Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)

1982-08-14 / 192. szám

MISKOLCIAK MISKOLCRÓL 3 Csak szi'lyi szám! A személy} igazolvány 1982. szeptember 1-től már csak a személyi számmal együtt ér­vényes. A személyi számok kiosztása lényegében már be­fejeződött, néhányan azonban még nem kapták meg a 11 számjegyből álló számot, ezért az Állami Népességnyilván- tartó Hivatal kéri azokat az állampolgárokat, akik még nem vették át a személyi szá­mukat, forduljanak a lakóhe­lyük szerint illetékes tanács­hoz, ahoi soron kívül meg­kapják azt. Turisiaünnev Garadnán A DVTK turistái is kép­viseltetik magukat augusz­tus 18—22. között Szarvason, a VII. országos természetba­rát találkozón. Augusztus 20-án pedig a szakosztály családias összejövetelt ren­dez Garadnán. A házigaz­dák: Hámorszki Sáncomé és férje. ^ Irány a kispiac! A nemrégiben létesített négy miskolci kispiac közül egyelőre a legnépszerűbbnek a Győri kapui bizonyult: az élénk forgalom vonzza a vevőket és a kister­melőket is. (Kiss József felvétele) Borsodi csekktulajdonosok Aláírással fizet • Senki sem csalt • liikos, mint a takarékbetét Több mint fél éve már, hogy nem csak a filmekben láthatjuk: a vevő pénz he­lyett elegáns csekkfüzetet halász elő táskájából, s alá­írással fizet. A magyar la­kossági takarékcsekk-rend­szert először a fővárosban próbálták ki, azután jutott el vidékre is. A Borsod me­gyei tapasztalatokról érdek­lődtünk az OTP megyei igaz­gatóságának illetékeseitől. Megyénkben százharminc­négy csekkfüzet-tulajdonos van, s túlnyomó többségük — több mint száz — mis­kolci. Mindannyian átutalási betétszámla-tulajdonosok is A csekktulajdonosságnak fel­tételei vannak, amelyeket bármelyik érdeklődővel szí­vesen közölnek az OTP me­gyei fiókjaiban — Miskolcon az Árpád utcán —, s jelent­kezni is lehet rá ugyanitt. A csekkek felhasználásának a köre is egyre bővül: szinte minden jelentős országos vállalat, tizenkét Borsod me­gyei cég, s számos fővárosi, illetve más megyei székhe­lyű vállalat, intézmény elfo­gadja már fizetőeszközül. (k—ó) Villantó Kétass7ony köze A kalendáriumok szerint augusztus 15-e sok helyen már az ősz beköszöntőt jelzi. Az éghajlattan tudománya szerint augusztus má­sodik felében már rit­ka az igazi kánikulai meleg, de ez alól a szabály alól is van­nak kivételek. Augusz­tus 15. és szeptember 8. között van egyéb­ként az úgynevezett „kétasszony köze” idő­szaka: így nevezik a két Mária-nap közötti időt a kalendáriumok. Ekkor szedik sok he­lyen a gyógyításra va­ló füveket. Lakótelepi kötődések Egy felmérés tanulságai A miskolciak kötődéseit vizsgáló felmérés eredményeit tanulmá­nyozva, felfigyeltünk arra, hogy az új lakótelepeken élők érzései, kötődései kevéssé intenzívek — bárhonnét jöttek is a lakótelepek­re, és bármelyik társadalmi réteghez tartoznak is —, mint más vá­rosrészek, különösen pedig a peremvárosrészek lakóinak érzései. Ez véleményünk szerint komoly figyelmet érdemel. Nemcsak azért, mert ma Miskolcon a népességnek durván harmada él lakótelepe­ken, hanem legfőképpen azért, mert a lakótelep, mint sajátos el­vek szerint épített emberi lakókörnyezet, valami módon befolyás­sal van a kötődésre. Mégpedig egyáltalán nem pozitív értelemben. Az. hogy a lakótelepiek kötődései lazábbak, ponto­sabban érzelmileg sokkal ke­vésbé átszőttek, mint más, történelmi városrészekben élő miskolciaké, megítélésünk szerint több tényező együttes hatásának szükségszerű kö­vetkezménye. Elsőként talán a lakóhelyi stabilitás átme­neti elvesztését említhetnénk, mégpedig többféle értelemben is. Az új házgyári lakótele­pek népességének tekintélyes része (23%-a) minden korlá­tozó intézkedés ellenére az elmúlt 10—15 év során köl­tözött be Miskolcra. De a lakóhelyi stabilitás átmeneti elvesztését jelenti a lakóte­lepi lét a törzsökös miskol­ciak számára is. És itt nem­csak a szanálások során la­kótelepekre került idős em­berek sokat emlegetett prob­lémáira gondolunk, hanem azokra a fiatal családokra is, melyek egy megszokott, átélt, jól ismert környezetből kerültek át a lakótelepek vi­lágába. + VILÁGJELENSÉG A modern nagyvárosi la­kótelepek azonban — úgy tűnik — a lakóhelyi stabili­tás helyreállítása után sem képesek kiiejleszteni, általá­nossá tenni lakóik körében a hovatartozás, az érzelmektől átszőtt ragaszkodás érzését. Erre utal, hogy a korábbi évtizedekben felépített lakó­telepek népességének kötődé­sei, érzéseik' intenzitása sem­miben sem különbözik a leg­fiatalabb telepek lakóinak körében tapasztaltakétól. Nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy ez általáno­san érvényesülő jelenség mindenütt, ahol lakótelepeket építenek. Éppen ezért a va­lahová tartozás tudatának ezt a korlátozottságát részben a lakótelepi élet térbeli felté­teleivel magyarázhatjuk. A lakótelep a szabványosí­tásra való törekvés és a gaz- dasságossági szempontok jó­voltából olyan uniformizált lakókörnyezet, amelyben egy­szerűen nem találunk olyan elemeket — jellegzetes pon­tokat, kanyargós utcákat, hangulatos tereket, a sponta­neitásnak, a véletlenszerűség­nek, az esetlegesnek bármi­féle hangulatot teremtő meg­nyilvánulását i—, amelyek ér­zelmeket ébreszthetnek. Ügy szokták fogalmazni, hogy a lakótelepek ma össztársadal­mi szükségletek által megha­tározott Szabványegységek. Ennélfogva fel cserélhetők; egy lakótelepi ember, külö­nösen, ha az bevándoroltként került valamelyik város la­kótelepére és nem fűzik e vá­roshoz emlékek, nem ismeri — ahogy mondani szokás — a várost, a tulajdonképpeni várost, és a városi életet mint „lakótelepi lakó” csu­pán részszerepekben képes megélni. ^ A KOMFORTON TÚL A lakótelepeken élők szá- ámra a lakótelep — min­degy, hogy ez München- Perlachban, Novoszibirszk- ben vagy Miskolcon van — a lakásoknak, a közlekedést szolgáló utaknak, az ellá­tást, a kényelmet és a kom­fortosságot biztosító létesít­ményeknek ésszerűen szer­vezett rendszerét jelenti, semmi többet. A közhiede­lemmel ellentétben, a lakóte­lepiek túlnyomó többsége elégedett azzal, amit a lakó- telpi környezet nyújt kom­fortosságban és kényelem­ben számukra. De ez a fel­cserélhető, bárhol elképzel­hető urbanisztikai környezet csak elégedetté tesz, és az embereket nem elsősorban egy városhoz, hanem egy életminőséghez köti. A lakó­telep, amely nem képes az emberi élet teljességéhez ke­retet nyújtani, amelyben semmi nincs, amely a szab­ványtól eltérne, nem engedi, hogy kitejlődjön az otthonos­ságnak az az érzése, amelyik igazán mély gyökerűvé, el- téphetetlenné, pótolhatatlan­ná teheti az emberek számá­ra egy településben való „la­kás” tényét. TÖTH PÄL A világbajnok tanul és dolgozik... Hajdú Gyulát köszöntötték egyben, hiszen ez feltétele a takarékcsekk kiváltásának. Az eltelt hónapok alatt az új tulajdonosok hamar „be­letanultak” a füzet kezelé­sébe: még elrontott csekklap is mindössze egy akadt. Olyasmi sem fordult elő, hogy fedezetlen csekket akartak volna beváltani. A tapasztalatok azt bizo­nyítják : könnyen, egyszerű­en működő rendszert dol­goztak ki a szakemberek. Néhányan panaszolták, hogy sok idő telik el, amíg az el­ső csekkfüzetet megkapják: a néhány hétre azért van szükség, mert az első füzet Pestről érkezik. Többen kérdezték azt is, hogy nem ,emelhctő-e az összeghatár? — ugyanis egy csekkfüzet összesen ötvenezer forint ér­tékű vásárlásra alkalmas. Az előírások egyelőre ezt szabják meg határként, azon­ban az elfogyott csekklapok pótlása folyamatos. Elterjedt tévhit a takarék­csekkel kapcsolatban, hogy így a csekktulajdonosok kész­pénzforgalmát megfigyelik, számon tartják. Nos, a csekk ugyanolyan titkos, mint bármelyik takarékbetét: adatot nem szolgáltat ki róla az OTP. A llyj-lnl pro és kontra Miskolc környékén sok a halban bő állóvíz. A horgá­szok véleménye persze elég­gé eltérő a halmennyiséget illetően. Különösen igaz ez a Mályi-tóra. A héten talál­koztunk egy elkeseredett horgásszal, de sikerült len­csevégre kapnunk egy sze­rencsés fogást is. Kapitális csuka került a horogra. A panaszkodó Hargittay Attila, a MÉH propagandis­tája: — Halott ez a víz, halott. Évek óta járok ide, de egy­másfél kilós balinnál többre nem jutottam. A horgászok jó része lábbal tiporja az íratlan szabályokat. Csónak­kal vödörszámra viszik a moslékot a tó közepére, ott beetetnek. Mi marad akkor a partról szabályosan pecá- zóknak? Szinte semmi. Az a véleményem: nagy víz, de kevés a hal. így aztán, ha Má. lyiban nyaralok, átjárok a Kistokaji-tóhoz. Bőven tu­dok kirántani tenyérnyi ká­rászokat, kilós, másfél kilós pontyokat. Nem mindennapi horgászzsákmánnyal dicsekedhet a ké­jünkön látható Lengyel Béla. ö a mályi-tavi „szerencsé­sek” közé tartozik. Társával, Boros Istvánnal „rablásra” fi­gyeltek fel, és sejtették, hogy nagy hal lehet a tettes. Az Észak-magyarországi Horgász Egyesület tagjai végül is hosz- szas erőlködés eredményeként, a partra húzták a mintegy tízkilós óriás csukát, amely egyébként a második dobás­ra kapta be a horgot. Az óriásból végül is az egész utca evett, mert rántott halat készítettek belőle. (Szűcs Béla felvétele) Fogadás a városi tanácson győzelem érzése mindig csodálatos” — mondotta teg­nap délután Hajdú Gyula, a Miskolci VSC kenuzója, azon a fogadáson, amelyen Székely László, a városi tanács elnök- helyettese köszöntötte edző­jével, Maros Évával, abból az alkalomból, hogy Belgrádiján Miskolc első világbajnoki aranyérmét nyerte. Székely László közvetlen szavakkal méltatta Hajdú Gyula szép sikerét, azt, hogy dicsőséget szerzett nemcsak hazánknak, hanem Miskolc városnak is. A rövid köszön­tő után kötetlen eszmecsere alakult ki. A kiváló sportoló és edzője szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az elmúlt hónapokban, években tettek a siker érdekében. Is­mét felelevenítették a kenu kettesek 1000 méteres Ver­senyszámának döntőjét, ame­lyet a szakemberek legna­gyobb meglepetésére Hajdú Gyula és Sarusi Kiss János, íz MTK-VM sportolója nyer­tek. Az is kiderült, hogy a két fiatal „szerencsésen egymás­ra talált”; nemcsak a kenu­ban, hanem az életben is jó barátok. Hajdú Gyuláról az is kide­rült, hogy mint nemzetközi minősítésű sportoló, nem ve­szi igénybe a sportállást, na­ponta négy órát dolgozik a munkahelyén, mert mint mon­dotta: „Jó érzés egy olyan kollektívához* tartozni, ahol szeretik, megbecsülik és szur­kolnak érte ...” Az idén vé­gezte el az edzői tanfolyamot és továbbra is tanulni szerel­ne. Maros Éváról pedig tudni kell, hogy a világon az egyet­len, aki nő létére világbajnok kenus edzője. A dolog pikan­tériájához tartozik: Maros Éva a DVTK főfoglalkozású edzője, különengedéllyel dol­gozott Hajdú Gyulával, akit egyébként a DVTK vezetői is köszöntöttek a világbajnoki arany megnyerése alkalmá­ból. (f. gy.) A Miskolci Építőipari Vállalat felvesz vasbetonszerelő M kőműves M ács ■ villanyszerelő ■ lakatos szakmunkásokat ■ valamint segédmunkást. 0 jelentkezés: Miskolci Építőipari Vállalat Munkaügyi osztály Miskolc, József Attila utca 40.

Next

/
Oldalképek
Tartalom