Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1982-11-29 / 282. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39.. — Tel.: 18-225 A szülő nem háríthatja el a nevelés felelősségét A „rossz gyerek” vita véleményem szerint — az eddigi hozzászólásokból ítélve — helytelen mederbe terelődött. Talán méltányolni togják az érdekeltek az én álláspontomat. Annak idején magam is afféle „rossz” gyerek voltam, egészen addig, amíg — ahogyan mondani szokás — be nem nőtt a fejem lágya. Ám, az a régi rosszaság szelídebb volt, mint amit ma értünk e fogalom alatt. A mai gyerekek — hála a technika gyors fejlődésének — hamarabb érnek, szellemileg és fizikailag egyaránt. Nem úgy, mint a mi gyermekkorunkban. jó harminc-negyven évvel ezelőtt. Nagyon sok szülő bizony csak hiiledczik, álmélkodik azon. milyen felvilágosult, okos, talpraesett az alig 8—10 éves csemetéje. Ugyanakkor azonban egyre-másra hallunk a fiatalkorúak bűnözéséről is. a lejtőből, ahol a mai fiatalok egy része nehezen, vagy egyáltalán nem képes megállni. Vagyis: igenis, ne sértődjön meg a kedves szülő, amikor kritikus helyzetekben a felelősség egy részét az ellenőrzőkönyvön keresztül az illetékes pedagógus reá hárítja át. Mert ugyebár, azért a napnak minimum a felét, de inkább nagyobb részét a gyerek mégiscsak a szülők között, mellett tölti. Mint több évtizeden át tanító • edagógus, elítélem azokat a szülőket, akik minden nevelési, oktatási felelősséget a pedagógus nyakába akarnak varrni. Sa jnos, akadnak csellengő gyerekek is, akik az iskolából hazamenve sem az „aput”, sem az „anyut” nem találják otthon! ^Vkiknek lehet, hogy éppen az jár az eszükben ilyenkor, hogy az órán a tanító néni vagy a tanító bácsi beszélt a szülői szeretetről is ... Nem akarom szaporítani a szót, ezért röviden megfogalmazom véleményemet: az oktatás feladata a pedagógusé, a nevelés viszont elsősorban a családé! Szerintem ez ellen senki sem fellebbezhet sehol. Szilágyi Lajos nyugdíjas pedagógus Miskolc, Testvérvárosok u. 38. „ ... a 146-os számú (Miskolc, Kilián-dél, Kandó K. 5.) szalonunkban falba épített helyen vízvezetéitcső-törés keletkezett, amelynek elhárítását azonnal kértük a Miskolci Ingatlankezelő Vállalattól. A hiba kijavítása — sürgősségi sorrendben — megtörtént, a szükséges szakaszon vezetékcserével. Az ehhez kapcsolódó egyéb helyreállítási munka kétségtelenül elhúzódott. A szóban forgó szalonunk teljes felújítását idei műszaki feladataink között terveztük megvalósítani, de azt egyéb, váratlan (előre nem tervezhető) műszaki feladataink elvégzése miatt átütemeztük a következő gazdasági év I. negyedévére. Az előzőektől függetleLakótelepünkön befejezéshez közeledik a parkfelújítás. Mindannyian örülünk annak, hogy szebb lett a környezetünk. Ehhez hozzájárultunk mi magunk is: tavasszal társadalmi munkában terítettünk szét egy teherautónyi földet. Ám fűmagunk nem volt, így gyom nőtt ki ezen a részen. A parkfelújítással megbízott vezető rendkívül lelkiismeretesen végzi munkáját, szinte naponta látjuk. így őt kértük meg: hozatná rendbe a -.mi parkunkat” is. Készséggel tett eleget a kérésnek, s azonnal intézkedett. Kikapálták a gyomot, újra hoztak rá földet, s bevetették fűmaggal. A gyors intézkedést a lakók nevében is köszönöm. Amennyire örülünk annak, hogy szebb lett a környék, annyira bosszankodunk néhány ember miatt. A parképítők jó előre kinézték az „egyenes utakat” is. lerakták a várható átjárásokat járdalappal, s így eleve