Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)
1983-04-20 / 93. szám
szavazhat Negyedszázada nyílt meg először Budapesten Az év legjobb plakátja című kiállítás, amelyet a Magyar Hirdető rendezett. Most, 25 év után a kiállítás a fővárosból vidékre. Miskolcra „költözött'’. Ma, délelőtt 11 órakor a Miskolci Galériában nyitották meg a tavalyi év legjobb plakátjaiból álló tárlatot. A közönség összesen 87 falragaszt tekinthet meg. Különlegesség a kiállításon: a miskolci közönség is szavazhat az év legjobb plakátjára. A kassai ifjúsági küldöttség.. 1 A OH várospolitikai fóruma Otthon — sajat erőből Váltósnak as igények • Bizony, nem olcsó Terület, telek9 kapacitás Együttműködési megállapodást írtak alá Ifjúsági küldöttség Kassáról Mint már hírül adtak, tegnap, a délelőtti órákban Miskolcra érkezett testvérvárosunk, Kassa ifjúsági delegációja, amelyet a Szocialista Ifjúsági Szervezet, városi bizottságának elnöke, Jozef Sedlák vezet. A küldöttséget — melynek tagja volt Milos Kasnrda al- elnök, Dusán Kostka ifjúmunkás titkár, Jarmila Dvoncsova városi úttörőelnök — a KISZ Miskolc városi Bizottságán dr. Kundrák János első titkár fogadta. A megérkezés után a kassai delegációt a KISZ városi bizottságán tájékoztatták Miskolc életéről, s az ifjúsági mozgalom helyzetéről. A tájékoztatón részt vett Homo- lya Gizella és Fedor Vilmos, a KISZ-bizottság titkára, illetve Sípos Ferencné városi úttörőelnök. A tájékoztatót követően dr. Kundrák János és Josef Sedlák aláírta az 1983-as esztendő együttműködési megállapodását, amelynek célja — többek között — a két ifjúsági szövetség és az úttörőszervezet munkájának kölcsönös megismerése. Az idén több küldöttség látogat hozzánk Kassáról, illetve több miskolci küldöttség látogat szlovákiai testvérvárosunkba. A delegációt fogadta dr. Kovács László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára is, s rövid ismertetőt adott városunk fejlődéséről, Kassa és Miskolc kapcsolatáról. Vendégeink délután Miskolc nevezetességeivel ismerkedtek, majd az esti órákban hazautaztak. Tárgyalások Osíravában Dr. Majoros Barna igazgató vezetésével a Borsod megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat négytagú delegációja járt a csehországi Ostravában. Találkoztak a helyi szolgáltató vállalat, valamint a szénbányászati tröszt vezetőivel. Eredményes tárgyalásokat folytattak arról, hogy miskolci tüzeléstechnikai szakemberek egy csoportja — a partner külkereskedelmi vállalatok közreműködésével — bekapcsolódna az ostravai szénbányáknál bizonyos tüzeléstechnikai feladatok megoldásába. A borsodi kéményseprőknek ez lenne az első külföldi megbízatásuk. Van-« kivétel ? A lakásigénylések megújítása Májas 31-ig kell megújítani városunkban a lakás- és telekigényléseket. Nagyon sokan érdeklődtek telefonon szerkesztőségünkben — miután megkezdtük az ez évi végleges lakásjuttatási névsor közlését —, hogy kinek kell megújítani a kérelmeket: csak azoknak, akik nem szerepelnek a listán, vagy másoknak is? Az igényléseket mindenkinek meg kell újítani, akik fenn akarják tartani lakásPIHENÉSRE, HORGÁSZÁSRA VÁGYÓK, FIGYELEM I Ez évben folytatódik a varbói víztározó környezetében a hétvégi telkek D 50 éves tartós használatba adása. Az eddigi telektulajdonosok kerthasznositási szakcsoportot alakítottak, mely nagyban segíti a terület igényeknek megfelelő hasznosítását, szaporítóanyagok és egyéb eszközok beszerzését. Felvilágosítás és ügyintézés minden hétfői és szombati napon a helyszínen, a víztározó gátőrházában. BÜKKLIGET KERTHASZNOSÍTÁSI SZAKCSOPORT RADOSTYAN vagy telekigényüket a továbbiakban. Akik a nemrég nyilvánosságra hozott ez évi végleges lakásjuttatási névjegyzéken szerepelnek, azoknak nem kell megújítani az igénylést, hiszen lakásgondjuk az idén, a lakásátadások ütemének megfelelően megoldódik. Van azonban mégis kivétel: a végleges névjegyzéken szereplők közül meg kell újítaniuk az igénylést azoknak, akik garzonházban nyernek elhelyezést. Ugyancsak meg kell újítani az igénylést azoknak is, akik már OTP, vagy tanácsi garzonházban laknak. Erre azért van szükség, mert a garzonház csak ideiglenes lakás- megoldás, a garzonházban lakók lakásigénye tovább „él”, mindaddig, amíg a jogos lakásigényüknek megfelelő méretű lakást nem kapnak. ♦ Egy jól sikerült épület a sok közül Bizonyára sokan hallották a városi tanács elnökének rövid nyilatkozatát a Kossuth rádió reggeli műsorában néhány héttel ezelőtt. Arra a kérdésre, hogy mekkora az igény Miskolcon a magánerős építkezések iránt, nem tudott pontos választ adni. Időközben lezajlott a városi tanács végrehajtó bizottságának az az ülése, melyen — egyebek között — napirenden szerepelt ez a téma is. A vitára bocsátott jelentés és az ülésen hallottak magyarázzák, miért nehéz