Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1982-11-06 / 263. szám
A novemberi Alapjaink s+c A táncegyüttes egyik látványos jelenete Szovjet együttes fellépésével Díszelőadás a színházban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából, ma este 7 órától az MSZMP Borsod megyei és Miskolc városi Bizottsága, valamint a Borsod megyei és Miskolc városi Tanács diszün- nepséget rendez a Miskolci Nemzeti Színházban. Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója mond köszöntőt. A díszelőadáson közreműködik a Szovjetunió Belügyminisztériumának ének-, zene- és táncegyüttese. Az ünnepség résztvevői az olyan patinás, nagy hírű társulatok után, mint a Moj- szejev és az Alekszandrov, a Nyírfácska vagy a Grúz Állami Együttes, most a legújabban alapított szovjet társulatok egyikével ismerkedhetnek meg. A Szovjetunió Belügyin misztériumának ének-, zene- és táncegyüttese 1973-ban alakult. Az együttes alapítója és művészeti vezetője R. Versinyin karnagy, a Szovjetunió népművésze. Irányításával kórus, zenekar és tánckar alkotja a teljes előadógárdát, s közös programjában minden kar felvillant valamilyen sajátos, más szovjet együttesektől is megkülönböztető előadói értéket. A zenekar például a vonóshangszerek erőteljes alkalmazásával tér el a szokásos katonazenekari hangzástól, s inkább a szimfonikus hangAz egyetemen Ál föld-est Kitűnő ötlet, hogy az irodalmi laposai bemutatják uzeg.>e- teinisiannak. Mert igaz ugyan, hogy ezeket a ZUOO—5000 példánkban megjelenő folyóiratukat — elvben — minden társadalmi rétegnek szánják, ám ténylegesen mégiscsak az értelmiségiek „fogyasztják”. Mindenkor így volt ez, s ma is így van rendjén. Vannak témák, gondok, amelyek nagyobb elmélyedést, következésképp terjedelmet kívánnak, amelyeket érdemes több szempontból is megközelíteni, megvitatni, s ezekre nem vállalkozhatnak a más rendeltetésű napilapok. Ilyen értelemben nevezik a folyóiratok szerkesztőségeit műhelyeknek, amelyekben a gondolatokat mintegy kimunkálják. Igen nagy szüksége is van erre a mindenkori társadalomnak, s nemcsak azért, mert maga a gondolat is legalább olyan fontos „termék”, érték, mint bármely más áru, a cipő, a ház vagy a konzerv. Joggal vetheti fel erre valaki, hogy a gondolkodás mindenkinek kötelessége. így igaz, ám a társadalom is joggal várja el az értelmiségtől, hogy a munkamegosztásban éppen a gondolatok termelésében, kimunkálásában, a fogalmak tisztázásában, a társadalmi jelenségek, tendenciák feltárásában vállaljon nagyobb szerepet. Mindezt azért tartottam fontosnak elöljáróban elmondani, hogy érdemben tudjam méltatni a csütörtök esti Alföld-ankét sikerét. Miskolcon még nem láttam ekkora tömeget irodalmi esten. Csaknem háromszáz fiatal hallgatta meg Aczél Géza. Köteles Pál és Márkus Béla beszámolóját az Alföld munkájáról, szerkesztői koncepciójáról. Mi tagadás, magukat a szerkesztőket is meglepte kicsit ez a hatalmas érdeklődés, amely az események véletlen egybeesése miatt nem csupán, a lapnak szólt. Tíznél abbahagytam a kérdések és hozzászólások számolását. Nos, ezek a kérdések, amellett, hogy a szó szoros értelmében aktuálisak voltak, igen tanulságosak is. Azt tanúsítják, hogy fiataljainkban (leendő értelmiségiekről van szó!), igen erős érdeklődés mutatkozik néhány, nemzetünk múltját, jelenét érintő kérdés iránt. Elgondolkodtató, s kicsit szomorú is volt hallani a naivitást, sokszor tájékozatlanságot tükröző kérdéseket. Nevezzük ezeket a kérdéseket olykor „kényeseknek” is, s emiatt sokszor hallgattunk róluk. Joggal vetődött fel a vitában és a kérdésekre adott válaszokban, hogy meg le- hetünk-e elégedve történelemoktatásunkkal, ha ezt az eredményt „produkálja”. Hiszen internacionalizmus és marxizmus elképzelhetetlen a tények és történelmi múltunk alapos ismerete nélkül. Azzal a hozzászólóval értek egyet, aki nem a szomszédos országokban folyó történelemoktatás bírálatát tartja fontosnak (ez már az államközi kapcsolatok területe), hanem a hazainak a javítását. Ügy gondolom, hogy ez az éjszakába nyúló ankét mindenképpen tanulságos, akár követendő példa is lehet. Minél „kényesebb” egy kérdés, annál többet, annál pontosabban, szakszerűbben, vagy ha úgy tetszik, politikusán kell beszélni róla. Más megfogalmazásban: mindaz, ami a fiatalokat érdekli, nem kezelhető „kényes” kérdésként; úgy semmiképpen, hogy hallgatunk róla. H S. záskép felé közelít, a kórus pedig a zenekari kíséretű darabok mellett szívesen énekli a kíséret nélküli, igényes capella-kórusműveket. A tánckar programján orosz, ukrán és más szovjet népek táncai szerepelnek, emellett katonatáncokat is bemutatnak, magas fokú virtuozitással. A szovjet alkotmányfejlődés első szakaszáról és a Szovjetuntió létrejöttéről írt, Tisztességes és önkéntes szövetségi politika című cikkel — szerzője dr. Takács Albert — kezdődik a novemberi Napjaink összeállítása, amely a Nagy Októberi Forradalom évfordulóját, a Szovjetunió megalakulásának jubileumát köszönti. Altáji költők versei éppúgy szerepelnek ebben a válogatásban, mint M. Takács Lajosnak Lunacsarszkijról, „a színház költőjéről és filo- zófusáról’'’ írt gondolatai, vagy Gereben Ágnesnek Iszaak Babel irodalmi debütálásáról kifejtett gondolatai. Ide tartozik az a blokk, amelyben a kárpát-ukrajnai magyar irodalom legnevesebb képviselőit mutatja be a lap. „A történelem elmeklinikusa, ... akinek kedvéért akkor is érdemes színházba menni, ha rendezőként ügyet- lenkedi színre darabbá fűzött ötleteit. Akkor is, ha csak fölbosszant blődlijével... Mert amit csinál, az irracionalitásával együtt is racionális. A talmiságával együtt Is művészi...” Tarján Tamás irodalmi portrésorozatának legújabb szereplője a drámaíró Hernádi Gyula. Róla írja izgalmas tanulmányában a fentieket is. A novemberi Napjaink rajzai Vologdában készültek, Fe- ledy Gyula, Lenkey Zoltán, és Mazsaroff Miklós ottjárta- kor. ' Interjú, recenziók, versek, Györke László, Horváth Péter és Nagy Zoltán elbeszélése, kiállításkritika és más írások teszik teljessé az e havi lapszámot. Öltözzünk vidáman Csúcs vagy pompon Az idén nemcsak praktikus, hanem igen divatos viselet a kötött holmi. A skandináv folklór szín- és motívumvilága jelenik meg a Budapesti FinomköPálydjuk premierje Két díva a szerkesztőségben Előfordul olykor, hogy a hegy megy Mohamedhez. Ez történt a minap, amikor színházunk két ifjú és csinos művésznőjét: Kátai Zsuzsát és Pi- risi Editet kisérte el Gyarmati Béla direktor a szerkesztőségbe, amolyan bemutatkozó látogatásra. Kétségtelen, hogy rendhagyó gesztus ez, s kicsit zavarban is van a krónikás, amikor az eseményről beszámol. Az újságírói munka, az interjúkészítés mindenkor egyszemélyes, mondhatnánk intim, hiszen a színész — különösen, ha pályakezdő — nem mindig szívesen vall önmagáról. Érthető is ez. A bemutató előtt — a Marica grófnőről van szó — a színész tele van drukkal, lámpalázzal, feszültséggel, s ezt csak (hisszük, hogy így lesz) az első felcsattanó taps, a siker oldja fel. A nézőt természetesen érdekli maga a színész személye is. Szeretne belesni az öltöző kulcslyukán, megtudni valamit a primadonna és a szubrett magánéletéből is. Nos — ám legyen! — az alábbiakban előadom, amit a csütörtök délutáni kötetlen beszélgetésből megtudtam. Kátai Zsuzsa, született Horváth Zsuzsa budai lány. Színházunknak már van egy Horváth Zsuzsája, s ezért az íratlan szabály szerint a mindenkor új társulati tagnak más nevet kell keresni. A Kátai név (Horváth Zsuzsa édesanyjának neve) még „szabad” a művészpályán, így kézenfekvő volt, hogy ezzel indul el a siker felé. Ahogyan mondani szokás — ez esetben igaz is! — Kátai Zsuzsa gyerekkorától készül erre a pályára. Kis kitérőt azért kellett tennie, mert a szülei közgazdásznak szánták, de ehhez sem kedve, sem érzéke nem volt. Néhány évig a Meteorológiai Intézetben — az előrejelzésnél — dolgozott, s közben várta a kíUmrnm M ü \ 1SÄ / _______ itf. Balról a szubrett. jobbról a primadonna (Kerényi László felvétele) tiálkozó alkalmat, amikor teljesülhet gyermekkori álma, hogy primadonnaként színpadra léphet. Nos, az alkalom a Miskolci Nemzeti Színház Marica grófnő-bemutatóján hamarosan eliön. Oay Iá tóm és hiszem, hogy a barométer forró sikert és virágesőt ígér. Pirisi Edit szegedi kitérővel Kalocsáról érkezett Miskolcra és az operett világába. Nem egészen így képzelte el az életét — operaénekesnek készült. Némi szorongással várja a bemutatót ő is. Mozart a kedvenc zeneszerzője, szerepálmai között mindenkor operanaivák voltak. Sorsát egy véletlen döntötte el. Miután nem vették fel operatanszakra, állást keresett. Miskolceal kezdte, a kedvező válaszra vonatra ült. s egy évre ide is szerződött Az opera és az operett szó töve azonos, de — a közvélemény két külön „szakmaként” ismeri. Az igényesség azonban mindkét műfajban követelmény. Az operett lényegében mese, amelynek jól kialakult szabályai vannak. Nem lebecsülendő dolog ám ez sem: kellemes estét szerezni a nézőnek. A „nagyok”. 'az eszményképek sohasem becsülték le ezt a műfajt, ezt vallja Pirisi Bdit is. Mielőtt eljött Szegedről. Várttus Iván. a tanára (a Zenekonzervatóriumban) az utolsó órán nevet keresett neki az osztálytársaival — mondván, hogy „ezzígl a névvel nem lehet színpadra lépni.” Meggyőződésem, (hogy nemcsak hogy lehet, de ezt a nevet hamarosan meg fogja tanulni a miskolci Itözönség ... Legközelebb már a színházban találkozunk a két rokonszenves fiatal művésszel — sokadmagunkka! Wa Marica grófnő bemutatóján. Kálmán Imre zenéje és a két szép hangú és csinos művésznő minden bizonnyal megdobogtatja majd ,a férfiszfve- ket. s ehhez csak jó szelet és jó vitorlákat kívánhat a színikritikus is. (horpácsi) töttárú Gyár rákospalotai gyáregységének képünkön látható kötöttegyüttesein. A modellek variálhatok, vagyis a jacquard-mintás, hosszú mellény nemcsak a rakott szoknyás együtteshez, hanem a bordűrös pulóverruhához is viselhető. Ezekkel harmonizálnak az új divat fontos kiegészítői, a kötött sál, a sapka és a vastag harisnya. Régóta divat a kötött sapka. Hideg időben a nők fülre, homlokba húzott sapkában járnak az utcán, arcukból szinte alig látszik valami. Ez így ésszerű, hiszen védi a homlokot és a fület a hidegtől. A sapkákat, amelyek többnyire egyszínű fonalból készülnek, azonos színű sál egészíti ki. S hogy kedvesebben, vidámabban nézzünk ki, a sapkára csúcs vagy pompon is került. Á kötött harisnyák a ruhával azonos színűek, de el is üthetnek attól, és a pulóverruha mellett sok-sok különböző hosszúságú és fazonú nadrágot is ajánlanak a tervezők. Mindenki egyéniségének megfelelően választhat boltjaink kínálatából. Vidám öltözetünk összeállításában viszont ne engedjük, hogy rontsa hangulatunkat, ha a cipő és csiz- mácska után többet kell szaladgálnunk, Mert aki keres, előbb-utóbb talál is. Megfelelőt. Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, Ca- therina Valente és a magyar származású Rökk Marika volt jelen — többek között — a díszpáholyban, amikor újra megnyitották a müncheni Deutsches Theatert. Az 1890-ben alapított hatalmas színházat 80 év után zárták be 1976-ban, hogy átalakítsák. A fiatalítás sikerült, és most új fényében nyílt meg a regi színház, a fentebb név szerint is ismertetett, és a bécsi Bunte képein látható hírességek jelenlétében. — A megnyitó konferansziéba, Loriot nyugatnémet tévésztár kénytelen volt beismerni: nem valami jelentéktelen ösz- szegbe került a renoválás. — No, de sebaj — tette hozzá vigasztafasul a gazdasági válság miatt aggodalmaskodó spórolósok megnyugtatására —, egy vadászrepülőgép se kerül kevesebbe, pedig abba csak két ember ülhet, ebbe a színházba pedig ezerhétszáz. (mate)
