Déli Hírlap, 1982. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1982-09-28 / 229. szám

* Egy átalakuló, épülő intézményközpont képét rögzíthette a fotós a Dózsa György ut­cán, Madártávlatból jól látszik a megyei bíróság emeletráépítéssel bővített, felújítás alatt álló épülettömbje, s vele szemben az ÉMÁSZ-székház épülő telemechanizációs köz­pontja. A központban az igazgatóság területén működő ÉMÁSZ-üzemegységektől érkező információk elektronikus feldolgozása, rendszerező se történik majd. (Farkas Ida felvétele) A hátsó ajtó A fiatal üzemmérnök naponta bejár dolgozni Miskolcra, az egyik közeli községből. Autóbusza hajnalban indul, és akaratlan szemtanúja, hogy a megállóhoz közeli kocsmában az ingázók zöme a gallér mögé löki a reggeli fél, vagy egy deci töményt. Az italmérés ilyenkor természetesen még zárva van. Hivatalosan. A valóságban azonban a vezető már haj­nali négykor a helyiségben tartózkodik, azzal az álcázó in­dokkal, hogy takarít. És ugyan ki tilthatná meg a derék kocsmárosnak. hogy már ily korán a tisztaságért serény­kedjen? A hátsó ajtót természetesen nem zárja be maga után — nincs rá szabály —, és a helybeliek ismerik a dör­gést, tudják, merre kell kerülni a reggeli adagért. A korai kuncsaftok természetesen mindannyian munkába mennek, valamelyik miskolci építkezésre, nagyüzembe. Mond­hatják: megszokta a szervezetük, észre sem lehet rajtuk venni annyi .„nyomást”, amennyit a feles vagy decis tömény okoz. Lehet, hogy csak a szonda tudná kimutatni, ám hazu­dik, aki azt állítja, hogy a szeszgőz — bármilyen csekély — előnyösen befolyásolja az ember mozgását, munkakedvét, vi­selkedését Példálózhatnék azzal, hány üzemi balesetnél derül ki — utólag —. hogy a baj előidézője, vagy éppen szenvedő alanya szeszt fogyasztott. (Néha semmivel sem többet, mint ameny- nyit a készséges kocsmáros jóvoltából, reggelente behajinta- nak az ingázók, tisztelet a kivételnek!) De az üzemmérnök egészen más összefüggésben említette reggeli tapasztalatait. Arra hozta fel példaként, hogy alig-alig leplezett módon játssza ki a rendelkezést az italmérő, és bátran teheti, mert azok sem szólnak, akik — beszélgető partneremhez hasonlóan — elítélik ezt a machinációt. A csiperkétől a laskáig Hazánkban az egy főre jutó gombatogyasztás csu­pán 25—30 dkg. Finnek oka azonban nemcsak az, hqgy jó néhány háztartásból hi­ányzik még e fehérjedús élelem, az egészséges táp­lálkozás egyik ^tartozé­ka”. Az ok másutt is ke­resendő: Magyarországon kevés a termesztett gom­ba, az évi termelés mind­össze 4—4,5 ezer tonna. Nemcsak nálunk. de egész Európában a közel­múltig úgyszólván csak a csiperkét termesztették, más földrészeken a shii- take-t és a bocskorosgom- bákat. Az elmúlt évtize­dekben főként Európában — így nálunk is — ered­ményesen kutatták és ma már termesztik is a laska­gombát. Ez — bár eltér az ize a csirkéétől — ked­velt gombafaj, vannak or­szágok, ahol a csiperkénél magasabb áron értékesí­tik. Előnye egyebek kö­zött az, hogv nagy. ránt­va. roston és sokfélekép­pen készíthető, a termesz­tőnek is igen előnyös, mert a táptalaját egysze­rűbben lehet előkészíteni. Egy évtizpde Miskolcon... »■' 1 ' — 1111 ■■■ Mundérban a gép mellett Gyöngyös-Visontával kez­dődött, pontosabban a Gaga­rin Hőerőmű építésével. Ek­kor, 1966-ban alakult meg a Magyar Néphadsereg építő- műszaki alakulata. A dolog — miként ma is — soknak bizonyult, a mun­káskéz