Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-08 / 264. szám

Közbeszólt a közműkáosz... Hosszabbodik az aluljáró ♦ Az aluljáró földmunkálataival már elkészültek A7 első tapasztalatok Kopogtatnak a lakásfelmérők Legfeljebb egy óra ♦ Ha a bérlő elutazik November 1-én nai?y mun­kába kezdtek a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat szak­emberei : 30 000 miskolci bér­lakás adatait kell felmérniük, hogy a lakásrendeletek értel­mében jövő év március 31-ig minden bérlő megkaphassa az új lakbérek összegét közlő adatlapokat, Kiss Lajosné dr., a MIK kezelési igazgató- helyettese egy hét elteltével összegezte számunkra az első tapasztalatokat. Naponta legalább öt lakás adatait kell rögzítenie egy- egy felmérőnek: ez egyáltalán nem kevés, ha figyelembe mérést irányító operatív bi­zottság beavatkozik. Előzetes becslések szerint maximum egy órát vesz igénybe a felmérés, s az adatlapok kitöltése. Az első napok tapasztalatai azt igazolják, hogy ezt tartani is lehet, s ha a szakemberek már jobban begyakorolják a kitöltés rendjét és módszereit, az egy óra jó néhány perccel megrövidülhet. örvendetes, hogy a felmérők szerint se­gítőkészen, készségesen fo­gadják őket a bérlők. (k-ő) 4z utcákon és a lakóházakban Mérik a zajt Kevesen tudják, hogy a megyei KÖJÁL szakemberei zajszintméréssel is foglalkoz­nak: tavaly több mint 1300 helyszínen mértek zajszintet Borsod, Heves és Nógrád te­rületén. A lakossági panaszok jó része a fűtővíz-keringtető szivattyúk, szellőztető ventil­látorok s különféle üzletek kompresszorai okozta zaj mi­att érkezett. A szakemberek foglalkoznak a települések zajszintjével is: Eger és Mis­kolc utcáin végeztek az el­múlt évben a közlekedési zaj mértékét feltérképező vizsgá­latokat. Jörő év tavaszán átadják Rendkívül kényelmetlen do­log ma a Tiszai pályaudvaron közlekedni: szűk lett az alul­járó. Felújítják a peronokról levezető lépcsősorokat, s az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat is dolgo­zik az aluljáró meghosszab­bításán. Karvajszky István, a válla­lat igazgatóhelyettes-főmér­nöke: — Hosszú-hosszú vajúdás után végre szeptember elején fordulat állt be az építkezés­ben. Hozzáláthattunk a mun­kához. Ahhoz a munkához, amely­nek első kapavágására csak­nem egy évvel korábban, 1981. október 6-án került sor. Az előzményekről, a kivite­lező és a beruházó vélemé­nyéről május 26-i és június 21-i számunkban már írtunk az idén. Most néhány mon­datban felidézzük, mi is tör­tént 1980. július elseje óta. Ekkor rendelte meg a MÁV Miskolci Igazgatósága az Északtervtől az aluljáró meg­hosszabbításának terveit. A tervezővállalat 1981. május 7-re készítette el a dokumen­tációkat. Eszerint a jelenlegi aluljáró 52 és fél méterrel hosszabbodna meg, s három feljáró csatlakozna hozzá. Ha a Zója tér teljes egészében átalakul (jelenleg nem sok a remény erre), akkor az alul­járó segítségével biztonságo­san megközelíthetők az autó­busz- és villamosmegállók. A tervek birtokában az ÉÁÉV, a kivitelező október 6-án megkezdte a földmun­kákat. Június 21-i lapunkban erről így beszélt az igazgató­helyettes-főmérnök : — Nem kellett volna akkor a területre vonulnunk. A ter­vezésnél ugyanis nem vették Aluljárót építeni nem könnyű feladat, az erőgép is nehezen birkózik a tereppel (Kerényi felv.) figyelembe, vagy nem is tud­tak róla, hogy a föld alatt mi­csoda közműkáosz található. Szennyvíz, postai kábelek, gázvezeték... Az építők november 15-ig „túrták” a földet; Komáromi Gyula főépítés vezető szavai­val élve piszkálgatták; de már nagyon sok mindent ta­láltak. A terveken ezeknek hűlt helyük volt. Így hát ott­hagyták a munkaterületet. A Szinván rengeteg víz le­folyt azóta. És 1982 szeptemberében is­mét dolgoznak az aluljárón. Karvajszky István már a munkák előrehaladtáról szá­molt be: — A végleges közműtérkép alapján megtisztítottuk a te­repet a különböző vezetékek­től, csövektől. Végeztünk a földmunkákkal, elértük aa alagút végleges mélységét, hosszát, kialakítottuk a feljá­rókat, s a napokban fejezzük be a szigetelést is. Ezt köve­tően hozzákezdtünk a vasbe­tonszerkezeti feladatokhoz, s ha az időjárás is kegyes hoz­zánk, akkor az év végére tető alá hozzuk az aluljárót. Per­sze ekkor még nyers lesz, a végleges képét csak a bur­kolólapok felhelyezése után nyeri el. Ez pedig a kőfaragó vállalat dolga ... Mindeneset­re szeretnénk a jövő év első negyedére átadni a meghosz- szabbított aluljárót... L S. A belvárosban lenne a helye Kinőtték a Herbária-boltot >/* > I • jonakjci A kocsimosó mennybemenetele vesszük, hogy a legtöbb he­lyen csak az esti órákban ta­lálják otthon a lakókat. Többször is visszamennek egy-egy címre, hiszen csak a főbérlövel lehet megtár­gyalni az adatokat. s közösen kitölteni a kérdő­íveket. Sokat segítene, s gyor­sítaná a munkát, ha a ritkán otthon tartózkodó családta­gok. ott lakók fontosabb sze­mélyi adatai is meglennének a főbérlőnél, s akkor elég, ha a felmérésnél csak ő van ott­hon. Ugyancsak a felmérők ké­rése. hogy aki hosszabb időre elutazik, jelezze ezt a házke- zelőségnek, megjelölve azt az időpontot, amikor otthon ta­lálhatók újra. Továbbra sem érdemes a felmérést végző szakembe­reket az új lakbér összegé­ről kérdezni, mivel annak kiszámításában ők csak annyiban működnek közre, hogy elkészítik a pon­tos tényeket rögzítő adatlapo­kat. Felszólamlással, felleb­bezéssel is csak az új lakbér­ről értesítő levél után lehet élni. Az értesítőket január 1- tői küldik ki. A házkezelőségeken több­szöri egyeztetés, ellenőrzés után kerül az adatlap a lak­bért megállapító munkatár­sak kezébe. Nyilvántartják azt is. hogy hány lakás fel­mérésével végeztek eddig, s ahol zökkenő van, ott a fel­Vihar egy px>hár, pon­tosabban : egy vödör víz­ben. Abban a vödörben, mely- lyel az Arany János utca köz­ismert kocsimosója a Szinvá- ból merít. E vihart, viharocs- kát a lapunk október 18-i szá­mában, A miskolciaké a szó rovatban megjelent észrevé­tel kavarta. Mindössze annyit tettünk szóvá, hogy a koráb­ban írt cikk nemhogy ártott volna, inkább még használt is a sajátos vállalkozásnak. Fel­lendült az üzlet, azóta még több jármű sorakozik az utca beszögellésében, jutányos árú mosásra várva. Szóval, in­gyenreklámot csináltunk, no­ha nem állt szándékunkban. Nem is lenne érdemes fog­lalkozni — ismét — az ügy­gyei, ha nem kapunk néhány olyan levelet, mely egészen sajátos szemléletet tükröz. Mennybe menesztik a kocsi­mosót, minket pedig alapiosan lehordanak, „... irigy és emi­att szélsőségesen elvakult”. véleményünkért. Az nem derül ki, hogy kit, mit és miért irigyelünk, így csak találgatásokba bocsát­kozhatunk: talán magát a ko­csimosót. A jövedelméért, ne­tán töretlen munkaszellemé­ért? Mert .. ez az ember valamit tökéletesen tud. Ne­vezetesen, hogy rendes mun­kából kell megélni.” A „ren­des munka” tárgyi bizonyíté­kai: „som non, kátrányoldó, lakkfény, balzsam, szarvas­bőr, minden be van vetve a kocsi tisztasága érdekében. Ragyog is mindegyik.” Szinte önkéntelenül is pá­rosítaná az ember a „ragyog” mellé a „gagyog” szót — nagy költőnk után szabadon —, ám ez hiba lenne. Miért vennénk át egyik-másik levélíró hang­vételét? Vegyük inkább szem­ügyre az érveiket! Nos, az egyik ilyen érv: a kontár mó­don űzött kocsi mosás itt az utca szögletében senkit sem zavar, hiszen ez egy félreeső hely. Mintha nem tudnák a tisztelt levélírók, hogy ez nem zsákutca. Hídban folytatódik, amin sokan kelnek át napon­ta. A híd keskeny, de nem annyira, mint a járda, figye­lembe véve, hogy emberünk az imént felsorolt sok-sok eszközt mind ott tárolja'. Vöd­rök, rongyok között botladoz- hát, aki nem hajlandó tudo­másul venni, hogy ez az utca­rész tulajdonképpen műhely­nek van kinevezve. Elképzelhető-e, hogy . az úttest tiszta a sok samponos létől”? Nos, ha a gépkocsik csakugyan ragyognak, akkor az az eredetileg is a Szinvá- ból származó lé, ami róluk le­folyik, aligha lehet tiszta. S hogy elnyeli a kanális? El­nyeli, elnyeli, de amíg elnyeli, addig benne gázolhat minden arra járó. De nézzük tovább! A Szé­chenyi út tisztaságát sok és jogos kifogás érheti. Kár len­ne tagadni azt is, hogy a ka­puk alatt bűzlő kukák talál­hatók, és részeg ember is elő­fordul. De legyen bárhogyan is, az egyik köztisztaság, köz­rend elleni vétséget nem le­het kisebbíteni a másikkal. Ajánlják, hogy foglalkozzunk inkább a makukázókkal. Ugyanilyen alapon viszont a makukázók az utcai kocsimo­sodára hívhatnák fel a figyel­münket. Szó esik még a kocsimosó számos érdeméről, így például arról, hogy esténként „furán kiöltözve” valamelyik presz- szóban szók’ kávézni, de „szesz nélkül”. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy életvi­tele józan, öltözéke viszont — szerintünk — szigorúan ma­gánügynek tekintendő. Még azt sem vitatjuk, hogy meg­dolgozik a pénzéért. Kérdés viszont, hogy mennyi ez a pénz?! Homályos információk szerint lényegesen kevesebbet számít a mosásért, mint az állami vagy szövetkezeti szek­torhoz tartozó mosók, de még annál is, amennyit egy ma­szek kér. Teheti, hiszen nem adózik. És itt eljutottunk a dolgok gyökeréig. Attól tartunk, hogy a bősz levélírók látszólag a kocsimosó mellett törnek lándzsát, valójában azonban önös érdekeiket védelmezik. (békés) Gyakori panasz, hogy az ország második városában nincs egy reprezentatív Her- bária-bolt. Az idős, beteg em­bereknek néhány forintos gyógynövényekért, természe­tes medicinákért a Tiszai pá­lyaudvar melletti kis üzletbe kell kifáradniuk. Vágó Györgyné, a Herbária- bolt üzletvezetője elpanaszol­ta, hogy jelenleg semmi re­ményük sincs a belvárosba való átköltözésre. Korábban úgy volt, hogy hamarosan he­lyet kapnak a Korvin Ottó és az Arany János utca keresz­teződésében. Ezt a beruházást azonban csak a jövő év má­jusában kezdik el, s legfel­jebb 1985-ben költözhetnek be. Addig is nagyon szeret­nék, ha az 50 négyzetméteres szűk kis boltot valamilyen módon elcserélhetnék egy tágasabb belvárosi üzletre. A havi több mint félmillió forintos forgalom jól bizo­nyítja ennek a szükségessé­gét. Kicsi a raktáruk, s ne­héz körülmények között, há­rom-négy forintokból áll ösz- sze a napi több tízezer forin­tos forgalom. Most jónak mondható a bolt árukészlete, a választékban szerepel mindenféle ginzeng- készítmény, Tamarin fogyasz­Energiatakaréko^ság Az MTESZ megyei elnök­sége és energiagazdálkodási­takarékossági bizottsága vita­fórumot rendez november 11- én, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel. A vitafórum témája: az energiatakarékos­ság a területrendezési terve­zésben. tólekvár, virágpor és Béres- csepp. Sajnos, fogyasztó tea most nem kapható, november végére várják az újabb szál­lítmányt. ilmatárolás az erkélyen A sokemeletes, modern lakóházakban nincs olyan kamra, amelyben hely ke­rülni az alma számára. Az almát - és a körtét — azonban az erkélyen, a loggián is lehet tárolni. A ládában levő gyümölcsöt takarjak le műanyag fó­liával, mégpedig úgy, hogy a fólia minden oldalról körülvegye a ládát. Ha az idő hidegre fordul, takar­juk le a ládát pokróc­cal vagy szőnyeggel. Na­gyon hideg időben a pok­róc alá tegyünk több ré­tegben újságpapírt. A fű­tött fal mellett a hőmér­séklet csak nagy ritkán süllyed —3—4 fok alá, ezt pfedig az alma elviseli. Kisebb almamennyiséget műanyag zsákban is el­tarthatunk. Erre a célra a 0,05 mm falvastagságú műanyag zsákok, zacskók felelnek meg. A zsákokba rakott, válogatott almát először lehűtjük, és csak azután Zárjuk le a száját. Különben a zsákban víz­pára képződik, ami az al­ma romlását okozza. Né­hány napi tárolás után a műanyag fóliát felforrósí- tott tűvel több helyen át- szúrkáljuk, hogy a gyü­mölcsökhöz némi levegő jusson. Ha a kicsomagolás után úgy találjuk, hogy az almák kellemetlen ízűek, akkor levegőztessük őket 2—3 napig. Karácsonyig, újévig ilyen egyszerű kö­rülmények között is el­tarthatjuk a jó minőségű téli almát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom