Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)

1983-04-02 / 79. szám

A Bükkvidéki Vendéglátó húsvéti ajándéka Csokinyuszi cukorbeteg gyerekeknek Több ezer kisgyerek él ha­zánkban, aki a nagy ünne­peken rendre kimarad abból a jóból, hogy édességet ehes­sen. Cukorbetegek. Most, húsvétkor először adatik meg a lehetőség, hogy ők is kap­janak — az egészségüket nem károsító — ínyencséget a nyuszitól. A meglepetés készítőiről szóltak már a tévé Ablak cí­mű műsorában is, s nem kis büszkeséggel konstatáltuk, hogy a gyártók és a forgal­mazók miskolci illetőségűek. A nyuszifigurás diabetikus csokoládét a Szerencsi Édes­ipari Vállalat Diósgyőri Édes­ipari Gyára készíti, az érté­kesítésre a Mátra Füszért és a Bükkvidéki Vendéglátóipa­ri Vállalat Gyors étterme vállalkozott. (Utóbbiak már korábban is úttörői voltak a miskolci, sőt a hazai diabe­tikus étkeztetésnek.) Nos, a nyuszi elindult ván­dorútra. És nem is akárho­gyan. A vendéglátósok ugyan­is azt is megígérték, hogy az ország bármely részére utánvéttel is elküldik a nyu­szis csomagot. Sőt, a válla­lat vezetősége gáláns aján­latot tett: nem számolja fel az utánvéted költséget a küldemény után, s még egy receptfüzetet is elhelyeznek a csomagban. A megrendelőlevelek^ pedig jöttek özönsével. A vállalat központjának szocialista bri­gádjai és KISZ-esei segítet­tek a dobozolásban, hogy a húsvéti meglepetés időben megérkezzen. A legtöbb már biztos helyen van, erről ta­núskodnak a köszönőlevelek, telefonok. Kövér Terifce Ke­nyéri községből írt, Rab La- josné Bajáról köszönte meg Attila fia nevében. De több csomag ment Százhalombat­tára és Vas megyébe is. Egyszeri, nagyobb tételben viszont mindössze a Pécsi Kamum rendelt 300 nyuszit és 300 tojást. Pedig kicsiny országunkban is van jó né­hány nagyáruház, sőt szak­üzlet is, amelyik ' forgalmaz diabetikus készítményeket. Nagy kár, hogy most a dia­betikus nyuszi és tojás az ot­tani polcról lemaradt. Ám a miskolciak jóvoltá­ból így is sok száz gyermek­nek lesz egy kicsit kelleme­sebb a húsvét, mint egy év­vel korábban volt. + A Miskolci Népművészeti és Háziipari Szövetkezet boltja, ahol a hímes tojásokat árusítják Miért nem rendel a kereskedelem ? A húsvéti ünnepek előtt ugyancsak gondban voltak azok, akik felnőtteknek és gyermekeknek ajándék gya­nánt iünies tujásokat akar­tak vásárolni. Egyszerűen azért, mert az üzletekben hiába keresték. tosabb partnerük az NSZK, ahová 53 ezef hímest ex­portáltak. Egész évben fo­lyamatos a szállítás, ugyanis a nyugatnémetek lakás- és karácsonyfa-díszítésre is használják a mezőkövesdiek termékeit. Lenin ifjú távírásza A XIV. országos úttörő- távírász-versenyt Leninvá- rosban rendezik meg április 6—8. között. A Lenin ifjú távírásza bajnokság helyszíne az MHSZ leninvárosi szék­haza. A háromnapos prog­Tanácskoztak a Miskolci ; Építőipari Vállalat szociális- ! ta brigádvezetői. A résztve­vők döntése alapján 10 kol­lektíva nyerte el az „arany- koszorús”, 6 az „ezüstkoszo- .rús”, 5 a „bronzkoszorús” kitüntetést, 4 brigád a szo­cialista, további 4 pedig a Vállalat Kiváló Ifjúsági Bri­gádja címet. A kitüntetett brigádokat összesen 140 ezer ramban a versenyen kívül gondoskodtak a pajtások szó­rakoztatásáról is: találkozót rendeznek a leninvárosi út­törőkkel, este pedig táncház és diszkó lesz. míg a másik napi társadal­mi munka bevételét Miskolc fejlesztésére, illetve a me­gyei vértranszfúziós állo­más megvalósításának támo­gatására ajánlják fel. Miskolcon mindössze egyet­len helyen, a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet boltjában, a Széchenyi ’út 50. szám alatt árusítottak hí­mes tojásokat, amelyeket Mezőkövesdről szereztek be, s így a díszítés is , természe­tesen a híres matyó motí­vumok közül került ki. Az előrelátóak már napokkal ezelőtt megvásárolták a hí- meseket, darabját 20 fo­rintért. A szerencsések még pénteken is hozzájuthattak, de már alig néhány darab volt a készlet. A húsvéti hímes tojásokat Mezőkövesden, a Matyó Nép- művészeti és Háziipari Szö­vetkezetben készítik. Ügyes kezű lányok és asszonyok pingálják a mintákat. Fü- gedi Istvánná, a szövetkezet elnökhelyettese elmondotta, hogy az idén belföldre’ alig néhány ezer darab hímes to-' jást szállítottak, ugyanis a kereskedelem nem rendel. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, az egyik legfon­j|e Mezőkövesden ügyes ke­zű lányok, asszonyok készí­tették a hímes tojásokat Sikeres életút Kommunista műszak It vértezfózios állomásért Mindig a közösségért forint jutalomban részesítik, ez,t az idei építők napján adják át. . A szocialista brigádveze­tők tanácskozásán döntöttek arról is, hogy a MIÉP-nél az idén két kommunista mű­szakot szerveznek. Az egyik bevételével saját munkatár­saik lakásépítését segítik, Uj építési területek A városi tanács munkatár­sai nemrég három területet tártak fel Miskolcon, ahol újabb mód nyílik magánerős lakásépítésre; a Kont és a Bors vezér utcák környékét, a Feszty Árpád - és a László Jenő utcák fellétti, és a Tö­mörkényi — Bánfolyás úti — területet. — Ezek a területek mind már meglevő, vagy építés alatt álló lakónegye­dekhez kapcsolódnak. Jelen­leg vizsgálják az avasi lakó­telephez északnyugatról kap­csolódó, Nimród—Búzavirág utcák térségében levő, s He- jőcsabán, a Hejő menti te­rületeket. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa érdemes és eredményes munkássága elis­meréseként — hazánk felsza­badulásának 38. évfordulója alkalmából — a Munka Ér­demrend ezüst fokozata ki­tüntetésben részesítette Ró­zsavölgyi Józsefet, a Diós­győri Gépgyár lakatosát, pártalapszervezeti titkárt. — A Heves megyei Kál- ban, 1931-ben parasztcsalád gyermekeként láttam meg a napvilágot. Amikor az álta­lános iskolát befejeztem, jött a háború, majd lakatosinas­nak szegődtem. 1949-ben szabadultam fel. Már ekkor nagyon érdekelt az eszter­gályos szakma, és 1951-ben megszereztem ezt á képesí­tést is. Amikor 1950. január 10-én a Diósgyőri Gépgyár­ba kerültem, az esztergá- lyosságot választottam. Több mint három évtizedig gya­koroltam ezt a hivatást, mígnem a H—II. üzemben visszatértem eredeti szak­mámhoz, azóta is lakatos­ként dolgozom. — Mozgalmi múltam több mint három és fél évtizedes. 1947-ben-, EPOSZ-titkár vol­tam. majd a Diósgyőri Gép­gyárból úgy vonultam be katonának, hogy már DISZ- titkári funkciót töltöttembe. 1961 óta vagyok tagja a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak. Több mint három évtizede ismerkedtem meg feleségemmel, 31 éve vagyok nős. Ö — akárcsak nagyob­bik fiam — a TIGÁZ dol­gozója. Kisebbik fiam jelen­leg katona. Mindig is szíve­sen vállaltam különböző megbízatásokat a közösség­ért. így lettem Miskolc me­gyei város Tanácsának és Borsod megye Tanácsának is tagja, de tevékenykedtem a megyei békebizottságban is. s 19 éve vagyok munkás­őr. Rózsavölgyi József azt már szerényen elhallgatja, hogy hét ízben kapta meg a Vál­lalat Kiváló Dolgozója jel­vényt, tulajdonosa az 5, 10, 15, 20 éves Honvédelmi Ér­deméremnek, tavaly pedig Kiváló Társadalmi Munká­ért kitüntető ielvénvt vehe­tett át. Ám a legértékesebb az a kitüntetés, amelyet teg­nap nyúitott. át neki Grósz Károly, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára: a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. Irta: Székely László„ Miskotc megyei város lanácsa általános elnökhelyettese Amikor valamely évfordulóra, ünnepre emlékezik az em­ber, gondolatai bejárják az elmúlt időszak eseményeit, sors­fordulóit, embert próbáló történéseit, nehézségeit es ered­ményeit. A múlt ismerete fontos feltétele a ma megértésé­nek és a jövő tudatos tervezésének. A történelmi eseményeket isjrterjük. Szinte filmszerűen peregnek a múltba néző szemek előtt a harcok, a romok,, az áldozatok, a pusztulás, a bánat és a szenvedés képei, és szinte felvillanyoznak mindannyiunkat a győzelem feletti öröm képsorai. S ugyanúgy örömteli képsorok villannak fel szemünk előtt: a felszabadulás utáni közvetlen időszak ké­pei, az újjáépítés, az iparosítás. És megjelennek a hibák, a feszültségek képsorai, 1956 tragédiája es az utána követ­kező konszolidációs időszak, a fejlődés, jiz ország gyara­podásának az elmúlt években bekövetkező eseményei. Em­beri sorsok, örömök és bánatok. Egy nemzet nagyszerű fejlődésének, önmagára találásának, jövőt alakító tenniaka- rásának képsorai ezek. Népünk úgy eszmélt a szabadság adta lehetőségre, mint még soha. Felépítettük a háborús lövegek tüzében porrá zúzott országot. Munkások, parasztok, a magyar szellemi élet legjobbjai emberfeletti feladatokat vállaltak és végez­tek el. A felszabadulás utáni időszak hősies erőfeszítésein, a magyar kommunisták kidolgozta okos, a nemzet és vala­mennyi dolgozó osztály, réteg érdekeit kifejező politikán alapulva valósult meg mindaz, amit azóta elértünk. Igaz, a harmincnyolc esztendő során azt is tapasztalnunk kellett, hogy a megoldott tennivalók helyébe mindig újabbak lép­nek, amelyek ritkán könnyebbek az előzőeknél, legfeljebb mások, mint amelyeket már szívós, okos munkával elvé­geztünk. Fejlődésünk alapja volt a nép, a nemzet egysége, a széles körű nemzeti összefogás, amely a legnehezebb pillanatok­ban adott erőt az előbbre lépéshez. S továbbfejlődésünknek is záloga ennek elmélyítése, a szocialista demokrácia mind tartalmasabb kiszélesítése, hiszen az emberek jó közérzeté­nek fenntartása, a közös célok megvalósításában való aktív részvétele nem nélkülözheti ezt. Társadalmi fejlődésünk egyik legfontosabb biztosítéka és bizonyítéka is egyben, hogy lakosságunk mind aktívabban vesz részt a közügyek intézésében, politikánk alakításában. A magyar történelem új korszakának kezdete elválaszt­hatatlan a Szovjetunió antifasiszta küzdelméből, felszaba­dító küldetésétől. A felszabadulás évfordulóján kiváltképp helyénvaló emlékeztetni arra, hogy nemzeti felemelkedé­sünknek már a kezdetén segítője volt, s azóta is mellet­tünk állt és áll a világ első szocialista országa, a Szovjet­unió. Nap mint nap tanúi lehetünk annak, hogy politikai kategóriából miként vált valamennyiünk boldogulását meg­határozó egyensúlytényezővé a munkásosztály nemzetközi összefogása, hogy a szocialista világrendszer miként lett biztonságérzetünk, optimizmusunk egyik döntő forrásává. A régmúlt háború borzalmai még az idegekben élnek. Né­pünk bízik abban, hogy az emberiség egyetemes érdeke, a józan ész felülkerekedik, siker koronázza az enyhülésért küzdők erőfeszítéseit, és végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját. Hazánk földjén 181 napig tartottak a felszabadító har­cok. Borsod megye székhelye, Miskolc felszabadulása csak­nem fél évvel megelőzte azt a napot, amikor az utolsó ma­gyar település, Nemesmedves is szabaddá lett. A borzalom és rettenet, után ez az öt hónap is hatalmas előnyt jelen­tett: megindulhatott az emberibb élet az Avas alján. A háború súlyos helyzetet hagyott maga után. A város épületállományának 46 százaléka szenvedett sérülést, nem volt vízellátás és közlekedés. Tönkrement ipari üzemek, ro­mok és nyomor fogadták az ideérkezőt. S ekkor a város egész lakossága egységes erőként fogott „z újjáépítéshez; ez az összefogás napjainkig tart. Ennek is köszönhető, hogy az eltelt 38 évben városunkból egy új Miskolc fejlődött. S ha ez a fejlődés nem is tudta behozni az elmúlt év­századok elmaradásait, lakóinak egy szebb, emberibb élet feltételeit teremtette meg. A fejlődés számai önmagukért beszélnek! A lakosság számának megduplázódásával párhu­zamosan csaknem megháromszorozódott a lakásállomány. Ezt jóval meghaladja a kereskedelmi hálózat fejlesztése. Nemcsak szellemében, hanem körülményeiben is megújult az oktatás: megháromszorozódott a tantermek száma, felső­fokú intézmények működnek városunkban. Számokkal nem is mutatható be a fejlődés a gyermekintézményi ellátás­ban, hiszen bölcsődei férőhely 1945-ben csak 25 volt és óvodai is csak alig néhány száz, s most minden igényt ki tudunk elégíteni. Ugyanez mondható el az egészségügyi el­látásról is, mely új alapokon, a mai kor igényeinek meg­felelő mértékre fejlődött és fejlődik tovább. Lehetne sorolni a kommunális ellátás fejlődésének ered­ményeit, a közlekedés előrehaladását, úthálózatunk bővülé­sét Is, melyek mind a fejlődés soha nem látott ütemét bizo­nyítják. S a város gyarapodásának ezek csak egyik oldalát, a fizikai környezetét jellemzik, éppúgy, mint egyedi létesít­ményeink, az Egyetemváros, vagy a sportcsarnok, a kilátó, az uszoda, a Vasas Művelődési Központ, a DVTK-stadion, a Gyermekváros és á műjégpálya, hogy csak néhányat em­lítsek. Hasonló gyarapodásról adhatunk számot a város szellemi arculatának, szellemi életének fejlődésében. Ez nyilvánul meg abban a társadalmi összefogásban is, amelynek foko­zódó aktivitása ma is egyik legnagyobb erőnk. Ezt repre­zentálja az a csaknem 100 millió forint érték, melyet a miskolciak társadalmi munkában 1982-ben végeztek a város szépítéséért, gyarapításáért. Enélkül nem valósult volna meg a Megyei Gyermekrehabilitációs Központ, sok sportpálya, az ifjúsági váltótábor és a jubileumi játszótér sem. S erre az erőre mindig építhettünk és építeni is fogunk. Az elviharzott évszázadokhoz képest a szabad Magyar- ország 38 éve csekély idő, de mindaz, ami e rövid korszak­ban történt, megtölti egy nép történelemkönyvének legszebb lapjait. Legyünk büszkék rá, hogy íródeákjai lehettünk, és megtisztelő kötelességünk folytatni e nagyszerű művet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom