Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-03 / 104. szám
+■ Most a szonda néma maradt, a vezető nem ivott alkoholt. Sajnos, nem mindig így történt. Két esetben találkoztak ittas gépjárművezetővel. Természetesen nem járultak hozzá, hogy fotóriporterünk megörökítse őket... Jobb oldalt képünkön: füstmérés. A dízelmotoroknál nagy gondot fordítottak erre.' Rendőrök közúti „szűrője' Beteg az index, hiányos a menetlevél „A bejáró dolgosók megszokták, hogy a kapuig szállítják őket!" Munkásvonattal a Vasgyárba? £ Féwgsaöeáeüenöezéx f Egy teherautó robog a j IHartUttelep határában. Valószínű, hogy a jármű vezetö- | je messziről észrevette: rendőrök állnak az út szélén. Tatán jelezni sem szükséges az «igazoltatás t, a kocsi egyre lassuló tempóban gördül a rendőrök mellé. Közben az autó pótotasa lázasan ír, most tőíti ki a menetlevelet. Mondanánk sem érdemes. Bodnár Mihály főtörzsőrmester, a. sa- jjwámosi körzeti megbízott ttzonnai észreveszi a turpisságot,.,^; , # ELŐRE TUDHATTAK Aa etmŰTfc hél közepén megtartott kétnapos közlekedésbiztonsági ellenőrzésen számos; hasonló eset történt. Több száz rendőr és társadalmi segítő önkéntes valósággal feltérképezte Miskolc- nak és • környékének a közlekedésbiztonsági helyzetét. Egy-egy megállított járművet most minden szempontból ellenőriztek, megvizsgáltak. Az autók műszaki állapota mellett gondot forditottak a közületi járművek okmányainak, rakományainak felülvizsgálatára is. S bár a szokásos nyár eleji akcióról min. den ki értesült az újságokból, mégis sok gépkocsivezetőt kellett megbírságolni. Szabó István zászlós, á fel- «őzsolcai körzeti megbízott több mint harminc esztendeje szolgál. Ennyi-idő. alatt alapos rutinra tett szert. Egy röpke pillantás alapján döntötte el, mikor, melyik kocsit Intsék megállásra. Mesz- sziről észrevette, hogy az FO 76-34-es forgalmi rendszámú Barkas indexe „betegeskedik”. Vezetője tudott a bajról, s megígérte, hogy még öxnap, megcsináltatja. Az ócskapiac mellett homokot fuvarozott az FM 90- 38-as rendszámú teherautó, a BVM kocsija. Rövid távon szállított, s az ellenőrzéskor derűit ki, hogy csak minden ötödik fordulónál tett egy-egy bejegyzést a menetlevélbe. S bár az okmányok rendben voltak, a módszer visszaélésre is lehetőséget nyújt. Ezért határoztak úgy a rendőrök, hogy a vállalat vezetőit figyelmeztetik: gondosabb menetlevél-vezetésre kötelezzék gépkocsivezetőiket. • CSAK A BELSŐ SAVON A kétnapos akció eredménnyel járt. Sok, műszakilag leromlott járművet szűrtek ki. A tapasztalatok sorában szerepel az is, hogy még mindig gyakori a gyorshajtás. a járművezetők egv része pedig nincsen tisztában a párhuzamos közlekedés szabályaival. Például a Felszabadítók útján vagy a Szentpéteri kapuban hiába festették fel a két sávot, ha az autósok többsége csak a belső sort használja folyamatos haladásra. Mentségükre szóljon azoknak, akik ebbe a hibába esnek, hogy a külső sáv burkolata mindenütt rosszabb, s sok errefelé a szabálytalanul várakozó jármtu (szántó) Az energiaválságos idők, s az a tény, hogy Miskolcon aránytalanul nagy teher hárul az autó- buszforgalomra, indokolja, hogy az utóbbi hetekben többfelöl • emlékeztettek arra: be lehet vinni a munkás vonatot a Vas- » gyárba, hiszen pár éve miég létezett a műszakos járat. A téma már csak azért is közérdeklődésre tarthat igényt, mert két nagyüzemünkbe köztudottan több ezer a vidékről bejáró dolgozók száma. Az illetékesekhez fordultunk telfiát kérdésünkkel: újra indítható-e avasgyári munkásvonat, igénylik-e a bejáró munkások, s mit jelentene ez energiatakarékossági szempontból? £ Hernádi István, a MÁV Miskolci Igazgatóságának igazgatója: — Az úgynevezett diósgyőri munkásjáratot a vasút képes visszaállítani. Ez azt . jelentené, hogy a Tiszai pályaudvartól a vasgyári temetőig műszakkezdésekre ezerötszáz bejáró dolgozót tudnánk elszállítani. Természetesen ennek anyagi feltétele az volna, hogy havonta, utasonként negyven forint költségtérítést számolnánk fel. Tulajdonképpen ugyanannyi, mint amennyibe az autóbuszbérlet a gyáraknak kerül. Ennél olcsóbban sajnos a vasút sem tudja megoldani a munkásvonat indítását, mert a rendező-pályaudvaron a járatok át bocsátásakor le kell állí4 japán A kínaihoz hasonlóan, a japán konyhára is a sokfo- gásos étkezés jellemző — az európai vendég sokszor tanácstalanul mered a sok apró csészére, tálkára, szószra. Mit, mivel, mihez, milyen sorrendben is fogyasszon? A rendeléssel viszont nem lehet baj. Érdekes, s hasznos szokás ugyanis, hogy a vendéglők bejáratánál üvegvitrinben mutatják be az ott kapható fogásokat. A makettek mellett feltüntetik az ételek árát, nevét vagy számát is — így a külföldiek könnyűszerrel választhatnak. Persze marad gondjuk így is elég; az igazi japán stílusú étkezdékben ugyanis térdelve, esetleg törökülésben keH helyet foglalni, s eleinte reménytelennek tűnik a küzdelem az apró fa evőpálcikákkal. Kést-villát csak az európaiak által látogatott nagyobb helyeken remélhetünk: igaz, az ételek általában eleve kis falóitokra vannak feldarabolva. A japán konyha afepja a gtes, a bad. a zöldségek. A.-. tani a vonalon a munkát, ez a kapacitéskiesés pedig meg nem térülő veszteségünk volna ... £ Kovács János, a Criós- gyóri Gépgyár igazgatási főosztályának vezetője: — A DIGÉP-be ezernégyszáz-ezerötszáz munkás jár be vidékről. Közülük csupán nyolcszázötven körüli azoknak a száma, akik vasúton közlekednek. Ám hosz- szú évek óta nem merült fel körükben sem, hogy igényelnék a régi diósgyőri munkás vonatot. Ennek egyik magyarázata az, hogy a vonat gyári végállomásától is két buszmegállónyira van a DIGÉP bejárata. Nem mentesítené tehát őket ez a munkásvonat sem a busaozástól. Legfeljebb eggyel többször kellene átezállni- uk... mert dolgozóink már megszokták, hogy a kapuig szállítják őket ___ • Kiss Sándor, a Germn Kohászati Művek rakodó- és szállító gyáregységiének vezetője: — Hogy Jó rotora, vagy sem a munkásvonatot visz- szahozni a gváng. arról a bejáró dolgozóinkat kellene a termetest tanácskozások alkonyha saatCácsdk eaeiflsöl az alapanyagokból Ínycsiklandozó ételkölteményeket hoznak létre. Rendkívül fontos az ételek frissesége es. A két legismertebb fogás a szólója ka és a tempura. Az előbbi szójaolajban sütött, fűszeres tojásban meghempergetett marhahússzelet, amelyet legtöbbször a vendég szeme láttára készítenek ei. A tempura is igen ízletes: a rák-, hal- és kagyióvagdalé- kot palacsintatészta-szerű masszába mártva kisütik, bab-Tizs-saláta körettel, s mártásokkal fogyasztják. A szószok, fűszerek fő eéfja egyébként az elekek saját ízének kiemelése. A legismertebb ilyen univerzális fészer az adzsinomoto. A va- szabi, a japán torma erőssége viszont az orosz mustáréval vetekszik. A szosi nyers hal, ecetes ri zsgombócban- A két legkedveltebb tésztaféle a saoba és az udon. A szasi- mi salátákkal tálalt, friss, vagdalt hal. Az egyik legíz- letesebb sütemény a mocsi: édes, főtt, rizslepény-íéle, főleg újévkor ké&aöiki. kaiméval megkérdezni. A lehetséges válaszokra legfeljebb csak következtethetünk, mindenekelőtt abból, hogy az utóbbi években ilyen kérés nem érkezett hozzánk. Tapasztalatunk szerint a bejárók túlnyomó többsége megszokta az autóbuszközlekedést, főként azért, mert nem kell a Tiszáin rostokolniuk addig sem, míg a vidékről érkező vonatok befutnak, s megtelik a diósgyőri szerelvény. Arról nem szólva, hogy a gyári végállomástól — a gépgyáriakhoz hasonlóan — a mieink többségének is autóbuszon kellene folytatnia az útját a munkahelyükhöz legközelebb eső kapukhoz. És még valami : ha emlékezetem nem csal, ezt a munkásvonatot azért szüntették meg, mert gazdaságtalan volt. S úgy vélem, hogy ami akkoriban gazdaságtalannak ítéltetett, az most sem térülne meg ... • Gttkócs Gyula, az LKM szakszervezeti bizottságának munkatársa: — A kohászatba 4800 dolgozó jár be vidékről a három műszakra. Áruikor a diósgyőri munkásvonat megszűnt, a közelebbi falvakból autóbusz-eéljáratok indítására kötöttünk szerződést a Volánnal. Bejáróink egy része tehát tulajdonképpen háztól házig utazik. Akik pedig távolabbról és vasúttal érkeznek, azok a városi buszokkal jutnak ei a gyárkapuig. Az pedig mindenképpen örvendetes, hogy ha korábban voltak' ks gondok a városi közlekedéssel, ma már egyre kevesebb a panasz. Mindenesetre kiegyerw sútyozottabh, mint volt... • Kolozsvári István, a Mis. kolci Közlekedési Vattaiak főmévuökez — a diósgyőri mMrtkásvnnot újraindítása véleményem szerint, nem befolyásolná számottevően a városi közlekedést. Az 1-es és IfXJ-s autóbuszokat ugyanis akkor is ndrtanunik kellene, hiszen a miskolci dolgozókat a Győri kapuból és a Marx ténről Is el kell szállítani a gyárakig. Ugyanakkor persze biztosítanunk kellene a diósgyőri vasútállomástól a DtGÉP-ig és a kohászai, VI-os kapujáig a bejárók eljuttatását. Ez pedig további autóbuszok beállításét igényelné. Talán az éjszakás műszakra utazók, vagy a délutáoos műszakból hazafelé tartók számárra volna egyértelműbben hasznos a gyári vonat. Tapasztalatunk szerint a nappali műszakosok már csak azért is az autóbusz-közlekedést igénylik, mert segíti vásárlásaik lebonyolítását, is,... * A vátfasTt* tulajdonképpen «pr- értelmüek tehát. A MÁV kész visszaállítani a vasgyári munkás- járatot, ha megtérítik a költségeit; két nagy gyárunk illetékeseinek indokolt fenntartásai vannak; az MKV pedig aligha nyerne rajta. Mégis: városank körót» forgalmának rohamos fejlődését tekintve kár volna, ha végleg a feledés homályába merülne, hogy van üyen lehetőség isi Ir» Tanácsfapk fgaaürái Ma tartja tanácstagi fogni dóóráját Csetneki Józsefnél Ilije. sz. pártalapszervezet, Győri kapu 123. szám, 13 órakor. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kovács Lajosné; pártalapszervezet, Marx Ká- miy u. 9& sskn, £3 órakor Test-teszt készül Elkészülte után, de még az avatás e*0tt az üveggyár vezetőivel néztem meg a pünkösdhegyi sportkombinátot. Akkor még alig zöldült a fű, s a színes tévével is felszerelt, kényelmes, barátságos klubban be kellett gyújtani a kályhát. A társadalmi munkában épített sporttelep látványán túl a legnagyobb benyomást az tette rám, amit a házigazdák eskü alatt vallottak: az üveggyár minden második dolgozója rendszeresen sportol. Nem az olimpiára pályáznak, de rendszeresen kocognak, fociznak, kézilabdáznak. A kondíció miatt is, a jó társaság miatt is. Ezekben a hetekben népi ellenőrök, népfrontaktivisták jár. ják a gyárakat, iskolákat, sportegyesületeket, intézményeket. Kérdeznek, ankétot szerveznek, tapasztalatot gyűjtenek. Arra kíváncsiak, hogy hol tart a tömegsport ma, Magyarországon. Nem titok: országos felmérésről van szó, amelyhez a KNEB és a HNF adta a nevét és a segítségét. A szándék világos, ám a vizsgálódás tapasztalatai — már most, félidőben — meglehetősen sötét képet sejtetnek. A tudományos alapossággal összeállított tesztlapok névre szóló eredményei többnyire gyenge produkciókat tükröznek. A koron, testsúlyon és testmagasságon kívül a felmérők — mondjuk egy általános iskola harmadik osztályában — arra kíváncsiak, hogy a diák mennyi idő alatt fut le hatvan és hatszáz métert, s tarkóra tett kézzel, hanyattfékvésből hányszor tud felülni. Rendelkezésre állnak a nemzetközi adatok is, így kiváló lehetőség nyí. lik az összehasonlításra. A vizsgálat azzal a bevallott szándékkal induft, hogy tippeket adjon a tömegsport fejlesztésére. A tervek között szerepel az élsport, a versenysport közelítése a tömegsporthoz, hiszen a kettő szervesen összefügg. Szervezési, szervezeti változásokat is előkészíthet ez az alapos, országos léptékű felmérés; abból a pofonegyszerű felismerésből kiindulva, hogy túl sok a kövér felnőtt, s túl kevés az izmos kamasz. Tudomásom szerint az üveggyár nem esik bele a vizsgálat reflektorfényébe. Példáját nem is ezért emlegettem föl. De vajon valamennyi általános vagy középiskola eldicsekedhet-e azzal, hogy minden második diákja rendszeresen sportol, kör- ' befutja a pályát, és föl tud mászni a kötélen?! Az igaziba« térdelei kell*«. (hraekei ♦ Apr6 csészék., atZkdk—a ftOsMc »m»mnii i» i — wnlHi »» j is beillik ^