kevésnek. Katonák fogtak lapátot és ásót, mal- teroskanalat és kőműveskala­pácsot. Szükségből... És a munkák sokasodtak: szegedi házgyár, orosházi sík­üveggyár, a kazincbarcikai PVC—III., az ózdi rúd- és dróthengermű, a hejőcsabai és a bélapátfalvi cement­gyár, a leninvárosi olefinmű, végezetül pedig a Lenin Ko­hászati Művekben a kombi­nált acélmű. — Ha összegezni kellene — töpreng Palik Imre főhad­nagy, politikai helyettes —, akkor bizony nehéz helyzet­ben lennék. Körülbelül 30 milliárd forint termelési ér­ték van mögöttünk. Ebből három acélműre is tellenék. Az első kapavágástól Az alakulat pontosan tíz esztendeje jött Miskolcra, cementgyárat építeni. És itt maradt... 1978-ban felépült a Marx téren a körletük, s ennek az évpek az elején megtörtént az első kapavágás a 10 milliárdért épülő acél. műben. — Kezdettől fogva jelen voltunk az építkezésen — mondja Márkus László őr­mester. az alakulat KISZ- titkára. — És hogy nem is akárhogy dolgoztunk, annak bizonyítéka az évente átla­gosan kifizetett 30 millió fo­rint munkabér. Részt vettünk a KISZ-védnökségben is, mintegy 44 ezer társadalmi munkaórát írtak a javunk­ra ... Építőmunka és katonai ki­képzés : keményebben kell dolgozni, s keményebben kell ellátni a honvédségi felada­tokat. A magasabb egység ezüstkoszorús élenjáró zász­lóalja címet nyerték el idén augusztusban. Jó munkáért jó fizetés A PVC—III. elkészült, az olefin úgyszintén, az acélmű, vet néhány hét múlva avat­ják, építeni — mára — alig maradt valami. Palik Imre mondja: — Váltani kellett nekünk is. Az építőiparból, az ipar­ba ... A Diósgyőri Gépgyárban 1978-tól dolgoznak katonák. Forgácsolnak és lakatosmun­kát végeznek. Magyar Géza százados, századparancsnok: — Ott vagyunk majd’ min­den gyáregységben. Állítom, hogy katonáink munkainten­zitása, munkafegyelme pél­dás. A munkaidő nekik is nyolc óra, a műszakok száma ket­tő, s a fizetés is szinte ugyan­az, mint a civil munkásoké. A £>ér 45 százalékát kapják kézhez a fiatalok, s ez egy katonának bizony jelentékeny összeg. Mázik András es Jósvai Károly DlGÉP-dólgozó volt, mielőtt bevonult. És egy hó­nap katonai kiképzés után újra a gépgyárba kerültek. — Még a gépem is meg­maradt — meséli Mázik, aki esztergályos. — Dologidőben ugyanúgy civilnek érzem magam, mint korábban. Ugyanazok a kollégák, ugyan­az a munka. ■Jósvai a példamutatásról beszél: — Ránk jobban odafigyel­nek — mondja. — Hiszen katonák vagyunk, s így min­ket különösen figyelemmel kísérnek. Jó a kaja, s jó a fizetés is. Havonta legalább kétezer forintot kézhez ka­punk. Persze ez a teljesít­ményünktől függ. No és két­hetente hazajárhatunk ... Ec segi Gyula gépgyári üzemvezető jó munkaerőnek titulálja a katonákat: — Fegyelmezett társaság, megfogják a munka nehezét. Az a kiváló, hogy minden­ben számíthatunk rájuk ... A DIGÉP-es alegység A Magyar Néphadsereg arany­koszorús kiváló százada lett. És ehhez minden bizony­nyal hozzájárult — s nem kis mértékben — az a 20 ezer társadalmi óra, amit Mis- kolcért végeztek. Kölcsönös a szimpátia Tíz éve egy helyben. Az építő-műszaki alakulatokat nem éppen ez jellemzi. Min­dig oda mennek, ahol szük­ség van munkájukra. Mis­kolcon megtelepedtek. — Nagyon jó a kapcsola­tunk a várossal, a megyével — mondja a politikai helyet­tes. — Szeretjük Miskolcot és Borsodot, s úgy érezzük, ez a szeretet kölcsönös. Pat­ronálunk 18 gyermekintéz, ményt, a haditechnikai park kezelése a feladatunk, segí­tettünk a jubileumi játszótér építésében. Több százezer fo­rint értékű munkát végez­tünk a városért. De nem is ez az ő legnagyobb megalkuvása — vallotta be —. hanem az, hogy eltűri beosztottjainak a lógást. Tudja, hogy lógnak, sőt munkásai is tudják, hogy ő tudja, mégsem dolgozzák ki a nyolc órát. Korábban, amikor még új volt ebben a beosztásban, megpróbálta felelősségre vonni a la- zsálókat. Nyíltan megmondták neki, hogy takarékoskodni kell az erejükkel, mert a műszak letelte után a lakóhelyükön még tovább dolgoznak. Van, aki kőműves mellé áll. más a háztájiban tevékenykedik.' Minderre csakis úgy futja az ener­giájukból, ha jól beosztják. — Ugye. hihetetlenül hangzik, hogy ezt nyíltan meg is mondhatják? — kérdezett rám. Mielőtt azonban kinyöghet­tem volna: mi tagadás, enyhén szólva meglepő, így foly­tatta : — A jól képzett fizikai munkások pótlása szinte lehetetlen nálunk, de nemigen kapnánk segédmunkásokat sem a meg­levők helyére. Következésképpen el kell tűrnünk, tűrnöm, hogy a nyolc órából csak ötöt-hatot dolgoznák végig tisz­tességesen. És ha öt-hat órát mondok, még egy kicsit szépí­tem is a dolgot. Amikor ehhez a ponthoz ért a társalgás, úgy éreztem, hogy nincs is már mondanivalója a fiatal műszakinak. Ö azonban rövid gondolkodás után még egyet csavarintott a témán: — A legjobban mégis az bosszant, s ha elmegyek egy más munkahelyre, azért megyek el, mert megpróbáltam minderről beszélgetni a főnökkel. Arra intett, hogy ne na­gyon ugráljak, a vezetőnek diplomatikusnak kell lenni, az élet csupa komfyomisszum, másutt sincs másként... — Én még nem tudom, és nem is akarom ezt elhinni ne­ki. Nem lehet mindenütt egy hátsó ajtó!... (békés) Htn>y hívták Bilicsi livadart? Vetélkedő városunkró 81. Mi volt az ellenző pohár? (4 pont) 82. Hol és kitől kapta Bilicsi Tivadar a mű­vésznevét, és mi volt az eredeti családneve? (10 pont.) 83. Mi volt Herman Ottó tanult mestersé­ge? (4 pont.) MISKOLC TÖRTÉNETE 47. Az 1906-os általános sztrájk A század eleji gazdasági vál­ság kiélezte a politikai ellenté­teket is, melyek politikai vál­ságba torkollottak. A Szabad­elvű Párt és vezére, gróf Tisza István megbukott az 1906-os választásokon. A Függetlenségi Párt szerezte meg a mandátu­mok többségét. A király nem merte kormányalakítással meg­bízni az önálló vám mellett álló függetlenségieket, hanem ügy­vezető kormányt alakított a testőrség parancsnokának el­nökletével (darabont-kormány). A politikai harc kiéleződött, s például Miskolcon beszögezték a löispáni lakosztály ajtaját, nehogy a kinevezett főispán el­foglalhassa azt. Az uralkodó osztályokon be­lüli marakodás másodrendű volt ahhoz a harchoz képest, amely a munkások között ki­alakult. Az 1905-ös év a sztrájk- harcok csúcsa volt Magyaror­szágon. Miskolcon 1906-ban fejlődött szembetűnően a munkásmozga­lom. A mozgalom élén a leg­erősebb szakma szervezete, az épitőmunkás szakcsoport állott. De erős szervezetekkel rendel­keztek a vasasok is. Tiz szak- szervezetnek 1210 tagja volt ekkor Miskolcon. A munkások harca 1906-ban is azzal kezdődött, hogy az épi- tőmunkások benyújtották az arra az évre szóló munkaszer­ződésük (kollektiv szerződés) követeléseit. A vállalkozók meg­tagadták annak még átvételét is. Az épitőmunkások sztrájk­ba léptek. A hatóságok szokatlanul erő­teljesen léptek tel a sztrájkoló épitőmunkások ellen. Feloszlat­ták a Fekete Sas vendéglőben levő sztrájktanyát (ahol a sztráj­koló munkások összejöttek), ki­toloncolták a városból az ide­gen illetékességű munkásokat. Határozottan látható volt, hogy a vállalkozók hatósági segít­séggel akarják térdre kénysze­ríteni az épitőmunkásokat. A szociáldemokrata párt, melynek befolyása erre az idő­re már számottevő, március 28- ára általános sztrájkot hirde­tett az épitőmunkások védel­mére. Reggel sztrájkörök jelen­tek meg a munkahelyek előtt, s addig nem tapasztalt szolida­ritás alakult ki a városban. Délelőtt leállt a munka a mű­helyekben. A hatóságok gyorsan közbe­léptek, nehogy a mozgalom to­vábbmérgesedjen, s közremű­ködésükkel létrejött a megál­lapodás. Az általános sztrájk délutánra meg is szűnt, majd az épitőmunkások is felvették a munkát. Az 1906-os általános sztrájk igen nagy jelentőségű a mis­kolci munkásmozgalom fejlő­désében. Bár gazdasági kérdés miatt jött létre, alapvetően po­litikai jellegű volt, mert célja a szolidaritás, s a hatóságok magatartása ellen irányult. Or­szágos jelentőségű esemény­nek volt tekinthető. Az MSZDP XIV. kongresszu­sának jelentésében olvashat­juk: ,.Minden szakma szervez­kedése erősödött. . . Nagy ered­mény, hogy elvtársaink a diós­győri gyárba is behatoltak . . Amikor április elején Bokányi Dezső részvételével nagy szo­ciáldemokrata népgyűlést tar­tottak a népkerti Vigadóban, azon mintegy kétezer munkás volt jelen. A Kerületi Iparka­mara úgy értékelte az 1906-os évet, mint amikor a „munkás- mozgalmak szerfelett viharosok voltak". Levonták azt a követ­keztetést is, hogy a munkás­sággal a „szociális békét" egy­oldalú „hatalmi lépésekkel" nem lehet megteremteni. A sztrájk megnövelte a mun­kásmozgalom tekintélyét, de a fejlődés számára hatását nem tudták kellően kihasználni, mert létrejötte idején a forra­dalmi hullám már visszaesőben volt, az uralkodó osztályok el­lentmondásba mentek át. Mi­után az uralkodó osztályok megegyeztek, egységesen for­dultak a munkásság ellen. Tar- nay alispán a vármegyei köz­gyűlésen javasolta a munkás­szervezetekkel szembeni hatá­rozott fellépést, azt a jogot is beleértve, hogy minden olyan szervezetet feloszlathassanak, melyek túllépik az általuk meg­határozott kereteket. összességében elmondhatjuk, hogy az 1906-os általános sztrájk volt a miskolci munkás- mozgalom első jelentős csúcsa. LEHOCZKY ALFRÉD * Építő katonák. Munkával és fegyverrel szolgálják a hazát... (illésy) A lángok őket sem kímélték Életmentő emlékérmet kaptak Élelmentő emlékérem ki­tüntető jelvényt adott át Szabó János András és Hoff­mann Ferenc miskolci lako­soknak tegnap dr. Ladányi József, a megyei tanács elnö­ke. Március 3-án a délutáni órákban súlyos lakástűz ke­letkezett Alacskán, Elek Jó­zsef, Kossuth u. 40. szám alatti lakásában; az olaj­kályha felrobbant és az olaj lángolva égett. Ebben az idő­pontban tüdőszűrést végeztek a községben a megyei tüdő­szűrő-állomás dolgozói, a se­gélykiáltásokra lettek figyel­mesek, és azonnal a hely­színre siettek. Az égő lakás­ban tartózkodott a tulajdo­nos, Elek József, akit Szú bő János András és Hoffmann Ferenc, a tüdőszűrő-állomás dolgozói életük kockáztatásá­val kimentettek a lángokból. A mentés közben sajnos mindketten égési sérüléseket szenvedtek. Ennek következ­tében Szabó Jánost kórház­ban ápolták másfél hétig, majd további egy hónapig nem állhatott munkába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom