Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-26 / 280. szám

A megoldás a hasznosításban rejlik Ákastélyok sorsa Vendégük volt a képviselő Rétegtalálkozót rendeztek tegnap délután a Tokaj szol­gáltatóház párthelyiségében. A III/4-es területi pártalap- szervezet és a területi nép- frontbizottság vendége Ko­vács Nándor, a választókör­zet országgyűlési képviselője volt. A választópolgárok és az ő bizalmukat élvező kép­viselő között kialakult hasz­nos eszmecsere során több közérdekű észrevétel, illetve panasz is elhangzott, melyek orvoslására a vendég segít­ségét kérték a résztvevők. Az Avas-délen GaztóplÉai form Időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről lesz szó azon a fórumon, amit a Hazafias Népfront II/6-os körzeti bi­zottsága rendez hétfőn, az Avas-délen. Az előadó: dr. Miklós Imre, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezető­je. Az előadás délután hat órakor kezdődik az Engels utca 2. sz. alatt, a BÁÉV faházában. Mi legyen a pusztulófélbcn t levő kastélyok sorsa? Mit si­került tenni eddig a borsodi műemlékek pontos fe móré séért, s meg tudjuk-e őrizni a népi építészet felbecsülhe­tetlen emlékeit? A fenti kér­désekről sok szó esett a me­gyei tanács településfejlesztési és kommunális bizottsága mű­emléki albizottságának leg­utóbbi ülésén. A szűkebb pát­ria emlékeit féltőknek jó volt hallaniuk: számos jó hírrel is tudnak szolgálni a műemlékvédelem szakembe­rei, lelkes társadalmi aktivis­tái. Az idén száztízezer forint jutott a megyei tanács pénz­tárcájából arra, hogy meg­kezdődhessen a megyénk mű­emlékeit feltérképező kutatás. A munkát a Herman Ottó Mú­zeum és a Megyei Levéltár irányítja. Eddig sikerült fel­mérni a ragályi kastélyegyüt. test, a szuhakállói kisnemesi kúriát, a Mezőcsáton levő, Mátyás utca 37. sz. alatti há­zat. A levéltár a régi térké­pek, dokumentumok felkuta­tásában jeleskedett. A megyei könyvtárban még az idén el­készül megyénk műemlékei­nek bibliográfiája. Van. aki nem becsüli ine« A pénzfonás nem apad el. Az elkövetkezendő években is juttatni kell a munka folyta­tására a megyei költségve­tésből — határozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az albizottság jövő évi mun­katervében kiemelt helyet foglal el a kastélyok védelme, hasznosítása. Sajnos, a me­gyénkben levő több mint fél. száz kastély közül még min­dig sok akad, amelyiknek bi­zonytalan a jövője. Nemcsak a rossz állapotban levő, még eddig helyre nem állított épü­letekről van szó, hanem a res- tauráltakról is. Előfordul, hogy a kastélyok jelenlegi „üzemeltetői” nem bánnak kellő figyelemmel a felbecsül­hetetlen értékű épületekkel. A jövőben az albizottság nagy figyelmet szentel a műemlé­kek hasznosításának: a szak­emberek szerint főleg ebben keresendő a műemlékek fennmaradásának, megőrzé­sének kulcsa. A görög kere$ltedőhá?aí is Jó hír, hogy még ebben az évben elkészül öt, veszélyez­tetett műemlék állagmegóvá­si terve. 1983-ban megindul­hat a munka Golopon, Szir- mabesenyőn és Tállyán. Vár­hatóan elkészülnek 1985-re a kékedi kastély helyreállításá­val is, az országgyűlési in­terpelláció nyomán pedig megkezdődhet az ónodi vár állagvédelme. A tervek között szerepel vá­rosunk egyik ódon épületé­nek, a Rákóczi utcai görög kereskedőháznak a megmen­tése is. Ha az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal valóban igényt tart az épületre, ezzel megoldód­na a helyreállítás gondja is. (k—ó) Parkinson és pecsenye Parkinson, a világszerte népszerű közgazdász-író egyik müvében olvastam: a minden hájjal megkent kapitalista azt is tudja, hogy egy étterembe vagy üzletbe belépve, merre fordul az ember. A vendéglátóhelyeken például először a fal melletti asztalokat foglalják el, és csak akkor ül kö­zepre a vendég, ha másutt már nincs hely. Nem kell lélek­búvárnak, de még vendéglősnek sem lenni ahhoz, hogy rá­jöjjünk: az evést-ivást senki sem szívesen bonyolítja le „színpadon”, azaz a többi vendég szemének kereszttüzében. Nehezebb magyarázatot találni arra, hogy miért fordulnak balra önkéntelenül is a vásárlók — mint Parkinson állítja —, mondjuk egy nagy bútoráruházba belépve. (Persze csak akkor, ha valami feltűnő árucikk, reklám másfelé nem te­reli őket.) A szívünk húz balra, vagy a pénztárcánk, amit szintén a bal belső zsebünk őriz? Egy szép szál sült kolbász koptatása közben jutott eszem­be a parkinsoni teória, a piaci pecsenyéssoron. Egymással szemben állnak a jó illatot pöfékelő kis pavilonok. Árukí­nálatuk is megegyezik: frissen sült lacipecsenye, kolbász, aranysárgán csorranó mustár és nyelvperzselő gyönyöröket ígérő apró, hegyes paprikák, ecetben. Miért van mégis, hogy egyes pavilonokat előnyben része­sítenek a vásárlók? Hisz ez a szektor magánszektor, s az anyagilag egyformán érdekelt árusok mindannyian szíves szóval kínálják portékájukat. Egy mégoly derék szál kolbász elfogyasztásához sem kell hosszú idő, ha éhes az ember. Könnyen tévedhetek tehát, amikor közreadom megfigyeléseimet. Eszerint a férfiak több­sége szívesebben vásárol nőknél, mint a férfi pecsenyéseknél. Logikusnak tűnne, hogy a fiatalabb, szemrevalóbb eladókat keresik fel. Valójában azonban a középkorú, „háziasszonyos” küllemű hölgyek adtak el több kolbászt és húst. sőt. még az is nyomott valamennyit a latban, hogy fehér kendőben, köpenyben, vagy utcai ruhában forgatta-e a kétágú villát az árusnő. Mi következik mindebből? Csupán csak annyi, hogy kö­zel aá idő. amikor — minden szektorban — érdemes lesz megfigyelni, merre fordul az üzletben, s milyen alapon sze­lektál áru és áru, eladó és eladó között a vásárló. (békés) Csobány Jánosné köszöntése Otthonában kereste (el tegnap Csohány Já­nosáét, a munkásmozgalom régi harcosál Dudla József, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára, hogy köszöntse 80. születésnap­ja alkalmából. Csohány Jánosné munkáscsaládból szár­mazik, édesapja mozdonyvezető volt. 1920- ban ment férjhez, s két gyermeke született. 1931-ben elvégezte az ápolónői tanfolyamot, a háború alatt hadikórházakban dolgozott, önfeláldozóan enyhítve a szenvedők fájdal­mát. A felszabadulás után is a betegek gyó­gyulásáért fáradozoit; nyugdíjazásáig a buda­pesti IV. kerületi orvosi rendelő volt a mun­kahelye. Jelenleg Miskolcon él, leányánál. Csohány Jánosné 1930-tól vesz részt a mun­kásmozgalomban. 1937-ben lett tagja a szo­ciáldemokrata pártnak, 1944-ig a nőbizottság tagjaként tevékenykedett. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének hosszú éveken ót aktívája volt; 1953-tól pártbizalmi. Az el­sők között jelentkezett a munkásőrség sorai­ba, 1957-ben. Példás szolgálatáért több ízben k kitüntette a testület. Egész életútján tanú­sított kimagasló munkásmozgalmi tevékeny­ségéért 1968-ban a Szocialista Hazáért Ér­demrenddel tüntették ki Csohány Jánosnét. Diósgyőr, 1982. november 25. Kitüntették a legjobbakat Felavatták i acélművet Marjai József a vezérlőpultnál (Kerényi László felvételei) (Folytatás az 1. oldalról) A kombinált acélmű ala­posan felkészült a vendégek fogadására. A gyárat kisö- piirték, a port letörölték, nemzetiszin zászlók övezték az utat, s mindenki