Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)

1982-08-16 / 193. szám

Bezár az Expressz és az Édes büfé Hová mehetünk ehédeSni? Több vendéget fogadhat a Gasztrofól • Utcán át a Gyöngyből • Megszűnik kocsmának lenni A Széchenyi út 107., az Expressz-ház hányatott sor­sáról már többször írtunk: mint ismeretes, ez évben már hozzákezdenek a felújí­táshoz. kitatarozzák az öreg épületet. Bezárják a földszin­ten levő Expressz éttermet is, s ez több ezer miskolcit érint, mindazokat, akik ide járnak ebédelni vagy éppen csak betérnek napközben. Va­jon hova mehetnek, amíg tart az átépítés? — Voltak olyan elképzelé­seink, hogy ideiglenes étter­met építünk a belváros te­rületén — mondja Balázs Bertalan, a Miskolci Vendég­látóipari Vállalat igazgatóhe­lyettese —, azonban erről a szándékunkról le kellett ten­nünk. így maradt az a meg­oldás, hogy jelenlegi étter­meinket tesszük alkalmassá a vendégsereg fogadásara. Elsőként az Expressz étte­remtől pár percnyi gyalog­lásra levő Gastrofól ételbár válik önkiszolgáló étteremmé. Átszervezik a kiszolgáló egy­ségeket: az ételbár alkalmas lesz arra. hogy több vendé­get fogadjon. Hasonló in­tézkedéseket tesznek az Aranycsillag önkiszolgáló ét­teremben is. Megerősítik a „hátteret” — a kiszolgálók, konyhai dolgozók létszáma nő, több pénztár lesz, s több hely a vendégek számára az éttermi részben. Az Ínyenc­ben is felkészülnek a vár­ható nagyobb forgalomra, de ott annyira szűkös helyen Lobogózzak fel épületeinket! A Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felké­ri a vállalatok, intézmények vezetőit és a város lakossá­gát, hogy augusztus 20-a tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. y A zászlódísz augusztus 18-a és 22-e között köszöntse az ünnepet. Rókus napján Augusztus 16-át Ró­kus napjának nevezi a kalendárium. Hajdan ez volt a télen-nyáron levegőn tanyázó rideg gulyák napja. A Ró- kus-évfordulóhoz ren­geteg különféle pász­torszokás kötődik. fi lakó­környezet ££_££ = _ ff rr szűrőié j)c Ilyen most az Expressz-ház: hátulról dolgoznak, hogy nincs mód az ételválaszték bővítésére. Népszerű az Expressz ét­terem „utcán át” részlege: ezt a Gyöngy cukrászda egyik sarkába kívánják át­menteni a vendéglátósok. Ugyancsak még az idén, várhatóan átalakítás miatt bezár a villanyrendőrnél le­vő Édes büfé is. Áldatlan ál­lapotokat szüntet meg végre az átépítés, hiszen lapunkban is többször írtunk róla, hogy az illemhely hiánya és a kis alapterület szinte elvisel­hetetlen körülményeket te­remtett a büfében, s a köz­mm v i mmí:­„ É* Jff- Most még nyitva áll az Expressz étterem vetlen környékén. Ha befeje­ződik az átépítés, végre meg­felelő szociális helyiségek, mosdók, illemhelyek is lesz­nek az Édes büfében. Ezzel együtt változik a büfé belső tere, s jellege is. A melegí­tőkonyha felszerelése lehető­vé teszi, hogy zónaételeket is árusítsanak az Édesben, s mivel III. osztályúból II. osz­tályúvá lép elő, bizonyára megszűnik kocsma lenni a jobb sorsra érdemes büfé. A színvonalas, vendégcsalogató berendezést Dufala József belsőépítész teruei alapján készítik eL Az átalakítások, leltározá­sok kényelmetlenséget jelen­tenek a vendégek számára, hiszen meg kell változtatniuk megszokott étkezési rendjüket. Remélhetőleg ezt az átmene­ti időt sikerül kölcsönös tü­relemmel és megértéssel át­vészelni, hiszen a változások mindannyiunk érdekét szol­gálják. (k—ó) Vasili kedvezmény a Miskolci ipari kiállításra Vasúti kedvezményben ré­szesülnek, akik ellátogatnak az augusztus 19-től 29-ig megrendezendő IX. miskolci ipari kiállításra és vásárra. A 33 százalékos kedvezményt az odautazok augusztus ltj­án 0 órától, 29-én 12 óráig, a visszautazok augusztus 19- én 12 órától, 30-án 24 óráig vehetik igénybe. A kedvez­mény kizárólag csak menet­térti útra érvényes, s az uta­zás nem szakítható meg. A látogatóknak a kedvezmé­nyes menettérti jegyet a vá­sár