Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)
1982-08-10 / 188. szám
Félni tilos A kalendáriumok szerint augusztus 10- ével, Lőrinc napjával ünnepeljük a lassan beköszöntő őszt. Ezúttal azonban egyszerű félreértésről van szó. A kutatók felderítették, hogy a Lörinc-na- pi szokások közül azok, amelyek az ősszel függenek össze, a kalendáriumkészítők tévedésének szülöttei, ösz- szetévesztették ugyanis a szeptember 5-én ünnepelt másik Lő- rinccel. Tehát azok a hiedelmek, miszerint ha Lőrinc napján szép idő járja, akkor szép hosszú őszünk lesz, vagy hogy ezen a napon fordul az időjárás, szeptember 5-én érvényesek csak. Azt is tartják, hogy ha Lőrinc napján esik az eső, rossz lesz a diny- nye, különösen a sárga. Ennek viszont magunk is utánajárhatunk ... Festők egy ssál kötélen MISKOLC TÖRTÉNETE 40. Persze van úgy, hogy az ember fél. Magánügy — mondhatja az olvasó, s igaza van. Olyan emberekkel készítettünk riportot, akik egy szál kötélen lógva keresik kenyerüket, szédítő magasságban. %)8ÍP zjc Alattuk szédítő mélység ... most már zöldben pompáznak. Festik a gabonatárolót is. Az összeverbúválódott fes- töbrigádot Céra Imre vezeti: — Ha a silót körbe kellett volna állványozni, s úgy festeni, akkor a munka körülbelül hárommillió forintba kerül. , ) ii — És így? — Mi a Komplex Lakásépítő és Lakáskarbantartó Munkaközösség megbízásából dolgozunk. Ök tárgyaltak a gabonaforgalmival, ezért nem tudom, hogy mennyiért vállalták el a festést. Rajtam kívül itt dolgozik még Kertész László, Vinnai Zoltán, Szűcs István, Szabó József, Muth Attila, Barna László, Sajcz Péter. Van köztünk sofőr, esztergályos, főiskolás, hivatásos alpinista. A Herman Ottó barlangkutató csoport tagjai vagyunk, itt alkalmi munkát végzünk. Fizetetlen szabadságot vettünk ki cégeinktől, az iskolásoknak meg tart a nyári szünidő. Így álltunk össze. A siló 45 méter magas. Fentröl látni Diósgyőrt, sőt Leninvárost is. A kötél, a deszka hagyományos kellék, ám az ecsetet festékszóró pisztoly váltotta fel. — Hat rétegben hordjuk fel a festéket — . mondja Géra. — Ha műszaki problémák nem akadályoztak volna bennünket, már csomagolhatnánk. Így azonban még egy bő hétig itt leszünk. ötven-hatvan mázsa festéket használunk el, amíg Akik a Tanácsköztársaság városrészben laknak, mindennap láthatják a festőket. Szokatlan pózban mázolnak az alkalmi piktorok. Mert, hogy alkalmiak, ahhoz szó sem férhet. Egyetemisták valamennyien, bányamérnöknek készülnek. Lóg a kötél a magasból, a végén egy deszka, s azon ül a festő. Egy tízemeletes épület erkélysorát festi Fehér Ernő, Csernyák Attila és Nagy Tibor. Ráállunk a tizedik emeleti erkélyt borító betonlapra. Lentről nem látszik oly nagynak a magasság. Innen fentről iszonykeltő. — Félni azt nem lehet, s nem szabad, — magyarázza Nagy Tibor. — Fia az ember jól van biztosítva ... A három fiatalember az egyetem barlangkutató csoportjának tagja. — A munkát alvállalkozásban végezzük, összesen 154 erkélyt kell lefesteni. Komplikált feladat: huszonnégy leszállás szükséges egy sor erkélyhez. Drótkefével pucoljuk le a rozsdát, mí- niumozunk, végül szürkével lemázoljuk. Tíz napja dolgozunk • rajta, ezen a héten fejezzük be a munkát. — Mennyiért vállalták? — Egy erkély festése 300 forint. A pénz a csoporté, felszerelést veszünk belőle, meg az utazásaink költségeit fedezzük. A tízemeletes bérház tetejéről kiválóan látni a malom betonsilóit. A múlt héten még kék színűek voltak, y A tizedik emelet felett. Itt félni tilos! Építtetők a város környékén Felsőzsolcán telkeket osztottak A magánlakás-építés miskolci lehetőségeiről szóló sorozatunkban részletesen írtunk arról, hogy az elkövetkezendő években építési területeket alakítanak ki miskolciak számára a város környéki községekben. A névsoron szerepelt Felsőzsolca is. A Felsőzsolcai nagyközségi Tanács 71 telket adott át a miskolciaknak; ezeken hagyományos családi házakat lehet majd felépíteni. A részletes építési előírásokról is döntöttek a zsol- caiak. Külön kedvezmény az itt építkezők számára, hogy a jogszabály szerint megállapított használatbavételi díjat telkenként egységesen 50 ezer forinttal csökkentették. Már 30 telket odaítéltek a várakozóknak, s most a városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén újabb 18 igénylő jutott felsőzsolcai telekhez. A csökkentett használatbavételi díjak egyik esetben sem haladják meg a 65 ezer forintot, nagy többségük 61—62 ezer forint körül mozog. Az építtetők a szerződéskötéstől számított három éven belül kötelesek felépíteni új otthonukat. A használatbavételi díj ösz- szegéből pormentes úthálózatra, ivóvízvezetékre és kisfeszültségű villanyhálózatra futja. (k—ó) • ■i ■ »»» — « ismét újnak látszik a siló. A rászorulóknak Elindul a vonat... (illésy) Több rnrnt 1 millió 800 ezer forintot juttatott a segélykérőknek megyénkben tavaly a SZOT Társadalom- biztosítási Igazgatósága. A rokkantak segélyezésére majdnem 250 ezer, a nagy- családosok megsegítésére pedig 79 ezer forint jutott. Több mint kétezerfelé osztották szét a rendelkezésre álló összegeket. Az étlap, mint szuvenír Nem tudom, megfigyelték-e, milyen gondosan ügyelnek az étlapokra a miskolci éttermekben, vendéglőkben? Még azokon a helyeken is, ahol rövid percek kérdése a kiszolgálás hosszú ideig kell várni a menükártyára, s ha áttanulmányoztuk, azonnal elviszik az asztalunktól. Még a legelegánsabb éttermek is kevés étlapot nyomatnak, s nem merik hosszabb ideig a vendégnél hagyni. Sokak számára bosszantó ez, mivel az étkezésre való várakozás tétlensége közben szívesen tanulmányozzuk a választékot, s nem utolsósorban az árakat. Mindettől megfosztanak bennünket. Amikor ezt szóvá tettük több felszolgálónak is, azzal védekeztek, hogy a vendégek sajnos szuvenírként magukkal viszik az étlapokat. Ezért óvatosságból gyorsan begyűjtik azokat az asztalokról. Nos, erre csak azt válaszolhatjuk, hogy a jó étterem írásos reklámja maga az étlap, választékosságával és áraival. S hadd vigye az étlapot a kedves vendég! Ennél jobb reklámot ne is kívánjanak maguknak a vendéglátók. (szántó) 1938-ban, a pesti Társalkodó című lapban a miskolci gyorskocsiállomás vezetője, Lichsten- stein József neves kereskedő azt javasolta, hogy ,,a Pesttől Debrecenig felállítani szán- déklott" vasutat hozzák Mis- kolcig, mert a szén helyben van, forgalma nagyobb lesz, mint a Pest—Debrecen vonal- szakaszé. Ettől kezdve a miskolci vasút ügye az érdeklődés középpontjában állt. 1848-ban törvényt is hoztak a Pest-Mis- kolc-Galicia fővonal megépítésére, amit a közbejött forradalom meghiúsított. Végül is a bécsi bankárok és a magyar nagybirtokosok által létrehozott Tiszai Vaspálya Társulat építette ki Szolnok-Debrecen, majd Debrecen—Nyiregy háza-Miskolc viszonylatban. Ésszerűbb lett volna Pestről közvetlen miskolci vonalat építeni (182 km), mint a négy megyeszékhelyet felfűzni (359 km), de a Vaspálya a bécsi udvari elképzelést képviselte; számára előnyös volt, mert a meglevő Pest—Szolnok vonalhoz csatlakozott. A miskolci szakasz építése 1857-ben kezdődött meg. A város a társulatnak nem volt hajlandó állomás céljára ingyen telket és tetszés szerinti meny- nyiségű építésanyagot adni, mint azt más megyeszékhely tette, részvényükből is csak két darabot vásároltak 400 Ft értékben. A kapcsolat az építő Társulattal megromlott, kiéleződött a pályaudvar tervezett elhelyezése körüli vita. A társulatnak a pályaudvar mai elhelyezése kedvezett, hiszen a vonal Zsolcáról vezetett, és így rövidebb vonalat kellett a fejállomáshoz kiépíteni. A város erőteljesen tiltakozott, azzal érvelt, hogy a pályaudvar és a város között 2,5 km, soha be nem épülő úttalan földterület van. A vasúthoz való helyi fuvar 1.40-2 forintba kerül, többszöröse a Bécsből Miskolcra szállított málhának (98 krajcár), így elvész a kereskedő haszna. Azt javasolták, hogy az állomást a mai Bajcsy-ZsiUnszky út környékére, a Széchenyi út végére helyezzék, ahogyan azt előzetesen is tervezték. A város elképzelése azért is reális volt, mert megvalósulása esetén nem lett volna szükség a második pályaudvar felépítésére. A vita, mely végül is a Társulat győzelmével végződött, annyira elmérgesitette a kapcsolatot, hogy 1859. május 24-én a miskolci szakasz átadása mindenféle ünnepség nélkül zajlott le, ami páratlan volt a hazai vasútépítés történetében. A „Miskolc" elnevezésű pályaudvar 58 kát. hold területen létesült, felvételi épületből, áruraktárakból, fűtőházból és a csatlakozó rakodó lejtből, valamint baromállásból állt, naponta 2 személy- és 6 tehervonat-párt fogadott. Az első állomásfőnök, Roxer Lajos egyidejűleg a javító főműhely irányitója is volt. A közvetlen pest—miskolci vonalat Hatvantól ugyancsak a Tiszai Vaspálya Társulat kezdte építeni, de a kiegyezés után megalakult MÁV fejezte be, és 1870. január 8-án adták át a forgalomnak. A miskolc-kassai vonalat 1860. augusztus 14-én, a miskolc—bánrévei vonalat külön „Cömöri" állomással 1871. június 13-án vette át az- utazó- közönség. A fűtőház 1874-ben, a rendező pályaudvar 1892-1901 között épült. 1901-ben a város első pályaudvarát a mai méretére és formájára építették át, s 1910—1959-ig a „Miskolc személypályaudvar", 1959-től a „Tiszai pályaudvar" nevet viseli. A háromvágányos, facsarnokos indóház egy évszázad múltán inditóház egy évszázad múltán az ország egyik jelentős vasúti csomópontjává fejlődött. KAMODY MIKLÓS Kapósak a tervek és a katalógusok Borsod megyében az elmúlt két hónapban több mint ezer ajánlott tervet vásároltak meg az építtetők az Építésügyi Tájékoztatási Központ ' irodájában. Nemcsak a tervek, hanem a megjelent katalógusok is népszerűnek bizonyultak: a családi házak ismertetőjéből július 30-ig több mint másfél ezret értékesítettek. Nemrégiben jelent meg néhány új csoportos, korszerű családi ház és társasház terve, s az előrejelzések szerint ősszel újabb kiadványok várhatók.
