Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)
1982-08-03 / 182. szám
Pihenő Leninvárosban 4 beteg gyermekekért Augusztus 20-án Húszezer ünneplőt várnak a Csanyikba Eddig több mint 25 millió forintot gyűjtöttek a Megyei Gyermekrehabilitációs Központ felépítésére. Jelentős összeggel járult hozzá a beruházáshoz a Borsodi Szénbányák Vállalat, a Lenin Kohászati Müvek, a Tiszai Vegyi Kombinát és megyénk közalkalmazottai. Érdemes megemlíteni, hogy a magán- kereskedők 5.3 400 forintot adtak a gyermekintézmény megvalósítására. Az egyéni befizetők közül dr. Boda Pál sátoraljaújhelyi lakos 18 612, Radnai Károly és felesége 30 ezer forintot, Császi Katalin 6 ezer forintot küldött a beruházási számlára. (Folytatás az 1. oldalról) A hagyományoknak megfelelően, a város több pontján zenés ébresztő invitálja majd a miskolciakat a Csanyikba; húszezer résztvevőre számítanak a rendezők. A miskolci rádió stúdiójának zenés műsora köszönti az érkezőket. A 10 órakor kezdődő ünnepségen — a munkásmozgalom mártírjainak emlékművénél — Gápelné Tóth Rózsa mond ünnepi köszöntőt, majd gazdag kulturális és sportprogram kezdődik. Fél 11-kor nyit a kicsinyek Mesemozija, az alsó színpadon egymást váltják majd a néptáncegyüttesek, irodalmi színpadok, végül beat-koncert lesz. A felső színpadon sportbemutatókat tartanak, a két sportpályán pedig tömegsportversenyeket, A kereskedelem megtelelö- en készül az ellátásra, a köMISKOLC TÖRTÉNETE 39i Csata nélkül fel nem adni... Both Gyula s két fivére, Endre és Péter, valamint sógoruk. Balázs István igazán családi vállalkozásban szeli a hullámokat. — összesen tizenhármán vagyunk — számolja össze gyorsan a családtagokat Endre, aki a Malév-nál navigátor, tehát repül. Jelenleg a vizek hátán. — Tizenhat-tizenhét évvel ezelőtt már itt voltunk — a szüléink csónakjában. Azóta a helyzet váltó, zott: a gyerekeink vannak most mivelünk. Tokajból indultunk, Csongrádig megyünk. A túra legfiatalabb evezőse is a Both családból való. Persze evezőt még csak szülei kezében látott a hatéves Balázs. — Szeptemberben megyek iskolába — rebegi megszeppenve, hogy még nyilatkoznia is kell. — Csuda jó itt. Mesélni is fogok ám ... Lesz mit.., (illésy) > — » — — » — ■—« 1848. március 20-án a megyei közgyűlésen felolvasott követjelentésből értesült Miskolc város a forradalmi eseményekről. Az ötpontos tájékoztató a következőket tartalmazta: „1 -ör Van független magyar felelős minisztérium 2-or István főherceg nádor is. pány teljes hatalommal Ö felsége által fel van ruházva 3-or Miniszter elnök Batyányi Lajos gróf 4 A Minisztérium néhány nap alatt meg log alakitatpi 5-ör Az alkotandó törvényeknek még ez ország gyüléseni megerősítése Ö felsége által meg igértetett." Március 23-án a miskolci köz. gyűlési jegyzőkönyvi bejegyzés lelkesedéssel köszönti az eseményeket: „A Magyar hon közel ezred éves alkotmányát ért, — s népek milliója buzgó óhajtását illy rövid időn, s illy nagy szerűen megelőzött átalakulási fordulat — bennünket is elragadó örömre - az egész nemzettel köz lelkesedésre fakasztott, mert mi is ezen rendszertől melly nagy szerű események közbe jöttével testesülve áll előttünk, várjuk egyedül e hon üdvét, s lel virágzását". A törvényhozás munkája megindult, az alkotott tön/ények sorában 23.-ként ,,A szabad királyi városokról" született törvény. 1848. május 12-én a miskolci városházán nagyszámú polgárság jelenlétében tárgyalta a közgyűlés a 23. te. végrehajtására vonatkozó utasítást. Szemere Bertalan belügyminiszter utasította a városi elöljáróságot, hogy az idézett tönrény 11. paragrafusában foglaltakat haladéktalanul hajtsák végre. A 11. paragrafus a tisztújitás megtartásáról intézkedik: „A jelen tó/vény kihirdetése után a polgármester, illetőleg bíró, azonnal közös és nyilvános ülésben egy begyűjti az eddigi tanácsot és választott polgárságot. Egy ülésben a tisztújító szék megtartására a gyűlés tagjai által elnök, egyszersmind küldöttsé. gek választatnak, a választók összeírása végett." A város elöljárósága azonban megtagadta a parancsot. A főbíró Herke Miklós előterjesztése értelmében a tisztújitást megrendezni nem lehet a város sajátos helyzete miatt. A parancsmegtagadás nem a forradalmi kormánynak és nem Szemere Bertalannak szólt, ellenkezőleg, azt bizonyítja, hogy az elöljáróság teljes bizalommal viseltetett az új kormány iránt, és elsőként kérelmezte régi fájdalmas sérelmének megoldását: szabad királyi városi rangra emelését. A „sajátos helyzet", amiről a főbírói előterjesztés szólt, a város önállósitási kérelme, melyet a Helytartótanács válasz nélkül hagyott. Az elöljáróság a forradalmi kormányt felkérte ügyének elintézésére: ,,A lel olvasott tisztéit Miniszteri rendelet nyomán tett elnöki előterjesztés egy hangúlag elfogadván, meg határoztatik, hogy városunk bonyolított állása előterjesztése mellett, kérettessék meg Belügy Miniszter LÍr, a városi tisztújitás- nak addigi felfüggesztése iránt, mig az méltán igényelt állást, akár a királyi várossá létei — akár a törvényhozás által meg- nyerendi." A körülmények 1848-49-ben úgy alakultak, hogy a kérvény elintézésére az események nem hagytak időt. 1848. május 19-én a városban követválasztás volt, Miskolc követei helyet foglaltak az országgyűlésben, az északi kerület követeként Szemere Bertalan, a déli kerület követeként Palóczy László. Mindkettőjüket szoros szálak fűzték a városhoz, haláluk után is miskolci lakosok maradtak: Palóczy Lászlót 1861- ben itt temették el, Szemere Bertalan hamvait 1871-ben ho- zatták haza. A szabadságharc későbbi történetében Miskolc fontos hadászati támaszpont volt. 1848 telén innen vonultak a csapatok a szikszói és a kassai csatához, köztük a miskolci nemzetőrök is. 1849 nyarán, az orosz csapatok elleni ütközetek folytak a környéken. Itt volt a székhelye Szemere Bertalannak, aki kormány- biztosként irányította és szervezte Felső-Magyarország és Miskolc védelmét. Innen írja 1849. január 15-én hires levelét Klapka ezredeshez: „Azt tartja a honv. bizottmány: csata nélkül Miskolcot lel nem adni. Azt tartom én: oka, mert Abaúj, Torna, Gömör, Borsod, Heves elveszett. E megyék jelen kútlorrásaink 1/4-dét teszik. E pont a közvélemény kútfeje is. Ezt feladva, még csak csizmát sem vehetünk. Száműztük magunkat a tiszai pusztaságra hol malom sincs. Miskolc nélkül lisztünk nem lesz, fánk sem ... Én nem mehetek innen most el, mivel szétszalad minden, s talán meghivatik az ellenség nem sympathiábul, de félelemből." A szabadságharc bukása Miskolc várost is nehéz helyzetbe hozta, a hadjáratok pusztításai, a kolera anyagi és személyi áldozatokat követeltek. A bosszúállás munkája is megkezdődött: 1849. szeptember 15-én a volt honvédek első csoportját büntetésül besorozták a császári hadseregbe, s szeptember 17-én bevonult Kun János is, a hires veresszalagos hadsereg kapitánya. SERESNÉ SZEGÖFI ANNA zeli ABC-aruhazakban tartalékot is elhelyeznek. A Miskolci Közlekedési Vállalat ezúttal is indít külön- buszokat az Avas-délről a Majális-parkba. Az ünnepség színhelyén levő parkolóba csak a megkülönböztetett jelzéssel ellátott gépkocsik hajthatnak fel húszadikán a Kryptongvár felől. A KISZ-iskola felé vezető úton ugyanis csak gyalogosok közlekedhetnek e napon. Teljes megállási tilalom lesz a papírgyártól, hogy minél zavartalanabb legyen a közlekedés, s alkalmi parkolóhelyeket jelölnek ki az autóbusszal, személygépkocsival érkezők számára. A diósgyőri várban éppen az ünnep idején szerepel a budapesti Rockszínház az óriási sikert aratott Sztárcsi- nálókkal, gazdag lesz a program a különböző művelődési intézményekben, s már bajnoki mérkőzéseket játszanak a sporttelepeken. Fénylő cipősarok Éjjel a gyalogosok cs a kerékpárosok két és félszer nagyobb veszélynek vannak kitéve, mini nappal. Svájcban három évvel ezelőtt akciót indítottak az éjjeli balesetek számának csökkentésére. Ezért azt propagálták, hogy ki-ki fényvisszaverő lapocskákat ragasszon a cipője sarkára. Azóta e lapok minőségét olyanv- nyira javították, bog,» azok már a kreppsarokra is biztonságosan rátapadnak, a fényszórófényben 100 métert meghaladó távolságból is jól láthatók. E lapoknak .a hasonló célú fényvisszaverő karkötőkkel stb. * ellentétben megvan az az előnyük, hogy ha egyszer ráerősítették őket a cipőre, tovább nem kell velük törődni, mert, nappal e lapocskák jóformán teljesen láthatatlanok. Hízni a strandra? Csak nézője voltam a tapolcai strandon a szomszédomban tanyázó család uzsonnájának, de a látványtól is jóllaktam. Hurkát, kolbászt ettek láncossal, utána pedig sört hörpintet- tek üvegből. Száz ágra sütött a nap — lehetett úgy 30 fok árnyékban — csöpögött a zsír, az étolaj ... A korábbi évekhez viszonyítva, örvendetesen javult az élelmiszerellátás a miskolci strandokon. Egymás után nyitottak pecsenye- és hurkasütőt, palacsintát és lángost árusító pavilonokat a magánkereskedők. Ügy tűnik, hogy egy kicsit sok is már a jóból. Tévedés ne essék, nem a vállalkozói kedv, az új árusítóhelyek ellen ágálok! Mindössze azt akarom mondani, hogy a kínált menü nem egészen illik az évszakhoz és magához a strandhoz. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nyáridöben nem csábít a birka- és babgulyás (mindkettő rendszeresen szerepel az Augusztus 20. strandon levő egyik büfé étrendjén), és mintha túltengne a kínálatban a már említett sült hús, hurka, kolbász is. Igaz, kapható — lényegesen kisebb választékban — más is, a hot-dogtól a szendvicsig, de a mindenfelé illatozó, g-'zölgő disznótoros vásárlásra csábít. A sok zsíros ételt pedig általában szesszel illik leöblíteni. S ha mindehhez hozzászámítjuk a kánikulát, a meleg vizet... A szakemberek szerint a táppénzes állományba kerülőknek csaknem a fele szív- és érrendszeri megbetegedéssel küszködik. E bajok okai között pedig a helytelen táplálkozási szokások is .szereseinek. Kis hazánkban átlagosan 3000—3200 kalóriát fogyaszt egy-egy állampolgár naponta, noha ennyire egy »ratómunkásnak vagy bányásznak van szüksége. Annyi mozgáshoz, amennyit az átlagpolgár végez, 2100—2800 kalória is bőven elegendő. A strandoló^, különösen ha jő magyar szokás szerint heverészéssel, kártyázással ütjük agyon az időt. nem tartozik a nehéz fizikai munkák közé. Nem strapáljuk annyit magunkat, hogy az energiát a lehető legnehezebb. legtöbb kalóriát tartalmazó ételekkel, italokkal kellene pótolni. Jó lenne, ha ehhez igazodna a strandokon működő kereskedők, vendéglátók kínálata is! (békés) — Először vagyunk a Tiszán — meséli a nagyon csinos, bronzbarnára sült Silke. — Remek a víz, remekek a magyarok. Ha tudunk, jövőre is jövünk. Ja, s igazán kiválóak a konzervek is. Ezen élünk majd két hete, panaszra nincs okunk. Szolnokon kocsira tesszük a hajókat, s irány haza. Most azonban nem ők főznek. Leninvárosban — helyesebben ez Tjszaszederkény —, a Halászcsárdában valódi tiszai halászlé és rántott hal a menü. Jó étvágyat kívánunk, s mig ők a sátorveréssel bajlódnak, addig betilt az alkalmi kikötőbe két motoros, sok gyerekkel, s még több felnőttel. + BOTHÉK, TIZENHÁRMÁN + A Both család tizenhárom taggal vágott neki a túrának. A képen nyolcán vannak, a többiek már verik a sátrat. í : ; ijc Igazán remek a szelíd Tisza A Tiszát, Petőfi egykor szőkének látta, most iszaptól sárga, vagy inkább barna. De ugyanolyan szelíd, mint amilyennek a költő megénekelte... Július 25-e óta evez a folyón a nemzetközi Tisza- túra mezőnye. Több mint száz kenus, kajakos, csónakos. Vasárnap zsilipeltek Tiszalök- nél a túrások, s tegnap a Tisza leninvárosi szakaszánál volt a pihenőjük. + TÓNI, A KENU Fehérre mázolt kenu halad az élen. Orrán, az árbocnak titulált rúdon kicsiny nemzetiszlnű zászlót lenget a szél, a farrészen zöld színű szigetelőszalaggal a „Tóni” nevet formálták ki a hajósok. Amikor a leninvárosi régi »erőmű előtt kikötnek, azon nyomban pakolnak is. — Honnan a kenu neve? — kérdeztük. — Tónik vagyunk mindketten —, mondja az idősebbik hajós. — Márton Antalnak hívnak, ő a fiam — mutat társára. A stégen Mártonná várja őket. — Néhány évvel ezelőtt még én is részt vettem a túrán — magyarázza. — Most nem mehettem, de minden bizonnyal szép volt, mint annak idején. Az apa és a fia Csenger- nél szállt vízre, Leninvárosig jöttek, itt laknak. — Az alatt a bő egy hét alatt, amióta eveztünk, 210— 220 kilométert tudhattunk magunk mögött. A TIFO- nál dolgozom — rppndja az * Silke, a nyugat-berlini lány kikötött. Héttagú társaságuknak Szolnok a végcélja. apa —, a fiamat most vették fel az egyetemre, s ezért ősszel katonának vonul be Egy darabig utoljára voltunk így együtt. Minden nagyon jó volt, csak az a baj, hogy vagy négy napig esett. Ha a szabadság engedte volna, akkor Szolnokig megyünk ... + „REMEKEK A MAGYAROK" * A nyugat-berlini Silke Wredének s hat társának viszont Szolnok a végállomása. (Solymos László felvételei) Túra a Tisza hátán