a jeles ünnep hangulatában égett. Négy éve készültek erre a napra. A vendégeket, köztük Mar­jai József miniszterelnök-he­lyettesi Tóth Lajos beruházá­si igazgató kísérte, kalauzolta, ismertette meg a mű fonto­sabb egységeivel. A vendég­látónak minden gép. beren­dezés kedves és fontos volt. Az ívfényes, UHP-kemen- céből először 1982. augusztus 2-án csapoltak, s most, egy negyedévvel később már a sokadik alkalommal nyom­ták meg az indítógombot. Ez a sokadik indítás azért vált jelentőssé, mert a műszerfa­lat Marjai ^ József kezelte Tóth Lajos és Jung János gyáregységvezető útmutatásai alapján. A sikeres csapolás pedig Szabó János olvasztárt dicséri. Ez alkalommal 82 I tonna jó minőségű acél ke­rült ki a kemencéből. E napon az acélműben száz ember dolgozott. Ünnep ide, ünnep oda, nem lehetett megállni. A vendégek meg­tekintették a konverter ada­golását, a nyersvas beönté­sét, s a folyamatos öntőgé­pet is. Itt és ekkor elmon­dották a kohászat vezetői: a japánok bennünket bíztak meg, hogy egy Egyiptomban épülő, hasonló gyárhoz szál­lítsunk ilyen berendezéseket. A konverter vezérlőhelyi­ségéből az út a számítógép- terembe vezetett. Itt minden­kinek papucsot kellett húz­nia, az előírások szigorúak. A japán HITACHI cég gyár­totta, HID1C 80—E jelzésű okos masinák irányítják és ellenőrzik az egész termelés folyamatát. Talán itt időz­tek legtöbbet az avatóün­nepség résztvevői, s itt kérte fel Gombos Csaba, az acél­mű gyáregység pártvezetősé­gének titkára a miniszterel­nök-helyettest. hogy írjon be emlékkönyvükbe. Marjai Jó­zsef az invitálásnak szívesen eleget tett. Ezt jegyezte be a most nyitott emlékkönyv második oldalára; I „Köszöntjük az alkotókat, minden közreműködőt az avatás ünnepén. Hasznosít­sák és fejlesszék tovább ezt a nagyszerű alkotást, fogja­nak össze a mindennapi munkában, mind több érték termelésében, a magyar ko­hászat kritikus időszakának eredményes áthidalása, az egész ország érdekében, úgy, hogy nemcsak a kohászat, az egész ország megerősödve kerüljön ki ebből az idő­szakból. Miskolc, 1982. no­vember 25. Marjai József." Az avatás: ünnep, s minden ünnep kitüntetéssel jár. Egy napon négyszer osztottak ki­tüntetést tegnap Diósgyőr­ben. A Munka Érdemrend arany fokozatát négyen kap­ták, köztük Tóth Lajos, az LKM beruházási igazgatója és Szűcs Miklós főolvasztár. Hatan érdemelték ki az ezüst fokozatot, köztük Sza­bados Géza, az LKM főosz­tályvezetője. Gergely István, az ÉÁÉV osztályvezetője és Szűcs Sándor, a BÁÉV üzem­vezetője. A Munka Érdem­rend bronz fokozatát kilen­cen kapták meg. köztük: Répa si Lajos, a kohászat ácsa: Almási Lajos, Dancso- si János és Hegedűs János, az ÉÁÉV dolgozói: Kiss Sán­dor, az LKM csoportvezetője. A kitüntetettek nevében Szűcs Miklós mondott kö­szönetét. A közreműködő vállalatok és intézmények legjobbjai 141 KISZ-. 88 párt- és szak­szervezeti. valamint 78 mi­niszteri kitüntetést kaptak. A mű KISZ-védnökséggel épült. A fiatalok több. mint 200 ezer óra társadalmi mun­kaórát tudhatnak maguk mö­gött. A Bartók Béla Műve­lődési Házban Koszty Lajos, a kohászat személyzeti és szociális igazgatója köszön­tője után Nyitrai István, a KISZ KB titkára adta át a kitüntetéseket. A munkásőr- körletben Kaloczkai Istvánná, a városi pártbizottság titká­ra és Móri Lajos, a kohászat szakszervezeti bizottságának titkára nyújtotta át az elis­merés plakettjeit és okleve­leit. Este, a vendégek tisztele­tére a Bartók Béla Művelő­dési Házban a kohászat ve­zetői fogadást adtak. B. I,—I. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom