Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)
1983-06-03 / 131. szám
Itt születtünk. Diósgyőrben Óvoda a vár alatt Mindig megcsodálom a gesztenyefák lombalagútját, mielőtt a Vár utcába befordulok. Terebélyesedtek amióta láttam őket, koronájuk keskeny sugárban bocsátja át a napfényt, amely annál teljesebb pompában szikrázik fel az utca végén álló sarokház fölött. 1885-ben emeltek a vastag, öreg falakat, kicsi gyerekek nyitják minden nap a masszív kaput. Fiatalasszony fogadja őket tizedmagával; hétköznap kezdődik regge- ' lenként. a Vár utcai óvodában. Nekem ünnepszámba megy,, hogy erre járok, Riba Istvánná itt él. — Én is ide jártam óvó. dába, természetesen a kislányom is. Nagyon szeretem ezt a házat, hogy a gyerekem hogyan emlékszik rá, nem is tudom. Neki biztosan nem volt olyan jó, megsínylette. hogy óvónő az anyja. Hozzá sokkal szigorúbb voltam, mint a többiekhez. Tudod, itt a környéken mindenki ispneri a másikat nemzedékek nőnek fel a szomszédok előtt... — A saját hazádban lettél hát próféta? — Jaj, dehogy, ne mondd így! Egy dologra vagyok büszke legfeljebb. Büszkén vallom diósgyőrinek magamat. Az én korosztályom személyigazolványába már azt írták be, hogy Miskolc harmadik kerületében ..születtünk, de ez a mi számunkra a környéket jelenti. Ezt a közösséget, a környező családi házakban élőket. Innen jöttünk mi is, innen indulnak reggel a mostani gyerekek. Bár tudjuk fogadni a lakótelepen élőket is; Diósgyőrben régen nincs gond az óvodai elhelyezéssel. — Gyönyörű ez a környék, és az ember azt hiszi, hogy aki itt él, az gondtalanul is él. Tiszta a levegő, csend van, messze a város ... — Majdhogy falusi nyugalomban, de mégis nagyvárosban él, aki itt lakik; ezért jo Diósgyőrben születni. Bár sokat változtak a viszonyok. A fiatalok máshol kaptak lakást, elköltöz-' tek, most érzékelek egy visz- sza térés! folyamatot. Máscwc az élet körülményei, nagyobb a hajtás a pénz után, és ezt érzem a gyerekeken is. Nincs, ám olyan messze a város, ne hidd! Nekem különösen nincs, mert a Vár utcai csak az egyik a három óvoda közül, amelyiknek függetlenített vezető óvónője vagyok néhány éve. Ügynevezett integrált óvoda a miénk, ide tartozik a papírgyári és a hámori is. Ez hét csoportot, 184 gyereket, három helyszínt jelent. Sokat vagyok úton, talán másféle a felelősség is, mintha egy fedél alatt lennénk. — Elfogadnál egy nagy óvodát a három, apró helyett? — Nehéz erre válaszolni. Nagyon kötődöm ide, és párttitkára is vagyok annak az alapszervezetnek, amelybe a Hámortól a Győri ka..puig levő óvodák óvónői, ; dolgozói tartoznak. Nagy te- | rület ez, tudom, de amikor most szó volt róla, hogy két alapszervezet is kitelne' már belőlünk, a többiek ellenezték. Jól megvagyunk együtt. Gondold meg, tizenöt éve vagyok óvónő! Ez már idő, nem? ★ „Sokkal többet szeretnénk köztük lenni” — Ezért a tizenöt évért kaptad most a Kiváló Munkáért kitüntetést. Miért voltál úgy megilletödve? — Hogy rám esett a választás. Miért pontosan én érdemiem? Száz más is van, aki éppen ilyen jól végzi a munkáját. Vagy még jobban, mert többet van gyerekek között. Amióta függetlenítettek, kevés az órám, nem lehetek, eleget velük. Gyere, megmutatom az óvodát, addig is látom őket. A gyerekek állandó közelsége nagyon hiányzik. Nyáron egyébként is mindig a teraszon, a kertben vannak, és a kertet mostanában sokat nézegetem. Az épület rendben van, nemrég bevezették a központi fűtést is. Ezt a régi erdészlakást 1951- ben alakitották át óvodává, még egykét helyiséget talán sikerül létre hozni benne. De először a kert van soronl A gyep nagyon hepehupás, és . ideje lesz fiatalokat ültetni az öreg fák mellé ... M— Mindig megújuló pályán A pedagógusnapon tisztelettel, megbecsüléssel köszöntőm városunk valamennyi óvónőjét, tanítóját, tanárát, az óvodákban, az iskolákban, az oktatás- irányításban szolgálatot teljesítőket. Pedagógus — patinás, történelmi, de ma már új tartalmú szó. E szó hallatára azok jelennek meg előttünk, akiknek szava, intelme életünk során elkísér bennünket. Az új nemzedékről történő gondoskodás és a nevelés-oktatás olyan társadalmi ügy, melyben az oktatási intézményeknek, az ott dolgozóknak meghatározó szerepük van. Nincs még egy hivatás, melynek hatása ennyire bele- szövődne az ország minden családjának, rétegének életébe. A gyermek fejlődésében a szülő mellett a pedagógusé a legfontosabb szerep. Általa alapozódik meg világnézete, ismeri meg az igazi értékeket, tőle veszi a mipiát emberi kapcsolataihoz. Ma a jövő nemzedékének nevelése a társadalom figyelmének középpontjában áll. Az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározat megjelenése óta eltelt időszakban rendkívül sokat változtak a közoktatás személyi-tárgyi körülményei. A tartalmi munka megújításának időszakában — a demográfiai hullámmal párhuzamosan — a vártnál több nehézséget szültek az új tankönyvek, tantervek, melyek sok esetben elbizonytalanodáshoz is yezettek.. A nehézségek ellenére a szocialista nevelés erejében bízni tudó, az újra meg újra megújuló ismereteket elsajátító és alkotó módon befogadó pedagógusaink becsülettel váltják valóra oktatáspolitikánk célkitűzéseit. Mindinkább hozzáértő és aktívan közreműködő résztvevőivé válnak a nevelés-ok» tatás korszerűsítési folyamatának. Feladatuk nagy, melyet az MSZMP XII. kongresszusán Kádár elvtárs így fogalmazott meg; „Ügy neveljük a fiatalokat, hogy a szocializmus rendíthetetlen hívei és lelkes építői legyenek. Ügy neveljünk, hogy lássák és érezzék: boldogulni csak a közérdek tudomásulvétele, érvényesülése elősegítésével, szocialista közösségben lehetséges." Példamutató hivatástudattal, embert, személyiséget, a jövő építőit nevelik, tudásuk átadása pedig egy nemzetet gazdagít Köszöntőm kitüntetett pedagógusainkat, akik az ünnepi pillanatban átvett kitüntetéseikkel a város lakóinak erkölcsi megbecsülését is átveszik. Köszöntőm az életpályájuk végére érő, nyugdíjba vonuló pedagógusokat, kívánva nekik jó egészséget, nyugalmas éveket. Köszönetét mondok mindazoknak, akik ezt a szép, de sok nehézséggel tarkított, folyton megújuló pályát választották élethivatásuknak, s kérem, hogy a jövőben is hivatásukhoz, felelősségükhöz méltóan végezzék nevelőoktató munkájukat. RÓZSA KÁLMÁN tanácselnök Szedjék szét, rak:ák össze! Mpí>szereltem, maradok Technikát tanít Mester és tanítványa Gyerekek ezreivel szerettette meg a gépeket A 114. sz. Szakmunkás- képző Intézet földszinti csarnokában Eötvös Józsefnek, az iskola névadójának a domborműve mellett egy sör fotói látható. Azoké a fiúké, akik dicsőséget szereztek az iskolának. A felső sor (a kőműveseké) utolsó helye rrieg „Kiadó '. Ide kerül majd Tóth István fotója, mivel az icíiei versenyen második lett (Békéscsabán) a szakmájá-. bán a szakmunkástanulók országos versenyén. Azt jelenti' ez az ezüstérem, hogy soron kívül megkapta a szakmunkás-bizony ítvanyt. Már dolgozik is a BAEV-nél, s kérésemre jött be az alma materbe, hogy segítségemre legyen, a tanáráról, Nagy Károlyról írandó pőrtrénál. Két kérdést borítékoltam Miért választotta ezt a szakmát? Hogyan érté el ezt a szép sikert? Pista kissé elíogódottan, de szívesen beszél erről. — Az építés alkotó foglalkozás. Maradandó építményeket készítünk, s büszkék vagyunk arra. amit csinálunk. Az építőipari szakközépben kezdtem, de egy bizonyos tantárgy miatt átjöttem ide. Megszerettem a szakmát, s hálás vagyok Nagy Károly tanár elvtársnak a bizalomért, hogy engem indított ezen a versenyen (másfél ponttal maradt le az elsőtől). Nagyoh * erős mezőny volt. Terveim? Szeretnék továbbtanulni, leérettségizni, megszerezni a technikusi képesítést és középvezetői beosztásba kerülni. Nagy Károly 18 éve tanít az intézetben. A BÁÉV-töl jött ide, ahol most Tóth Pista dolgozik, s középvezető volt (120 embert irányított), mint ahogyan a tanítványa is az lesz (lehet) 10—15 év múlva. De másban is hasonlóan alakult a pályájuk. — A mezőkövesdi gimnáziumba jártam, de otthagytam. Apám kőműves. Ezt a szakmát nem nagyon becsülték a faluban (Mezőkeresztesen), ezért vasast szeretett volna a fiából (lakatost). Végül ide kerültem kőművestanulónak. Később megszereztem a technikus oklevelet (1964-ben), a szak-, tanári képesítést. A BÁÉV- nél megbecsültek, sikereim is voltak. A szakma ifjú mestere, kiváló dolgozó is voltam. Jól is kerestem, de