Déli Hírlap, 1982. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1982-09-21 / 223. szám

Hot bontanak Miskolcon, 1983-ban? A Szeles utcától délre eső terület A városfejlesztés időről időre megköveteli, hogy egyes területeken lebontsák az elöregedett, jelentős vá­rosképi, vagy -történeti ér­téket nem képviselő épülete­ket, helyet adva az újnak. Hétfői lapszámunkban in­dult sorozatunkban azokkal a területekkel ismertetjük meg olvasóinkat térképvázlatok s részletes leírások segítségé­vel, ahol jövőre bontanak majd le épületeket, vagy sa­játítanak ki telkeket. Soro­zatunk első részében a Szent- péteri kapu keleti részét érintő pótkisajátításró' esett szó, ma pedig a Szeles ut­cától délre eső területtel kapcsolatos szanálási terve­ket ismertetjük. A tervek szerint 1985-ig megkezdik a Szeles utcától délre eső terület rekonstruk­ciós jellegű átépítését. A bon­tásokkal felszabadított terü­leten lakásokat építenek — zömében magánerőből. Mivel ebben a városrészben meg­lehetősen sok műhely, ki- sebb-nagyobb üzlet található, a lakóházakat úgy tervezik, hogy a földszinten kis üzle­tek kialakítására is mód nyíl­jon. A teljes terület bontása több ütemben történik, s az első szakaszhoz már 1983-ban hozzáfognak. Az első rész — I. ütem — azokat az ingatlanokat tar­talmazza, amelyekben zö­mében csak lakások vannak, összesen 78 lakást bontanak le. Megmaradnak a Mada­rász Viktor utca 19. és 21. számú épületei, azonban az udvarokon levő melléképüle­teket, s magát az udvart is kisajátítják. A kisajátítási el­járás 1983. II—III. negyed­évében várható, s az eljá­Kényszerhelyzet Az idén májusban részt vettem azon a sajtótájékoztatón, amelyen a szakemberek bejelentették, hogy vízkorlátozás ta­valy nem volt, de az idén lehet. Akkor még bőven buzogtak a források, a csap az első érintésre adta az éltető nedűt... Néhány napja jelentek meg azok a felhívások, amelyek nyo­mán takarékra kellett állítani a fogyasztást. Azaz: a korláto­zás napjait éljük. Még májusban megmondták a Miskolci Víz­művek vezetői, hogy a körülmények szerencsétlen összeját­szása miatt nyárom vízhiány lehet. A „körülmények” összejöttek. Igaz, a kritikus június hóna­pot megúsztuk. Volt nap, hogy 115 ezer köbméter vizet szol­gáltatott a cég. A rekord ennél több, de ennek tartósítására nem tud berendezkedni egy olyan város, amely a végül is bi­zonytalan hozamú forrásokra épít. A biztos víznyerő helyek ma még nem tudják ellensúlyozni a latba nagyobb súllyal eső bizonytalanabb kutak teljesítményét. És kritikus helyzetben, bizony, csak az égiekhez fohászkodhatunk. Ha néma a csap, akkor a jámbor lakó két dolgot tehet: telefonál az ügyeletre, vagy leballag a kúthoz. Ez előbbi információval, az utóbbi vízzel szolgái. Fogékonyabb polgártársaim már készülnek az ilyen, rend­kívüli szituációkra. A kádat sosem hagyják üresen, s ballon­ban. lazákban, másra nem használt zsíros bődön ben tartalékot gyűjtenek. A bérházi ember hozzászokott a komforthoz. Ál­talában nem tart otthon vödört, kannát, s a szükségből erényt csinálva, úgy segít magán, ahogy tud. A szomszéd nemcsak csipetnyi sóval, fél tucat tojással segíthet ki, hanem egy fő­zetre való vízzel is. Amikor a télen a fél város didergett, óri­ási csereértéke volt egy-egy hősugárzónak. Akadt háztartás, ahol a hajszárítót kapcsolták be. Saját tapasztalatból tudom, hogy a mindmáig tisztázatlan okú áramkimaradás idején a gyertya aranyat ért. A tévé nem ment, a rádió nem szólt, a hűtő kiolvadt, az ügyeletes pedig hebegett-habogott. Egy húsz évvel ezelőtti, Miskolcon publikált tudományos dolgozatban olvastam, hogy „a hiányokat mi magunk hozzuk létre, mert túl alacsonyan tervezünk”. A merészség hiányoz­na? Ez csak akkor igaz, ha a közműfejlesztésről van szó; hi­szen lakás bőven épült, s Miskolc lakosainak a száma már meghaladja a 210 ezret... Be kell vallanom, hogy bölcs ta­nácsot nem tudok adni a város lakóinak. Azt ugyan tudom, hogy a város Vízellátását hosszú távon és megnyugtatóan a Tisza oldja majd meg. s azt is tudom, hogy tervezik körkörös hőellátó rendszer kiépítését. Addig is. kényszerhelyzetben az egyetlen ésszerű, de kényszerű megoldáshoz, a vízkorlátozás­hoz kell folyamodni. Hogy azért folyjon az a csap... (krack«) rást követően gondoskodnak a lakók elhelyezéséről is. A második rész — II. ütem — kisajátítása szintén 1983- ra van tervezve. A területen megmarad a Szeles és a Ka­zinczy utcák sarkán levő épület mellett a Kazinczy utca 24. számú ház, a Mada­rász Viktos utca 1—3—5—7— 9—11. számú lakóépület so­ra, valamint a 9-es számú ház udvari szárnya is. A második részbe tartozó laká­sokból a kiköltöztetés csak 1984-ben várható. A harmadik rész — III. ütem — azokat az ingatlano­kat tartalmazza, melyekben meglehetősen sok műhely, kisebb-nagyobb közületek által használt bolt, raktár he­lyezkedik el. A bontás a Sze­les utca 22. számú háztól az Árucsamokig terjedő részt, valamint a Madarász Viktor utcán a 25-től 31. számú és a 20-tól 22. számú házakat érinti. A harmadik részbe tartozó ingatlanok kisajátítá­sa a tervidőszak utolsó évei­ben, 1984—85-ben várható. Bővebb felvilágosításért a közöltekkel kapcsolatban a Miskolci Beruházási Vállalat területelőkészítési csoportjá­hoz, valamint a városi ta­nács építési és közlekedési osztályának illetékeseihez le­het fordulni. (Sorozatunk következő ré­szében a Komlóstetőn törté­nő szanálások és kisajátítá­sok jegyzékét és térképváz­latát közöljük.) Ötnapos hét Yálfoztak a szabályok, változnak a szokások Az ötnapos munkarendre való áttérés kapcsán társa­dalmi méretű párbeszéd kez­dődött, s tart még ma is. Az általánosítható tapasztalatok­ról beszélgettünk Sárkány Ferenccel, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának gazdaságpolitikai munkatár­sával. — Személy szeréit mit tart az első számú tanul­ságnak? — A vállUalatök es intéz­mények —■■ még azok is, ame­lyek készültek rá — az átál­lás miatt kényszerhelyzetbe kerültek. Hogy a rendelet kö­vetelményeinek eleget tegye­nek, olyan tartalékokat moz­gósítottak, amelyek haszno­sulása — e, végeredményben közérdeket szolgáló kényszer nélkül — csak sok év múlva következett volna be. — A szabályokkal együtt változtak-e a szokások? — A szabályok egyik nap­ról a másikra lépnek érvény­be. A szokások lassabban vál­toznak. De az már most is látszik, hogy a hétvégi be­vásárlás csütörtökre, péntek­re tevődött át. Én kifejezetten hasznosnak tartom a pénte­ki nyújtott bolti műszakot. Az ember kényelmesebben vásá­rolhat, mint máskor.»., — És ugyanazt a ke­nyeret kapja, mint szomba­ton? — Meglehet, de az összes szombati vásárló nem elégít­hető ki kemence-meleg ke­nyérrel. Erre a sütőipar nem rendezkedhet be. De a külön­böző adalékanyagokkal ké­szült kenyér egy-két napos korban is fogyasztható. Per­sze, jó lenne a nagyüzemben is olyan tartósan jó minden­napit sütni, mint amilyet mondjuk a bekecsiek készí­tenek. — Adottnak véve az ipar teljesítőképességét, első­sorban kin múlik az áru­ellátás színvonala? — A boltvezetőn. Mint vá­sárló, pontosan lemérhetem, hogy bolt és bolt között mek­kora a különbség. Ha a zöld­ségboltban nincs zöldség, ha a tejboltban nincs tej, ha a szombati zárás előtt elfogy a kenyér, az kizárólag a bolt­vezetőt terheli. Az ő köteles­sége úgy szervezni a munkát, hogy ne kelljen nemet mon­dania, hiszen nálunk az álap­A HEGY ALJA MGTSZ MISKOLCI FÖÁGAZATA lakatos- és kábeldobgyártó üzeme • kőműveseket • lakatosokat • hegesztőket 0 festőket (betanított festőt is) • segédmunkásokat. Magas kereseti lehetőség Jelentkezés: Miskolc •Görömböly, Tégla utca 30., az üzem vezetőjénél. vető cikkekből nincs hiány. Más kérdés, ha az elosztás rossz... A háziasszony ren­delkezésére áll a vásárlók könyve, de panaszos hírvi­vő lehet a tanácstag is. — Sárkány Ferenc nem tapasztalja-e mostanában, hogy zsúfoltabbak lettek az autóbuszok? — Nemcsak tapasztalom, de szóbeli, írásbeli kifogások nyomán, tudom is. De egyet le kell szögezni: az MKV nem csökkentette a létszámot, nem hagyott ki járatokat. Vi­szont az ötnapos hétre való átállással felborult az 1973— 74-ben kialakított lépcsőzetes munkakezdés szabályozórend­szere. A közlekedési vállalat a forgalmi csúcsok mérsék­lésére önmagában kevés, no­ha a még most is tartó ér­dekegyeztetésnél az MKV és a Volán nagyobb rugalmas­ságról tesz bizonyságot, mint a vállalatok és az intézmé­nyek. S az is a véletlenen múlik, hogy csak egy példát mondjak, hogy az LKM és a DIGÉP nyújtott műszakja nem ugyanarra a keddre esik. — Az új munkarend be­vezetését — legalábbis kez­detben — az érdekek har­ca jellemezte. Mi a helyzet most? — A legfőbb érdek az volt, hogy a dolgozóknak több le­gyen a szabad ideje. Köve­telmény volt, hogy a népgaz­daság teljesítőképessége ne csökkenjen. Feltétel volt, hogy mindenki (kivételek persze voltak) önerőből tér­jen át az ötnapos hétre. Ilyen nagy, s csaknem minden ma­gyar állampolgárt érintő tár­sadalmi-gazdasági változás természetesen nem bonyolód­hatott le vita nélkül, az ér­dekek egyeztetése és alkal­mi összeütközése nélkül. Volt olyan borsodi cég, ahol az átállás menetrendjét a bizalmi testület nem fogadta el. Sok helyen csak ellensza­vazattal szentesítették az új munkarendet... De az tény, s erre mindenki büszke lehet, akit illet; hogy a rövidebb munkahét bevezetése gyors és sikeres volt. Emiatt egyetlen vállalátoál sem mérséklődött a termelés, emiatt nem szen­vedett csorbát a lakossági ér. dek. Ha nem tűnne öndicsé­retnek, akkor azt mondanám, hogy ez férfimunka volt! — Kifogás azért akad. A vidéki boltosok nem tud­nak mit kezdeni a pénzzel» mert a posta zárva van, Néhány szülő képtelenség­nek tartotta szombaton a város másik végébe vinni a bölcsődés gyereket. A hi­vatalok egy része szomba­ton szüneteltette a* ügyfél- fogadást ... — Annak ismételt leszö- gezésével, hogy az áttérés si­keres volt (eddig Borsodban 310 ezer embert érintett), csak azt tudom mondani, amit a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa a téma kapcsán jegy­zőkönyvben rögzített: a rö­vidített munkahétre történő áttéréskor kialakított mun­karend, valamint ügyeleti rend nem tekinthető végle­gesnek, a módosítást az igé­nyeknek megfelelően, folya­matosan kell végrehajtani. B. I, Egy csapágy miatt: Elfekvőben" ## a rohamkocsi Miskolc útjain hónapok óta nem robog a rohamkocsi. Tu­lajdonképpen örülhetnénk is ennek, hiszen ez azt is je­lenthetné, hogy a városban nem történik komolyabb bal­eset, amelyhez sietni kell... De nem erről van szó! Bő­vebbet dr. Kubassy Lászlótól, a miskolci mentőállomás ve­zetőjétől tudtunk meg: — Sajnos, túlságosan egy­szerű oka van — mondja —, hogy hosszabb ideje nem ve­hetjük igénybe a rohamko­csit; egy csapágy hiány­zik... 9? * 1 fia — Nyugati márkájú, Mer­cedes kocsiról van szó, amely­hez az alkatrészeket roppant nehéz beszerezni. — Mióta áll a rohamkocsi? — Pontosan két hónapja, július 20-a óta. Ez bizony nem kevés idő. Egyszer a szélvédő üveg miatt kellett hónapokra nélkülözni . . . — Egyáltalán: mennyire hiányzik, illetve nélkülözhe­tetlen ez a jármű? — Tulajdonképpen mentő­autóból nincs hiány, mert Nizzából 27 van Miskolcon, és ezekkel is el tudjuk látni a feladatunkat. Ámde súlyo­sabb esetekhez elengedhetet­lenül szükséges a rohamko­csi. Jobb a felszereltsége, van benne gépi lélegeztető berendezés, pacemaker és fáj­dalomcsillapításra alkalmas belélegeztető gép is. — Mikorra várható az al­katrész? — Minden percben! Nagy szükség volna rá! (temesi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom