, hogy Magának miért utasították el a fel­lebbezését, ne haragudjon, nem a mi dolgunk. Még akkor sem, ha a feltételezése szerint emiatt egy követ fújunk a tanáccsal. Feltételezések helyett talán nem ártana egy kis önvizsgálat: valóban annyit tud-e. hogy mindenképpen ott volna a helye, ahová nem sikerült bejutnia, avagy netán mégis Magánál felkészültebbek kerültek oda. Bőven van lehetősége még bizonyítani az elkövetkező években, hogy mire képes. Ez csak Magán múlik ... Ny. I. Értesítsék a lakókat, ha nincs viz Egyik olvasónk tele­fonált, hogy a közel­múltban csőtörés tör­tént az Avas-délen. Víz nélkül maradtak a bér- házlakók százai, köztük idősek és kisgyermeke­sek. Nem volt víz teá­hoz, mosakodáshoz, s természetesen a szomj- oltáshoz sem. Egy ilyen rövid állapotot minden­ki tudomásul vész. Azt azonban már nem ér­tik, hogy valamilyen módon miért nem ér­tesítik ilyenkor a lakó­kat?! Elegendő lenne, ha egy hangszórós autó végigmenne az érintett utcákon, s bemondaná: csőtörés miatt nincs víz, s várhatóan mikör lesz. Sok embert mentené­nek meg felesleges ide­geskedéstől ezzel. Keiítés, társadalmi munkában Tutalom a legjobb hulladékgyűjtőknek afe Gyűlik az ócskavas a szalonnái iskola udvarán Az elmúlt hét végén 110 miskolci—borsodi, illetve he­vesi—nógrádi úttörőt értesítő levelet postázott az Észak­magyarországi MÉH Válla­lat. A levélből a gyerekek ar­ról szerezhetnek tudomást, hogy kiváló hulladékgyűjté­si munkájukért a MÉH díj­talanul üdülteti őket az NDK-ban, Csillebércen, Ba- latonfenyvesen, Felsőtárkány- ban, a csanyiki nemzetközi táborban, illetve a szentlé­lek! úttörőtáborban. A most befejeződő tanévben a há­rom megye több mint 660 is­kolája közül 450 iskola tel­jesítménye értékelhető a ver­senyben. Mintegy 7 millió forint értékű hulladékot és hasznos anyagot adtak át a MÉH-nek, azaz a vállalaton keresztül a népgazdaságnak. Talán nem minden iskolában tudják az úttörők, hogy a hulladékgyűjtési verseny a nyári szünidőben is tart. A MÉH Vállalat arra kéri az úttörőket, hogy a MÉH-tele- peken kapott bizonylatokat őrizzék meg, s szeptember­ben adják le úttörőcsapatuk­nál a MÉH-megbízottnak. Ez a gyűjtés már a jövő évi tá­borozási keret elosztásába számít bele. H. A. Miskolc MIKORTÓL ÁLLAPÍTHATÓ MEG AZ ÖREGSÉG! NYUGDÍJ? Legkorábban természetesen at­tól a naptól, amelyen a jogosult­ság bekövetkezett. Ez a nap ál­talában egybeesik azzal, amelyen az igénylő az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte. Ha az igénylő eddig legalább ló évi szolgalati időt nem szerzett, nyugdíjra való joga a 10 évi szol­gálati idő megszerzését követő nappal nyűik meg. Mindez nem jelenti azt, hogy a nyugdíj a jogosultság megszerzé­sének a napjától feltétlenül meg is állapítható. Ennek megvannak a külön feltételei. Ha az igénylő azon a napon, amelyen az öregségi nyugdíjra jogosultsága az előzőek szerint megnyílott, munkaviszonyban áll, öregségi nyugdíját legkorábban a munkaviszony megszűnését kö­vető naptól lehet megállapítani, tehát akkortól, amikortól a szó hétköznapi értelmében is nyug­díjba megy. Egyes esetekben megállapítha­tó a nyugdíj a munkaviszony fennállása alatt is. Nevezetesen akkor, ha a kérdéses munkavi­szony az igénylő öregségi nyug­díjra jogosultságának a megnyí­lása után kezdődött, tehá^t akkor, amikor a dolgozó a 10 évi szol­gálati időt már megszerezte és betöltötte már az öregségi nyug­díjra jogosító életkorát is. Meg­állapítható a nyugdíj munkavi­szony ellenére is, ha az igénylő olyan munkakörben dolgozik, amelyben a munkaszerződés sze­rinti munkabére az öregségi nyugdíj legkisebb összegét —, ami 1983. január 1-től 19C0 forint — nem haladja meg. A gyakorlat­ban e szabáiv alkalmazására többnyire házfelügyelőknél vagy részállású dolgozóknál kerülhet sor. Nem akadálya végül a nyugdíj megállaoításának a munkavi­szony akkor, ha az igénvlő mun­kaviszonya megszűnéséig mun­kát már nem végez és munka­bérben, táopán^ben. baleset5 tán- pőnzben nem részesül. Meg I^ket állapítani az öregségi nvusúíjat meTtőkfogl3Tko7ású mur* kavi­ár 1-től, illetőleg 1983. január 1- töl hatályba lépett rendelkezések nyugellátásra jogosultságot biz­tosítottak a gazdasági munkakö­zösségi tagok, az ipari szakcso­porttagok, mezőgazdasági szak­os op or ttag öli, valamint az egyéni gazdálkodók számára, a kisipa­rosok, a magánkereskedők, az ügyvédi munkaközösségi tagok, továbbá a munkaviszonyban nem álló előadóművészek társadalom- biztosítási ellátásra jogosultságát korszerűsítették, illetőleg kibőví­tették. A rendelkezések szerint a kis­iparos, a magánkereskedő, a gaz­dasági munkaközösség, az ipari szakcsoport tagja, az ügyvédi munkaközösség tagja részére az öregségi nyugdíjat az iparigazol­vány, a működési engedély vagy a magánkereskedői igazolvány visszaadását, illetőleg visszavoná­sát követő naptól, a munkavi­szonyban nem álló előadóművész részére pedig működési engedé­lyének, igazolványának vissza­adását, vagy a nyugdíj igénybe­vételekor annak az igényelbíráló szervhez a nyugdíjazás tényének bejegyzése céljából történő be­mutatása esetén a bemutatást kö­vető naptól lehet megállapítani. A kisiparos, a magánkereskedő és a gazdasági munkaközösségi tag segítő családtagjának, a szer­ződéses re*"*dózerben üzemeltetett üzlet vezetőjének n tevékenysége gyakorlásában rendszeresen'köz­reműködő közeli hozzátartozójá­nak. valamint az említettek há­zast ársának, a mezőgazdasági szakcsoport tagjának és az'egyé- ni gazdálkodónak az öregségi nvu^cUj legkorábban attól a nap­tól áálanítbató me". amelyen a jogosultsághoz szükséges felté­telt megszerzi. A tevékenység ab- bahagvá^a tehát ez utóbbiaknál nem feH'Hele a nyugdíj megálla­pításának. Értékes- társadalmi imwy- kával járult hozzá lakóhá­zunk környezetének szebbé tételéhez Dunai László és két segítője, Lakatos István és Horváth Károly. Az Augusz­tus 20. utca 12. számú ház előtt levő virágágyhoz készí­tettek szép kerítést. Megszé­pültek lakóházunk erkélyei is: Kalló István tanácstag közbenjárására 150 muskátlit oszthattunk ki a lákók között. A lakók gondozzák, ugyan­csak társadalmi munkában, a ház körüli park füvét is. M. F. Miskolc Varga Ferenc (Miskolc, Szent­péteri kapu): Az új lakbérrendszer bevezeté­sének előkészítéseképpen a MIK részletes felmérést végzett a bérleményeknél. Aki a kikül­dött biztosok véleményével nem értett egyet, megadott időn be­lül reklamálhatott. Nem értjük, önök ezt miért nem tették meg? Lapunkban is többször közöltük a felmérés módját. A TIGAZ-t érintő kérdésüket to­vábbítjuk. Á mi pénzűnk vész kárba Szeretek az Avason sétál­gatni. A minap ama lettem figyelmes, hogy két villany­szerelő magas létráról cseré­li az összetört lámpaburákat. Rövid időre megálltam velük! beszélgetni, s megdöbbentő dolgokat meséltek. így pél­dául elmondták, hogy egy- ilyen lámpabúra mintegy 1400 forintjába kerül városunk­nak. Mindez azonban koránt­sem hatja meg azokat a van­dálokat, akik újra és újra törnek és zúznak. Vajon med­dig lesznek jók a most fel­szerelt burák? — kérdeztem tőlük, de nem tudtak választ adni. Amíg össze nem törik ismét — mondta egyikük. S még hozzátette: ilyenkor, nyá­ron fokozottabb ellenőrzésre lenne szükség az Avason. Ám az sem ártana, ha a kirándu­lók, a járókelők rászólnának a csúzlival lövöldöző, kővel a lámpaburákat célba dobálók- ra. Elvégre mindannyiunk pénzéről van szó. K. P. Miskolc Több törődést érdemelne szóira fennállása eseten is, ha az származó kereset a nvusr- ciíi összesének az alánját képező átla."’rere*et klRT-sn-w+^sánál fi- gyc’eTnbe nem vehető. Az szövetkezet twrfrfa ré­57*ro ryr örp^no-j nyu"dí,i a.ttől a n\ntói állapítható me", am elvtől munkát már v^"ez, és mun'-a- d’i^an. tánpénz^en. Ha'e^et? táp­pénzben nem részesül. A mező- gazdasáo-j szövetkezeti tae^ázi ví«zonv a nvnedíj megáiianí*á«:á- nak nem akadálya. Az 1982. janu­Köszönöm o segítséget A közelmúltban édesapám a Bábonyibércen szállt fel a 11-es autóbuszra. Apám vak, s amikor a buszvezető ezt ész­revette, leszállt az ülésről, s felsegítette, majd egy másik férfit kért meg a további se­gítségnyújtásra. Megtudtam, hogy a gépjárművezetőt Köpf- ner Tibornak hívják, akinek a figyelmességét ezúton szeret­ném megköszönni vak édes­apám nevében is. Rodostói Ákos Miskolc A Hősök tere városunk szíve. Aligha érkezik hozzánk olyan vendég, aki el ne jut­na ide. Am szívesen időznek itt a miskolciak is. Köztük gyerekek. Rájuk azonban ve­szély leselkedik a világító- testek tartóinál, eltűntek ugyanis a vezetékeket lezáró lemezajtók. A medence kö­rül és a medencében sok a hulladék, a szemét. Sokak kérése: az illetékesek fordít­sanak több figyelmet a vá­ros legszebb terének minden­kori állapotára! F.L. Miskolc Válasz a Miskolci Bőripari Szövetkezet elnökének TISZTELT JUHASZ ISTVÁN! örömmel olvastam a Déli Hírlap június 13-i számában a „Hatvan kosár beteg cipó” írásomra megjelent reagálását. A 14-i számban pe­dig (k—ó) foglalkozik részletesebben a témával, „Sok, vagy kevés a cipész?” című írásában, ön nem panaszkodhat. Elsősorban azért örülök a reagálásnak, mert ezen keresztül nem­csak én, hanem a lakosság is megismerheti nem könnyű munkájukat, képet alkothat gondjaikról, és ha csak kis mértékben is, de megér­tőbb lesz, s a javításra szánt lábbeliket esetleg előrelátóbban adja le, csökkentve a torlódásokat. Ami a valóságosnak megfelelő közlést illeti, szükségesnek tartom feltárni az információ forrását, továbbá egy pár dolog tisztázását, ne­hogy a valótlant állító és a szakmát lenéző jelző rajtam maradjon. Ahova a javítandó cipőt leadtam, az a Kazinczy utcai felvevőhelyük volt, ahol egy hölgy az átvevő, illetve kiadó. Biztosítom, hogy udva­rias, készséges és lelkiismeretes. Amikor a cikket szülő beszélgetés el­hangzott, egy barátommal jelentem meg és ott ült az átvevő két má­sik hölgyismerőse is, tehát három fültanú. Az átvevő elismerte, hogy bosszantó dolog a felesleges mászkál ás, s épp ezért felhívta a javító­részleget, érdeklődvén, mikor készül el a kérdéses cipő, hogy legkö­zelebb ne menjek feleslegesen, a beszélgetést befejezve, félre nem érthető módon közölte, hogy hatvan kosár javítani való lábbeli hal­mozódott fel. A másik vád, hogy lenézem a cipész szakmát. Nagyon félreértett. Ha figyelmesen elolvassa újra a cikket, meggyőződik arról, hogy épp a szakma féltése, az elsorvadástól való tartás (na, meg bosszúságom is hozzájárult) íratta velem a cikket. Nem kell kikérni, hogy az önök dolgozói becsületes cipészek, mert senki nem állította az ellenkezőjét. Én egy „maszek” ismerősömről írtam, s annak munkáját minősítettem foltozó varga szintűnek. Köszönöm egyébként a tájékoztatást, miszerint 21 tanulójuk van, és most már nem nyugtalankodom, mert valóban volt év, amikor az egész megyében egy sem volt. Nos, még egy garancia arra, hogy nem nézem le a szakmát. Saját magam is lenézném, ha ezt tenném, ugyanis nagyapám cipész volt, vagyis ahogy akkor hívták; suszter. Ezt a szakmát a szülei háznál apám is kitanulta. Sőt. Őrzök egy pár suszterszerszámot — ereklye­ként —, amivel még nagyapám és apám is dolgozott. Miután én nyugodt lettem válaszától, és igazmondásomról meggyőz­tem, remélem, ön is megnyugodott, most már ismervén, hogy jó szándékkal írtam. Tisztelettel: PÖCSIK ISTVÁN Miskolc, Vörösmarty u. 42. sz. H/2. Megy a gyűrű vándorútra A Bánki Donát Műszaki Főiskola miskolci kihelyezett tagozatának végzős hallgatói emlékgyűrűt csináltattak a Kincsesbolton keresztül. A 8 karátos gyűrű 2700 forintba került, ami nem nevezhető éppen kis összegnek. A gyűrű átvétele után ki­derült, hogy rossz árut kap­tak, mert a gyűrűk műgyan­tahibásak voltak. Egy páran visszavittük még május 3-án, s három hétre vállalták (szó­ban), az elkészítését, illetve a hiba kijavítását. A három hét már régen lejárt, s közeledik az állam­vizsga ideje, amikor is szeret­nénk a gyűrűt viselni, mivei éppen ennek, a számunkra nem mindennapi esemény­nek az emlékére is készítet­tük. Párszori telefonérdeklő­dés után, ami eredményte­len volt, személyesen érdek­lődtem a gyűrűk sorsa felől. Június 15-én a Kincsesbolt vezetője a következő választ adta: a gyűrűk még mindig nincsenek készen, érdeklőd­jem meg Budapesten az Ál­lami Pénzverőben, hogy mi van velük. Különben is ki­sebb gondjuk is nagyobb an­nál, hogy egy nyolckarátos gyűrűvel foglalkozzanak ... Mivel azonban a gyűrű el­készítését a Kincsesbolt vál­lalta, úgy gondolom, nem a megrendelőnek a feladata annak sürgetése. S bár tu­dom, hogy ez az összeg való­ban elenyésző lehet a bolt forgalmát tekintve, azonban annak, aki nem túlságosan nagy fizetéséből veszi azt meg, nem jelentéktelen. Varga Tibor Miskolc, Vörösmarty u. 39,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom