Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)

1982-10-18 / 246. szám

Társadalmi munka Miskolc cs a varos Az öt megyei város közül tavaly Miskolcon végeztek el legtöbbet a településfejlesz­tést segítő társadalmi mun­kából. Városunkban a teljes társadalmi munkaérték meg­haladta a 81,5 millió forin­tot A rangsorban utánunk kővetkező Szeged városában ugyanez már csak 63 millió- egyszázezer forintot tesz ki. Városunkban különösen so­kat dolgoztak a miskolciak a lakótelepeken, közterülete­ken: a lakossági társadalmi munka értéke 1981-ben meg­haladta a 32 millió forintot. Eseménvek a nagyvilágban Kalmár György, a Magyar Televízió Külpolitikai Szer­kesztőségének munkatársa aktuális bel- és külpolitikai eseményekről tart tájékozta­tót holnap este a Rónai Sándor Művelődési Központ klubjában. Előadása 6 óra­kor kezdődik. Heg) ek völgyek között kitartanak Kulcsemberek a kohászatban Egy szűk szakmai értekezlet már csak jellegénél fogva is nélkülözi az általánosító kijelentéseket, mentes a patetikus, nagy nekifohászkodásoktól; mert helyi és napi gondokat emleget föl. Az acélolvasztár tudomásul veszi, de közvetle­nül nem alakíthatja a világpiaci árakat. Tevékenysége köz­vetve, sok-sok áttételen keresztül hat, ám az ő munkáját, presztízsét, egzisztenciális biztonságát sem érik az elementá­ris külpiaci recessziós hatások. + Hűvösebbre fordult az idő, többen próbálgatják a csizmákat, a cipőboltokban pedig egyre (Kerényi felv.) A takarékossági világnap számvetése Okosan, ésszerűen költöttünk Az októberi időszak az Országos Takarékpénztár fi­ókjaiban nemcsak az ünnep­lés, hanem a számvetés idő­szaka is. A takarékossági vi­lágnap rendezvényeit az idén október 14. és 29. között rendezik meg országszerte, s már most nyilvánvaló, hogy az idén is jó eredménnyel zárhatjuk az évet, józanul, okosan és ésszerűen költöt­tünk, jutott pénz a betétál­lomány növelésére is. Az országban a betétállo­mány ez év szeptemberéig csaknem nyolcmilliárd fo­rinttal nőtt, megyénkben a gyarapodás pedig meghalad­ja a 481 millió forintot. Az országos előrejelzés szerint a betétállomány év végéig vár­hatóan eléri a 175 milliárd forintot, megyénkben pedig a 9,1 milliárd forintot. Bor­sodban összesen 403 ezer be­tétkönyvet tartanak nyilván, s az egy lakosra jutó betét­összeg meghaladja a 10 és félezer forintot. A fiatalok körében igen népszerű az ifjúsági taka­rékbetét: jelenleg 41 425 fia­tal betéttulajdonos gazdálko­dik ebben a formában 396 millió forinttal. Az ifjúsági betéttel rendelkező, családot alapító fiatalok ebben az év­ben 15 lakáshoz jutottak Miskolcon. Jelentős azoknak a száma is. akik a betét után járó kedveaményes köl­csönt vették igénybe lakás- problémájuk megoldásához. Megyénkben a hitelállo­mány majd 408 millió forint­tal nőtt ez évben, így évvé­géig a hitelállomány teljes összege eléri a 8 millió 530 ezer forintot. Lakásépítésre az idén eddig 468,6 millió forintot folyósítottak azOTP- fiókokban, tartós fogyasztási cikkek vásárlására pedig 246 millió forint hitelt vettek igénybe a borsodiak. Igen nagy népszerűségnek örvend a KST, a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár. Me­gyénkben 316 helyen, 71 800 résztvevővel működik, évi 300 millió forintos betétállo­mánnyal. A betétformák kö­zül sokan veszik igénybe a takaréklevelet: ebből 21 720- at váltottak ki az ügyfelek 360 millió forint értékben. Az idén tovább növekedett megyénkben az átutalási be­tétszámla-tulajdonosok szá­ma is. Így majd’ 15 ezer át­utalási betétszámlát tarta­nak nyilván jelenleg, s 53 vállalattal van érvényes szerződés az átutalandó ösz- szegek közvetlen, munkabér­ből történő levonására. Viszonylag új szolgáltatás a takarékcsekk. A megyei vállalatok közül 11-gyel kö­töttek szerződést a takarék­csekkek elfogadására, s je­lenleg 145 takarékcsekk-tu- lajdonos van megyénkben. (k—ó) Pest - Miskolc között is Vonatpótló autóbusz áratok Vonatpótló autóbuszokra kell szá'lnia azoknak az uta­soknak. akik a Miskolcról október 22-én 7 óra 06-kor induló, vagy a Budapest Ke­leti pályaudvarról 9 órakor induló vonatra ülnek. A vo­natpótló autóbuszok Gödöllő és Aszód között szállítják az utasokat. Október 18-tól 24-ig Eger és Bélapátfalva között vala­mennyi vonat helyett autó­buszok közlekednek majd, október 18—19 és 20-án pe­dig Onga és Szikszó között 11 órától 18.30 óráig hét sze­mélyszállító vonat helyett közlekednek vonatpótló autó­buszok. Vállalkozások Az elemzések szerint me­gyénkben az országos átlagnál valamivel lassabban szapo­rodnak a kisvállalkozások, az új gazdasági szervezeti for­mák. A kép azonban koránt­sem egységes, ha a szomszé­dainkkal hasonlítjuk össze a megyei adatokat. Heves me­gyében példátrl több a kisszö­vetkezet, az ipari szövetkezeti szakcsoport, mint nálunk, ugyanakkor kevesebb a vál­lalati gazdasági munkaközös­ség. Ennek tudatában tanács­kozhattak a múlt héten a Lenin Kohászati Művek ter­melésirányítói. (Nem szívesen írom le, hogy „középvezetők”, hiszen a maga posztján a mű­vezető a helyzet ura, a leg­főbb irányító és a legfelelős- ségteljesebb vezető.) Fiúkat várlak A kohászat pártbizottsága nem véletlenül rendezte meg a kommunista termelésirá­nyítók eszmecseréjét. Egy, az érintettek egyharmadára ki­terjedő vizsgálat szerint ezek­nek a vezetőknek jogkörük, felelősségük van, de anyagi megbecsülésük és szakmai presztízsük a kívánatosnál alacsonyabb. Dr. Herendi Rezső műszaki igazgató mondotta, hogy mű­vezetőnek lenni általában nem vonzó beosztás, így ebbe a kulcspozícióba gyakran nem a legalkalmasabb emberek kerülnek. Ám többnyire nem az emberi tulajdonsággal van baj, hiszen ezek a vezetők mindenáron produkálni akar­nak, s gyakran olyan munkát is végeznek (kénytelenek rá!), amely messze meghaladja a munkaköri leírást. Ha kell, anyagot targoncáznak, ha a szükség úgy hozza, akkor da­ruznak, s ha tetszik, ha nem, végzik a még mindig fölös adminisztrációt. Jól rímel erre Veres István műszakos üzemvezető a jövő­ért, az utánpótlásért aggódó kifakadása: a nagyolvasztóba legalább tíz szakközépiskolát végzett fiút vártak. Kettőt kaptak... Két lányt. Naptár és feladat Annak leszögeaésével, bogy a magyar kohászatnak és ezen belül a minőségi acélgyártás­ra berendezkedő diósgyőri ko­hászatnak és ezen belül a mi­nőségi acélgyártásra beren­dezkedő diósgyőri kohászat­nak van jövője, nem hallgat­hatók el azok a kritikus ész­revételek sem, amelyek a vi­lágpiaci hatásoktól függetle­nül is közrejátszottak abban, hogy az LKM kritikus hely­zetbe kerüL fonákja Gyönyörködve nézem a pipa­kiállítás remekbe szabott da­rabjait. Még kézbe venni is élvezet lehet a tajtékból, cse­répből, vagy valamilyen ne­mes fa gyökeréből készült füstölőszerszámokat, nem­hogy szívni. Valaki megszólal mellettem: „Szépek, szépek, de kinek van ahhoz ideje, energiája manapság, hogy egy ilyen jókora tajtékpipát ko­mótosan megtömjön, fidibusz- szál begyújtson és nyugodtan végigszívjon?!” Mi tagadás, ideges, zaklatott világunk és a csendes csibuk- szó nehezen egyeztethető ösz- sze. Rohanvást fogyasztjuk el még az élvezeti cikkeket is: felhörpintjük a feketét, a ci­garettát félig elszíva a hajnu- zóba nyomjuk, hogy rögvest rágyújtsunk a következőre. Nem alaptalanul mondják az orvosok azt sem, hogy az alkoholizmus terjedésében bi­zonyos ivási szokások is köz­rejátszanak. A jóízű beszélge­tés közben elfogyasztott né­hány deci bor — ezt hívták egykor kvaterkázásnak — ke­veset,’ mindenesetre keveseb­bet árt az egészséges ember­nek, mint útban a munka­helyre, vagy hazafélé menet fél óra alatt belökni a gallér mögé néhány féldecit. De vissza a pipákhoz! — a kiállítás ürügyén. Vannak azért most is, akik inkább er­re, mint a cigarettára ésküsz- nek, főleg egészségügyi okok­ból. Ügy tartják ugyanis, hogy a pipás ember inkább csak pöfékel, kevesebb füstöt szív le mélyen a tüdőre, s így a dohányzás ártalmai is csök­kennek. Ök sem tagadják vi­szont, hogy munkahelyen, vagy egy tanácskozáson kö­rülményesebben elégíthetik ki Pipák szenvedélyüket, mint cigaret­tázó társaik. A pipa megtö­mése, különösen pucolása olyan művelet, ami teljes oda­adást kíván. Sokan nem szí­vesen vállalják, hogy eközben a figyelem is rájuk terelődik. Így bár ismét hódít a pipa, olyan nagy divat aligha lesz, mint nagyapáink korában volt. Lassan a gyűjtők féltett kincsévé, kiállítási darabbá lényegülnek át az öblös torkú, hosszú szárú, díszes példá­nyok. Kár. Hiszen a pipa szí­vása, még inkább a „kiszívá­sa”, azaz érlelése is nagy szak­értelmet és figyelmet kívánó tudomány. Bizonyára sokan emlékeznek a tízegynéhány éve bemutatott, Pipák című filmre. Ha a memóriám nem csal, Ilja Ehrenburg írásainak felhasználásával készült a há­rom vidám, pikáns kis történet forgatókönyve. Az egyik arról szólt, hogy az előkelő angol úr — mondjuk lord — új pi­pát vásárol és elmélyülten hozzálát a beavatási szertar­táshoz. Egyenletes, apró szil­vásokkal próbálja szép piros- barnára érlelni a csibuk fáját, előbb a kandalló elé állított hintaszékében ringatózva, az­tán kimért léptekkel sétálva az ódon kastély parkjának fái alatt. És éppen e séta közben kell rádöbbennie, hogy ifjú felesége megcsalja a kutya­idomárral. Az in flagranti kissé kihozza a sodrából, no persze nem nagyon — hiszen ő egy hidegvérű angol úr —, de annyira mégis, hogy meg­feledkezvén magáról, néhány erőteljeset szívjon a pipából. Ez pedig egy új pipa esetén megbocsáthatatlan. Hívatja is tüstént a komornyikot és uta­sítja, hogy az elrontott pápát távolítsa el haladéktalanul a kastély falai közül. Nem tagadom, élvezettel idéztem fel a derűs filmszto­rit. De nemcsak azért, hogy megosszam azokkal, akik a vetítés idején még innen vol­tak a 16 éves korhatáron. Ta­nulsága máig érvényes. Mert ha a szívünknek kedves nők hűségéhez nem is férhet két­ség, napjaink bőven szolgál­nak olyan eseményekkel, me­lyek láttán, hallatán bizony kapkodni kezdjük a levegőt A televízió híradójának kül­politikai riportjai mellett pél­dául egy igazán hidegvérű magyar úr sem tudná az elő­írásoknak megfelelően érlel­ni az új pipát (békés) A rekordok éve, 1979 után a kohászat tavaly veszteség­gel zárt. Az idén mérséklődik ez a veszteség, s talán jövőre már nem lesz deficit. Az már csak megítélés dolga, hogy ezt, az előzmények ismereté­ben, milyen rubrikába köny­veli a közvélemény. A műszaki igazgató részle­tesen ismertette, hogy miért nem megfelelő az anyaggaz­dálkodás; hogy miért romlott a délutános és éjszakás mű­szak kihasználtsága; hogy mi­ért nőtt a reklamációk száma, s miért emelkedett a selejt. Takács Imre osztályvezető viszont azt kifogásolta — s a két vélemény valahol össze­függ —, hogy a prémium el­osztását miért kötik inkább a naptárhoz, mint az elvégzen­dő feladatokhoz.« Nem panasznap r Szögeczki József művezető azt panaszolta föl, hogy az élenjáró technikát fölvonulta­tó acélműhöz méltatlan az a mód, ahogyan az anyagokat tárolják, s filléres alkatrészek hiánya miatt milliós értékű gépieket hagynak állni. Félreértés ne essék: nem panasznap** tartottak a múlt hét csütörtökjén a Vasas Mű­velődési Központban. Olyanok szóltak, akiknek jussuk van a kritikára, a felszólító módra is. ök a gyár kulcsemberei, ök kitartottak és kitartanak a nehéz években is. Változik a technika, cserélődnek az emberek, de ők maradnak. Az ő számukra létkérdés a kohá­szt*. A szó gazdasági és er­kölcsi értelmében is. B. L üzemlátogatás a házgyárban Az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja rendezésében október 21-én, délelőtt fél 11-kor üzemláto­gatás lesz a BÁÉV alsózsol- cai Házgyárában. Az üzem- látogatáson az érdeklődő szakembereknek bemutatják a félautomatikus teljes só- talanító Dihidron-vízkezelő berendezést. A berendezés magas technikai színvonalon valósítja meg a kazántápvíz- ellátás rendkívül kényes fel­adatát, ezért mint műszaki alkotás is figyelmet érde­mel. A látogatókat szállító autóbusz 10 órakor indul a SZOT-székház és a temető közötti autóparkolóból. Gép­kocsival a 37-es számú főút­vonalról közelíthető meg a házgyár. ni lanácst: Ma tartja fogadóóráját Recskó Petemé városi tanács­tag, a III., Sas u. 15. sz alatt, 17 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom