Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-30 / 127. szám
Koto d és városun k hoz Eszmecsere az egyetemen •fc A fémhulladékok egy részét már régen hasznosítjuk: sajnos, a többi termelési és *»- kossági hulladéktípus esetében még a kezdeti lépéseket sem tettük meg. Megyei prognózis és tanulmányterv 2000-ig Megbirkózunk a szeméthegyekkel? Az egyetem és a Miskolc városi Tanács közötti egyre bővülő kapcsolatok újabb megnyilvánulásaként került sor pénteken délelőtt 10 órakor a Nehézipari Műszaki Egyetem Marxizmus—Leoin- izmus Taszékén egy kerek- asztal-beszélgetésre. Ezen a város néhány vezetője, köztük Székely László a városi tanács elnökhelyettese és a tanszék oktatói a Miskolcihoz való kötődés problémájáról, és — ami ennél fontosabb — azokról a tennivalókról váltottak szót, amelyek a városszeretet, a város iránti ragaszkodás elmélyítésének irányába hathatnak. Dr. Kun László tanszék- vezető, egyetemi docens megnyitó előadásában röviden vázolta azokat az eredményeket, amelyek a tanszék és a városi tanács ifi Titok (Kiss felv.) Villamos energia Borsodban Holnap délután 2 órakor az ÉMÁSZ nagytanácstermében megyénk villamosener- gia-ellátásának fejlesztéséről lesz szó. A rendezvény gazdája: a Magyar Elektrotechnikai Egyesület miskolci csoportja. együttműködése során ’születtek. Hangsúlyozottan szólt a téma fontosságáról és azokról a pozitívumokról, amelyek a különböző szemléletű megközelítésekből származhatnak. Ezt követően Tóth Pál, az egyetem tudományos munkatársa röviden összefoglalta annak a tanulmánynak a legfontosabb gondolatait, amely e vita egyik alapját képezte. Székely László azokról a feladatokról adott áttekintést, amelyek a város- politika formálásában a kötődést, a város lakóinak társadalmi közérzetét pozitívan befolyásolhatják. Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartja azoknak a mechanizmusoknak a hatékony működését, amelyeken keresztül a város lakói érdekeiket, vágyaikat, törekvéseiket realizálni tudják. Ügy véli, hogy ha ezek a közvetHiggyék el, nem vagyok a . maganuereskedelem ellensége, sőt örülök neki, hogy a gombaként szaporodó üzletek gazdagítják a választékot. Feltéve, hogy gazdagítják . .. Mindjárt megmagyarázom azt is, hogy mi táplálja a kételyemet. Mindenekelőtt egy személyes tapasztalat: -övidujjú, köny- nyű inget kerestem, és számos kapualjat végigjárva — ezekben tanyázik a kis üzletek zöme — szinte hajszálra ugyanazt a választékot találtam. Csendesen megjegyzem, hogy végül a jó öreg állami kereskedelem, konkrétan a Centrum Áruház elégítette ki az igényem, de ezt felejtsék is el mindjárt. Mondandóm lényege ugyanis az, hogy konfekcionálódik a magánkereskedelem, legalábbis, ami a divatszakmát illeti. Egy hozzáértő emberrel véleményt cseréltem a számomra kissé meghökkentő tapasztalatomról. Ö egyáltalán nem csodálkozott, sőt magyarázattal is szolgált: a magánkereskedők számának rohamos gyarapodásával nem tartott lépést az őket kiszolgáló kisipar. Némi nagyvonalúsággal háttériparnak is nevezhetjük, aminek az erejéből lassan nfíár csak szériatermékek előállítására futja. Ingkutató utamon nem volt nehéz beazonosítanom len részvétel, véleményalkotás es beleszólás lehetőségeit biztosító formák nem teljesednek ki megfelelőképpen, az valamilyen módon nagyon károsan hat vissza a város lakóinak közérzetére, a városhoz fűződő érzelmi beállítódásukra. A városi tanacs elnökhelyettese szólt a napjainkban sokat emlegetett — tegyük hozzá, joggal emlegetett — lokálpatrióta szemléletről, an_ nak fontosságáról. A lokálpatriotizmus tudatosult érzelmi viszony a város iránt, amely valamilyen irányú progresszív magatartást vált ki. Kiemelte, hogy ennek a szemléletnek, magatartásnak az alakításában fontos szerepet játszik, vagy játszhat az iskola. Legfőképpen azzal, hogy az oktatás folyamatában igyekszik felmutatni, megismertetni a tanulókkal a város valóságos értékeit, igaz múltját, jövőjét Az egész vitában központi, vagy legalábbis nagyon fontos szerepet kapott az értelmiség és Miskolc viszonya, ezzel együtt a város szellemi arculata; a társadalmi munka szervezésével kapcsolatos tennivalók és jobbító törekvések; a tájékoztatás és a propaganda fontossága, és még sok más, a város lakóinak széles körében érdeklődésre számot tartó probléma. A vita egész légköre, tár. gyilagos hangneme arról tanúskodott, hogy a város életének legkényesebb problémáiról is lehet higgadtan, a „városért” szót váltani. Es jó például szolgált ahhoz is, hogy bizonyította: az emberek véleményére, szubjektív állásfoglalásaira igényt tart a városvezetés. Az egyetem és a városi tanács közötti együttműködés egyik lehetséges formájaként — éppen ezért — a város vezetése igényt tart azokra az elméletileg megalapozott kutatásokra is, amelyek ezeket a szubjektív törekvéseket feltárják és közvetítik a várospolitikai döntéseket hozó központokhoz. ugyanannak, vagy ugyanazoknak a keze munkáját. Több mint alapos a gyanúm, hogy a szóban forgó köny- nyü nyári holmit is egyazon szabó készíti, adott minta alapján, nagy mennyiségben, néháa bizony nem is túlságosan igényes munkával. De hadd idézzem tovább tanácsadóm okfejtését: ahhoz, hogy valaki boltot nyisson, jószerivel nem kell más, mint tőke és engedély. Egyesek szerint még némi protekció sem árt, de ez a vélekedés ellenőrizhetetlen, és talán nem is egészen jóindulatú. Hagyjuk tehát figyelmen kívül. Mindössze annyit kockáztatok meg, hogy ha — a minimális követelményeknek megfelelő — vállalkozó üzletet akar nyitni, akkor érthetően a város legforgalmasabb pontjaira pályázik, a centrumban pedig valamivel máris több a legkülönbözőbb formájú és esztétikai értékű kirakat, bodega, cégér, mint amennyit a szigorúan vett városképi szempontok megengednének. De visszatérek eredeti mondandómhoz, különben olyan zavaros képet kap az olvasó, mint amilyet egyik-másik butik vagy bazár kirakata nyújt. Tehát sok a kereskedő, s ehhez viszonyítva kévés az iparos. Kevés ám, mivel iparengedélyt csak az válthat» aki kitanulta a szak-. Felháborodást szült a környéken lakók körében, s óriási vita kerekedett abból a tervből, amely szerint az új városi szeméttelep a 3- as út bevezető szakasza mellé, az avas-déli lakótelep lábához kerülne. Az elképzelésről azóta letettek, ám a szemétnek másik helyet találni nem könnyű, hiszen a kellemetlen szomszédság el-' len mindenki tiltakozik. Megnyugtató megoldást csak az hozhat, ha az egész megye hulladékelhelyezési gondjait együttesen, egységes rendszerben okiják meg. Az országban elsőként készült el megyénk komplex hulladékelhelyezési tanulmányterve: ezt vitatta meg legutóbbi üiémát. Jómagam nem próbáltam még sem a szabás-varrást, sem az eladást. Nem vonom kétségbe, hogy az utóbbihoz is szükségeltetik bizonyos rátermettség, a befektetett tőkéről, kockázatról, adóról nem is beszélve. De azért én valahogy mégis többre becsülöm a termék előállítását — legyen szó bármiről —, mint a forgalmazást. Ha nem lenne nehezebb, fáradságosabb az előbbi, mint az utóbbi, akkor aligha mutatkozna ilyen nagy különbség a kereskedelemmel foglalkozók javára. Magam fájlalnám a legjobban — a tanácsadó ellenére is —, ha laikus eszmefuttatásomat bárki túlságosan komolyan venné. Nem más ez, mint egy vásárló morfondírozása, aminek természetesen nem az a célja, hogy bármiféle adminisztratív intézkedést, így például a magánkereskedői engedélyek kiadásának megszigorítását sugalmazza. Csupán azt remélem, hogy a magánkereskedelem mielőbb megteremti a háttériparát, és nem azzal a kockázattal vásárolhatunk — borsos áron — divatos holmit valamelyik kapualjban, hogy ugyanaz az „egyedi darab” lépten-nyo- mon visszaköszön majd ránk az utcán. sén a megyei környezet- és természetvédelmi bizottság. • TÖBB LESZ, VAGY KEVESEBB? Óriási mennyiségekről van szó, hiszen a tervezők szerint 2000-ben több mint másfél millió köbméter szilárd települési hulladék fog keletkezni Borsodban. A szakértők közül sokan vitat-' ják ezt a prognózist, mondván, hogy egyre gazdaságosabb csomagolási technológiákat alkalmazunk, s főlieg takarékosabban élünk. Égető gond az ipari, termelési hulladékok elhelyezése is: sajnos, a hasznosításuk a legtöbb helyen gyerekcipőben jár. A veszélyes hulladékok sorsa az országos hálózat keretében megoldódik a jövőben, a többi termelési hulladék számára pedig találtak elegendő területet a tervezők 2000-ig. Az előrejelzések szerint szerencsére a termelési hulladékok meny- nyisége sem növekszik jelentős mértékben, hiszen alapvető gazdasági érdek az anyag- és energiatakarékos technológiák bevezetése. • KELL A FELDOLGOZÓMŰ! Sajnos, jóval kedvezőtlenebb a kép a lakossági, kommunális szemét, hulladék esetében: a 247 megyei lerakóhely közül 150 illegális! A tervezők körzeteket jelöltek ki, amelyek súlypontjában lennének a szemétlerakóhelyek, több település közös vezetőnek nyelviskolája augusztus 1-től 27-ig intenzív, napi hatórás nyelvtanfolyamot rendez kezdő, közép-, haladó és állami nyelvvizsgára előkészítő fokon angol, francia, német és orosz nyelvből. Speciális intenzív nyelv- tanfolyam is indul olyan fiatalok részére, akik nyelvigényes szakon (nyelvtanári, közgazdasági, külkereskedelmi stbj tesznek majd ielvékezelésében. Hogy pontosan hány ilyen központi telep lenne, arról még folyik a vita. Különösen Miskolcon kell sürgősen megoldást találni, hiszen már 1980-ban is 226 ezer köbméter települési hulladék került ki a vá-» rosból, a régi szemétlerakóhelyek pedig megtelnek. Bükkaranyos térségében találtak egy megfelelőnek látszó területet, ám ez a jelenlegi módszerekkel csak alig több mint egy évtizedig használható. Ezért feltétlenül létre kell hozni a hulladék- feldolgozó művet —' a tanulmányterve mar elkészült —, mert ebben az esetben két és fél évtizedig is be-! fogadhatja az új telep a fel-! doigozhatatlan hulladékot. Az elképzelések szerint az új szeJ métlerakóhelynek 1984-ben, a hulladékfeldolgozó műnek pedig 1990-ben már működnie kellene. • OKOSAN KÖLTENI A tanulmányterv lehetővé teszi, hogy az elkövetkezendő években okosan használjuk fel az ügy megoldására szánható pénzt. Úttörő munkát végeztek a tervezők, hiszen eddig áttekinthetetlen, ellenőrizhetetlen „dzsungelt” térképeztek fel, s megkísérelték a megoldás variációit kidolgozni. Arra azonban egyetlen terv sem alkalmas, hogy megküzdjön a közönnyel, a nemtörődömséggel, rábírja a saját környezetüket pusztító állampolgárokat, intézményeket a jog szabta kötelezettségek betartására és betartatására. A terv milliárdokkal számol, ez azonban nem pénz kérdése. KISS LÁSZLÓ teli vizsgát a választott idegen nyelv(ek)ből az egyetemen vagy főiskolán. Az oktatás mind a négy héten hétfőtől péntekig, heti 30—30, összesen 120 órában folyik. Szombatonként nem lesz tanítás. Beiratkozási határidő: június 15—30. A beiratkozás helye: a TIT Miskolc városi Szervezete. Miskolc, Széchenyi út 16. I. emelet. Itt közlik a részvételi dijat is. Képtelen képesére Azt mondják: aki dolgozik, hibázik is. No de egymás után többször? A Miskolci Lakáskarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet Ady Endre üvegezőrészlegében képkeretezést is vállalnak. Egy idős néni nem szívesen emlékszik vissza arra, ahogy ott bántak vele a napokban ... Két régi képet adott be keretezésre, de amikor értük ment, hamar észrevette, hogy az egyik nem az, ami már évtizedek óta a szobáját díszíti, és olyan kedves számára. Helyette egy idegen esküvői képet kapott volna, amelyet természetesen nem vitt el. Később egy négyéves kisgyermek születésnapi fotóját ajánlották fel. Ez szintén nem felelt meg a néninek, mert a kisfiú bármilyen bájosnak látszott is, nem tartozott az ö családjához. Többszöri próbálkozásra már közelítettek az eltűnt kép jellegéhez, de természetesen a makacs ügyfél ragaszkodott a sajátjához. Nagy hiba volt! Ez nem tetszett ugyanis a bolt dolgozóinak, és szúrós-gúnyos haíigon kioktatták az idős hölgyet. Fejére olvastál^ hogy miért nem jó neki egy hasonló festmény, miért köti az ebet a karóhoz? ... „Egyébként valószínű, hogy az egyik vállalat oklevelei közé keveredhetett, és amíg nem adják át azokat, nincs mit tenni” — tájékoztatta az egyik bolti dolgozó. A néni azóta azt várja, hogy az ismeretlen vállalatnál mikor rendeznek oklevélátadó ünnepséget. Akkor talán hozzájuthat jogos tulajdonához. T. L. —h—1— „Egyedi darabok” — szériában intenzív nyelvtanfolyam A TIT Miskolc városi Szer(bekes)
