Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)

1982-10-22 / 250. szám

I I STOP! KÖZLEKEDÜNK! wr Össze!, a városban A múlt pénteki számunkban tanácsokat adtunk a gépjár­művezetőknek. hogyan vezes­senek ködös időben — általá­ban. A témát most folytatnunk kell. ugyanis fültanúi voltunk két autós beszélgetésének, ak'k azon vitatkoztak: ködös időben a városban nehezebb-e vezet­ni, avagy az országúton. A mi véleményünk: nem a közleke­dés helye, hanem a körülmé­nyek a meghatározók. Ország­úton csábít a megengedett maximális sebesség a köd el­lenére is. Városban viszont, ahol kisebb sebességgel halad­hatunk, lényegesen több do- loera kell figyelnünk, mint or­szágúton. Ismételjük: anélkül, hogy különbséget tennénk a két közlekedési mód között, essék most szó arról, hogyan vezessük gépjármüvünket a városban, ősszel. (Az alapfel­tételekről: jó abroncsok, vilá­gítás stb. nem szólunk, ezek természetes követelmények.) Az őszi városi közlekedés- ben részt vevők közül nyil­vánvalóan azok vannak előnyben, akik helyismeret­tel rendelkeznek. Különösen a friss jogosítvánnyal ren­delkezők és az idegenek vi­gyázzanak. A köd a járműve­zetők réme. Itt, Miskolcon nagyon is okunk van rá, hogy tartsunk tőle. Megtörténik ugyanis, hogy a Kilián-lakó- telepen verőfényes a napsü­tés. aztán a Tízes honvéd ut­cánál. vagy a Selyemréten Megnőtt a tudakozó fortia Ima (Folytatás az 1. oldalról) A nemzetközi távhívóhá­lózatba való bekapcsolás óta alaposan megnőtt a miskolci tudakozó forgalma is. Né­hány napon belül csaknem 2000-en kértek információt külföldi telefonszámokkal kapcsolatban. A miskolci tu­dakozóban már Európa csak­nem valamennyi telefonköny­ve megtalálható. Folyamatosan beszerzik az összes telefonkönyvet, hogy perceken belül megadhassák akár a legkisebb külföldi vá­ros bármelyik telefontulaj­donosának számát. Amelyik telefon könyvet nem tudják megvásárolni, azt az úgyne­vezett Minox típusú mikro­filmre másolják, a fővárosi tudakozók címlistája alapján. Ezeken a filmeken egy olda­lon. tízezer előfizető címét, számát tüntethetik .fel. Jó tudni, hwgy a- • Szovjeturtfó, Cse&'szlovákia, Portugália és Lengyelország egyes részei még nem hívhatók közvetle­nül, távhívással. A Szovjet­unióban a moszkvai, a kije­vi, a leningrádi és a tallinni állomásokat tárcsázhatjuk föl. Továbbra sem hívható közvetlenül Albánia, Bulgá­ria,'Románia és Törökország. Magyarországon a vidéki városokból ezentúl ÍOO ezer­nél is több telefonelőfizető beszélhet távhívással kül­földre. Ennek a következmé­nye, hogy egyes vonalak már most zsúfoltak, és nem min­den tárcsázásunkat koronáz­za siker. A nagyvállalatok, — régiónkban például a BVK és az LKM —, jelentős külkapcsolatokkal rendelkez­nek. Az ilyen cégek reggel 8-tól délután 3 óráig lefog­lalják a vonalak zömét, ezért ajánlják a magánelőfizetők­nek, hogy külföldi rokonai­kat, ismerőseiket elsősorban este 6 óra után hívják fel. Jó tudni, hogy a nemzetközi kapcsolásoknál az esti órák­ban nincs semmilyen tarifa- kedvezmény, csupán egysze­rűbb és gyorsabb a kapcso­lás ilyenkor. Megszívlelendő továbbá, hogy ha például egy (párizsi szám tárcsázásakor a hívott fél száma foglaltat je­lez, pillanatokon belül te­gyük le a kagylót. Ellenkező esetben ugyanis csaknem másfél ezer kilométeren ke­resztül feleslegesen foglaljuk el a vonalat. A -posta vezetői idejekorán" figyelmeztették a közülete- ket és intézményeket, hogy az új telefonálási lehetőség­gel alaposan megnő a kiadá­suk. Előfordulhat ugyanis, hogy egyes dolgozók külföldi magánbeszélgetéseiket a hi­vatali telefon számlájára végzik. Ezért felajánlották, hogy nagyvállalatoknál pénz­bedobós nyilvános telefon­állomásokat szerelnek fel 30 ezer forintért a dolgozók külföldi beszélgetéseinek folytatására. Sajnos, eddig még kevesen éltek ezzel a Lehetőséggel. (szántó) ★ Az október a szüretek ideje. Szüretelnek az igazi szüre- telők szaporán töltik a kádakat, csilléket a hegyoldalak so­kat ígérő adományával. De szüretelnek az erdő munkásai, a fakitermelők, akik ebben az időszakban kezdik meg az úgy­nevezett őszi termelést. (Solymos László felvétele) — a Sajó irányában haladva — hirtelen köd borul ránk. Ha nem számítunk rá. s nem vagyunk arra felkészülve, hogy tüstént változtassunk vezetési módunkon, bizony, könnyen bekövetkezhet a baj. Ősszel a városban azonban nemcsak a köd okoz nehéz­séget az autósoknak. A le­csapódott pára eltünteti vagy csak alig-alig láttatja az út­burkolati jeleket. Előzéskor, sávváltáskor ugyancsak eről­tetni kell a szemünket; vég­tére is egyetlen dolgot tehe­tünk : a sebesség helyes meg­választásával alkalmazkod­hatunk a közlekedési viszo­nyokhoz Ne akarjuk meg­előzni a másikat, ne válto­gassuk azért az egy-két percért a sávokat. Különösen vonatkozik ez a tehergépko­csikra; az utóbbi időben azt tapasztaljuk., hogy a nagy gépjárművek vezetői uralni akarják az úttestet: felesle­gesen váltogatják a me­netirányt, túllépve a sebes­séget. Csúszós úton ezt is vegyék figyelembe a kisebb gépjárművek vezetői, hiszen veszélyhelyzetben a nagyobb test nagyobbat is csúszik. Őszi időben a síkos úttes­tet mindenkor, minden kö­rülmények között figyelembe kell vennünk. Egyrészt — tartva a követési távolságot — azért, hogy az előttünk haladó hirtelen fékezése ese­tén ne szaladjunk bele. Más­részt — eléggé sűrű Miskol­con az átkelőhely — legyen időnk megállni a „zebra” előtt anélkül, hogy ijesztget­nénk a gyalogosokat. Ne bíz­zuk magunkat a „jó” fékek­re. Csúszós úttesten nincs jó fék! Az óvatosabb közlekedésre késztetnek bennünket ősszel a látási viszonyok is. Boron- gós időben — ha nincs is köd — kevésbé jól látjuk a köz­lekedési jelzőtát Iákat, leg­alábbis nem mindig vesszük észre azokat időben. Miskol­con erre különösen ügyel­jünk ! A nyáron szóvá tet­tük, hogy több helyen a fák lombkoronája takarja a köz­lekedési jelzőtáblát. Jóllehet a lomb nemsokára lehullik, ámde a csupasz ágak is ta­karnak valamelyest A csökkent látási viszo­nyok mellett nehezebben vesszük észre az úttesten szabálytalanul — nem a ki­jelölt helyen — áthaladó gyalogost. Kiváltképp isko­lák környékén legyünk óva­tosak! Sok-sok gondot okoz az őszi vezetés a városban — a ködön kívül is. Akárhány­szor szól is erről a közle­kedés propagandája — nem elég. Sajnos, mindig vannak figyelmetlen és fegyelmezet­len gépjárművezetők. Az ősz figyelmeztet: ilyenkor min­dig megugrik a baleseti sta­tisztika ... Előzzük meg a bajt! —a jjc Hétközben már kevesebben ülik körül az asztalt a megszokott esti beszélgetésnél. Hétvégén, s még inkább szünidőben telik meg igazi hangulattal az otthon. Bekukkantunk a konyhába A „doktor ncni csa'ádja Elöljáróban bocsánatot ké­rek a T. Olvasóktól: ez al­kalommal csak a konyhába nem kukkantottam be. noha igencsak hosszasan vendé­geskedtem Velkeyéknél. Va­lahogy úgy hozta a beszél­getés sodra, hogy konyhájuk intimitásait nem érintettük, recept nincs, sőt gazdasági számvetés sem arról, hogyan boldogulnak. Ám arról igen, hogy gazdagnak és boldog­nak érzik magukat. — Csak ne idealizálj... az istenért! — csak nehogy idealizálj bennünket! — in­tett utoljára is Klára asz- szony a késő esti búcsúzko­dásnál. • HÁROM SZOBA, HAT GYEREK A Kiliánban Velkey Györgyné dr. Mészáros Klá­rát majd’ mindenki doktor néninek szólítja. Szeretik és tisztelik itt, s nem csak azért, mert csupalelkiismeret-gyer­mekorvos, hanem legendás hírű családjáért is. Hat gyer­meket nevelt fel a Kandó Kálmán utca 8. sz. alatti bér­ház háromszobás-komfortos, harmadik emeleti lakásban a Velkey házaspár. Ismerik még úgy is őket — szükebb pátriánkon túl is —, mint a Barkasos családot. Története ennek egyszerű: amikor már nagyon a falak közé szorí­totta volna őket az eszten­dőnként gyarapodó létszám, a rokonok, barátok, kollégák és jó ismerősök kölcsöne által kikerekített másfél százezer forintokért vettek egy kis­buszt, a Barkast, s azontúl jószerivel minden szabad ide­jüket barangolással töltöt­ték. Együtt a buszban az egész család, tulajdonképpen három generáció: Klára asz- szony szülei, a házaspár, s a hat gyerek — éppen tízen hát... BÉLYEGGYUJTÉS Október 22—31. között a MA- BÉOSZ Budapest, VI. kér., Vö­rösmarty u. 65. sz. alatti szék­házában a Parafilatéliai Szak­osztály ötödik, a Díjjegyes Szakosztály első alkalommal mu­tatkozik be országos kiállításon. A helyszínen alkalmi postahiva­tal is működik, mely az ese­ményre utaló bélyegzést hasz­nál. A parafilatélia hívei töb­bek között a következő gyűjté­si ágakkal foglalkoznak: alkalmi bélyegzések, ajánlási ragjegvek, városi, okmány- és illetékbélye­gek, bélyegzések, első- és utol­sónapi borítékok, levélzárók, carle-maximumok stb. A posta nemcsak enyvezett hátú ívekre nyomtatja a bélyeget, hanem közvetlenül levélborítékra, leve­lezőlapra, vagy más postai célt szolgáló űrlapra, utalványra is. Ezeket nevezik díjjegyes, vagy más néven benyomott bélyegek­nek. 1869. október 1-én Auszt­riában és Magyarországon for­galomba hozták a világ első pos­tai level adólapját, amelyekre rá­nyomták a bélyegábrát is. Az­óta sok ilyen levelezőlapot hasz­nál a posta. A „Takarékossági Világnap’* feliratú postai bélyegzést Eszak- Magyarországon a Miskolc 1., Eger 1. és a Salgótarján 1. sz, postahivatalok alkalmazzák ok­tóber 29-én. Ezeken kívül Bu­dapesten a 4-es, 62-es. 72-es, 114-cs és 501-es postahivatalok, valamint Kecskemét. Pécs, Bé­késcsaba, Szeged, Székesfehér­vár, Győr. Debrecen, Tatabánya,, Cegléd, Kaposvár, Nyíregyháza, Szolnok. Szekszárd. Szombat­hely, Veszprém és Zalaegerszeg 1-es számú postahivatalai is al­kalmazzák. Tehát egy egészen komolv gyűjteményt lehet össze­állítani ezen egynapi bélyegzés­ből is. Egyébként október 29— 30-án Székesfehérváron rendezik meg a „Takarékosság és pénz a bélyegen” kiállítást, melyről a posta bélyegzéssel is megemlé­kezik. Ez a kiállítás egyébként a múlt évben Miskolcon a Va­sas Művelődési Központban is látható volt. Október 24-én bé­lyegzéssel emlékeznek meg Kör­menden Légrády Sándor grafi­kusművész kiállításáról. X. L. jfc A két legkisebb: Vera és Fecó. — Édesanyáméit nélkül aligha tudtuk volna így megszervezni az életünket — idézte emléküket Velkey György, anyósát tisztelve meg a közhit szerint csak egynek dukáló anyai címmel. Néhai Mészáros Gáborné- nak és élete párjának nagy része van abban, hogy olyan­ná cseperedtek a Velkey gyerekek, amilyenek. S ez nem kisebbíti, de növeli Vel­key Györgyeik érdemeit: nem zárták ki örömeikből a nagy­szülőket, s gőg nélkül, há­lásan fogadták segítségüket a gondokkal szemben. • EGYSZER HOPP... — Csak ne idealizálj! — intett minduntalan Klára fő­orvosnő, aki hitem szerint a Velkey-otthon dinamizmusá­nak fő forrása. Csak úgy ne tűnjék, hogy a nagy család csupa-csupa öröm között élte meg azt a huszonegynéhány évet, hogy a fogat ■ összeszorítő küszkö­dés kikerülte őket, hogy hm, hát ez az egyetlen igazi, csakis így érdemes és csakis ennyien ... Volt és még van is tán nekik is hopp-nap, közötte kopp-nappal — ahogy emlegetik. Hat gyermekük felnőtt: Klári Herpai Lászlóné lett, s tanári diplomáját már úgy védte, hogy közben gondos­kodott az utánpótlásról — nyolchónapos Dani, a Vel­key unoka, Gyurka nyerő­évében van — 21 éves —, harmadéves orvostanhallgató. Ö volt a legönállóbb a gye­rekek között, s tán a leg­céltudatosabb. Gábor 19, Szegeden egyetemista, ő is tanár lesz, matematika— földrajz szakos. Ö a testvé­rek között a legigazságosabb. Balázs 18 esztendős, előfel­vételivel a zsebében sorkato­na, Szegedi diák lesz jövőre a főiskolán, matematika— testnevelés szakon. Humor­érzéke neki a legnagyobb. Fecó — azaz Ferenc — a Földes Gimnázium harmadi­kosa, speciális matematika tagozaton. Tavaly harmadik lett a középiskolások orszá­gos versenyén matematiká­ból: ő a legtálentumosabb a szülők hite szerint. S a leg­kisebb — Vera. Földesista ő is, másodikos, „Éspa” ked­vence, akit már mindenki kényeztetett volna, de nem hagyta magát! • A NAGYOBBAK IS SEGÍTETTEK „Éspa” is betöltötte már a hatodik ikszet — a család­főt, Velkey Györgyöt becézik így gyerekei. Ö meg fele­ségét dajkálja pillantásával, s dicsekszik vele. hogv az Érdemes... cím után idén, negyedszázados gyógyító munkájáért a Kiváló Orvos kitüntető címet is megkap­ta fáradhatatlan asszonya. Közben hat gyermeket hor­dott ki, szült és szoptatott, igazított el a kamaszkor in- goványában. S hogy nehéz volt-e? Éspa és a doktor néni szerint nem volt könnyű, de nem volt nehezebb kormányozni a nagycsaládot sem, mint a kétgyermekeset: „Tudja, a tömegvonzás segített.... Vol­tak dolgok, amiket eleve a nagyobbakkal beszéltünk meg, s ők fordították le a ki­sebbek nyelvére” — magya­rázza a nyugdíjas röntgen­technikus Velkey György. A gyakorlatot ő is a szüleitől leste el: tízen voltak test­vérek. S hogy mit kívánnak az életben? — A feleségem egyetlen kívánsága egy nyugágy. Há­rom éve vágyik rá. Kiülni a lyukóvölgyi kertbe _ ami nem hobbikért, de a háztar­tás szerves része —, s könyv­vel a kezében pihenni órákon át. Nekem pedig? Az én vágyálmom már beteljesült: a család ... Benne Dani, as unoka... RADVÄNYI ÉVA Telelsnliyv - «Mimen

Next

/
Oldalképek
Tartalom