megbecsülni, pontosan számba venni pedig lehetetlen az építkezni szándékozókat. Az érdeklődés ugyan változatlanul nagy, ám amikor konkrét lépéseket kell tenni (értsd: amikor fel tudja mérni az építkező, milyen anyagi áldozatokkal jár elhatározásának valóra váltása), sokan visszariadnak. Szó, ami szó, elég drága a lakás akkor is, ha panelből készül. Változik az építési formák iránt megnyilvánuló kereslet is. Korábban az emeletes sorházak iránt érdeklődtek a legtöbben, az idei év januárjától életbe lépett kedvezőbb kölcsönfeltételek azonban ismét divatba hozták a családi házat. Igen ám, csakhogy Miskolcon igen kevés az ilyen célra felhasználható építési Ez sem mellékes... Hetek óta örvendezünk afölött, hogy városunkat milyen magas színvonalú, minden igényt kielégítő szépítészeti szalonnal gazdagította a Fodrász Szövetkezet. Van benne szolárium, szauna, kondicionáló terem, sőt színes tévé is, hogy ne unatkozzanak a kezelésre várakozók. Ez már tényleg valami, s jó hogy van, őszinte szívvel örülünk neki. Aztán az ember — miután szokásainak rabja — bemegy a törzshelyére, és megállapítja: azért a Weidlich-udvari fodrászat és kozmetikai szalon sem veszített barátságosságából, legkivált, mert jó ismerősként üdvözlik. S lám, ott is van tévé- készülék, jóllehet nem színes, de hát ezt senki nem kéri számon. Minek is? A színvonalbeli különbség ugyanis nem a szalon-belsőkön múlik. A Páva exkluzivitása akkor jut a kedves vendég eszébe, amikor elkéri — vagy elveszi — a VVeid- licb-udvari szalon illemhelyének kulcsát. A tisztelt olvasót szeretném megkímélni a részletektől. Egy biztos: ez az illemhely olyan illetlenül elhanyagolt, szennyes és szemetes, hogy nyomdafestéket tűrő hasonlatot sem lehet jellemzésére találni. S ha csak tegnap óta volna ilyen, akkor is megérne egy figyelmeztetést: olyan cégnek, amely egy Páva-szalont tud felmutatni, nem szabad ennyire mostohán kezelnie egy másik üzletéhez szokott vendégkörét. De hát ez az illemhely sajnos nem tegnap óta ilyen. Igaz, ▼olt már tisztább, és valmivel elviselhetőbb is. Jelenlegi állapotában viszont tarthatatlan. A szövetkezet mindenesetre tehetne azért, hogy ne maradjon ez — állapot... <r) terület, az agglomerációs övezet községeiben kialakított telkek pedig nem olyan kelendők, mint ahogy arra a tanács számított. Hogy miért nem, arról a végrehajtó bizottsági ülésen nem esett szó. Engedtessék meg az újságírónak, hogy néhány városkörnyéki községben szerzett tapasztalatai és a szerkesztőséghez érkezett panaszok, észrevételek alapján egy-két okot említsen. Ügy tűnik, hogy számos építkező — csakúgy, mint a városkörnyéki községek lakossága — kezdetben kicsit félreértette, hogy mit is jelent majd a falvakba települők és a régebben ott élők számára az új státus. Csaknem minden községben hiányolják a kék buszokat, azaz a városi közlekedésbe való bekapcsolódást. Erre azonban a dolgok mai állása szerint gondolni sem lehet. A „komfortot” tulajdonképpen csak a víz, a villany és a közlekedési utak kiépítése jelenti. A csatornázás is olyan tetemes összegbe kerülne, hogy e kívánságot sem tudják teljesíteni belátható időn belül a tanácsok. A városhoz közel fekvő községek lakossága — szinte minden családból van „bejáró” — vásárlásainak zömét a miskolci üzletekben bonyolította le. Eddig nem is tűnt fel tehát, hogy a községek üzlethálózata bizony szegényes. Ám az új telepesek — panaszolta például egy Mályiban házat épített miskolci család — nehezen barátkoznak meg a szokottnál jóval szerényebb bevásárlási körülményekkel. Szóval a tágas udvarért, a jó levegőért és egyáltalán azért a tényért, hogy valaki saját családi házában lakhat — az építkezés költségein túl —, bizonyos áldozatokat kell hozni. A város, de így is mondhatjuk: az ország anyagi lehetősegeit messze meghaladja, hogy egy szintre hozzák akár 10—15 éves távlatban is — a szóban forgó családi házas telepek közmű- és egyéb ellátottságát az új lakónegyedekével. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy kátyúba jutott az agglomerációban tör. ténő magánerős építkezés programja. Hagyományos családi házak számára ösz- szesen 1604 telket alakítanak ki nyolc agglomerációs községben, ezek közül 602 miskolciaknak jut. Az elmúlt két évben egyébként 1528 magánerős lakás épült fel Miskolcon. Az építkezési mód szerinti megoszlás: 978 telepszerű társas-, 219 egyedi társas-, 100 korszerű családi ház és 231 hagyományos családi ház. Valamelyes lemaradás mutatkozik: 61-gyel kevesebb lakást adtak át az előirányzottnál. Ezt főleg azzal magyarázzák a városi tanácson, hogy a kívántnál lassabban haladnak a közmű- vesítési munkák, és a kivitelező vállalatok kapacitás- hiánya az építkezéseken is kedvezőtlenül érezteti hatását. B. D. jfc A beton keménységét oldja a léckerítés