kiküszöbölték a szokásos gyalogösvényeket. Sajnos, néhány felelőtlen embernek ez sem használt, ök még rövi- debb utakat akarnak, s hiába a „hivatalos átjáró”, újabb gvalogösvényeket vágnak. Nem bírják megérteni, hogy azért nem lehet a néhány méteres kerülőket is levágni. Ha így tennének a parképítők, végül az egész partunk járdalappal lenne tenül, a szükségessé vált mázolási, festési, tapétázási feladatokat még ez évben elvégeztetjük, idegen kivitelezővel. Megítélésünk szerint, nem jártunk el helytelenül akkor, amikor az egyébként megszokott, elvárt körülmények átmeneti hiányában is folyamatosan biztosítottuk a lakosságnak szolgáltatásainkat. Szolgáltatásaink díjaival kapcsolatban megjegyezzük, hogy azok a megye területén — bármely településen — azonosak, függetlenül attól, hogy szolgáltatóhelyeink szalon-, vagy más jellegűek-e.” (A választ a „Szalonnak nem nevezhető” címmel megjelent olvasói észrevételre kaptuk a Borsod megyei Fodrász Szövetkezettől.) le... Sőt, mi több, már kocsinyomokat is látunk új parkunkban! Az Augusztus 20. utca 18. szám környékén levő épületek lakói nevében kérem ezeket az embereket, hogy ügyeljenek, vigyázzanak jobban parkunkra. Büszkék lehetnek rájuk a tanáraik November 23-án 12 és 12.30 óra között a 33-as autóbusz megállójához igyekeztünk kislányommal. A Zenepalota és a zálogház között tizenhat éves kislányom hirtelen rosszul l-tt. elájult. Körülöttünk jöttek-men- tek az emberek, s egy sem állt volna meg megkérdezni, hogy mi a bajunk. Már a végső kétségbeesés határán voltam — hiszen én tartottam ölemben ájult lányomat —. amikor arra jött nyolctíz lány, s hirtelen körülvettek. Szaladtak orvosért, tartották a kislányomat, s vigasztaltak engem. Kislányom is magához tért, sőt, az egyik segítségünkre sietett kislány elkísért bennünket egészen a Petneházy utcáig. A segítőkész lányokról csak annyit tudok, hogy a Herman Ottó Gimnázium diákjai, akik a sportcsarnokból jöttek, tornaóráról. Büszkék lehetnek rájuk mind a tanáraik, mind a szüleik. Mi pedig köszönjük segítőkészségüket. Csillagos ötösre vizsgáztak! Laczkó Istvánná Miskolc, Vörös Hadsereg u. 3. Persa István (Sajókeresztúr, József A. u. 14.): Levelét továbbítottuk a TIGÁZ helyi üzemegységéhez, ahol majd utánanéznek, miért olyan a kiszolgálás önöknél, mint ahogyan azt leírta. Kundrák Jánosné, Cserei Bé- láné. Martin Jánosné (Miskolc): Levelüket továbbítottuk az illetékes vállalat vezetőjéhez. Mivel azonban nem közölték a pontos címüket, s emiatt nem tudják megtalálni önöket, valamelyikük menjen be a vállalathoz tisztázni a dolgokat. Jelenlegi formájában ugyanis levelük — bármennyire elhihető is a történet — névtelen levélnek számít. M. F. Miskolc Kodály-emlékest tje A „Napjaink” vetélkedősorozathoz kapcsolódva. Kodály- emlékestet rendeztek Leninvárosban. a nagy zeneköltő szüle tésének századik évfordulója alkalmából. A műsorban Kodály gyűjtötte népdalokból adott elő nagy sikerrel egy csokorra valót Kéry Mihály karnagy, főiskolai tanár vezényletével a Le- ninvárosi Munkáskórus, nagy sikerrel. Nagy Miklós Leninváros Rongálják a rendbe tett parkot Széttörték a lépcsőt tje A lépcső, amelyet valakik, valami oknál fogva széttörtek, az avast templomhoz, illetve a Bortanyához vezet. A képen ugyan nem látszik, ám éppen Palóczy szobra néz bosszúsan és csodálkozva a szétgurult, több évtizedes, kifaragott kövekre ... F. L. Miskolc lIlÉiililliilÉ OROKÖL-E A HÁZASTARS A HÁZASTÁRSA UTÁN? Nem kaptam sorszámot a fogászaton Egy korábbi lapszámukban arról olvastam, hogy a fogtechnikusi kapacitás Miskolcon nincs lekötve. Elhatároztam hát én is, hogy pótoltatom hiányzó fogaimat. Felkerestem a területileg illetékes szakrendelést. Sajnos — arra való hivatkozással, hogy iskolfogászati hét van — sem Hejőcsabán, sem a Csabai kapui rendelőben nem adtak sorszámot. Vártam egy hetet, s újra próbálkoztam. Nem tudtam máskor menni, mint munkaidőm lejárta után, azaz 15.30 órakor. Sajnálkozással közölték, hogy sorszámot már nem kaphatok, jöjjek korábban. Nem adtam fel a reményt, gondoltam, rajtam nem fognak ki. Lehetővé tettem a magam számára, hogy már 12.55 órakor ott legyek a sorszámosztásnál, ami a kiírás szerint 13 órakor kezdődik. Ekí kor sem kaptam sorszámot, mert — mondták — nem voltam berendelve. Vagyis: sorszámot csak az kaphat, aki be van rendelve?! Hadd tegyem ehhez hozzá: a nyugdíjasok és a váltóműszakban dolgozók kivételével mindenki csak délután ér rá, délelőtt nem. Annál is inkább így van ez, mert éppen az utóbbi időben indítottunk társadalmi méretű harcot a munkaidő jobb kihasználásáért, szorgalmazzuk, hogy a dolgozók ne munkaidő alatt intézzék ügyes-bajos dolgaikat, ne forgácsoljuk szét a nyolcórai munkaidőt. Egy fogtöméshez viszont nem szívesen vesz ki senki fizetett szabadságot. S azt se kérhetem a munkahelyemen, hogy minden kezelésre engedjenek el korábban. Szerintem az egészség- ügyi ágazat jobban felkészülhetett volna az ötnapos munkahétre, arra például, hogy szombat délelőtt is kaphassunk sorszámot minden zökkenő nélkül a fogászati szak- rendelésekre. Javulást csak 1983-ra Ígértek. Vagyis: addig marad a jelenlegi áldatlan helyzet, vagy mehetek magánrendelésre a fogaimmal. Mécséi József / Miskolc, Templom u. 51. 1/3. Az öröklési szabályok szerint a meghalt személy (az örökhagyó) után elsősorban a leszár- mazói örökölnek. Ha él a házastársa, a leszármazók kapják meg a vagyontárgyakat (az állagot), a házastárs pedig megkapja mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet a leszármazók örökölnek. Ha nincs leszármazó, a házastárs az örökös, öröklése azonban attól is függ, hogy milyen vagyontárgyak tartoznak a hagyatékba. Azok a vagyontárgyak ugyanis, amelyeket az örökhagyó a saját felmenő ági rokonaitól (vagy a testvérétől) ajándékba kapott vagy örökölt, nem a házastárséi lesznek, hanem az örökhagyónak úgynevezett ági rokonaié (a vagyon visszaszáll arra az ágra, amelyről az örökhagyóra szállott). A házastársat azonban ennek a vagyonnak a haszonélvezete is megilleti. A hagyatékban maradt minden egyéb vagyont (ez a „szerzemé- nyi” vagyon), amelyet az örökhagyó akár a házasságkötésük előtt, akár az után bármilyen módon szerzett, a házastárs örökli. Fontos tudni, hogy a házastársi közös vagyonból a túlélő házastársat illető fél rész nem örökség, hanem olyan tulajdon, ami — vagyonközösség lévén — már az örökhagyónak az életében megillette őt. Ezt tehát a tú?élő nem „örökli”, mert ez már az övé (ezért illetéket sem kell rá fizetnie). Az örökhagyó végrendelettel is részesítheti házastársát bizonyos vagyontárgyakban (például ági vagyonból is juttathat neki), sőt el is vonhat tőle bizonyos vagyontárgyakat. A jogszabály azonban ilyenkor is védi a túlélő házastársat, mert úgy rendelkezik. hogy bizonyos hányadát a vagyonnak (az úgynevezett köteles részt) ilyenkor is meg kell kapnia. Ez a hányad a fele annak, amelyet egyébként örökölne, ha pedig haszon- élvezetről van szó. annak korlátozott mértéke (a személyes szükségleteinek megfelelő mérték). A túlélő házastárs és a lé- származók között sokszor támad vita azon, hogy a leszármazók a haszonélvezet miatt nem juthatnak hozzá a vagyonhoz. A haszonélvező házastárs pedig csak használhatja, de nem értékesítheti a vagyont, és így esetleg a szükségleteit sem tudja kellően kielégíteni. Ezért vagy az örökösök vagy a házastárs kérelmére a jogszabály megengedi, hogy a haszonélvezet megváltására sor kerüljön. Kivételt képeznek a házastárs által lakott lakás, valamint az általa használt berendezési és felszerelési tárgyak. A megváltás fejében ilyenkor a házastárs úgy örököl, mintha maga is „gyermek” volna, s egy „gyermek- részt” kap. Ha tehát két gyermek örököl, mindnyájan — mind a hárman — a megváltott vagyontárgyak értékének egyharmad-egyharmad részét kapják. A megváltás történhet úgy is, hogy a házastársnak nem vagyontárgy, hanem pénzbeli ellenérték jut. fiatalember Segítőkész November 6-án délelőtt» 10 órakor egyik barátommal és két kisfiával Perecesre autóztunk. Az volt a szándékunk, hogy a település fe- letti erdőben gombázunk. Hogy hamarabb célhoz érjünk, s visszafele se kelljen sokat kutyagolnunk, nem hagytuk az erdei földút bejáratánál barátom Ladáját, rajta folytattuk utunkat az általunk már ismert gombalelőhely felé. A gépjármű azonban egyszercsak megfordult a nedves, agyagos utón. s becsúszott az avarral borított jobb oldali, különben nem mély árokba. Másfél órán át megpróbáltunk minden lehetségest, hogy a kocsi visszakerüljön az útra. Am csak annyit értünk el, hogy 'az egy helyben pörgő kerekek még mélyebb kátyút ástak. Hogy a meglehetősen kétségbeejtő helyzetünkből kiszabaduljunk, a hasztalan ásás, emelőzés közben nyakig sárossá lett barátom kisebbik fiával, az ötéves Leventével legyalogolt segítségért a benzinkúthoz. Jo fél óra múlva tértek vissza egy furgonon. A génjármüvet szimpatikus külsejű, elegáns fiatalember vezette. Bemutatkoztunk egvmásnak. n nevét azonban nem értettem. Csaknem egy órán át vett részt a mentésben, mivel a furgon sem tudta egyszerre kirántani „kalodájából” a vontatókötélre kötött Ladát Közben jócskán sáros lett ő is, s szinte csak magamagának halkan megjegyezte: előző i^ip vitte haza a Patyolatból az immár csupasár nadrágját. Egyszer lopva az órájára is tekintett, amiből megértettem hogy valahol már ott kellene lennie Jaj, csak magunkra ne hagvjon bennünket! Nem, addig nem tágított, amíg egvüttes erőlködésünket siker nem koronázta. Végre az útra került a Lada s barátom meg sem állt vele a földút bejáratáig. A furgon követte. Amikor én is odagvalogoltam, megmentünk már továbbhajtott. Ekkor mondta el a barátom, hoev másfé1 órával előbb a benzinkútnál három autós segítségét kérte, de valamüveu kifogással mindegyik elutasító választ adott. A fiatalember viszont latolgatás nélkül a segítségünkre sietett. — Mennyit kért? Hiszen az idejét is elvesztegette, és a nadrágját is viheti vissza a Patyolatba — kérdeztem, némileg megokolva azt is, hogy ellenszolgáltatásként dukált volna neki bizonyos pénzösszeg. — Semmit se kért. Azt mondta, az ilyesmi természetes dolog, egyszer még ő is segítségünkre szorulhat — így a barátom. — Köszöne- temre ideadta a névjegyét. Ritkán vettem a kezembe még annyi tisztelettel névjegykártyát. F,z áll rajta: Szolga János oki. gépészmérnök, főágazatvezető. Tokaj- hegyaljai Mgtsz. Lakás: Felsőzsolca, Kossuth u. 8. T. I. Miskolc
