Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)
1982-10-25 / 252. szám
Az eredetileg kitűzött határidőhöz képest késedelemmel ugyan, de befejezéséhez közeledik a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem sportcsarnokának építése. A szokatlan formájú épület már kész, megtörtént a műszaki átadási eljárás is. Jelenleg a hiánypótlási munkákat végzik. s hátra van még a külső tereprendezés és a közmű- csatlakozások befejezése. (Kiss József felvételei) Milliók a kiadási rovatban Drága raktár a vagon Közvetlenül a termelőktől. Javult a zöldség- és gyümölcskínálat Javult a borsodi élelmiszerkiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok zöldség- és gyümölcsellátása az elmúlt időszakban. Az előző évhez képest 40 százalékkal több zöldséget, gyümölcsöt vásároltak fel közvetlenül a termelőktől. örvendetes, hogy tavalyhoz viszonyítva, most nagyobb mennyiségű burgonyát és zcidségnövényt kínáltak a termelők a kereskedelemnek. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a magánkereskedők számának növekedése bővítette az árubeszerzési és értékesítési hálózatot. Megyénkben jelenleg csaknem 200. zöldség-gyümölcs szakboltot üzemeltető magánkereskedő tevékenykedik, az elmúlt évi 165-tel szemben. Ezenkívül 41 vegyes élelmi - kzerbolt kapott engedélyt tér melőtől felvásárolt zöldség, gyümölcs árusítására. A többcsatornás értékesítési rendszer előnyösen befolyásolja az árukínálatot. Ez teszi lehetővé, hogy gyorsan és közvetlenül eljusson a vásárlókhoz a burgonya, a zöldség és a gyümölcs jelentős része. Véradók kitüntetése Városi véradóünnepséget tart a Magyar Vöröskereszt Miskolc városi Vezetősége és a MÁV Vöröskereszt nagyüzemi vezetősége. A véradók s a véradószervezők tiszteletére ma délután fél 3-kor a Tiszai pályaudvar szociális és oktatási központjában rendezett ünnepi műsor után kitüntetik az élenjáró véradókat. „Fuvaroztasson a MÁV-val, mert gyors, pontos, s olcsó’’ — mondja a reklám. No, persze nem mindenkinek olcsó. A Bútorértékesítő Vállalat miskolci lerakata — pedig nem nagy cég — szeptember végéig a fuvardíjon felül „megszabadult” még 1 286 978 forintjától. A vasúti vagont ugyanis — sok-sok vállalattal egyetemben — raktárnak használta. És a MÁV ilyenkor könyörtelen: kocsiállás- pénzt ró ki, s ennek összege bizony tetemes. + AKKOR JÓ, HA MEGY Tavaly a MÁV miskolci körzeti üzemfőnökségének területén rakodó 36 vállalat, gyár és intézmény összesen 65 853 030 forint kocsiállás- pénzt fizetett. — Idén ez az összeg kevés híján már 58 millió forintra rúg — mondja Gávay Pál üzemfőnök. — Területünkön naponta 1100 tehervagont kell megrakni áruval, s ha sok helyütt hiába várnak az üresre, az azon vállalatok rovására is írható, amelyek nem pakolták ki idejében, Nekünk a vasúti kocsi csak akkor hoz pénzt, ha megy „» Az 58 millió forint nem a vasutat gazdagítja. A pénz a „nagy kalapba” kerül, s belőle vissza nem térítendő hitelt igényelhetnek a befizetők, rakodásuk fejlesztésére... — Tudomásom szerint ezzel a lehetőséggel eddig még senki sem élt — jegyzi meg az üzemfőnök. ♦ LECSÍPNEK A NYERESÉGBŐL A Gömöri pályaudvaron tucatnyi vállalat rakodik, illetve kapja innen, iparvágányon, a részére feladott küldeményeket. Az állomásfőnök, hévay Imre példákat sorol: • — Nézzük a BútonértékesíBezzeg a régiek!... Viresi tanácstagok low rái Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Éles S undor né, 1/3. sz. pártalapszervezet. Tizes honvéd u. 21.. 17.30 órakor: Faragó Erzsébet, Szikra mozi párthelyisége. Marx Károly u. 49., 17 órakor; dr. Herendi Rezső, Engels u. 2. sz., HNF-helyiség, 17.30 órakor; Keszthelyi Zoltán és Kovács Ernőné, 1/7. sz. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 35.. 18 órakor; Kovács György. H3. sz. pártalapszervezet. Tízes honvéd u. 21.. 17 órakor: Kovács János, 8. sz. Általános Iskola, Éder Gy. u. 1. sz., 17—18 óráig; Kucskár Julianna, B.-A.-Z. megyei Vízművek, Töm ősi u. 2. (ebédlő). 17 órakor; Lakatos Attila, 42. sz. Általános Iskola, 17.30 órakor; Márkusé Dezső, Zalka Máté pártalapszervezet, Csaba veiéi u. 95., 16 órakor. Bezzeg azok a régi szakemberek, azok aztán tudtak! — áradozik ismerősöm egy 1894-bep készült emlékiratot'. pontosabban az emlékirat másolatát lobogtatva. Akkor jelent meg ugyanis a város — az ügybuzgó kutató szerint: első — szabályozási terve. Szó ami szó, sok szép elgondolás olvasható az ódon iratban. Például: „A szépészeti és aes-thetikai tekintetek egyenes hosszú ut- czákban, közbeillesztett terekkel és elágazó útvonalakkal. melyek egymást derékszög alatt metszik, érvényesülnek. Hathatósan előmoz- díttatik az, ha a terekből sugár alakban kiinduló egyenlő szélességű utczák vezetnek.” Lélekvidító tervezet, mindössze az a baj vele, hogy rúáig sem valósult meg tökéletesen mindaz, amit Lip- pay Béla vasúti mérnök és Adler Károly városi főmérnök úr papírra vetett. Mert ha megvalósult volna, Miskolc ma úgy festene, mint... Ds nem is sorolom, úgyis tudj,« a nyájas olvasó, mely magyar városokat szoktunk irigységtől sárgán emlegetni. Az emlékirat ürügyén azt játszottuk egy részben szakemberekből, részben magamformájú laikusokból álló társaságban, hogy felemlegettük, mennyi terv ment füstbe egy szűk évszázad alatt Miskolcon. A földalatti vasúttal kezdtük, mely a Tiszai pályaudvartól egészen a vasgyárig vitte volna az utasokat A későbbi elképzelésekben már rövidebb volt a pólyája, és szerényen kéreg- vasútnak nevezték. A sivár valóság ezzel szemben az, hogy a villamos mindmáig a felszínen fut pontosabban döcög. A Szinva fölött suhanó függővasutat említettük ezután, majd a miskolci kikötőt. Mert az 50-es években sokan úgy vélték — egy régi-iégi ötletet felelevenítve —, hogy a Sajó hajókat dajkál majd a hullámain. Ebből sem lett semmi, és a Sajó — csalódásában — megcsú- fult, mint a hoppon maradt leányzó. A soha testet nem öltött tervek után az elvesztegetett értékeket kezdtük sorolni. Egy újságolvasó a minap azt javasolta, hogy építsenek kis pavilont a Népkertbe, melyben nyári délutánokon zenészek szórakoztathatnák a sétálókat. Az ötlet újnak tűnik, pedig — öreg barátunk szerint — volt itt egykor pavilon, csak lebontották. Mint ahogy eltüntették Erzsébet királynő szobrát is akkoriban, amikor még a műalkotásokban is osztályellenséget gyanítottak némelyek. A főutca cégéreitől — mint a kapitalizmus tárgyi emlékeitől — szintén megszabadították a várost túlbuzgó kezek. Szóval nemcsak napjainkra jellemző, hogy sok szép terv papíron marad, és nem jól gazdálkodunk azzal sem. amivel rendelkezünk — ezzel zártuk a játékot. Gyenge vigasz, mi sem lettünk vidámabbak tőle. Hangulatunkhoz illően, a Sötétkapunál búcsúztunk. Áttekintve a túloldalra, a Kossuth utca sarkán épülő betonmonstrumra, a lelkes amatőr kutató még „rátett egy lapáttal”, ismét idézte az emlékiratot: „A város fejlődésére való tekintettel, már mostan előre megállapítandók azon helyek, hol később majd középületek emelendők, melyek i mpozánsabbak és a közönséges lakházaktól eltérő külsejük által a tér vagy utca díszítéséhez nagyban hozzájárulnak.” Hát ennek a külseje aztán nagyban eltér. Csak rossz irányban. ..Emlékirat” utódainknak, ráadásul sokkal, de sokkal tartó- safob anyagból, mint a papir. (békés) tőt! Szeptemberben 45 kocsi érkezett címükre, s mivel majd’ mindegyiket késve pakolták ki, 368 000 forintot kellett kifizetniük. Például 3-án este 10-kor toltunk be nekik egy vagont, s ők azt 12- én, reggel 10-kor adták visz- sza. Harmincnégyezer forintjuk bánja. Egy vagon kirakodási ideje — nekik — egyébként 4 óra. A Bútorért kereskedelmi igazgató-helyettese, Kiss Béla: — Nem mentegetőzésképpen, de csökkent a kereslet a bútorok iránt. Raktáraink telve, a gyártók meg szállítanak, s érkeznek az import szállítmányok is. Bértárolást is igénybe veszünk, de ez a lehetőség is véges. Nincs hová kirakni a vagont, kevés a rakodólapunk is, ezért a fizetség. Mivel a kocsiállás- pénz természetesen nincs előre bekalkulálva, a nyereségünkből kell lecsípnünk ... OTVEN KOCSI SÓT, SZÍVLAPÁTTAL A már említett 58 millióból több mint 18 az LKM számlájára írható. Diós gyűr-Vas gyár állomásfőnöke, Tégen Károly: — Körülbelül napi 300—400 vagon érkezik és indul innen, s előfordul, hogy 100 órát is áll egy. Kiss Sándor, a közlekedési gyáregység vezetője: — Mi sok mindent teszünk azért, hogy csökkenjen ez az összeg, s hatmillióval máris kevesebbet fizettünk, mint tavaly ilyenkor. Ám az ellen már nem tudunk tenni, ha rendszertelenül érkeznek a vagonok, egyszer mérhetetlenül sok, máskor meg kevés. Létszámhiánnyal is küzdünk, s az ürítési kapacitásunk sem végtelen ... A MÁV közúti partnere a Volán. A 3-as számú vállalata kocsiálláspénz címén több mint mésfél milliót Írhatott a kiadások rovatába. Dr. Juhász György igazgató: — Négy órát állhat a vagon, utána fizetünk. Nincs cég, amelyik meg tudná oldani, hogy ennyi idő alatt kirakjon például 50 vagon sót. Szívlapáttal, kézzel. Kevés a rakodómunkásunk is. Szállítanánk mi szombaton is. vasárnap is, csak éppen sok helyen ilyenkor nem fogadják az árut. Kevesebb lesz a nyereségünk, de a felelősség ezért nemcsak minket terhel ... * Tény, hogy sok helyen valóban rövid a rakodási idő. Az is tény, hogy a MÁV nem folyamatosan szállít, hanem többször lökésszerűen. Ám az is tény, hogy például a BÁÉV az elmúlt hónapban 28 vagon után egy fillér kocsiálláspénzt sem fizetett, s a megyei kórház is a 72 vagonnyi szenét majdhogynem pontosan kirakta. (illésy) Ha nincs csempe... A szakemberek a szén reneszánszáról beszélnek, s ez azt is jelenti, bogy újra szükség van sok helyen a régi, jól bevált cserépkályhákra. A szénből jelentős hazai készleteink is vannak, nem kell érte kemény valutát fizetni: de nemcsak ebből a szempontból takarékos a cserépkályha. Ahol cserépkályhát építenek, többnyire olajkályhát cserélnek fel vele, így a haszon kettős. A dolog azért mégsem ilyen egyszerű ... A Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat foglalkozik cserépkályha-építéssel is. Vagy talán helyesebb lenne azt írni: foglalkozna? Ugyanis nincs elég kályhacsempe, s a sok megrendelőnek így nehéz időre felépíteni a kért kályhákat. A csempehiány oka az, hogy évekkel ezelőtt, amikor úgy tűnt, hogy a széntüzelés jelentősége egyre csökken, a csempegyárak átálltak más kerámiatermékek előállítására. Szétzilálódott a gyártó háttér, s az sem csoda, hogy a kályhaépítéshez értő mesterből sincs elég manapság. A helyzetet nem könnyíti meg az sem, hogy a kályhacsempe kapós exporttermék, szívesen veszik külföldön. Talán a közeljövőben Sárospatakon munkába állhat egy kályhacsempegyártó üzem. Nem alapításról, hanem újrakezdésről van szó: itt már gyártottak régen kályhacsempét, csak felhagytak vele. Az átálláshoz azonban tőkeerős partnerre lenne szükség. A kályhára várókkal együtt csak ennyit mondhatunk: remélhetőleg hamar sikerrel jár a társkeresés. (k—ó) .4 csökkent munkaképességűeknek Ét iereifiek A városi tanácsok és a járási hivatalok közreműködésével felmérték a munkaviszonyban nem álló, csökkent munkaképességű személyek, valamint a fogyatékos fiatalok számát. Eszerint Borsodban mintegy 1400 munkaképes korú, munkaviszonybau nem álló csökkent képességű személy él. Közülük 180-an 30 éven aluliak, háromnegyedük nő, 40 százalékuk városban lakik. A csökkent munkaképességűek többsége nem rendelkezik szakképzettséggel, iskolai végzettségük is alacsony. A felmérés alapján javaslatot tettek a foglalkoztatásuk elősegítésére, úgynevezett célüzemeket alapítanak számukra a városokban. Az elsők között kezdte meg működését a borsodsziráki mezőgazdasági termelőszövetkezet szervezésében a miskolci rehabilitációs üzem. Itt jelenleg fél- százan dolgoznak, később azonban legalább 75 fiatalt foglalkoztathatnak. Ózdon, a csokvaományi tsz hozott létre olyan üzemet, amelyben 20 személynek adhatnak munkát. A Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál az előkészítés stádiumában van egy 60 dolgozót foglalkoztató kisüzem kialakítása. Az év végén még bővítik a bedolgozói hálózatot is. Csupán a miskolci rehabilitációs üzem létrehozásához 12 millió forint fejlesztési támogatást nyújtottak. A másik két üzem által igényelt anyagi keret elbírálása meet van folyamatban. II; egyelem ni spoitcsmka
