Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-06 / 133. szám

Veszélyeztette a lakókat Az Expressz-ház sorsa Lassan két és fél éve már, hogy a Széchenyi utcai re­konstrukció kezdő lépéseként megkezdték a tervezők a Széchenyi utca 107. sz. lakó­épület, az Expressz-ház fel­újítási terveinek elkészítései. Közhely, hogy az első lépé­sek mindig a legnehezebbek, de ezúttal mégis igaz, hiszen a tervek elkészülte után a tervezők, a beruházók és a kivitelezők hosszasan vitat­koztak a felújítás költségein, s végül több mint 34 millió forintban egyeztek ki. Az Expressz-házban azóta mun­kához fogtak a kivitelezők, ám egy ideje mintha meg­torpant volna az építkezés. A lakókat már több, mint egy évvel ezelőtt kiköltöztet­tek, legtovább az Expressz Piaci napokon hosszú per­cekig kell várni a bejutásra, a szabad vásárlókosárra a Búza téri Kertész Áruház­ban. A megyeszerte jóhírű áruház vezetői mindent meg­tesznek a forgalom növelé­séért, a hiánycikkek számá­nak csökkentéséért. Ezt bi­zonyítja az is, hogy még a nem szezonális hónapokban is 10 millió forinton felüli forgalmat érnek el. MI az, amit most hiába keresnek a kertészkedók? — érdeklőd­tünk Kuttalek Ágnestől, az áruház helyettes vezetőjétől. — A kis kézi szerszámok közül csupán a kasza nem kapható, ez sajnos, országo­san hiánycikk. A kisgépellá­tásra nem panaszkodhatunk, időnként még a kirakatba is kitehetjük a Jugoszláviából importált Honda 400-as és 600-as kerti traktorokat. Eze­ket előjegyzésre, 1—2 héten belül szállítjuk megrendelő­inknek. Van motoros és 5 li­teres kézi vagy szobanövény étterem maradt, de az év eleién a vendéglátósok is el­távoztak az öreg épületből. Szinte mindent át kell épí­teni a házban: megerősítik az alapokat, a födémeket, s re­konstruálják a tetőszerkeze­tet is. A feladatot a Miskol­ci Építőipari Vállalat vállal­ta, s néhány hét alatt elbon­tották a belső közfalakat, fel­építettek a szűk udvaron a darupályát, összerakták a ha­talmas darut. Ekkor derült ki, hogy a szomszédos ház. a 105. számban lakók veszé­lyeztetése nélkül nem lehet tovább folytatni a munkát: a tetőszerkezet bontásakor félő, hogy megsérülnek a ké­mények. Megkezdődött a kiköltöz­tetés, s nemrégen távozott az utolsó lakó is a házból. permetezőnk, középkategó­riájú azonban nincs. Most várjuk. Sajnos, hiányzik a morzsoló és a daráló, s nem kapunk a Robi típusú rotá­ciós kapából sem. Láttunk a mostani BNV-n egy 4 ló­erős, hazai gyártmányú ro­tációs kapát, amit a közel­jövőben a Skála értékesít. Reméljük, hogy hamarosan kapható lesz nálunk is. Nö­vényvédő szerekből jó az el­látás. Nincs olyan átmeneti­leg hiányzó permetezőszer, ami helyett ne tudnánk ha­sonló minőségűt ajánlani, így aztán az sem gond, hogy nem kapható Fiiból burgo­nyabogár ölőszer. mert van helyettesítő anyag. Csupán a csigaölő és a lótetűirtószer hiánya jelent problémát. Va­lószínű, hogy az utóbbi szer­ből most kapunk nagyobb mennyiséget. A hétvégi há­zak tulajdonosai reklamál­ják, hogy nincs szúnyogháló. Nem tudjuk, miért, de na­gyon keveset kapunk ebből is... fszántó) A Miskolci Építőipari Vál­lalat főmérnöke szerint a na­pokban teljes erővel újra in­dulhat az építkezés, s a gyor­sítás érdekében szombati mű­szakokat is tartanak. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnál megtudtuk, hogy a Széchenyi utca 105. szám is sorra kerül: ezt is felújít­ják az építőipari vállalat szakemberei. Az épületben levő Expressz-iroda is kiköl­tözik néhánv héten belül. Amikor úgy döntöttek a városatyák, hogy meg kei! őrizni a Széchenyi 107-et, a századforduló táján épült, a belvárosi utcaképben nélkü­lözhetetlen elemet jelentő házat, tudták, hogy nem lesz zökkenőmentes munka a fel­újítás. Az első ilyen átfogó, alapoktól a tetőig terjedő rekonstrukciós munka ta­pasztalatai, tanulságai azon­ban messzebbre mutatnak, hi­szen az elkövetkezendő évek­ben az egész belváros meg­újul, tömbönként. házan­ként. Reméljük, hogy az Ex­pressz-ház újjáépítése arról lesz emlékezetes számunkra, hogy „expressz” gyorsaság­gal végeznek a munkával az építők. fh—ö) Országjáró diákok találkozója Az ópusztaszeri nemzeti emlékparkban tegnap véget ért az országjáró diákok há­romnapos találkozója. A hon- foglalásion első országgyű­lés, majd a földosztás törté­nelmi emlékhelyén össze­gyűlt félezer középiskolás környezetvédelmi vetélkedő, könnyűzenei koncert, főző­verseny és egyéb szórakoz­tató program után vasárnap néhány órát társadalmi mun­kában töltötte el: az emlék­park, a szeri monostor feltá­rása, a skanzen végleges ki­alakítása körüli munkákban, tereprendezésben, parkosítás­ban segítettek. Csupán a csigaolö és a lótetüsser hiányaik Színe és lp;-apacs, nem ér a nevem! Talán az öregedés jele. de mostanában már-már elfe­ledett gyermekkori játékok ötlenek az eszembe. És mi­lyen furcsa ö6szefüggésbn! A múltkorában egy jeles fó­rumon a káder-, illetve sze­mélyzeti munkáról is eszmét cseréltek. Az egyik hozzá­szóló kertelés nélkül tárta fel. hogy vállalatánál az adott időszakban csökkent a fizikai munkások létszáma, ugyanakkor nőtt az admi­nisztratívoké. Ez az arány­eltolódás természetesen nem válik dicséretére azoknak, akik a szóban forgó vállalat­nál — beosztásuknál fogva — beleszólhatnak a létszám- kérdésbe. Az őszinte szó. nyílt kritika fölött érzett örömömet — örömünket — némiképpen csökkentette, hog" a felszólaló azok kö­zé tartozik, akik döntési iog- gol felruházott alakítói a lét­számnak. Ha lett volna va­laki a teremben, aki ezt nem tudia. bizonyára azt hiszi, hogv egv obiektiv kívülállót hallott. Nos. ilvenkor iut nekt-.'! i szembe az a iáték pn bt; iá’ékos mondó­ka hogy : anacs nem ér 3. /le.:Vűii • A . — ak; nem — véd-.fsriet élvez k; c .i .-ndókát e'hadaria és ,lekopogja fán. falon, vagv éppen a játszótárs hátán 1eg- alább háromszor. Ha sikerül neki. nem lesz fogó. nem lesz hunyó, azaz kellemesebb po­zícióból rajtolva folytathatja a játékot. Sokáig beszédtéma volt vá­rosszerte egv helyszíni rádió­adás, melyben többen nyil­vánították véleményt a vá­rosfejlesztésről, városszépí- tészetről. Megnyilatkozott töb­bek között egy olyan vezető beosztású szakember is, aki­nek — ugyancsak hivatalá­nál fogva — alapos beleszó­lása volt a városépítő mun­kába. Ö sem vállalta a „hu­nyó”. illetve ..fogó*’ szerepét, men nyíltan kritizálta mind­azt, ami tíz-ti zenöt év alatt lezailott. azaz a paneles épít­kezés egyhangúságát, lakóte­lepeink nem éppen ékes ar­culatát. Tévedés ne essék, nem a mundér becsületét, védelmét kérem én számon! És azt is tudom, hogv a döntések ál­talában nem egv személv ne­véhez fűződnek, akár lét­számügyekről. akár városfej­lesztésről van szó. De ha kritikával illeti bárki is sa­lát vállalatának testületé­nél munkáját, noha maga is döntési joggal bír. akkor az elmarasztalást illene így kez­deni: Mi tagadás, én sem tet­tem meg mindent.., Miután saját portánkon már söprögettem. elmondha­tom, hogy a magyar labda­rúgás házatáján is divatos ez az ipiapacs-játék. A köz­vélemény a mindenkori ka­pitányt hibáztatja, a kapi­tány az egyesületeket, az egyesületek a játékosokat, a játékosok egymást, és igy to­vább. Nyílt, kritikában, sőt már-már durvaságig menő vádaskodásban nincs hiány. A labdarúgás egyre fogyat­kozó. de még mindig népes tábora kapkodja a fejét, mert bármennyire is fi.gyeL kép­telen eldönteni, ki a „hu­nyó”, ki a „fogó”. A példákat még hosszan so­rolhatnám. De talán ennyi is elég annak a bizonyításá­ra. hogy kezd össznépi já­tékká válni, amivel gyer­mekkorunkban múlattuk az időt. Csakhogy közben fel­nőttünk — ha igaz —, és most már nem hangzik olvan iól a szánkból a csacska mondóka. Hogy tetszik mondani? Én magam hogy állok ezzel a játékkal? Én kérem, nem búiócskázom. nem kezgetó- zöm. Tessenek engem békén hagyni, mert ha még nem mondtam volna: ipi-apacs nem ér a nevem! flKkes) ^ Mozdonyjavítók. Húsz éve kezdték... (Kerényi László felvételei) Vontatási főnökség. A kör- fűtőház mellett néhány „fo- gahullott” gőzmozdony, tűz- terük nem látott már szenet hónapok óta. Kicsit arrébb dízel- és villamos mozdo­nyok. Hétköznap, délelőtt. A nap tűz. a fővágányon a bu­dapesti gyors húz ki. a moz­donyvezető — látszik — a javítók felé int: — Minden rendben, jól megy a gép ... — Tegnap adtuk ki — nyugtázza a jelzést az egyik brigádtag, Kavecsánszki Ist­ván. Tizenhét ember, egy bri­gád, a legjobbak között az első, az ország kiválói. Idáig jutottak, de honnan Indul­tak? Az egy nőn — Megye­ri Katalin — kívül vala­mennyien alapítók. A kez­désről beszélnek: — Öt éve volt mindössze brigádmozgalom az ország­ban. amikor összeálltunk. 1962-t írtak, s az első vil­lanygépet akkor kapta Mis­kolc. Többen közülünk gő­zösöket reparáltak akkori­ban. de kellett az ember az újra. Nvolcan Pesten tanul­ták a villamos mozdonyt, a többiek itthon jártak tanfo­lyamokra Nem tudom, hogy valaki egyáltalán megszámolta-e már. hogy egy ilyen 3 ezer lóerős. V 43-as „szili” hány alkatrészből, csavarból áll. Több ezerből, annyi biztos. — A fontos az. hogy men­jen. biztonságosan, hiba nél­kül — vallják a bláthysok. — Ügy ismerjük. már ezeket a masinákat, mint a tenye­rünket. Tudiuk, hogy melyik hogyan szokott rakoncátlan- kodni. A mi feladatunk első­sorban a motor, s az úgyne­vezett kefetartó javítása. Eredmények. Bronz-, ezüst-, aranvkoszorú, a MÁV Kivá­ló Brigádja, háromszor is. s most ez, a legnagyobb. — A közlekedés területén dolgozók közül, egvedü] csak mi kaptunk ilyen kitünte­tést — említik, nem kis büsz­keséggel. Az ilyen cím elnyeréséért nem elég csupán egy eszten­dőt kiváló produktummal zárni. Évek hosszú során át kell kiemelkedően dolgozni. A sok kitüntetés bizonyság rá. Sorolják, hogy mit is csi­náltak: — A m?*r?kánkra nem volt panasz. Akadt olyan, hogy egy selejtezésre ítélt moz­donyt újítottunk fel. még ma is fut. Minden társadalmi munkán ott vagyunk: Zsó- rin. a MÁV-üdülőben. a ke­rítés a mi munkánk. A Lé- vay utcában, a Martintele­pen játszóterek építkezései­nél segédkeztünk, patroná­lunk egy rokkant vasutast, egy nevelőotthonban felnö­vő fiúcskát... Ott az újító­mozgalom is. Húsz év alatt majd 300 újítást adtak be a brigádtagok. Ványai Miklós egymaga hatvanhármat... Két évtized egy brigádban, egy munkahelyen. Senki el nem ment. s az egy hölgy- tagon kívül úi tagot nem vettek fel. A magyarázat: — Jó cég a MÁV. Szere­tünk 'itt lenni, szeretjük azt, amit csinálunk, s úgy van vele az ember, hogy néhány száz forintért nem érdemes hosszú éveket feladni. Tizen­heten vagyunk. Ha többen lennénk, nehezebb lenne ösz- sze tartani a csapatot... Akinek neve még nem sze­retteit: Bata Zoltán. Horváth Gábor. Veres Gergely, Tri- zsi József. Harsányi Géza, Bóda Béla, Tokaji László, Telerti László. Kovács Lász­ló. Garics László. Nagy De­zső. Palczer József. Róluk mondia a Miskolci Körzeti Üzemfőnökség vezetője. Gá­ttá« Pál: — Nagyon megérdemelték ezt a magas elismerést. Nens öncélú brisád, sokat tesznek a közért, állandóan ott van­nak az élvonalban. Én ia csak gratulálhatok nekik..; I. S. 1 tje Kavecsánszki István és tanítványai.., Ás ország kiválói Május 27-e sokáig emléke­zetes marad a MÁV Miskol­ci Körzeti Üzemfőnökség Bláthy Ottó szocialista bri­gádjának. Egy orszák ismer­hette meg ekkor nevüket, s tevékenységüket: mozdony­javítók. E napon vehette át a brigádvezető. Tóth József a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést Faluvégi Lajostól, a Minisz­tertanács elnökhelyettesétől. — Mit szóltak a kollégák? — Gratuláltak. Tényleg, szívből. Nem volt irigység. Hallottam olyan megjegyzést, hogyha ők is úgy dolgoztak volna, akkor ők is ünnepel­nének. No, de majd legkö­zelebb. — Volt ünnepség? — Egy pillanatnyi megál­lás csupán. Az igazgató elv­társ köszöntött bennünket — mondja Garancz Ferenc bri­gádvezet ő-helyettes. Brigád a mozdonyok mellől

Next

/
Oldalképek
Tartalom