bejáratánál le kell bé­lyegeztetniük. A 10 éven aluli gyermekek, valamint azpk, akiket egyébként is csökkentett áru jegy illet, nem jogosultak további ked­vezményre. A múlt héten három részben foglalkoztunk annak a szo­ciológiai vizsgálatnak a főbb megállapításaival, mely azt ku­tatta, szeretik-e városukat a miskolciak. Befejezésül né­hány gondolat a lakókörnyezet szerepéről. A város lakói a várost közvetlen lakókörnyezetük „szű­rőjén” keresztül élik meg, mint vizuálisan megragadható esztétikai minőséget, amely közvetlen lakóhelyüket munka­helyükkel és a városközponttal összekapcsolja. Jó néhány példával és megszívlelendő tanulsággal szolgált ehhez ez a fe! mérés is. A varosközpont körében lakó, a várost ellensé­gesen szemlélő, itt magukat nagyon rosszul érzők, egyszers­mind a város, konkrétan természetesen Miskolc gondjait leginkább érzékelni tudók aránya messze a legmagasabb volt. De a városközpont szerepét és jelentőségét nyomaté- kosítja a városhoz való viszony, kötődés alakulását illetően az a körülmény, hogy a városból elvágyódok, itt magukat rosszul érzők negatív érzései döntően és alapvetően három tényezőre összpontosulnak. Az egyik az volt, hogy Miskolc „csúnya, rendezetlen, füstös, poros”; a másik ennek a vá­rosnak a lakói, pontosabban társadalmának szélsőségesen ellentéteket hordozó volta; a harmadik a városfejlődés és várostervezés mikéntjére vonatkozott. Ebben kiemelkedő szerepet játszik a belvárosról alkotott kép, annak a város­résznek az állapota és társadalmi tartalma, amelyik egy­aránt tükrözi á fejlődés szükségszerű konfliktusait, a múlt örökségét, de az elmulasztott vagy még meg nem valósult fejlesztéseket egyaránt. A felmérés igen jó példával szolgált, sajnos esetünkben inkább negatív példával arra, hogy egy várost lehet sze­retni, lehet benne eltéphetetlen szálakkal gyökeret eresz­teni pusztán azért, amilyen; amilyenek utcái és terei; ami­lyenek a házai és a bennük lakó emberek; ahogyan egy város lakói beszélnek egymással; ahogyan kocsmái, piacai, kapualjai kinéznek; amit a város vezetői mondanak vagy nem mondanak; amilyen az az alig leírható és szavakkal elmondható valami, amit egy város „légkörének” szokásos nevezni. Ennek a képnek a kialakulásában döntő, mond­hatni kizárólagos szerepe van annak, hogy milyen a város „lelkét” jelentő, azt hordozó és kifejező városközpont. Az a része tehát a mai nagyvárosoknak, amit az emberek ma­napság Miskolcon is a „városiak” neveznek. TÓTH PÁL, Reklamáció rrrocs Mérlegeket reparálnak Hajdan szezonmunka volt a mérlegjavítás: áprilistól októberig nem győzték tel­jesíteni a megrendelők igé­nyeit, télen pedig tétlenség­re kényszerültek. A Hódmezővásárhelyi Mér­leggyár miskolci szervizki­fonákja] Ha a zsonglőr indiszponált rendeltsége egy év alatt több mint négy és fél millió fo­rint értékű munkát végez. A 14 szerelő a kettőtől a 12© ezer kilós mechanikai mér­legig minden berendezést megjavít. Karbantartási szer­ződésük van több mint húsz vállalattal, köztük a hús­iparral, a drótgyárral, az ÉMV-vel és a TVK-vai. A hibás mérlegeket, más gépi berendezésektől eltérően, csak generálisan javítják. A szer­vizben az összes mérőszer­kezetet elemeire bontják, és csak felújítás «tán szerelik össze. Ennek az alapos mun­kának köszönhető, hogy egyetlen reklamációt sem Falra hányt borsó? Mostanában sokat foglalkozunk a tapolcai strandfürdő kö­rüli parkolási visszásságokkal. Ám a környéken lakók szerint nem Sok eredményt hoztak ezek az írások; szombat-vasárnap a helyzet változatlan. A stranddal szemközti parkoló már kora délelőtt megtelik, s a járművek zöme a kerítés melletti zöld gyepen, illetve a környező mellékutcákban várakozik a Meg­állni tilos! táblák árnyékában. Számunkra az sem vigasz, hogy a strand hangszóróján óránként bemondják a szabálytalanul parkoló járművek rendszámait, és menetrendszerűen megbír­ságolják a gépjárművezetőket. Tartunk