Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)

1982-10-28 / 255. szám

Korom-milliméterek, s apadó pénztárcák A füst is pénzbe kerül.. Hárman a sok közül Kereskedő, meós, mérnök és mindannyian nők Nem egy ember halálát okozták már a rosszul mű­ködő eldugult kémények, szellőzők Ezek persze kirívó esetek, bejárják pár napig a sajtót, rádiót, televíziót. Ar­ról már nem szólnak a hír­adások, hogy vajon hány rossz hatásfokkal működő kémény van jelenleg a la­kóházakban, ipari üzemek­ben, hány forintot pöfékelünk el, így a levegőbe évről év­re ... Nem kell az új kémény! — Régebben az égőtől a kémény csúcsáig terjedő tü­zeléstechnikai rendszert ré­szenként vizsgálták — mond­ta Viszokai Tibor, a megyei Kéményseprő és Tüzeléstech­nikai Szolgáltató Vállalat fő­mérnöke —, de szerencsére ma egységes a szemlélet, a rendszert együtt tervezik, vizsgálják. A vállalat az utóbbi évek­ben több millió forintos mű­szerparkot épített ki, amivel elvégezheti a bonyolult vizs­gálatsorozatokat. Milliókat le­het megtakarítani a műsze­rekkel, s ez egyáltalán nem túlzás. A DIGÉP-ben nemrég arra az eredményre jutottak így, hogy nem kell megépí­teni a tervezett 80 millió fo­rintos gyárkéményt, a régi­ekbe is beköthetők a tüzelő- berendezések. A cég 2800 ka­zánt tisztít, vizsgál rendsze­resen a megyében. A számí­tások szerint olajból és kokszból ennek eredménye­ként évi 16 millió forint ér­tékű kemény valutát lehetett megtakarítani! 1 ál hajszolt kazánok Azt is elmondják a szak­emberek, hogy a tüzelőbe­rendezések „étvágyát” csak úgy lehet hatékonyan csök­kenteni, ha a komplex vizs­gálatok mellett rendszeres a karbantartás. Sajnos, előfor­dul. hogy „túlhajszolják” a -kemencéket, kazánokat, a termelés érdekében a végte­lenségig halogatják a felújí­tást, a karbantartást. Hogy ez végül is milyen sokba ke­rül. arról elég annyit mon­dani, hogy egyetlen millimé­ter lerakodott koromréteg egy-két, a vízkő két-három százalékkal rontja a kazánok hatásfokát, s egyre több tü­zelőanyag megy veszendőbe. Arról nem állnak rendel­kezésre adatok, hogy a csa­ladok költségvetésében vajon rr.ennvi pénzt visz el fölös­legesen egv-egy rossz huzatú kémény, elhanyagolt tüzelő- berendezés. Ahol 'gázkonvek­tort, új kazánt építenek be, ott együttműködik az ingat- latkezelő, a gázszolgáltató, s a tüzeléstechnikai szakember De mi a helvzet az öreg há­zaknál? Belvárosunkban a régi bérházakkal együtt való­ságos kéménydzsungel vár a Simon és Júdás j napján Holnap, azaz október > 29-én. Simon és Júdás [ napján ünnepelték ré- i gén sok helyen a tél J kezdőnapját. A mete- ■ orológiai megfigyelések 1 szerint azonban az iga- , zi lehűlés többnyire • november közepén kö- i vetkezik be. Érdekes. \ hogy november 8—15. között gyakorta erőtel- ' jes hőmérséklet-emel- j kedést figyelhetünk , meg. felújításra. Nincs könnyű dol­guk a tervezőknek, ám az együttműködő felek itt is megpróbálják a legjobb meg­oldást megkeresni. Még tízmillió... Kétezer-nyolcszáz kazánon tizenhatmillió forint évente — írtuk előbb. Ha sikerül, a vállalat még tízmillió forint megtakarítást hozzátesz a ti­zenhathoz. azzal, hogy egyre több kazánon végez el komp­lex, teljes körű vizsgálatot. A vizsgálat költsége nem ke­vés, de csak töredéke a ha­szonnak. Szerencsére egyre több üzemeltető látja be, hogy a füst is pénzbe kerül, s nem mindegy, hogy meny­nyibe ... Testvérmegyénk, Vologda delegációja a tegnapi napot miskolci és Miskolc környé­ki gyárak, üzemek megte­kintésével töltötte. A késő délelőtti órákban keresték fel a BÁÉV alsó- zsolcai házgyárát, amelyet—, mint köztudott — a Szovjet­unióból vásároltunk. Szta- nyiszlav Alekszandrovics Oszminyin, s a küldöttség többi tagja nagy érdeklődés­sel halllgatta Dóka József gyáregységvezető ismertető­jét. amelyből azt is megtud­hatták. hogy a házgyár ál­tal gyártott panelekből 27- féle lakás alakítható ki. Ezt követően vendégeink megyénk hetedik legnagyobb vállalatát, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatot láto­gatták meg, ahol is a mis­kolci húskombinát tevékeny­ségével ismerkedtek. Az igazgató és a főmérnök rész­letesen beszámolt arról, hogy a 3 milliárd forint éves ter­melési értéket 2150-en érik el. Ehhez az kell. hogy egy év alatt levágjanak 40 ezer szarvasmarhát, s 400 ezer darab sertést. A gyártási folyamatokat végigtekintve, az üzemláto­gatás a készáruraktárban fe­jeződött be, s itt röpke kós­tolót is tartottak. — Minta pillanatokra ott­hon lettünk vonla... — ezt hangoztatta a küldöttség több tagja akkor, amikor ebéd után megtekintették a Mini Galériában Lenkey Zol­tán Munkácsy-díjas grafikus kiállítását, amely a Rajzok Gyümölcstáltól a nyújtófáig Űjabb, korábban hiány­cikknek számító fatömegcikk gyártását kezdték meg a Bor­sodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lillafüredi erdé­szetében. Különböző faedé­nyeket — gyümölcstálakat, fatányérokat, fából készült pohártartókat — hoznak for­galomba, amelyet a bükki erdőségekben termelt gyer­tyán-, valamint juharfából készítenek. Az új készítmé­nyekkel együtt negyven fölé emelkedett azoknak a fa­áruknak a száma, amelyek az erdészet műhelyéből ke­rülnek ki. A fagyártmányok­kal megszüntették a hiányt, többek között a háztartás­ban használatos, különböző nyújtófákból és szerszám- nyelekből is. Évente mint­egy százötven köbméter fát dolgoznak fel háztartási és szerárunak. Ezekkel nemcsak Borsod, de az ország külön­böző részeit is ellátják. Most Miskolcon, a Búza téri pia­con létesítenek elárusítóhe­lyet, ahol valamennyi készít­ményüket egy helyen vásá­rolhatják meg az érdeklődők. Vologdából címet v En­nek az érzésüknek a vendég­könyvben is szenteltek né­hány kedves szót. A tárlatlátogatás után a Borsod megyei Tejipari Vál­lalatot, s a miskolci tejüze­met nézték meg vendégeink, különös figyelmet szentelve a tej- és tejtermékgyártás különböző fázisainak. A vál­lalat csaknem egytizednyi Magyarországot lát el tejjel, sajttal, túróval... Ma délelőtt a delegáció Edelénybe, az Alkotmány Termelőszövetkezetbe látoga­tott. Október utolsó két napján ren­dezik meg hazánkban az orszá­gos nőkonferenciát, amely most, harmadízben kér nagyobb figyel­met társadalmunktól a nökér- dcs számára, ötévenként kerül sor ilyen összpontosított tanács­kozásra, ahol a nők társadalmi helyzetének változásait, egyenjo­gúságuk érvényesülését elemzik sokoldalúan s tárják fel, hogyan kell tovább lépnünk. Különösen ma nem lehet már — lenini idéz­ve — „piától szólam" a nömoz- galom. hiszen nagyon is röghöz kötötten jelennek meg a még változtatást igénylő gondok. Er­ről beszélgettünk három érde­kelttel. + A CSALÁDQT IS BEKALKULÁLNI! Éder József né, a Weídlich- üzlet helyettes vezetője ah­hoz a generációhoz tartozik, amely rendkívül fiatalon kényszerült önállóságra, ke­rült az élet sűrűjébe. Tizen­öt éves volt, amikor — 1951- ben — boltvezető lett, Hejő- csabán egy - hatszemélyes zöldségesüzletet irányított. „Nagyon bátor és vállalkozó szellemű voltam” — moso­lyog akkori önmagán, s vall­ja meg: saját gyermekét nem merte volna Ily fiatal kor­ban ekkora felelősséggel ter­helve szárnyára bocsátani. Éderné portréjához szoro­san hozzátartozik, hogy hu­szonhat esztendeje dolgozik a Weidlich-üzletben. másfél évtizede mint vezetőhelyet­tes. A kereskedelmi pártbi­zottság vb-tagja, nőpolitikái felelős hetedik éve. — Nálunk a kereskede­lemben a hőkérdés alapvető: az ágazatban dolgozók 85 szá­zaléka nő. Éppen ez az oka annak, hogy nálunk másként vetődik fel a ma nőkérdése. Valahogy olyasformán: ho­gyan lehetne egyensúlyt te­remteni a közösségi és az egyéni érdek között? Azt ta­pasztaljuk ugyanis, hogy azoknál, akiknek a férje nem a kereskedelemben dolgozik, családi konfliktust okoz az ötnapos munkahéttel járó, új rendszerű munkabeosztás. A mi területünkön tehát az egyensúly megteremtésének lehetőségeit kell feltárni, a nők magánéletének szféráját, jobban figyelni, s a család­ban betöltött szerepét is be­kalkulálni a feladatok meg­határozásakor. ♦ „IRÁNYBAN VAGYUNK, DE MÉG NEM A CÉLBAN” Szabó Edit szőke. 27 esz­tendős, a Lenin Kohászati Művek központi végátvevője, a kovácsoló gyáregység vég­termékeit ö márkázza, s veti vissza a nem megfelelőt. „Van kiállása” — jellemez­ték egyenes szókimondásá­ért, amelyhez — valljuk meg — ma sem haszontalan kel­lék a bátorság. Kézbesítőként és 15 évesen került az LKM- be. munka mellett iskolázott, s a .gyakorlat tanította mes­terré a nem csekély felelős­séggel járó meózásban. A közéleti, mozgalmi munkát szívbéli szenvedéllyel végzi a szakszervezetben és a KISZ- ben. Ö képviseli a nőkon­ferencián az LKM nődolgo­zóit. — Ha szót kapnék a Par­lamentben ezen a tanácsko­záson, azzal kezdeném: véle­ményem szerint a nők egyen­jogúsításánál már irányban vagyunk, de még nem a cél­ban. Mert bár számos szép eredményt könyvelhetünk el a nőpolitikái határozatok megvalósításánál, nem be­csülhetjük alá a tennivaló­kat. Az üzemi lapban megjelent nyilatkozatában fogalmazta meg: „Hogy mégis milyen gondok­kal küzdenek dolgozó társnőim? Lakás, bölcsőde, óvodai elhelye­zés. s a bér, a bér, a bér. Nem­csak a férfiak és nők béitzésé- ben élnek még a régi rossz be­idegződések, de a fiatal és a nyugdíj előtt álló nők bérezésé­ben is gondjaink vannak. A fia­talabbak azt mondják, van olyan végzettségem. mint X.-nek, ugyanúgy ellátom a feladatomat, mint ő, akkor miért kevesebb a fizetésem? Miért kevesebb, amikor most vagyok a legjobban rászorulva, kisgyerekeim vannak, lakást kell szereznem, vagy be­rendeznem, s élni is szeretnék egy kicsit, mikor, ha most nem . . . Az idősebb dolgozó nőt is meg lehel ugyanígy érteni, aki arra hivatkozik: ő már le­dolgozott a gyárban húsz-har­minc évet, s mégis alig kap töb­bet, mint azok, akik nemrég csöppentek ide .. — Tudom, hogy nem sa­játosan csak a mi gyárunk­ban jelenlevő gondok ezek, de országosan is jellemzők. Ezért hiszem, hogy a nőkon­ferencián feleletet kapok ezekre a kérdésekre. + NEM ELÉG A DIPLOMA, BIZONYÍTANI KELLI Cáspárfalvy Eszternek igen­csak férfias íoglalkozása-hi- vatása van. Bányagépészmér­Tomcsányi Istvánnc (Miskolc, Vologda u. S. szám. IV. eme­let) azzal a panasszal keresett fel bennünket: hetek óta sár­gás vizet kapnak a hálózatból, amely mosás közben megfogja a fehér színű anyagokat. Lapunk már foglalkozott a nyáron a lakosság e gondjával. Ennek ellenére úgy gondoltuk: jó lesz, ha ismét megkérdezzük Juhász Jánost, a Miskolci Vízművek üzemeltetési osztályának vezető­jét: mi okozza a víz megsár- gulását, s mikor szűnik meg ez a kellemetlenség? — Sajnos — kaptuk a vá­laszt — a keleti kavicsterasz- ról olyan nagy mennyiségű vizet igényel a város — külö­nösen ilyenkor, amikor a karsztforrások hozama csök­ken —, amit nem győz a tisz­títómű kapacitása. így azután a vas és a mangán egy része benne marad a vízben, s ami­kor a fogyasztónál oxigénnel érintkezik, sárga színt ad a víznek, s megfogja a fehérne­műt. Nemcsak a lakók, hanem például a Patyolat Vállalat is szenved emiatt. Egyelőre csak nők, a Borsodi Szébányák Vállalat lyukói üzemében. Kétesztendős a diplomája. Tartott tőle, hogy megkér­dezem: szereti-e a munká­ját, s ezért megelőzött, meg­magyarázván : a bányagépé­szet olyan szakma, amely a nőkkel is meg tudja szeret­tetni magát. — Az egyetemi évek után döbbentem rá, hogy nem is olyan egyszerű beilleszkedni ebbe a túlnyomóan férfiak­ból álló csapatba. Különösen lent a bánya mélyén volt gond elfogadtatni női mivol­tomat. A férfi kollégák ilyen szempontból előnyben vol­tak, hiszen nekik rögvest te­kintélyt adott és ad a dip­loma. A női mérnöknek bi­zonyítania kell, ha meg akar­ja szerezni-érdemelni a res- pektet. A föld mélyén fur­csállják, hogy nő vagyok, és ott vagyok. Igaz, a bánya mé­lye nem a legalkalmasabb te- reo a nők egyenjogúsítására. Végül is tudomásul kell ven­ni, hogy a biológiai különb­ségünk behatárolja a lehető­ségeinket. Ez a biológiai meghatározottság láttatta be velem, hogy nem vagyok al­kalmas a mindennapos há­ny a járásra. Ugyanakkor per­sze sok olyan feladatunk van, amelyek kifejezetten meghálálják a női aprólékos­ságot: a tervezésre, mérete­zésre, szóval a „pepecs”, ám­de mégis létfontosságú mun­kákra gondolok. S ha ilyen tárgyilagos alapossággal szem­léli az ember, el kell ismer­ni: sajátosságainkat is figye­lembe véve, a mi szakmánk már egyenjogúsított. Még a bérezés tekintetében is. Hi­szen, ha férfi ülne az író­asztalom mellett, s ugyan­azt a munkát látná el, ugyan­úgy, ahogy én, ő sem vinne haza egy fillérrel sem töb­bet a borítékjában, mint amennyit én viszek. Erre a fajta egyenjogúságra ugyanis módfelett ügyel egy minisz­teri rendelet.,. K. É. azt tudom ismételni: türelmet kérünk. A sajóládl tisztítómű 1984. december 31-én áll mun­kába, s javulás csak akkor várható. Addig tehetetlenek vagyunk a vassal és a man­gánnál szemben. A sárgulás- nak azonban van egy másik oka is. Amikor a keleti ka­vicsmezőkről több vizet igé­nyel a város — a lentebb már említett karsztforráshozam- csökkenés miatt — a hálózat­ban meggyorsul a víz áram­lási sebessége. Ez azzal jár, hogy felszedi a lerakódott iszapot, s ez is sárgíthatja a vizet. Ez ellen azonban már tudunk tenni: kimegyünk a helyszínre, s „meghúzatjuk ’ a hálózatot. Ezt tesszük most a Vologda utca esetében is. S még annyit hadd tegyek hoz­zá: a sárgás víz minősége ugyan rosszabb a szabvány­ban előírtnál, ám az egész­ségre nem veszélyes — a Kö­jál szerint Levél a kereszteződésről „Örvendetes, hogy ez év nyarán a Győri kapu és a Thököly utca találkozásával bekapcsolták a forgalomba az északi te­hermentesítő út új szakaszát. A jelzőlámpa-berendezéseket megépítették, a lámpa azonban — nem tudni, mi okból — meg nem működik” — írja Reusz Gézánc, Kőporos utcai olvasónk levelében. A továbbiakban részletesen ismerteti, miiyen ve­szélyes közlekedési szituációk sorozata alakul ki ebben a ke­reszteződésben nap mint nap. Végül így folytatja: „Addig is, amíg a technika engedelmeskedik, és a lámpák végre működ­ni kezdenek, a régmúlt gyermekkoromban még volt forgalom- irányító rendőrt »-élesszék fel« az illetékesek.” Elsősorban azért idéztünk olvasónk leveléből, hogy ne ne­künk kelljen immáron sokadszor írni erről a témáról. Nem újságírói kényelemből vagy kötekedő kedvből került be sokad­szor is lapunkba a kereszteződés ügye: az ott kialakult hely­zet nagyon sok miskolcit aggaszt. Reusz Gézáné a levele in­dítékaként azt hozza fel. hogy október 26-án, délután történt az említett sarkon az első komolyabb karambol, s hozzáteszi: nagyon reméli, hogy az utolsó is egvben. Reménykedésébe«, úgy hisszük, minden városlakó osztozik ... \ tt—Ól (k—ó) Vendégeink a miskolci tejüzem ben... Vologdai vendégeink Gyárakkal, üzemekkel ismerkedtek A vas és a mangán az oka O Sárga a víz

Next

/
Oldalképek
Tartalom