Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)
1982-08-19 / 196. szám
Al uzieti »zeJiein önmagában édeskevés Szerződéses üzletek, vendéglők A vállalkozáshoz kevés a buzgó üzleti szellem, a gazdasági kényszerűség felismerése: ,jó néhány más feltétel, körülmény szükséges még az induláshoz és a sikerhez. Egyszer a telefon hiányzik, másszor a gazdasági szabályozókba, esetleg az állami vállalat piacféltésébe ütköznek a kezdeményezők. A szerződéses boltoktól a gazdasági munkaközösségekig sokféle formája kelt életre a vállalkozásoknak városunkban és környékén is. A sikerekről és a kudarcokról érdeklődtünk. A VENDÉGLŐS SZERETNE BEFEKTETNI A legtöbb reklámot, hírverést kétségtelenül a szerződéses éttermek, vendéglők kapták. Vállalkozóban sem volt hiány, hiszen a vendéglátásban sokan látnak fantáziát, még a megfogyatkozott vendégsereg ellenére is. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál előre elhatározott program alapján hirdették meg a kijelölt üzletekét: s az eddigi tapasztalatok kedvezőek, A 130 üzletnek majd a felét vették ki szerződésbe, s igen kevesen — az országos átlag alatt — buktak csak bele a vállalkozásba. Többnyire a magasra csapó licit, az így megugrott bérleti díj miatt cserélt gazdát az üzlet: az új tulajdonosok már kevesebbet vállaltak. S mit mondanak a vállalkozók? A haszon rengeteg munkába kerül, s nem elég csak robotolni: szükség van a vendégcsalogató ötletekre is. Most szeretnének továbblépni, beruházni: teraszt, pincét berendezni, fejleszteni az üzletet. Igen ám. de a bérleti idő kevés ehhez: nem térül meg a nagyobb befektetés három év alatt, így nem is fognak hozzá. A fejlődés pedig szükségszerű, hiszen a vállalat többi üzlete is versenyképesebb lesz, ha bevezetik a nyereségérdekeltségű üzleti önelszámolás rendszeri/ yermekrehabilitációs központ ataláoán Kitünletlék a legjobbakat (Folytatás az 1. oldalról) Ezután az Egészségügyi Minisztérium. az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, a SZOT elnöksége, valamint a TESZÖV és a KISZÖV adományozott magas kitüntetéseket. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott dr. Bucskó Mihály, a Borsod megyei Beruházási Vállalat igazgatója. Noll Tamás, az ÉSZAKTERV építész tervezője, Szalui Átitatná, a BÁÉV építésvezetőhelyettese, Baksa István, az ÉÁÉV főtechnológusa, Ko- mároiúi Pál, az ÉÁÉV művezetője és Halász László, a BÁEV ács szakmunkása. Az ÉVM kitüntetését vette át Cservenyák Gábor, az ÉSZAKTERV tervezője. Németh Menyhért, az ÉÁÉV brigádvezetője és Molnár János, a BÁÉV szerelője. Hosszú taps köszöntötte a kitüntetett személyeket és kollektívákat, akiknek nevében Tarr Miklós, a DIGÉP brigádvezetője mondott köszönetét, s ígéretet tett árra, hogy nemes célokért ezután is készek áldozatot vállalni. rét, s vállalkozóvá válik egy kicsit a többi üzletvezető is. HA KICSI AZ ÁRRÉS... — A kis élelmiszerboltoknál az is nagy eredmény, ha már nem veszteségesek — mondta Mátyás Lajos a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Az élelmiszerboltoknál nehéz gyorsan emelkedő hasznot, forgalmat produkálni. Ennek elsősorban az alacsony árrés az oka: egy 150 ezer forint forgalmú boltban 13 50U a bruttó árrés, ebből kell eltartani a nélkülözhetetlen gépkocsit, fizetni esetleg alkalmazottat. s a bérleti díjat. Ha mindehhez hozzávesszük. hogy az élelmiszer- kiskereskedelem , nehéz ipar” — tonnákat kell megmozgatni a boltban nap mint r.ap —, akkor érthető, hogy kevesen találják meg egyelőre számításukat az élelmiszer- boltok szerződéses gazdájaként. Eddig a meghirdetett 88 üzlet közül 19-et sikerült szerződésesként kiadni. Vajon van-e megoldás? ÁTVENNI A TERHEKBŐL — Továbbra is célunk, hogy 60—70 üzletet kiadjunk — mondta Mátyás Lajos —, hiszen a kisebb boltok árukínálatát is javítani, gazdagítani szeretnénk. Eddig sem támasztottunk nagy igényeket, de ezt is lejjebb adjuk. A vállalat a szerződéses rendszer mellett van, még azon az áron is, hogy átvállal terheket a szerződéses boltoktól. Az árrés nagyságát igaz, központi intézkedéssel meg lehet változtatni: ám ez messzemenő gazdasági következményekkel jár. Egyelőre a vállalat és a szerződő felek között próbálják megteremteni a közös haszon egyensúlyát: reméljük, sikerrel. (A skála széles: a többi kisvállalkozási formáról lapunk későbbi számaiban szólunk bővebben.) KISS LÁSZLÓ + Ilyennek kell lennie a jó kenyérnek — mutatja a próbacipót Farlcasné A minőség: B 2-es Új lisztbő! új kenyér Amikor néhány héttel ezelőtt a Gabonat'órgalmi és Malomipari Vállalatnál jártunk, az igazgatóhelyettes már bizton állította: — Az új ' búzából őrölt lisztből jó kenyerünk lesz. Igaza lett. D B Azt mondják az öregek — .márpedig ők értenek hozzá — hogy az új' lisztből sült mindennapinak van valami semmihez sem hasonlítható zamata. Lehet, hogy így van. A múlt héten ettem új kenyeret. Nem éreztem rajta semIstván kitáíyszelleme Itt Európa legközepén, a Duna—Tisza táján immár közel teljes ezer éve, ha az érleln nyár után, a szüretelő ősz előtt, augusztus hónapjának második felénél tart a naptárral számolható idő — a nemzedékek és évszázadok örökítette emlékezetben mindig újra-újra úgy lép elő az áVamalapitó, a szép emlékezetű, a kérlelhetetlen, meg nem alkuvó Árpád- nembéli Géza fia István, ahogy Shakespeare színpadán olykor-olykor megjelenik egy kísértet, hogy valami nagyon fontosra emlékeztessen. — István szelleme évről évre figyelmezteti azokpt, akik itt itthon tudják magukat, hogy legyenek olyan következetesek enmagukhoz, amilyen következetes volt ő, akinek művét rontottuk vagy javítottuk áradó év- s~ázaöokon át. de akárhogy rontottuk, a’árhegy javítottuk, arról a Műről volt szó, amelyet egy elszánt és fe’ettébb teendőit értő nemzedék élén ö valósított meg. Legegyszerűbb, legáltalánosabb értelmű, de talán legkevesebbet mondó fogalmazásban ezt a művet Magyar Államnak nevezzük. A jogász és a politikus elme nem is nevezheti másképpen. Valójában azonban az a Mű, vagy, ha tetszik, társadalmi-lélektani létforma, amelynek erkölcsi parancsaira vagy még inkább teendőinek tudatosítására István szelleme figyelmeztet, csupán közjogi formáját tekintve: állam. Már csak azért is főbb a közös erkölcsi feladat, mivel az állam, amelynek intézményes keretén belül ró ránk feladatokat a változó kö- rülményű lét, időről időre igen változó tartalmú. Hiszen már a kései Árpádok ábrándos vagy gyakorlati érzékű intézményformálóinak (II. Endrének, a hazai feudalizmus utópistájának, vagy IV. Bélának, a bűnös hibákon okulni képes mindent újjáépitönek) magyar állama már nagyon is különbözött István, László, Kálmán, 111. Béla még merőben másféle jogeszményü és jogrendű földesúri — az én ifjú jogtörténészkoromban úgy mondtuk: patrimoniá’is — királyságától. Megint másféle volt a szolid Anjouk és a kalandor-játékos-humorral bűnöző Zsigmond franciásan nyugati modellű hűbéri állama, s mindezektől merőben különbözött Mathias Corvinus, azaz „Mátyás, az igazságos,, polgárosodást, sőt, majdani felvilágosodást, állampolgári méltóságot előkészítő pompás reneszánsz magyar állama. Utána pedig... Hiszen Mohácstól kezdve a Magyar Állam ábránd, vagy politikai program, vagy szabadságharcos cél volt: a valóság Habsburg-tartományi lét, török hódoltság, legjobb esetben a magyar államtól formájában is, politikai helyzetében is eltérő erdélyi, fejedelemség volt. István szelleme azonban augusztusról augusztusra felemelkedett -az örökölt emlékezetben és hirdette hol kisebb, hol nagyobb földrajzi területen a Magyar Állam, a magyar alkotmány létét, igényét, korról korra módosuló eszmei-társadalmi tartalmát. Persze, hogy mást ígért Szent István Pázmány Péter katolikus magyarjának és Bethlen Gábor protestáns magyarjának, mást Rálcóczi kurucainak, és megint mást Pálffy János labancainak. Petőfi engesztelhetetlen forradalmiságá- nak és Jókai szelíd egyezkedő hajlandóságának. Nevezték vala bár Szent Istvánnak vagy I. István királynak: ugyanő volt. István forradalmár volt, a szó legszigorúbban marxi értelmében: egy elavult és közösségi létet fenyegető társadalmi forma helyére elvi alapon, kíméletlen következetességgel egy új. akkor legkorszerűbb társadalmi formába vezette át a népet. Méghozzá úgy hogy egész (magatartásai, úgyszólván minden valamire való utódjának vallható és vállalható példakép. A materialista számára cselekvő és győzni tudó forradalmár, a politikus elme számára államalapító, a jogi gondolkodás számára alkotmányteremtő, a moralista példázatául meg nem alkuvó. István szelleme maga az összetartó erő. Ez a szellem magyarázza, 'hogy nem az lesz magyarrá, kiknek a leszármazottai vagyunk, hanem az, hogy kiket tudunk az elődeinknek. István ma talán időszerűbb, mint valaha. Hiszen ma, századunk szakadatlanul életveszélyes buktatói közt, egy végre valóban emberséges és emberi kultúrát igénylő — vagyis humanista — szocialista haza közös kiformálása folyamán megtanultuk, hogy az anyag adott keretei közt gondolkozó materialista és egy anyagon túli perspektívában reménykedő hívő, egy bölcseleti kérdésekben tanácstalan agnosztikus, egy cselekvő kommunista közéleti ember és egy méltányosságban élő-cselekvő magánember végképpen egyetért abban hogy másodrendű kérdés mindaz, ami elválaszt, ahhoz képest, ami összeköt. És aki örökségként, életérzésként, érzelme szerint, kultúrája alapján úgy tudja magara!, hogy magyar s képességei szerint a tőle különböző vé- leménuűekkel együtt munkálkodik a humanista-békés-szociálist a Magyarország formálásán, annak a nagy közös példaképe ő. István, Géza fia, Árpád nemzetségéből. aki évről évre, augusztus második telében elébiink lép, és figyelmeztetve int ama közös cél felé, amelyet oly következetesen ö kezdett el. A mi mostani alkotmányunk István szellemének mai jogi megfogalmazása. Nqm véletlen, hogy a mi alkotmány- ünnepünk naptár szerint azonos 1. István napjával. Az ő szelleme és a mi• alkotmányunk összeköt bennünket és^erő- sit a közös, emberséges célok megvalósításában. HEGEDŰS GÉZA mi szokatlant. Olyan volt, mint a többi kenyér. Jó. A Miskolci Sütőipari Vállalatnál még az elmúlt hónap végén merült a próbacipó. A meó csoportvezetője, Farkas Józsefné ezt mutatja, s a kicsinyke kenyér tulajdonságait ecseteli: — Ritka bélzetű, jól megkelt, s egyenletesen sült. Ilyennek kell lennie egy kenyérnek. Persze ez a kenyér nem tisztán új lisztből készült. — Ha csak újból dolgoznánk, akkor a kenyér esetleg lapos lenne, meg tömör bélzetű — mondja Farkasné. — A malmokból így ó_ és új búzából őrölt, kevert lisztet kapunk. Július 27-én érkezett hozánk az első szállítmány a tiszalúci és a sátoraljaújhelyi malomból. Mivel még nekünk is van ólisztünk, hát mi is kevertük. A fogyasztó a kenyér minőségén semmiféleképpen nem tudja észrevenni, hogy részben új lisztből készült. — Egyébként ez a liszt jobb, mint a tavalyi. Akkor C-minőségű volt, most pedig B 2-es. Igaz, hogy alacsony a sikértartalma, de hát ez jellemző tulajdonsága az újaknak. Körülbelül szeptemberben, vagy októberben kezdünk dolgozni tiszta idei lisztből. A vállalat Kilián-déli kenyérgyárának automata gép-----i A kenyér a legfontosabb táplálékunk. Kis- Ázsiában és Északír ánban időszámításunk előtt 10 000—8000- ben. Közép-Europa ban i. e. 5000 körül már foglalkoztak búzatermesztéssel. Igaz, ezek az ősi búzafajok — a2 alakot és a tönkebuza — csak kása készítésére voltak alkalmasak. Vaseszközeikkel a kelták már magasabb szintű földművelést folytattak, javult a búza minősége — ekkor az i. e. 4—I században —, kezdődött a maihoz hasonló kenyér fogyasztása. Ismerjük az egyiptomiak, a görögök kenyerét, akik nemcsak étkezésre. hanem főúri lakomákon a kenyér belét*ó~> kéztörésre a héját a leves kanalazására is használták. A honfoglaló magyarság még kásaevő nép volt. de egv-két század múlva már megismerte a kenyeret. Csak az utóbbi évtizedekben vált nagyipari méretűvé a kenyérgyártás Magyarországon. sorai 1973-tól gyártják a kenyeret. Azóta mindig .,im- ,port”-lisztből készül a vekni, hisz’ a miskolci István-ma- lom egy évvel korábban égett le. Ez év végétől azonban az új malom őrölni kezd, így a miskolci mindennapi miskolci lisztből lesz. Remélhetőleg ezzel a kenyér minősége is tovább javul ... I. S. m ii» *“ > ’ ' tfs Innen az ül a boltokba vezet A minősig szállítás közben is romolhat. így jó lenne, ha mind több üzlet tudná konténerből árusítani a kenyeret. (Solymos László felvételei)
