Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-21 / 120. szám
♦ Egyelőre csak ismerkednek, Egy életre szóló barátkoznak a tanulók Seres János képeivel. (Kiss József felvétele) program, Műteremben Csütörtökön este jöttem rá, hogy miért nem szeretem a Miiteremben című műsort. Nemes entire, a Stockholmban élő, európai hírű festő fogalmazta meg D. Fehér Zsuzsa kérdésére válaszolva, amikor azt kérte a vonakodó művésztől, hogy magyarázza meg egyik képét: „Ha el tudnám mondani szavakkal, akkor nem festeném le.” A művészet valóban igen nehezen magyarázható, s különösen nehezen vállalkozik rá, aki műveli. Nemes Endre elmondta: a húszas évek végén azért ment Prágába, hogy az ottani akadémián megtanulja, ellesse, mi a festménykészítés titka. Nos, ott és akkor nem tanulta meg. Ma már tudja, de nem szívesen beszél róla. Kevés kiábrándultabb. keserűbb, rezignáltabb művészt láttam eddig a tévében, mint Nemes Endre. Őszintébbet se. A művészek között is ritka az, aki nyíltan, köntörfalazás nélkül beszél a kételyeiről. Szülei (állami hivatalnokok) sose vettek képet — idézte fel a gyerekkorát, s nem véletlenül. Kinek fest? Szembeszáll-« a festmény az idővel? — kérdezte Nemes Endre. A kérdés nem indokolatlan, miután megismertük az életét is. Kalandos körülmények között jutott el (s nem jószántából, mert a nácizmus elől menekülve) Stockholmba, s skizofrénnek nevezte azt a helyzetet, hogy miközben ö festett (a második világháború alatt), az emberek százezrei haltak meg. Akiben egyszer felmerült ez a kétely, ha megrendítette századunk történelme, az értelmetlen emberi szenvedés és halál iszonyata, az többé már nem tud szabadulni tőle, nem tud másA háborúnak vége lett Kabdebó Lóránt inlerjúkötete Galéria a kollégiumban Mióta a közművelődés fogalmát „kitalálták”, fel-fel- lángol a vita a szakemberek, -népművelők körében magáról a műveltség fogalmáról is. Sokan kárhoztatják azt a szemléletet, amely csak a „magas” kultúrát ismeri el, míg mások a technokraták uralmától féltik a világot. Magyarországon, sajátos történelmünkből következően, szembe is lehetett fordítani a racionális, technikai és a humán műveltséget. Itt Miskolcon, aligha kell magyaráznom, hogy ki volt Fazola Henrik és Frigyes. A gyáralapító lakatosmester eíő- Sjjpr a remekmívű kapukkal, csillárokkal, a művészien formált vassal tette híressé a nevét, ezzel teremtve némi tőkét és erkölcsi alapot a gyáralapításra. A mívesség (a szakmában) társult nála egy ma divatba jött képességgel: az innovációval, azaz nemcsak felismerte, de alkalmazni is tudta, meg is teremtette az újat. Nem véletlenül említem Fazola nevét (de említhetnénk másokét is), mert fel szeretném támasztani, tudatosítani azt a szellemiséget, amelyet ő képviselt. Nagyon is el tudom képzelni, hogy fiatal vasmunkás tanulókat (lakatosokat. kovácsokat, öntőket stb.) lelkesítene, ha Fazola nevével. emlőkére versenyeket szerveznének, amelyen a fiatalok bizonyíthatnák. hogy nemcsak jól, de szépen, mívesen is tudnak dolgozni. Mindez pedig a 101. számú Szakmun' ásképző kollégiumában ötlött eszembe, ahol az előcsarnokban galéria: Seres János festményei, grafikái fogadják a látogatót. Festmények egy kollégiumban? Miért ne? Miután végignéztük a kiállítást. „munkaebéden” beszélgettünk erről a kollégium vezetőjével. Az iskola (és a kollégium) olyan lehetőség a közművelődésre is. amelvet eddig nem gondoltunk kellőképpen végié. A vidéki gyerekeknek három év alatt több feladatot is meg kell oldaniuk. Mindenekelőtt el kell sajátítani a szakmát, beilleszkedni a nagyváros életébe, s eközben olyan alapokra is szert tenni a műveltségben, amely meghatározhatja a későbbi életüket. A műszaki értelmiség körében végzett szociológiai kutatások igazolják, hogy ma már tarthatatlan a bevezetőmben említett szembeállítás. Nem képzelhető el szakmai kultúra a humán nélkül, mert a beszűkült, a világra nem eléggé nyitott személyiség a mesterséget sem képes elsajátítani. Köztudott, hogy milyen nehéz helyzetben vannak ilyen szempontból a szakmunkásképző intézetek. a humán és közismereti tárgyak csekély óraszáma miatt. Meggyőződésem, hogy ezen idővel változtatni fogunk, mert különben nem tudunk lépést tartani a világgazdasággal, de addig is tenni kell és lehet valamit. Seres János kiállításának megnyitóján igen sokan voltak. Nemcsak a ..protokoll”, mert Seres tanár úrnak igen sok tanítványa dolgozik városunkban. S ez már önmagában is jó. nagy dolog, hogy a gyerekek láthatták: a náluk kiállító művész megbecsült ember a szakmájában. Egyelőre még nem értik ezeket a képieket (megkérdeztem néhány fiút), de már tudomásul veszik, idővel megszokják, s talán igéavlik is. Ottjártamkor rendezték át a vitrineket, amelyekben a szakkörök munkáit állítják ki. Ezúttal a keramikusokét. Látható ott esv ..selejtes” tányér. amely azért repedt meg a korongon, mert túl sok vizet adott hozzá az ifjú művész. Ezt is kiégették, szép zománc borítja. A pedagógiai cél nyilvánvaló. Egyelőre ezt tudiák Drodukálni, fim a kiállítás gesztusa bizalmat sugall: lesz ez még jobb is, szebb is. A galériában cserélni fogják a kiállításokat. Felváltva szerepelnek a szakkörök és már befutott, neves művészek, akiktől érmen azt várják el. hogy példájuk. szellemiségük kisugárzó legyen. Ha megszokták ezeket a műveket, akkor meghívják a művészeket baráti beszélgetésre is. Az igénv lassan alakul ki. s nem is mindenkiben. Ám semmi A vendég: B. Tóth László A Vasas Művelődési Köz- oont szokásos vasárnapi táncos rendezvényének — az Erdős-discónak — ez alkalommal B. Tóth László, a Rádió munkatársa lesz a vendége. A két D. J. este 1- tői szórakoztatja a fiatalokat. nem indokolja sem a maximali zmust. sem a türelmetlenséget. Elvégre a művelődés egy életre szóló program, s a kollégium (három év alatt) csupán elindíthat ezen az úton. (horpácsi) Irodalomtörténetbe csomagolt történelem és történelembe ágyazott irodalomtörténet — úgy, ahogy íróink akkor átélték és ma visszaemlékeznek rá. Ebbe a mondatba sűríthetném Kabdebó Lóránt könyvhétre megjelenő könyvének lényegét. A háborúnak vége lett című kötet tulajdonképpen azokat a beszélgetéseket tartalmazza, amelyek a rádióban hangzottak el nemrégiben, és már akkor nagy feltűnést keltettek. Most, együtt olvasva valamennyit, talán még izgalmasabbak. írók mondják el Kabdebó- nak, hogyan vészelték át a háborút és hogyan vettek- részt az 1945—48-as évek, a koalíciós korszak irodalomHétfőtől színházi fesztivál A Peer Gynt Pesten Miskolcon sem múlik el színházi szezon vendégszereplés nélkül, országos gyakoriaí, hogy a rendező, vagy ritkábban a színész egy-egy előadás kedvéért már-hol köti ie magát, /k produkciók cseréje sem nagyon ritka; a Miskolci Nemzeti Színház éppen tegnap vendégszerepeit a Fészek Klubban A kör négyszögesítése című Katajev- vígjátékkal a Borsod bemutatkozik Budapesten című rendezvénysorozat keretében, és június 4-én az Agóniát is bemutatják a Madáchban. Hasonló vendégjátékot minden színház fel tud mutatni, de a fővárosban május 23-án, hétfőn kezdődő színházi fesztivál, vagy inkább találkozó, más. A jövő héten minden, vidéken dolgozó együttes be- rrr itatkozik Budapesten. Nyilván nem mindegy egy másik, ezúttal a fővárosi közönség reagálása sem: csak használ, ha a produkciót sokféleképpen megmérik. Alkalmas lesz az egy hétig tartó színházi találkozó a színház művészeinek találkozására is; a kollégák véleménye mindig mérvadó. Az első számú cél azonban nyilvánvalóan az. hogy a magyar színházi élet, a pillanatnyi helyzet, az egyes intézmények törekvései mutatkozzanak meg. Abban is, hogy mennyire ütőképes egy-egy társulat. A bemutatkozás-sorozatot a kaposvári Csiky Gergely Színház kezdi, a kővetkező napokban a főváros másmás színházában a pécsiek, kecskemétiek, a békéscsabaiak, a szegediek, nyíregyháziak, győriek, szolnokiak, debreceniek, veszprémiek folytatják a sort, a magyar és a nemzetközi drámairodalomból válogatott művek kiemelkedőnek ítélt előadásával. A Miskolci Nemzeti Színház társulata június 1-én, a Madách Színházban lép színpadra. Ibsen Peer Gynt című művét játsszák, Csiszár Imre rendezte, a címszereplő Blaskó Péter. Emlékszünk még: az előadás nagyon színész-, idő- és munkaigényes. Ez az oka, hogy szemben a többi színházzal, amelyek általában két előadással szerepelnek, a miskolci társulat csak ezt az egy produkciót mutatja be. + Blaskó Péter (Peer) és Igó Sva (Solvejg) az előadás egyik jelenetében. (Járrriay felv.) mail is új hazát teremtő, és hazateremtéssel irodalmat létrehozó munkájában. Szinte mindegyikük közhivatalt is vállalt, mint 1848—49. és 1918—19. tollforgatói, hogy eszméik győzelmét a gyakorlatban politizálva is segítsék. Szinte mindegyik vallomásból kicsendül: mennyi mindent kellett félbehagyniuk a személyi kultusz jeges széljárásának idején. A háború végét szerencsésen Svájcban végigélő Hubay Miklós visszaemlékezésétől a munkaszolgálat. illegalitás borzalmait átélt Kardos László, Barabás Tibor és Zelk Zoltán vagy az 1944-es bujkálásra emlékező Szántó Piroska történetéig követhetjük végig, hogyan segítették írói, művészi eszközökkel az új, demokratikus Magyarország megszületését. Irodalmi, képzőművészeti tevékenységük szorosan kapcsolódik a koalíciós korszak politikai tevékenységéhez, senki sem volt közülük „köldöknéző”. Ezért kerekedik ki a kötetből végeredményben a korszak történelme is úgy, ahogy abban az ő kulturális munkásságuk megnyilvánult. Itt aztán valóban érvényesült az „alap és a felépítmény hatása és visz- szahatása”. Kabdebó, aki képzett marxista. jól tudja az elméletet — kérdésfeltevéseivel — a gyakorlatban alkalmazni, hasznosan aprópénzre váltani. Nemcsak jól megírt könyv ez, hanem tanulságos, mert hiteles, és számos szemtanú több szempontból megvilágított mondandója sokoldalúan szói egy korról. A sokszínűség azonban egységes mondandóban olvad mégis össze, abba, amit Vas István nyilatkozatában így fogalmaz meg 1945—48-ról: „a magyar irodalomnak és nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a történelemnek is egyik legfényesebb korszaka volt.’* MÁTÉ IVÁN ról beszélni. Irodalmi analógként Pilinszky Jánost említem, aki mindig és végig erről a „szégyenről” írt, beszélt. Nemes Endre képei sem tesznek mást. A fekete- fehér képernyőn csak torzítva, a színek, tónusok nélkül láthattuk ezeket a festményeket, ám a leszögezett szárnyú madár képét — szimbólumát — így is megérthettük. Valamikor a íestőft képírónak nevezték, mert mindenki el tudta „olvasni” a képet, A modem festészet azonban talányosabb, bonyolultabb. Nemes Endréé is, aki szür- realisztikus vízióiban újrafogalmazza magának a világot. Nem csupán a látványt, de annak mögöttes tartalmait is. Nos, ez a pont, ahol elszakad a modem művészet a tömegtől, amely nem érti, míg lassan meg nem tanulja ezt az új nyelvezetet, kifejezési módot. D. Fehér Zsuzsa kérdései is csak körüljárni tudták! ezt a szuverén festői világot,' hiszen a lényeg mindig több, mint a magyarázat (horpácsi) A DIÓSGYŐRI ÉDESIPARI GYÁR AZONNALI BELÉPÉSSEL alkalmaz: ♦ 1 férfi asztalost ♦ 1 hűtőgépkezetöt Jelentkezés: Diósgyőri Édesipari Gyár munkaügyi osztály, Miskolc III., Fürdő utca 4. szám MG TERMELŐSZÖVETKEZET felvételt hirdet segédmunkás munkakörbe, jó kereseti lehetőséggel, adandó miskolci munkahelyre Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés személyesen Miskolc, Bacsó Béla u 29, szám alatt délelőtt 9-13 óra között Megközelíthető a 21-es és 33-as autóbusszal
