Déli Hírlap, 1982. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)
1982-09-13 / 216. szám
Érdekek és érdemek Nem a pénz, hanem a bátorság kevés! pénzbevételei (majdnem 8 százalék) emelkedtek. Az érdekek erdejében nem köny- nyű kiigazodni. Azokat a cégeket, amelyeknél garantált és központilag szavatolt a folyamatos béremelés. ott nem törekednek az istrángszaggató produkcióra. A magyar gazdaságtörténet „aranykorában”, a hetvenes évek elején, amikor a gazdasági növekedés meghaladta az évi hét százalékot, nem volt szembetűnő, s nem okozott konfliktust, hogy a potenciális tartalékok kihasználatlansága és elhanyagolása mellett (anyag- és energiatakarékosság, termelésracionalizálás) a valóságos tartalékokat éljük fel. Most, hogy a gazdaság dinamizmusa lelassult, vagy némely iparágban éppen stagnál, fennáll az egyensúly- vesztés veszélye. Kicsik a különbségek Bizonyítottnak látszik, hogy a központilag biztosított bér- fejlesztés nem ösztönöz a magasabb teljesítményre. A „zavartalan” környezet nem stimulálja a vállalatokat magasabb teljesítményre. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést azt. mondhatjuk, hogy az átlagon felül produkáló cégek bevételeinek egy részéből az átlag alatt teljesítő cégek veszteségeit finanszíroztuk. Ez a működési, elosztási mechanizmus egyrészt konzerválta a régi technológiát és az avult gazdaságvezetési módszert, másrészt gátat szabott az életrevalóbb iparágak, vállalatok gyorsabb előrelépésének. A differenciális alapvetően helyes koncepciója nemcsak iparág és iparág, nemcsak vállalat és vállalat között szenvedett csorbát, hanem az üzemen belül is. És ez már emberi probléma. Az egyen- lősdire való törekvésnek mé-' lyek a gyökerei. Szóban mindenki egyetért vele, de a közvélemény nem fogadja el a túlságosan nagy különbségeket, mégha azok indokoltak is. Ezzel magyarázható, hogy a bérjavításra rendelkezésre álló összeg kevésnek tűnik. Pedig — még a jelenlegi viszonyok között is — nem a pénz, hanem az osztó bátorsága a kevés! B. L Kavicsbányát lyitnak Sajópetrien Lassan felszámolják a Kavicsbánya Vállalat Csorba-tavi, Sajó-parti üzemét. Néhány évvel ezelőtt még évi 250—300 ezer köbméter kavicsot termeltek. Kiss Barna- básné, az üzem irodavezetője elmondotta, hogy már szétszedték a kotrógépet. Előreláthatóan nem „eresztik szélnek” a kotróüzem 13 dolgozóját, hanem a karbantartás területén foglalkoztatják őket. Teljesen felújítják a hatalmas úszó-kotrómasinát, s a jövőben Sajópetri térségében helyezik üzembe. Az ottani termelőszövetkezet bérbe adja a kavicsbányát, s így újra munkába állíthatják a gépet. Hosszú évekig jó minőségű. a betonozáshoz nélkülözhetetlen sódert termeltek, ám az utóbbi időben, nem megfelelő volt a kavicsok mérete. Nagy az igény a kavics iránt, ezért a Sajó-parton kieső termelést most a nyéki és az alsózsolcai üzemeknél« keli pótolni. jjc A lakók szerint ezen a leendő ABC-áruházon jó ideje nem dolgoztak Az óvodától az öregek házáig Gyom nő a panelek között A Tanácsköztársaság városrészi, úgynevezett piros iskola előtt, a Vörösmarty utca mentén épül egy ABC- áruház. A szomszédságában levő tízemeletes házba több, mint egy esztendeje költöztek be a lakók, s szerintük — már pedig ezt mindennap láthatják az erkélyről, az ablakból — ez idő alatt jóformán alig láttak munkást az építményen. Az üzlet falai, paneléi állanak, az építési területet gyom veri fel, a kerítés rozsdásodik. Való igaz, innen talán száz-kétszáz méterre van a város legnagyobb csemegéje, tehát nem különösebben hiányzik a bolt. Ám az mégis csak furcsa, hogy eny- nyi ideig készül. Pláne panelből, ami ugye a gyors építési technológiák egyike!..