Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-17 / 116. szám
kisek veszedelme Igazi nyári kánikulával köszöntött ránk az elmúlt hét vége, és — sajnos — megérkezett az első tragikus hír is: a tapolcai snandon vasárnap megfulladt egy hétéves kisgyerek. Sokan vagyu-k, akin számára különösen megrázok e híradás sorai, hiszen verőfényes délelőttünket elfelhőzte a látvány, a futó férfi sarjában az élettelenül himbálódzó sovány kis test. Aztán az aggodalom, amivel az orvosi szobából kiszűrődő híreket lestük: injekciózzák, megpróbálják kipréselni belőle a vizet... A mentő olyan gyorsan érkezett, ahogyan csak érkezhetett, de minden élesztési kísérlet kudarcot vallott... Régen elhalt a sziréna hangja, de a gyermekes szülők még mindig azon tépelődtek, hogy történt, mint történt, kivel lehetett a kicsi, s miért nem vigyáztak rá jobban ... Egy felzaklatott apa — talán maga is megbánva indulatát — elíenekelte lurkóját, pedig csak néhány méterre távolodott el szegényke attól a plédtől, melyen a család tanyázott. De hagyjuk el e tragédia színterét, hogy elgondolkozzunk azon az ugyancsak tegnap közölt híren, hogy életmentőket tüntettek ki a megyei tanácson. Két edző gyors közbelépésének köszönhető, hogy tavaly ősszel egy kilencéves kisfiú elkerülte a fulladásos halált. Azoknak a kedvéért, akik nem olvasták: a Szabadság-fürdő medencéjébe akkor ugrott be az egyébként jól úszó gyerek, amikor már engedték le a vizet, és a tágas lefolyónyílás csaknem derékig beszippantotta. Az utóbbi eset még a tragédiák, illetve a csaknem tragédiák sorában is különleges. De ha jól a mélyére nézünk a dolgoknak mind a tapolcai strandon, mind a Szabadság fürdőben az elővigyázatlanság is ott lappang az okok között. A hétéves gyermekek többsége — miért mondhatjuk el ezt egy „fürdővárosban”? — nem rendelkezik olyan megbízható úszótudással, vízbiztonsággial, hogy egyedül lehessen hagyni a medence partján. Az uszodában viszont nem lehetne olyan lefolyó, amit nem véd sűrű rács. (Tudomásom szerint ezt a hibát időközben korrigálták.) El kell tűnődnünk ismételten azon is, hogy mennyire őrzik strandjainkon a vendégek egészségét, életét. Elegendő-e néhány úszómester, s az az „erősítés”, mely a nyári hónapokban egy-két serdülő fiúcska képében érkezik? Tévedés ne essék, senkit sem akarok én hibáztatni, de e szomorú eset kapcsán újra végig kell gondolnia mindazoknak, akiknek ez egyébként is hivatali feladata, hogyan lehet megelőzni a bajt. Igaz, elsősorban a szülők, hozzátartozók kötelessége, hogy vigyázzák gyermeküket a medencék partján. De nemcsak az övéké, hanem a strandot üzemeltető vállalat dolgozóié is! Az orvosi szoba előtt aggodalmaskodók táborában elhangzott az a kérdés is, vajon elegendő-e az a felszerelés, amivel egy ilyen rendelő dicsekedhet. Hisz bármilyen gyorsan érkezik is a mentő, drága percek vesznek el, amíg a vízből kihúzott ember kórházi körülmények közé kerülhet. Alig köszöntött be a nyárias idő, máris vízitragédiáról szól a hír. Ősszel majd — mint minden évben — elkészítik az illetékesek a statisztikát, és kimutatják, mennyivel több vagy kevesebb ilyen baleset fordult elő. mint az előző nyáron. É statisztikában már csak egyetlen adat lesz az a sovány kis test, melynek emlékétől nem tudok szabadulni. Lehet-e túlzott az óvatosság, sok az anyagi áldozat, ha az a tét, hogy hány élet vész el ilyen érdemtelenül? (békés) Mire félik a kommunális alapból? Előnyben a pere jfc A feketevölgyi aknában Ésik Béla a léptetős biztosítót kezeli, az M—9-es új fronton. Megyénk bányái ad iák a háztartási szén 60 százalékát Képviselők a bányászok között Rtidolftelep egyik aknájában még faácsolattal biztosítják a munkahelyet Hiányzó járdák, gidres- gödrös utak, betemetett árkok — a tanácstagi beszámolókon évről évre akadnak körzetek, ahonnan ismétlődben ugyanazon problémák megoldását kérik. Talán az elkövetkezendő alkalmakkor már nem lesz mindenütt így, hiszen a városi tanács testületé kommunális alap létrehozásáról határozott, s a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén döntöttek4 Is az alap ez évi felosztásáról. Az alapító határozat 35 millió forintról rendelkezett: ekkora összeg felhasználására kértek javaslatokat a tanácstagoktól, a Hazafias Népfront aktivistáitól. A 130 tanácstag közül 26-an küldtek be javaslatokat. Többségük választókerületeik minden gondjával foglalkozott, de sajnos kevesen ajánlottak fel társadalmi munkát. A tanácstagok igényeit kiegészítették a VI. ötéves terv készítésekor már beérkezett .lakossági észrevételekkel s a peremterületek vizsgálatakor felderített problémákkal is, s így ragsorolták mindet, többféle szempontot figyelembe véve. Előnyt élveztek azok a kérések. amelyek megoldása az egész város lakosságát érinti, vagy egy-egy városrész köz-' lekedését meghatározó út, útvonal kialakítását szorgalmazták. Ugyancsak előnyt élveztek a gyermekintézményekkel kapcsolatos javaslatok. A kommunális alapellátás „listavezetője” az ivóvízhálózat fejlesztése és a csapadékvíz-elvezetés volt. A javasolt feladatokra ösz- szen 28 millió egyszázezer forint szükséges az idén a kommunális alapból. Várhatóan a társadalmi munka érJ téke meghaladja a 6üü ezer fornitot- Nehéz lenne felsorolni a célokat egyenként, hiszen 61 feladatot hajtanak végre az idén, 19 területen pedig elkezdődik a tervezési óriásszúnyogok szívják a vérünket; nincs nyugta tőlük az embernek Tapolcán, a Csorbató mellett vagy akár Lillafüreden. Már szürkületkor akcióba lépnek, s ennek a következménye, hogy a kedvelt szabadtéri vendéglátóhelyek tenyércsapkodástól hangosak, s este hamar kiürülnek. A hét végén is sok gyermeket viitek az orvosi ügyeletre dagadt kézzel és lábbal. Bár veszélytelen a szúnyogok esíoése, néha azonban kemény daga- dást okozhatnak a végtagokon. Tavalyelőtt valamelyest védekeztünk, a szúnyoginvázió ellen, az elmúlt évben azonban pénz hiányában nem irtottuk őket. Mi lesz az idén? — kérdeztük dr. Bársonyos Jenőtől, a Városi Közegészségügyi Szolgálat vezető főorvosától. — Még márciusban megrendeltük a repülőgépes szúnyogirtást. Tudomásom szerint az illetékes minisztérium hozzájárult, s a tanács vállalta a költséget. Ám valamennyi irtás előtt megkezdődik a vita: a környeVacsoramozi A népművelők is elleshetnek fogásokat a tévétől. Az ember eszegethet, iszogathat is filmnézés közben. Az Egyetem étterem, összekapcsolva a kellemest az ízessel, Vacsoramozi címmel indít sorozatot. Ma este kilenctől a Rendőrök háborúja című filmet vetítik a finom falatok mellé. Ötletek a BNV-n A holnap nyíló tavaszi BNV-n néhány kisvállalkozás is ismerteti ajánlatait, de nagyobb arányú részvételüket anyagi lehetőségeik erősen korlátozták. Több mint negyven olyan ötletet, javaslatot is bemutatnak, amelyeket a Televízió Felkínálom ... című műsorából már ismerhetünk. Ezeknek a termékeknek a vásárszervezők ingyen biztosítottak helyet. Újdonság lesz a vásáron, hogy több helyen felállított monitorokon keresztül tájékozódhatnak az érdeklődők a kiállított termékekről egy számítástechnikai információs rendszer segítségével. Május 19-én, 20-án, 23-án, 24-én és 25-én délelőttönként szakmai napokat tartanak, tehát csak délután látogathatja a nagyközönség a vásárvárost, a többi napon egész nap. munka, s később következik a kivitelezés. A pénzből járdák, pormentes burkolatok, átereszek, csatornák épülnek, s három általános iskolában is jut még belőle rekonstrukciós munkákra. Az ország szénvagyonának jelentős része Borsodban található. A háztartásban felhasználható szén mintegy 60 százaléka megyénkből kerül a fogyasztókhoz; az országos széntermelés negyedét a borsodi medence adja. A Borsodi Szénbányák Vállalat több. mint 1* ezer embernek ad biztos kereseti lehetőséget. A fenti adatokkal is magyarázható, hogy az országgyűlési képviselők Borsod megyei csoportja tegnap a Borsodi Szénbányák Vállalat munkájával ismerkedett. A megyei képviselőcsoport ülésének kezdetén a jelenlevők egyperces felállással adóztak elhunyt képviselő- társuk, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács nyugalmazott titkára emlékének. A borsodi bányászkodás múltjáról, a jelen helyzetről és a jövőbeni elképzelésekről Kiss Dezső, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója tájékoztatta a képviselőket. Elmondta, hogy több mint kétszázéves múltra tekinthet vissza a bányászkodás Borsodban. A termelés fellendülése az ipar — ezen beiül a kohászat — fejlődésével, a vasúthálózat kiépítésével, a század eleji iparosítással függött össze. Az államosítással új fejezet kezdődött a borsodi szénbányászatban: megindult az extenzív fejlesztés. Ennek köszönhetően a kitermelt szén mennyisége folyamatosan emelkedett. A termelés a hatvanas évek közepén — jó néhány beruházás megvalósítását követően — érte el a csúcsot, a 6.5 millió tonnát. Ezután csökkenés, majd szintentartás következett be. A borsodi bányászok jelenleg évente 5 millió tonna lakossági és energetikai szenet termelnek. A vezérigazgató a továbbiakban arról szólt: az ország legnagyobb szénvag.yo- nát Borsodban találjuk, ugyanis az ismert szénkincs mintegy egyharmada megyénkben van. A legtöbb gondot bányászainknak a víz jelenti. Területünkön található az ország egyedüli olyan aknája, amely immáron folyamatosan egymillió tonnánál több szenet ad évente: Lyukóbánya. Itt Európában egyedülálló ritkaságot is találhatunk: a pneumatikus szénszállítást. A távlati elképzelésekről szólva Kiss Dezső kifejtette: a kiemelt fejlesztésekből nem részesül a borsodi szénmedence, ezért bizonyos lépéshátrányba kerültek az itt dolgozók. Ezt helyi erőforrásokból kell kompenzálni. Ehhez viszont évi 1,5—2 millió tonnás termelésű bányára is szükség van. A lehetőség a szénmedencében adott, a kivitelezésen most dolgoznak a borsodi bányászok. A tájékoztató végén hallhattunk arról: a borsodi bányászok hangulata jó, amihez hozzájárul, hogy első negyedévi tervüket 130 ezer tonnával túlszárnyalták. Kérte a képviselőket: személyesen is győződjenek meg munkájukról, örömeikről, gondjaikról. Szíves szóval invitálta őket bányajárásra Feketevölgybe és Rudolfte- lepre. Feketevölgy a vállalat második legna gyobb banyája, ahol a keceli jövőben szeretnék elérni, s állandósítani az egymillió tonnás évi termelést, míg Ru- dolftelep szerényebb termelésű, de korszerű eszközökkel felszerelt akna. A bányajárás után rendezett konzultáción a képviselők és a vendéglátók között tartalmas beszélgetés’ alakult ki, elsősorban a borsodi bányászok jövőjéről, élet- és munkakörülményeiről. T. Z. w Óriás vérszívók garázdálkodnak Repülőgépről irtják a szúnyogokat zetvédők az éhen pusztulástól féltik a madarakat, s ellenzik az ily módon való beavatkozást a természetbe. Az idegenforgalmi szakemberek és a városlakók azonban sürgetik, követelik a szúnyogirtást. A MÉM véleménye szerint legalább 80C milligrammos hígításé kombinált szer lenne hatásos a2 élősködők ellen; a környezetvédelmi szakemberek viszont csak a 600-ashoz járulnak hozzá. Farkas György, a Miskolci Köztisztasági Vállalat igazgatója már jó hírrel szolgált: — Ezekben a napokban döntöttek az illetékesek: engedélyezik a légi szúnyogirtást, s megadják az ehhez szükséges 650 ezer forintot. Ráadásul az eredetileg tervezett helikopter helyett re- j pülőgéppel permeteznek, ez olcsóbb, s így nagyobb területen szórhatják szét a kombinált szert. Az irtás időpontja: május 27., június 10., július 1. és július 22. Ha bármelyik napon rossz lenne az időjárás, négy nap múlva megismétlik az akciót. A terv szerint kombinált szerrel szórják be Tapolcát, a Hejöt és az Egyetemvárost, a Sajó-partot, a Csorba-tavat, Diósgyőrt és a vár környékét, az avas-déli lakótelep egy részét, a nádasréti mocsaras területet, a Csanyikot, valamint a pere- cesi városrészt. Az irtás mindig korán reggel, 5 óra tájban kezdődik, és délelőtt 9 óráig befejeződik. Időben értesítjük a méhészeket, hogy a kaptárakat a mel ünalt veszélyes a kombinált szer. Itt említem meg, hogy hatásosabb lenne, ha ebben az akcióban a megye más városai is részt vennének. Sajnos eddig még csak Sárospatak rendelte meg a nyári szúnyogirtást a repülőgépes növényvédő szolgálattól. (szántó)
