Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)

1983-05-11 / 111. szám

mmmmmrnrmm i~~ *1— t" * Feljárat az autóbusz-végállomásokhoz. A terepet még rendezni kell Átadás augusztus 20-án? Meghosszabbították a liszai aluljáróját A Tiszai pályaudvar új aluljárójában jártunk. Ezt a valamivel több mint félszáz m él er hosszú szakaszt a ré­gitől mindössze egy fóliada­rab választja el. De igazán csak akkor lehet használni, ha a Zója tcr rendezésén is túl lesz a város. Sok baj volt ezzel az alul­járóval. Elbontották az Utas­ellátó pavilonsorát, bekerí­tették a munkaterületet, megjelent egy munkagép né­hány emberrel — s a föld­ben olyan vezetékeket talál­tak, amelyeket egyetlen tér­kép sem tüntetett fel. Sok-sok héttel ezután el­készült a közműtérkép, s a kivitelező — az ÉÁÉV — el­kezdte a munkát. Az építésvezető most azt mondja: — Nagyjából készen va­gyunk ... Bő egy esztendő kellett ahhoz, hogy ez a mondat elhangozzék. Az aluljárónak három új feljárót készítet­tek, így a meglevővel együtt az utasok négy helyen me­hetnek fel a felszínre, s köz­vetlenül elérhetik az 1-es és a 21-es busz megállóját. Persze csupán ezért nem lett volna érdemes több mint tízmillió forintot beleölni a munkákba, hisz’ a régi fel­járótól is- csak néhány mé­tert kellett gyalogolni a bu­szokhoz. Ám a tér rendezé­se után nagy szükség lesz a meghosszabbított aluljáró­ra. * Az ÉÁÉV nagyjából elké­szült. Hogy ez mit is .jelent, arról a vállalat igazgatóhe­lyettesét, Karvajszky Istvánt kérdeztük: — Hátra van még a fes­tés, néhány helyen a szige­telés, a felszín rendbetevése. MTadislaw Naglik. a len­gyel bányafőhatóság elnöke, miniszterhelyettes vezetésé­vel a hazánkban tartózkodó lengyel bányabiztonsági kül­döttség tegnap ellátogatott Miskolcra. Délelőtt a Miskolci Bánya­műszaki Feiügyelőség veze­tője, Papp Károly tájékoz­tatta a vendégeket munká­jukról. Többek között el­mondotta, hogy a szigorú bányabiztonsági intézkedések eredményeként az elmúlt négy év alatt a borsodi bá­nyák föld alatti munkahe­Most már kényelmesen dol­gozunk . . . Ugyanis az alul­járó burkolását a kőfaragó vállalat végzi, s ők várha­tóan július 1-én jönnek. Ko­rábban úgy volt, hogy szep­tember 1-én állnak munká­ba, de szerencsére előbbre­hozták a kezdést. Ez azt is jelenti, hogy akár augusztus 20-án átveheti a MÁV az aluljárót, s megindulhat itt a forgalom ... I. S. lyein nem fordult elő bal­eset. Wladislaw Naglik minisz­terhelyettes elismerőleg nyi­latkozott a lengyel és a ma­gyar bányaműszaki szakem­berek együttműködéséről. A megállapodások értelmében az idén két lengyel, illetve magyar küldöttség tanulmá­nyozza a másik ország bá­nyabiztonsági módszereit és folytat tapasztalatcserét. Kö­zölte továbbá, hogy október­ben Lengyelországban ren­dezik meg a KGST-országok bányaműszaki szakemberei­nek konferenciáját, melyen hazánk képviselői a bánya- tüzek oltásáról, megszünteté­séről tájékoztatják a nem­zetközi szakplénum résztve­vőit. A lengyel vendégek ma városnézésen vesznek részt, megtekintik Miskolc neve­zetességeit, majd délután Budapestre utaznak. 1st isii a El Miskolc víresi Bizottsága A Patyolat Vállalat ta­nácstermében tartja ülését a KISZ Miskolc városi Bizott­sága, pénteken délelőtt 9 órától. Ezen az ülésen szá­mol be eszmei-politikai ne­velő munkájának tapaszta­latairól a szolgáltatóipari KISZ-bizottság, s tájékoztató hangzik el az 1982-es moz­galmi év zárásának és az 1983-as mozgalmi év indítá­sának tapasztalatairól. Belépő a temetőn át Olvasom az újságban, hallom a rádióban: élvezetes ver­senyt láthattak azok, akik vasárnap ellátogattak a nép­kerti pályára. A salakmotorsportnak — főként, ha olyan nagy nevek találkoznak, mint ezúttal — mindig is népes tábora volt Miskolcon. Én — a’VB-lutam ürügyén — egy másik versenyt láttam vasárnap, ugyancsak a Népkertben, a salakpálya közelében. Nevezetesen azt, hogy a 60 forintos belépőjegyet sajnálok, vagy egyszerűen a fizetni nem, a versenyizgalmakat viszont élvezni akarók miként startoltak rá a szomszédos temető­ben a kőkerítéshez legközelebb levő síremlékekre, kőkeresz­tekre. Egymást is lökdös ve igyekeztek a legjobb „páho­lyokhoz” jutni. A sporttudósítások egyöntetűen 12 ezres nézőseregről szá­molnak be, én legalább százzal megtoldanám ezt a számot. Becslésem szerint ugyanis ennyien voltak, akik akkor és ott másokat tapostak le csak azért, hogy láthassák a motoro­sok viadalát. Vétküket — véleményem szerint — nem eny­híti, sőt súlyosbítja, hogy a halottak földi maradványait vi­gyázó, az elhunytak élő családtagjait egykori szeretteikre emlékeztető kőobeliszkekre kapaszkodva lelték örömüket. Kegyeletsértés ez, bárhogy is vesszük! Akárcsak az, ami­ről a közelmúltban írtunk: felelőtlen gyerekek — náluk is felelőtlenebb szüleik díszkíséretében — az avasi temető sír­jaira, síremlékeire zúdítottak kőzáport. Az élők nevében: tiszteljük a halottakat, a mások halot- tait is! Ne tapossuk le és ne dobáljuk meg az emléküket!... (keglovich) Lengyel bányabiztonsági szakemberek látogatása A OH várospolitikai fóruma Menteni, ami menthető v • A védendő házak új listája • Más szemlélettel • As elmaradt felújítások bűne aje Több mint 30 millió forintba kerül az Expressz-ház fel­újítása. Jóval kevesebbet kellene költenünk ma rá, ha ré­gebben, még idejében tatarozzák a vén falakat. Valaha itt állt az az épület, az az utca — de sokszor kezd­hetjük ma így emlékidéző, vá­rosnéző sétánkon a beszélge­tést Miskolcon ... Az elmúlt évtizedek alatt számos rossz emlékű sikátortól, városne­gyedtől megszabadultunk, de csákány alá került 1952-től 1977-ig 26 műemléki, műem­lék jellegű vagy városképi je­lentőségű épület is. S akad olyan is, amit a lista nem tar­talmaz. pedig Miskolc hangú, latának, múltjának egy-egy darabkáját őrizte. Tény, hogy városunk sohasem volt gaz­dag értékes és szép műemlék épületekben, s épp ezért el­szomorító. hogy a kevésből az idők folyamán még kevesebb lett. A folyamat szerencsére az utóbbi időben lelassult, megállt, s most a visszájára fordul... A/iosy a lakó látja Több mint három évtizede még 215 védelemre, megőr­zésre érdemes épület szerepelt a listán Miskolcon. 1977-ben 60-ra zsugorodott a felsorolt épületek száma, a szakembe­rek szűkebbre vonták a véde­lem körét. Anélkül, hogy szak­tudásukkal vitatkoznánk, ér­demes elgondolkozni azon, hogy mindössze három város­képi jelentőségű házat talál­tak akkor egész Miskolcon ... Persze ők a tudomány sze­mélytelen mércéjével mérnek, nem a városlakó, lokálpatrió­ta szemével. Az öreg miskolci utcasorok fennmaradásának a városfej­lesztés mennyiségi szemlélete sem kedvezett eddig, jobban szerettünk mindenütt újat építeni, nem kímélve a régit. Most más körülmények között munkálkodunk: az épületva- gyon, a meglevő értékek vé­delme alapvető városfejlesz­tési feladat. A szemléletváltás oka nemcsak gazdasági; min­den városlakó tudja, hogy a puszta lakóhelyből csak akkor lehet igazi otthon, ha a város megőrzi az elődök keze nyo­mát is. Mindennapi kötelesség Városunk új általános ren­dezési tervének koncepciója már ebben a szellemben ké­szült. Az elkövetkezendő hó­napokban a szabályozási terv­ben rendelkeznek valameny- nyi. védelemre érdemes épü­letről; javaslatot téve a jövő. beni funkciójukra is. A fel­adatok közül méreteiben, je­lentőségében kiemelkedik a belváros rekonstrukciója. A pontos, részletes jegyzék bir­tokában legalább tudjuk, hogy mit kell és mit lehet vé­deni, de mégsem oldhat meg mindent a városrendezők lis. tája. Városunk főépítésze így fogalmazott: a.régi házak, ut- • casorok védelme a fenntartók, üzemeltetők, építők minden­napi kötelessége kell hogy le­gyen! Elsősorban a fenntar­tókra, a háztulajdonosokra, az ingatlankezelő vállalatra hárul nagy felelősség. Nem­csak az eddigi szemléleten kell változtatniuk, hanem jó­val nagyobb szakértelemmel, lelkiismeretességgel és gon­dossággal kell végezni min­den, látszólag apró munkát is. Nem muszáj egy villanyveze­tékért feláldozni a fal stukkó­díszeit, s az épületfelújítás sem lehet egyenlő a homlok­zat lemeztelenítésével. Nem máról holnapra Hosszú távú érdekünk az értékek mentése, ám ez még­sem változtat azon a tényen, hogy mindez pillanatnyilag igen sokba kerül. A régi há­zakban például rengeteg a komfort nélküli, vizes, zsúfolt lakás. Duplán fizetünk a régi restségünkért is, hiszen az el­maradt felújítások bűne, hogy most szinte az alapoktól kell újjáépíteni sok épületet. A tempó így nem lesz, s nem is lehet máról holnapra terem- tően gyors, minden valószínű­ség szerint még sokáig talál­kozhatunk városszerte a hom­lokzatok előtt álló állványer­dőkkel. De most kell megta­nulnunk, megszoknunk, hogy újat teremteni nemcsak rom­bolva lehet... (k—ó) ^ Az ódon boltívek alatt teknőben mosó nő romantikus téma a fotósnak. A kép azonban arról is árulkodik, hogy a műemlék otthonokban lakók sokszor nélkülözik az elemi komfortot is. « \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom