Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-06 / 263. szám

A novemberi Alapjaink s+c A táncegyüttes egyik látványos jelenete Szovjet együttes fellépésével Díszelőadás a színházban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója al­kalmából, ma este 7 órától az MSZMP Borsod megyei és Miskolc városi Bizottsága, va­lamint a Borsod megyei és Miskolc városi Tanács diszün- nepséget rendez a Miskolci Nemzeti Színházban. Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Szín­ház igazgatója mond köszön­tőt. A díszelőadáson közremű­ködik a Szovjetunió Belügymi­nisztériumának ének-, zene- és táncegyüttese. Az ünnepség résztvevői az olyan patinás, nagy hírű tár­sulatok után, mint a Moj- szejev és az Alekszandrov, a Nyírfácska vagy a Grúz Állami Együttes, most a leg­újabban alapított szovjet tár­sulatok egyikével ismerked­hetnek meg. A Szovjetunió Belügyin misztériumának ének-, zene- és táncegyütte­se 1973-ban alakult. Az együttes alapítója és művé­szeti vezetője R. Versinyin karnagy, a Szovjetunió nép­művésze. Irányításával kó­rus, zenekar és tánckar al­kotja a teljes előadógárdát, s közös programjában min­den kar felvillant valami­lyen sajátos, más szovjet együttesektől is megkülön­böztető előadói értéket. A zenekar például a vonós­hangszerek erőteljes alkal­mazásával tér el a szokásos katonazenekari hangzástól, s inkább a szimfonikus hang­Az egyetemen Ál föld-est Kitűnő ötlet, hogy az irodal­mi laposai bemutatják uzeg.>e- teinisiannak. Mert igaz ugyan, hogy ezeket a ZUOO—5000 pél­dánkban megjelenő folyóiratu­kat — elvben — minden társa­dalmi rétegnek szánják, ám ténylegesen mégiscsak az ér­telmiségiek „fogyasztják”. Min­denkor így volt ez, s ma is így van rendjén. Vannak témák, gondok, amelyek nagyobb el­mélyedést, következésképp ter­jedelmet kívánnak, amelyeket érdemes több szempontból is megközelíteni, megvitatni, s ezekre nem vállalkozhatnak a más rendeltetésű napilapok. Ilyen értelemben nevezik a fo­lyóiratok szerkesztőségeit mű­helyeknek, amelyekben a gon­dolatokat mintegy kimunkál­ják. Igen nagy szüksége is van erre a mindenkori társadalom­nak, s nemcsak azért, mert maga a gondolat is legalább olyan fontos „termék”, érték, mint bármely más áru, a cipő, a ház vagy a konzerv. Joggal vetheti fel erre valaki, hogy a gondolkodás mindenkinek köte­lessége. így igaz, ám a társada­lom is joggal várja el az értel­miségtől, hogy a munkameg­osztásban éppen a gondolatok termelésében, kimunkálásában, a fogalmak tisztázásában, a társadalmi jelenségek, tenden­ciák feltárásában vállaljon na­gyobb szerepet. Mindezt azért tartottam fontosnak elöljáróban el­mondani, hogy érdemben tudjam méltatni a csütörtök esti Alföld-ankét sikerét. Miskolcon még nem láttam ekkora tömeget irodalmi es­ten. Csaknem háromszáz fia­tal hallgatta meg Aczél Gé­za. Köteles Pál és Márkus Béla beszámolóját az Alföld munkájáról, szerkesztői kon­cepciójáról. Mi tagadás, magukat a szerkesztőket is meglepte ki­csit ez a hatalmas érdeklő­dés, amely az események vé­letlen egybeesése miatt nem csupán, a lapnak szólt. Tíz­nél abbahagytam a kérdések és hozzászólások számolását. Nos, ezek a kérdések, amel­lett, hogy a szó szoros ér­telmében aktuálisak voltak, igen tanulságosak is. Azt ta­núsítják, hogy fiataljaink­ban (leendő értelmiségiekről van szó!), igen erős érdek­lődés mutatkozik néhány, nemzetünk múltját, jelenét érintő kérdés iránt. Elgon­dolkodtató, s kicsit szomorú is volt hallani a naivitást, sokszor tájékozatlanságot tükröző kérdéseket. Nevez­zük ezeket a kérdéseket oly­kor „kényeseknek” is, s emi­att sokszor hallgattunk ró­luk. Joggal vetődött fel a vitá­ban és a kérdésekre adott válaszokban, hogy meg le- hetünk-e elégedve történe­lemoktatásunkkal, ha ezt az eredményt „produkálja”. Hi­szen internacionalizmus és marxizmus elképzelhetetlen a tények és történelmi múl­tunk alapos ismerete nélkül. Azzal a hozzászólóval értek egyet, aki nem a szomszédos országokban folyó történe­lemoktatás bírálatát tartja fontosnak (ez már az állam­közi kapcsolatok területe), hanem a hazainak a javítá­sát. Ügy gondolom, hogy ez az éjszakába nyúló ankét mindenképpen tanulságos, akár követendő példa is le­het. Minél „kényesebb” egy kérdés, annál többet, annál pontosabban, szakszerűbben, vagy ha úgy tetszik, politi­kusán kell beszélni róla. Más megfogalmazásban: mindaz, ami a fiatalokat ér­dekli, nem kezelhető „ké­nyes” kérdésként; úgy sem­miképpen, hogy hallgatunk róla. H S. záskép felé közelít, a kórus pedig a zenekari kíséretű darabok mellett szívesen énekli a kíséret nélküli, igé­nyes capella-kórusműveket. A tánckar programján orosz, ukrán és más szovjet népek táncai szerepelnek, emellett katonatáncokat is bemutat­nak, magas fokú virtuozitás­sal. A szovjet alkotmányfejlő­dés első szakaszáról és a Szovjetuntió létrejöttéről írt, Tisztességes és önkéntes szö­vetségi politika című cikkel — szerzője dr. Takács Albert — kezdődik a novemberi Napjaink összeállítása, amely a Nagy Októberi Forradalom évfordulóját, a Szovjetunió megalakulásának jubileumát köszönti. Altáji költők versei épp­úgy szerepelnek ebben a vá­logatásban, mint M. Takács Lajosnak Lunacsarszkijról, „a színház költőjéről és filo- zófusáról’'’ írt gondolatai, vagy Gereben Ágnesnek Iszaak Babel irodalmi debü­tálásáról kifejtett gondolatai. Ide tartozik az a blokk, amelyben a kárpát-ukrajnai magyar irodalom legneve­sebb képviselőit mutatja be a lap. „A történelem elmeklini­kusa, ... akinek kedvéért ak­kor is érdemes színházba menni, ha rendezőként ügyet- lenkedi színre darabbá fűzött ötleteit. Akkor is, ha csak fölbosszant blődlijével... Mert amit csinál, az irracio­nalitásával együtt is racioná­lis. A talmiságával együtt Is művészi...” Tarján Tamás irodalmi portrésorozatának legújabb szereplője a dráma­író Hernádi Gyula. Róla írja izgalmas tanulmányában a fentieket is. A novemberi Napjaink raj­zai Vologdában készültek, Fe- ledy Gyula, Lenkey Zoltán, és Mazsaroff Miklós ottjárta- kor. ' Interjú, recenziók, versek, Györke László, Horváth Pé­ter és Nagy Zoltán elbeszélé­se, kiállításkritika és más írá­sok teszik teljessé az e havi lapszámot. Öltözzünk vidáman Csúcs vagy pompon Az idén nemcsak praktikus, hanem igen divatos viselet a kötött holmi. A skandináv folklór szín- és motívumvilága jelenik meg a Budapesti Finomkö­Pálydjuk premierje Két díva a szerkesztőségben Előfordul olykor, hogy a hegy megy Mohamedhez. Ez történt a minap, amikor szín­házunk két ifjú és csinos mű­vésznőjét: Kátai Zsuzsát és Pi- risi Editet kisérte el Gyarmati Béla direktor a szerkesztőség­be, amolyan bemutatkozó lá­togatásra. Kétségtelen, hogy rendha­gyó gesztus ez, s kicsit za­varban is van a krónikás, amikor az eseményről be­számol. Az újságírói munka, az interjúkészítés mindenkor egyszemélyes, mondhatnánk intim, hiszen a színész — kü­lönösen, ha pályakezdő — nem mindig szívesen vall önmagáról. Érthető is ez. A bemutató előtt — a Marica grófnőről van szó — a szí­nész tele van drukkal, lám­palázzal, feszültséggel, s ezt csak (hisszük, hogy így lesz) az első felcsattanó taps, a si­ker oldja fel. A nézőt ter­mészetesen érdekli maga a színész személye is. Szeret­ne belesni az öltöző kulcs­lyukán, megtudni valamit a primadonna és a szubrett magánéletéből is. Nos — ám legyen! — az alábbiakban előadom, amit a csütörtök délutáni kötetlen beszélgetés­ből megtudtam. Kátai Zsuzsa, született Horváth Zsuzsa budai lány. Színházunknak már van egy Horváth Zsuzsája, s ezért az íratlan szabály szerint a min­denkor új társulati tagnak más nevet kell keresni. A Kátai név (Horváth Zsuzsa édesanyjának neve) még „sza­bad” a művészpályán, így kézenfekvő volt, hogy ezzel indul el a siker felé. Aho­gyan mondani szokás — ez esetben igaz is! — Kátai Zsu­zsa gyerekkorától készül er­re a pályára. Kis kitérőt azért kellett tennie, mert a szülei közgazdásznak szánták, de ehhez sem kedve, sem ér­zéke nem volt. Néhány évig a Meteorológiai Intézetben — az előrejelzésnél — dolgo­zott, s közben várta a kí­Umrnm M ü \ 1SÄ / _______ itf. Balról a szubrett. jobbról a primadonna (Kerényi László felvétele) tiálkozó alkalmat, amikor tel­jesülhet gyermekkori álma, hogy primadonnaként szín­padra léphet. Nos, az alka­lom a Miskolci Nemzeti Szín­ház Marica grófnő-bemutató­ján hamarosan eliön. Oay Iá tóm és hiszem, hogy a ba­rométer forró sikert és vi­rágesőt ígér. Pirisi Edit szegedi kitérő­vel Kalocsáról érkezett Mis­kolcra és az operett világá­ba. Nem egészen így képzel­te el az életét — operaéne­kesnek készült. Némi szo­rongással várja a bemutatót ő is. Mozart a kedvenc ze­neszerzője, szerepálmai kö­zött mindenkor operanaivák voltak. Sorsát egy véletlen döntötte el. Miután nem vet­ték fel operatanszakra, állást keresett. Miskolceal kezdte, a kedvező válaszra vonatra ült. s egy évre ide is szerződött Az opera és az operett szó töve azonos, de — a közvé­lemény két külön „szakma­ként” ismeri. Az igényesség azonban mindkét műfajban követelmény. Az operett lé­nyegében mese, amelynek jól kialakult szabályai vannak. Nem lebecsülendő dolog ám ez sem: kellemes estét sze­rezni a nézőnek. A „na­gyok”. 'az eszményképek so­hasem becsülték le ezt a mű­fajt, ezt vallja Pirisi Bdit is. Mielőtt eljött Szegedről. Várt­tus Iván. a tanára (a Zene­konzervatóriumban) az utol­só órán nevet keresett neki az osztálytársaival — mond­ván, hogy „ezzígl a névvel nem lehet színpadra lépni.” Meggyőződésem, (hogy nem­csak hogy lehet, de ezt a ne­vet hamarosan meg fogja ta­nulni a miskolci Itözönség ... Legközelebb már a színház­ban találkozunk a két ro­konszenves fiatal művésszel — sokadmagunkka! Wa Ma­rica grófnő bemutatóján. Kálmán Imre zenéje és a két szép hangú és csinos művész­nő minden bizonnyal megdo­bogtatja majd ,a férfiszfve- ket. s ehhez csak jó szelet és jó vitorlákat kívánhat a szí­nikritikus is. (horpácsi) töttárú Gyár rákospalotai gyáregységének képünkön látható kötöttegyüttesein. A modellek variálhatok, vagy­is a jacquard-mintás, hosszú mellény nemcsak a rakott szoknyás együtteshez, ha­nem a bordűrös pulóverru­hához is viselhető. Ezekkel harmonizálnak az új divat fontos kiegészítői, a kötött sál, a sapka és a vastag ha­risnya. Régóta divat a kötött sap­ka. Hideg időben a nők fül­re, homlokba húzott sapká­ban járnak az utcán, arcuk­ból szinte alig látszik vala­mi. Ez így ésszerű, hiszen védi a homlokot és a fület a hidegtől. A sapkákat, ame­lyek többnyire egyszínű fo­nalból készülnek, azonos szí­nű sál egészíti ki. S hogy kedvesebben, vidámabban nézzünk ki, a sapkára csúcs vagy pompon is került. Á kötött harisnyák a ruhá­val azonos színűek, de el is üthetnek attól, és a pulóver­ruha mellett sok-sok külön­böző hosszúságú és fazonú nadrágot is ajánlanak a ter­vezők. Mindenki egyéniségé­nek megfelelően választhat boltjaink kínálatából. Vidám öltözetünk össze­állításában viszont ne en­gedjük, hogy rontsa hangu­latunkat, ha a cipő és csiz- mácska után többet kell sza­ladgálnunk, Mert aki keres, előbb-utóbb talál is. Megfe­lelőt. Franz Josef Strauss ba­jor miniszterelnök, Ca- therina Valente és a ma­gyar származású Rökk Marika volt jelen — töb­bek között — a díszpá­holyban, amikor újra megnyitották a müncheni Deutsches Theatert. Az 1890-ben alapított hatal­mas színházat 80 év után zárták be 1976-ban, hogy átalakítsák. A fiatalítás sikerült, és most új fé­nyében nyílt meg a regi színház, a fentebb név szerint is ismertetett, és a bécsi Bunte képein lát­ható hírességek jelenlété­ben. — A megnyitó kon­feransziéba, Loriot nyu­gatnémet tévésztár kény­telen volt beismerni: nem valami jelentéktelen ösz- szegbe került a renová­lás. — No, de sebaj — tette hozzá vigasztafasul a gazdasági válság miatt aggodalmaskodó spóroló­sok megnyugtatására —, egy vadászrepülőgép se kerül kevesebbe, pedig ab­ba csak két ember ül­het, ebbe a színházba pe­dig ezerhétszáz. (mate)

Next

/
Oldalképek
Tartalom