-. A városi tanács végrehajtó bizottságának csütörtöki ülésén szerepeltek az idei fejlesztési tervek. Hogy s mint állnak az építők? Nos, a testület — mint ahogy azt pénteki számunkban megírtuk — megállapította, hogy itt, ezen az építkezésen valóban állnak az építők. Kérdés, hogy mikor indulnak meg? Találgassunk. Nem messze e helytől, az utca túlsó oldalán, a garzonházak mögött óvoda épült. Kék színű, s mily meglepő!: hatalmas terület, udvar veszi körül Rosszmájúan azt is mondhatnánk, hogy ilyen nagy üres placcra máshol már lakóházat építettek. Most, és itt nem. A tervezők — esetleg ide jár majd valamelyikük gyermeke — óriási mozgásteret álmodtak a kicsiknek. Jelenleg csak két fa magasodik az udvaron, a parkosítás, a füvesítés még odébb van. Az óvoda azonban elkészült. Az óvónők, a dadák, a konyhai személyzet ezekben a napokban takarít, rendezget, készülnek a 'szeptember 20-i nyitásra, amely időponttól 200 apróságról kell gondoskodniuk. Mivel az óvoda a napokban lett kész, hát elképzelhető, hogy az ÁBC-áruház építői ezen dolgoztak jó ideig, hisz a gyerekek birodalmát viszonylag rövid idő alatt hozták tető alá. Most már lehet a boltot csinálni. Mint ahogy csinálják — s t nem is akárhogy — az öré- vgek házát is. Sokan serénykednek itt, a Szentpéteri kapuban, a szociális otthon mellett. Az épület két szintjét már többé-kevésbé felhúzták, éppúgy, mint a társalgót. Negyvenkét idős család kaphat majd helyet a garzonokban. A tanács vérehajtó bizottsága szerint a beköltözésre az idén már nem kerülhet sor. Ezt látszik megcáfolni a panelszerelők gyors munkája?... A szociális otthon lakói nap mint nap más képét látják a háznak. Az építők szetn előtt vannak. Lehet, hogy ezért sietnek ... ? I. S. „Egy szabályozórendszer nem lehet kevésbé bonyolult, mint az a mechanizmus, amelyet irányít.” „Ritka ez a hazai gyakorlatban, de a közgazdászok a mai magyar gazdasági viszonyok megítélésében pesszimistábbak, mint az irodalmárok.” „Legkönnyebb másnak tanácsot adni. Ezt bizony még az ostoba, a tapasztalatlan is tudja. Mármost a legnehezebb önmagunkat megismerni, mert mindenki bálványozza saját magát.” Ki a mereszf $ Az öregek garzonházán hajráznak az építők Kiállítás a beruházásról Az LKM kombinált acélmű beruházásnak befejezése alkalmából kiállítást szerveznek a közeljövőben. Felhívták a dolgozók figyelmét, hogy akiknek- az építkezés elmúlt 5 éve során ide vágó tárgyi vagy írásos dokumentum került a birtokába, adja kölcsön ,a rendezőknek. j+r Az új óvodába szeptember 20-án érkeznek az első „lakók". Az óvónők csinosítják, rendezgetik a helyiségeket. ' (Kiss József felvételei) Ez utóbbi mondás Thálesz ókori bölcselőtől való, s ipar- politikánk időszerű kérdéseit elemezve emlegette fel az ipari miniszter, hozzátéve, hogy az önismerethez bátorság kell. Milyenfajta bátorságról van most szó? Az-e a merész, aki kihasználva minden, törvénybe nem ütköző lehetőséget, de szigorú elsődlegességet biztosítva a vállalati érdeknek, háttér nélkül (teljesítmény és áru nélkül) emeli a béreket, vagy az, aki türelmes következetességgel, az eredmények diktálta óvatos merészséggel srófol a béreken. Így tették ezt például a DIGÉP-ben, ahol a kétlépcsős, teljesítményhez kötött béremelés garanciát nyújthat arra, hogy a tízezres gazdasági kollektíva lába alól nem szalad ki a talaj. Máshol, előbbrehozva a kenyérszegést, s nem várva az aratást, kiosztották a felosztható pénzeket. A vállalat fellélegezhet, a dolgozó örülhet. Kérdés, hogy ny van, mi lesz az előlegezett bizalom és a megemelt órabérek mögött? Csikós-Nagy Béla figyelmeztet (Közgazdasági Szemle 7—8. szám): „Az egyensúlyi politikát progresszív termelésfejlesztési politikával párosítva lehet az új növekedési pálya útján egyengetÉrdekek erdeje Űj kulcsszavakról beszéltünk, tudva azt, hogy a bérek és teljesítmények nincsenek összhangban, hogy a népgazdaság igénye és a világpiac értékítélete nem esik mindig egybe a szabályozók diktálta vállalati döntéssel és magatartással. A miskolci adatok szerint az ipari termelés az elmúlt fél évben mintegy 2,7 százalékkal nőtt, a létszámcsökkenés meghaladta az egy százalékot. Javult tehát a termelékenység, bármilyen módszerrel is közelítünk annak számszerű meghatározásához. De nem olyan mértékben, mint amennyire a lakosság Az ország legnagyobb KRESZ-parljában Miskolcon 1981-ben kezdték meg az oktatást az ország legnagyobb KRESZ-parkjá- ban, amelynek felszereltsége egyedülálló. A diákok rendelkezésére áíl húsz kerékpár, tíz segédmotor-kerékpár és az óvodásoknak tíz, lábbal hajtható kisautó. Színe és Koordinálunk nyakra-főre — Sajnos, nem tudom kapcsolni, koordinációja van. — De ugye. nem súlyos? A fenti párbeszéd telefonon zajlott le, s a hívó iróniáját nyilván sok — hasonló okból — sikertelen tárcsázás táplálta. Mert gyakran kapjuk válaszul manapság, hogy X, Y és Z koordinációs tárgyaláson van. Túl gyakran. Mintha divattá vált volna koordinálni, magyarul: összehangolni. Mit? Természetesen a munkát. Kinek a munkáját? Ritkábban a saját munkánkat másokéval, gyakrabban a másokét másokéval. Miközben X, Y és Z koordinál, íróasztala természetesen üresen áll. Lehet, hogy csak a rosszmájúság mondatja velem, de talán jobb lenne valamivel többet dolgozni, és kevesebbet „összehangolni” a különféle bizottságokban. Mert ha többet foglalkozna ki-ki a saját feladatával, több lenne a tényleges produkció, és könnyebb lenne koordinálni is, mert legalább mindig lenne mit. Itt tartok a morgolódás- ban, amikor megáll mellettem kolléganőm (R. É.) és belepillant a kéziratba. Átfutja, majd előkapja jegyzetfüzetét és diktálja is az idevágó példát. Jegyzem szó szerint: „Tűzifát rendeltek Bodnárék augusztus 13-án, a TÜZÉR Hoffmann Ottó utcai irodájában. A 025 469-es megrendelőjegyre befizették a szállítás költségét, teljes gyanút- lansággal. Gondolták: a TÜZEP majd úgy koordinál ezért a pénzért a Volánnal, hogy a megrendelők még is kapják a portékát. Időpontot ugyan nem tudtak mondani a TÜZÉP-irodán a kiszállításról, s elmaradt a figyelmeztetés is, hogy ügyeljenek ám két-három hétig, különben ráfizethetnek. A 12 mázsa fa 26-án érkezett a Toronyalja utcai portához, de mert zárt ajtókat talált a szállító, vissza is vitte. Bodnárék meglepődtek este, amikor hallották a szomszédságtól a furcsa eljárást. Telefon ide, telefon oda, a TÜZÉP-től a Volánig, Volántól a TÜZÉP-ig küldözgették őket, biztató szó nélkül. Mígnem a Sajó-parti TÜZEP-teleptől kapták a javaslatot: ha kell a fa, fizessék be még egyszer a fuvart. Ekkor lépett közbe a DH munkatársa, és nem eredménytelenül: a tüzelőt megkapták Bodnárék, mégpedig pont akkorra, amikorra jelezték nekik. így kellett volna ezt eredetileg is koordinálni !” De hogy ne ékeskedjek csupán idegen toliakkal, idézem a múlt péntek reggel történteket, Előzmény: udva-rias hangú levélben értesített a Távfűtő Vállalat: ekkor és ekkor legyen otthon valaki a családból, mert jönnek ablakot szigetelni. A gyerek az iskolában, sem a feleségem, sem én nem vehetünk ki e célra egy nap szabadságot. Csak annyit tehetek, hogy megvárom reggel az iparosokat. Érkeznek is. Mondom nekik: sajnos, ma nem érek rá tovább, nem jöhetnének délután? Nem! — válaszolják. Miért, talán csak egy műszakban dolgoznak? Ma igen, mert ma péntek van — így ők. Akkor jöjjenek egy másik napon — ajánlom. Ök: nem tehetik, mert akkor már egy másik házban fognak szigetelni. Mi ma vagyunk soron. összhangra nem jutván, a lakás — úgy tűnik — huzatos marad. Ha csak nem alakítok gyorsan egy szűk körű — egyfős — koordinációs bizottságot és össze nem hangolom saját munkámat a szigetelési teendőkkel. — Sajnos, nem tudom kapcsolni, koordinációja van. — De ugye nem súlyos? Addig nem, amíg van értelme, s nem válik öncélúvá ez a fene nagy koordinációs divat. (békés)