mindig élt bennem a vágy, hogy átadjam, amit tudok. Ezért jöttem ide. . — Tóth Pistát véletlenül ..fedeztem” fel. Sokáig hiányzott, „problémás gyereknek” tartották az iskolában, írásban feleltettem, s rögtön láttam, hogy értelmes, nagy kincs ez a gyerek, meg kell fogni. Azt vallom, hogy a gyereknek önálló feladatot kell adni, amelyben megmutathatja, mennyit ér. Két éven keresztül sok baj volt ezzel az osztályommal. M’ost, a tanév elején mondtam nekik, hogy már komoly, felnőtt fiatalemberek, a kicsik is felnéznek rájuk, s ez valósággal csodát tett, szárnyakat adott nekik. Tóth Pistának óriási tekintélye van előttük, motorja volt az osztálynak. Nagyon örülök ennek a sikernek, mert több évi munkámat igazolja. Az igazgatói irodában kávét kaptam. Itt mondta el Polgár Péter, az intézet igazgatója, hogy az idén Nagy Károlynak ítélte az igazgatótanács az intézet névadójáról elnevezett Eötvös József-díjat és oklevelet. Gratulálunk! (horpácsi) Berecz Árpáddal 18 éve találkoztam utoljára a selyemről! -általános 'isk'ölábán. Akkor ott tanított politechnikát. Külseje, lobogó lelkesedése nem sokat változott azóta. Most a Szentpéteri kapui 10-es számú Általános Iskolában ' tanít technikát, matematika—fizika—műszaki szakos nevelő. 35 évet tanít, néhány éve vólt iskolaigazgató-helyettes is, de visszakérte magát a műhelybe. — Nem való nekem a fehér köpeny, az íróasztal, nem ézrem jól magam, ha nem bütykölhetek állandóan valamit. Az állandó „bütykölés” eredménye: Kiváló Újító Emlékérem, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Munka Érdemrend bronz fokozat, kiállítások a BNV-n, iskolákban, számos publikáció, segítségnyújtás tankönyvekhez, tantervekhez, az 1962 és 1977 között kidolgozott eszközcsalád az általános iskolai gyakorlati oktatáshoz, és ami a legfontosabb: gyerekek ezreivel ismertette, szerettette meg a gépeket, szerszámokat, az elektrotechnikát, a géptant, öt éve a tantárgy megyei vezető szakfelügyelője. — Amikor én iskolát megyek látogatni, a kocsim valóságos zsibvásár. Mindig viszek magammal eszközöket, megmutatni, biztatni a kollégákat, hogy ők is csináljanak hasonlókat, mert ez a tantárgy mit sem ér, ha csak az elméletet oktatjuk. A gyerekeket a 'gyakorlati oldal érdekli: Szedjék szét. rakják össze a berendezéseket. lássák, miként, miért működik, hogy „köhög”, hogy csinálja. Az iskolai műhely valóságos műszaki paradicsom a gyerekeknek. (És Berecz Árpádnak.) A modelleket maga tervezte és csinálta, de a diákok használják. Nemcsak fiúk, lányok is. Külön engedély alapján már négy éve a lányok is azt tanulják a technika órákon, amit a fiúk. Most ke-, rül ki~az első végzős évfolyam, és mondhatom, a lányok épp olyan lelkesedéssel vetik bele magukat a műszaki dolgokba, mint a fiúk. Selyemréti emlékem, hogy a gyakorlati orákon go-kartoztunk is. — Igen, csináltam ott három go-kartot, itt is van egy, ezen kívül egy Riga. Minden gyerek felülhet rá, a benzint persze én veszem hozzá. De hát ez apróság. Az a bizonyos eszközcsalád: Közlekedéstechnikai szereiőkészlet az ötödikeseknek (megyei újítás), elektrotechnikai szerelőikészlet a hatodikosoknak és hetedikeseknek (országos újítás), gépszerelési szerelőkészlet szintén hatodik-hetedik osztályosoknak. Készen van a nyolcadikosoknak szóló elektrotechnikai készlet is, de még nem adta be újításként. — Sajnos, ezekből belátható időn belül nem lesznek iskolai szemléltető eszközök, modellek. Túl drágák a mi mai gazdasági helyzetünkben. Az egyszerűsített változatait forgalmazzák: de hát jó pedagógus kezében azokból is tanulhatnak a gyerekek. Többek véleménye szerint az ország általános iskolái között a 10-esnek van á legjobban felszerelt műhelye. (Egyszer, egy minisztériumi látogató alig tréfásan megkérdezte: Mi ez itt? Szakmunkásképző intézet?) Berécz Árpád gyakorlati foglalkozásokat vezet, technikát tanít, állandóan valami újon töri a fejét, erre ösztökéli kollégáit, mint szakfelügyelő. És amikor bejött az új fizika, áttértek az Sl-re, kért egy osztályt, hogy végigvigye. '— Nehogy elbutuljak..; Sz. G. j $ ..Hiszem, hogy 5 év alatt ragyogó szakemberek lesznek ezek SÜHterekekTTia "él nemi. rontják őket..