tőle, hogy falra hányt borsó, mégis megismételjük javaslatunkat: helyezzenek el táblákat a Tapolcára bevezető út mentén, s tüntessék fel rajtuk, hogy ingyen lehet várakoz­ni a járművekkel a Park motel mögötti területen. Ez ugyanis meg a legnagyobb csúcsforgalom idején is kihasználatlan: a vadkempingezőkön kívül ritkán tévednek erre autósok. Sz. I. Városi tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi foga- I dóóráját Recskó Péterné, III, Sas u. 15. sz„ 17 óra- | kor; Karaba László, 35. sz. Általános Iskola, Lumumba u. 1, sz, 17 órakor. „Úgy tönt, hogy Cserka- szov zsonglőr kissé indisz­ponált volt a tegnap esti premieren” — olvasom a Miskolcon vendégeskedő cir­kusz műsoráról szóló kriti­kában. Nem azért idézem — a szokástól eltérően — sa­ját kollegámat, mert még nyomatékosabbá akarom ten­ni a szegény zsonglőr pro­dukcióját illető elmaraszta­lást. Csupán azt szeretném jelezni, hogy bizonyos szak­mákban — mert szakma ez, ha művészi fokon űzik is — állandó készenlét szükségel­tetik, hisz’ minden hibás mozdulatot észrevesz a kri­tikus szemű közönség. Maximalista lennék, ha azt kívánnám magunktól, a zsonglőrénél hétköznapibb foglalkozást űző mindannyi­unktól, hogy mindennap úgy lépjünk a munka porondjá­ra, ahogy az artistáktól el­várjuk: összefogottan, na­gyon odafigyelve és nagyon igyekezve, hogy tudásunk legjavát nyújtsuk. De ha ilyen fokú hivatásszeretetet, odaadást nem is, annyit azért megkövetelhetünk ma­gunktól, hogy — képletesen szólva —v ne fütty, hanem csendes elismerés kísérje „fellépésünket”. Attól tartok, hogy ha len­ne éber közönség a vállalati menazsériában, viszonylag ritkán ragadtatná tapsra magát. Ha lenne? De hiszen van is. Ez egy olyan „cir­kusz”, ahol egyszer a po­rondon vagyunk, máskor a nézők között. Azzal a kü­lönbséggel persze, hogy ami a porondon történik, abban nagyon érdekeltek vagyunk. De mielőtt teljesen bele­bonyolódnék a hasonlatba, hamar előrántok , néhány példát... Panaszolják a MÁV dolgozói, hogy a Tiszai pá­lyaudvar környékén levő élelmiszerboltokban gyakran tapasztalnak rendetlenséget. A bevásárlókosarak szinte ragadnak a piszoktól, ök tet­ték szóvá azt is, hogy nem mindig lehet kapni papír­zacskóba csomagolt kris­tálycukrot, csak a drágább műanyagzacskósat, a tasa- kok viszont rendszerint lyu­kasak. Így néz ki tehát a „széksorokból” a kereske­delmi dolgozók munkája. Csakhogy amikor a vasuta­sok adják elő tudományu­kat, a kereskedők sem mim dig tapsolnak nekik. Nyil­ván a vasúton bejáró bolti dolgozóktól származik a pa­nasz: a munkásvonatok gyakran elhanyagoltak, pisz­kosak, nem működik a W. C.- ben az öblítőberendezés. Lapunkban is olvashatták a Miskolci Közlekedési Vál­lalat panaszát, miszerint sok a bliccelő utas. Az utasok viszont — természetesen nem a bliccelők — azt te­szik szóvá, hogy túlzsúfol­tak például a 33-as számú autóbuszok. Elhanyagoltak a szökőku­tak ! — háborog sok mis­kolci. Felháborító, hogy mi mindent dobálnak a kutak medencéjébe a járókelők! — mondják a szökőkutak üzemeltetéséért felelős vál­lalat dolgozói. Soroljam tovább? Talán ennyi is elég, hogy elgon­dolkozzunk rajta: mi lenne, ha minden „lazításunkat” oly szigorúan bírálnák el, mint amikor a zsonglőr el­ejti a buzogányt, karikát, vagy labdát? kaptak az utóbbi időben. EnerpíÉrgta cserépkálylta Üj típusú, hordozható cse­répkályhák árusítását kezd­ték meg a Pest, Komárom és Fejér megyei Tüzép-tele- peken. A szép, bútordarab­nak is beillő, kovácsolt vas­sal gazdagon díszített mo­gyoró- és bronzszínű cse­répkályha legnagyobb elő­nye, hogy a gyengébb mi­nőségű, mindössze 3600 ka- lórrás szenet is jól haszno­sítja. A termékújdonság ára nem olcsó ugyan — 11 100 forintba kerül —, mégis megéri a nagyobb befekte­tést, hiszen jó hatásfokkal hasznosítja a könnyebben beszerezhető, olcsóbb szene­ket (békés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom