Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)
1982-10-04 / 234. szám
A főváros a vonzó Miért nem mara a kaptafánál? Ezekben a napokban kezdik átszerelni Lyukóbányán, a Miskolci Bányaüzemben a két pajzsos frontot. A bányászoktól nagy hozzáértést kíván e feladat, hisz rendkívüli körülmények között, 400 méterrel a földfelszín alatt kell dolgozniuk. Képünkön: a front egyik berendezését javítják. Év végéig jóval több, mint egymillió tonna szenet hoznak a felszínre, s ezt csak a gépek kifogástalan műszaki állapotával sikerül elérni. Jutalomutazás a nyomravezetőnek Vandálok a vonalon II Maivar Mankasmozsaio; Mázéin 25 éve Határtalan a vasúti kocsik vandáljainak leleményessége. Felsorolni is hosszú lenne, hányféleképpen képesek megrongálni a személykocsikat. Ellopják a poroltót, a függönyt, a toalett-tükröt és a villanyégőket. Feltépik az üléshuzatot, kitörik az ablakot, s olt nélkül törik-zúz- zák, ami csak a kezük ügyébe kerül. Fekete Imre, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vontatási osztályvezető-helyettese elmondotta, hogy a 660 kocsiból álló járműpark minden évben legalább kétszer szorul karbantartásra az ismétlődő rongálások miatt. Sgy esztendő alatt több mint egymillió forint értékű kárt okoznak a vasúti kocsikban. A hét végi, úgynevezett fekete vonatokon okozzák a legtöbb kárt. Mi sem bizonyítja jobban a vandalizmus öncélúságát, mint hogy a vasúti kocsikon használatos 24 voltos villanyégők egyetlen háztartásban sem jók semmire. Mégis, naponta 200—300 égőt kell pótolni a miskolci igazgatóság területén futó vasúti kocsikban. Gyakran előfordul, hogy az üres sörösüvegeket a W. C- csészébe dobják, így törik össze. S az sem ritkaság, hogy leszerelik és hazaviszik a szappantartókat és a hamutartókat. Az. utóbbi időben sok ron- gálót tetten értek és megbüntettek. Sajnos, a rájuk kiszabott büntetés nem eléggé elrettentő. A MÁV vezetői az utasok segítségét kérik a vasúti kocsik rongálóinak leleplezéséhez. Ma is érvényben van az a rendelkezés, hogy aki segít a tettenérésben, illetve a vandálok fölfedésében, egy bármilyen hosszú utazásra szóló jutalomjegyet kap. Az elmúlt hónapokban több ilyen ingyenjegyet adtak néhány utasnak, aki" leleplezte a kocsirongálókat. (szántó) Fennállásuk negyedszázados évfordulójának megünneplésére készülődnek a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Az évforduló tiszteletére „Papok, katonák, polgárok után . .címmel október 7-én kiállítást nyitnak. A bemutató elnevezése már sejteti, kiknek az emléke előtt adóznak a rendezők. A munkásmozgalom sok tárgyi emlékét, zászlókat, jelvényeket, eszközöket, régi plakátokat, röpiratokat, könyveket, újságokat, fényképeket mutatnak be. A kiállításon a múzeum mintegy félmillió műtárgyból és dokumentumból álló gyűjteményének azon darabjait mutatják be, amelyek eddig még sohasem vagy csak igen ritkán kerültek a közönség elé. Fővárosi ismerősöm pesti állását hagyta ott, hogy az egyik borsodi termelőszövetkezet Miskolcon tevékenykedő melléküzemágát vezesse. Ismerősöm ismerőse is a tsz alkalmazottja lett, Budapesten, mint anyagbeszerző és ügyintéző. A példákkal csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a munkaerőmozgásnak egy új zsilipjét nyitotta fel a mezőgazdasági nagyüzemek alaptevékenységen kívüli tevékenységének látványos meglódulása. Pillanatnyilag 14 ezer borsodi tsz- tag és alkalmazott keresi a kenyerét a fővárosban. Előítélet nélkül Próbáljuk meg" indulatok és előítéletek nélkül mérlegre tenni a melléküzemágak szerepét. Ez ugyanis nemcsak a termelőszövetkezetek, s nemcsak a borsodi mezőgazdaság belügye. Hogy miért? A borsodi mezőgazdasági foglalkoztatottak fele majd’ 30 ezer ember, a melléküzemágakban dolgozik. A termelőszövetkezetek árbevételének több, mint felét teszi ki a kiegészítő tevékenység. A nyereségnek viszont kétharmadát adja! Ezen belül is, a „mellékes” nyereségeknek mintegy kétharmada a fővárosban termelődik meg. Ha a pesti munka megszűnne, akkor egyik napról a másikra húsz tsz válna veszteségessé. Továbbá: mit csinálna 14 ezer ember? Nem akarom dramatizálni ezeket a kérdéseket, de várható, hogy olyan adminisztratív és pénzügyi korlátokat állítanak a vidékiek fővárosi foglalkoztatása elé, amelyek minden bizonnyal mérséklik az ingázók viszonylag magas számát. Ez az új helyzet új — szigorúan közgazdasági — feladatok elé állítják a mező- gazdasági nagyüzemeket. Megyen belül kell boldogulni. És persze el kell helyezni egy csomó embert, viszont, szerény számítások szerint egy-egv új munkahely létesítése minimálisan százezer forint! Ilaszon a uéjjvzeieo Nem titok, hogy a melléküzemágak tevékenységének fellendülését sokan fenntartással fogadták, mondván, hogy a suszter maradion a kaptafánál, a tsz termeljen búzát és hizlaljon disznót. Sokan tartottak, s tartanak attól, hogy a jól jövedelmező „mellékes” fejlesztése az alaptevékenység rovására megy. Sokan féltik az amúgy - is munkaerőhiánnyal küzdő nagyüzemeket, mivel az embereket elcsábítja a nagyobb kereseti lehetőséget kínáló melléküzem. Ezek az aggályok nem alaptalanok, hiszen ez az újmódi tevékenység és foglalkoztatás rengeteg jogi és pénzügyi problémát vetett fel, s nem egy esetben derült fény szabálytalanságra vagy éppen visszaélésre is. De ez nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a rentabilitást és fejlődési lehetőséget biztosító kiegészitő teHúsz éve már, hogy az IBUSZ lovastúrákat rendez külföldi vendégei részére. A túrák népszerűségére jellemző, hogy kialakult a törzs vékenység egyetlen kézlegyintéssel, vagy tolvonással elintézhető. Jbegtartani é« megőrizni A borsodi szövetkezetek több mint fele kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik. (És itt nemcsak a gyengébb termőhelyi adottságokra gondolok, hanem a jelenlegi költségekre és árakra is.) Ebben a konstrukcióban — néhány nagyüzemtől eltekintve — a borsodi mezőgazdaság 'megélni, fejlődni nem tud. A kiegészítő tevékenység haszna az alaptevékenység veszteségét, vagy alacsony jövedelmezőségét van hivatva ellensúlyozni. Ez az elv, s többnyire ez a gyakorlat is. Legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy foglalt állást, hogy a változó körülmények között sem engedhető meg, hogy a termelőszövetkezetek jövedelmezősége csökkenjen, hogy a falu eltartó képessége és népességmegtartó ereje mérséklődjön. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége jobban kapcsolódjon a megyei feladatok megoldásához, s megnyugtatóan tárják fel a most még deficites alaptevékenység veszteségének okait. (braekó) vendégek köre: közülük jó néhányan tizenötödik alkalommal vesznk részt az idén a magyarországi lovastúrán. Számukra az utazási iroda most egy hosszú túrát szervezett, amelynek útvonala érinti megyénk tájait is. A lovasok Visegrádtól indulva Cserhát—Mátra—Bükk hegységek völgyein át egészen Tokajig járják be az ország keleti részét, több mint félezer kilométeres utat a hátuk mögött tudva. A 31 loLovastúra a Bükk tájain $ Lakótelep (Mező István rajza) Poszter és pia Sok kedves olvasó és ismerős igyekszik segíteni, hogy ne fogyjak ki a fonáktémákból. Bevallom, van némi restanciám az életből ellesett fonákságok feldolgozásában. Most igyekszem pótolni valamicskét. Ha egyik- másik kissé közönségesnek, netán sikamlósnak tűnik a finom ízléssel megáldott olvasó számára, akkor ne engem hibáztasson, hanem azokat, akik ellesték, vagy azt, ahonnan ellesték. A Tanácsház tér közelében papírbolt, a papírbolt kirakatában poszterek. Köztük két olyan, melyen csaknem életnagyságban gyönyörű nők láthatók. Az egyiken alig valami, a másikon semmi. A kirakat előtt két idősebb, enyhén illuminált férfiú. Ha most éppen józanok volnának is — ami egyébként valószínűleg igen ritkán fordul elő velük —, táskás szemük, borvirágos arcuk, céklaszínű orruk árulkodik róla, más szenvedélynek hódolnak, mint amit a pikáns poszterek felkelteni hivatottak. Alighanem útban a szemközti borozó felé állította meg őket rövid időre a látvány. Pontosabban: az egyiket. A másik ugyanis csak fél szemét reszkírozza a csábos bájakra, a másik szüntelenül azon a tájon kalandozik, ahol a hegyaljai nedűt mérik. Unszolja is társát: — Ne bámészkodj, gyere már! Nem eredménytelenül. Még egy pillanat és boldogan egymásba karolva támolyognak át a túlsó partra, ahol igazi, azaz ízlelhető, fogyasztható örömöket mérnek. A tokajit egykor medicinaként fogyasztották. Lehet benne valami, mert őket már mindörökre kigyógyította — kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság — a délibábos álmok, múló élvezetek kergetéséből. Általában idegenforgalmi aspektusból szoktuk szemügyre venni és tárgyalni a vendéglátóipari „mosdók” állapotát Pedig rákényszerül ezek használatára az őslakos miskolci is. Ez történt az egyik törzsökös olvasóval, pontosabban a feleségével. Színhely a belváros kellős közepén levő szálloda-étte- rem-eszpresszó kombinát. Az árak természetesen nem negyedosztályúak, bár a történtek tulajdonképpen az osztályon aluli minősítést sem érdemlik. Tehát belépett a hölgy a helyiségbe, attól az erre illetékes személy azzal az intelemmel fogadta, hogy itt csakis kisebb dolgokat lehet most intézni, mivel az egész apparátus rossz. Szerencsére az igény és a lehetőség ez alkalommal találkozott. Kifelé jövet, egy forintot pendített az e célra rendeltetett tányérba az ügyfél, s mint ki dolgát jól végezte, távozott. Azaz, csak távozott volna. Az előcsarnokban ugyanis utolérte a „személyzet” és a népes hallgatóság legnagyobb örömére, jó hangosan szemrehányást tett neki: azért, amit az ajtón belül művelt, minimum két forintot kell fizetni. Az olvasó kérdése: menynyi a tarifa, ha működik is az apparát? Remélem, hogy csak költői a kérdés, mert én választ nem adhatok. Könnyen meglehet ugyanis, hogy oda — mármint a mosdóba — szintén begyűrűznek a nemzetközi gazdasági helyzet hullámai, s ami ma kettő, az holnap négy, esetleg még több, hiszen a szolgáltatások nagymértékben dotáltak és bizonyos esetekben a 130 százalékos emelés sem elképzelhetetlen. Fizétéski- egészítésre viszont — ez ügyben — senki se számítson! (békés) vas megismerkedik Eger és Sárospatak nevezetességeivel, s megnézik a szilvásváradi ménest is. Például a Bodrogköz íájalckiló munka Még több, mint nyolc évig, 1990-ig tart, amíg végeznek megyénkben a bodrogközi belvízrendszer rekonstrukciójával a vízügyi szakemberek. A területre elkészített tanulmánytervét az illetékes főhatóságok jóváhagyták, így zöld utat kaphatott a 2,7 milliárd forintba kerülő fájalakító munka. Ugyancsak a megyei belvízrendezési munkálatokhoz tartozik a tiszaka- rádi, törökéri, őrszemi, ri- csei csatornák rekonstrukciója. A csatornák átépítésével egyidőben megkezdték a ricsei szivattyútelep építését is.
