Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)

1982-08-02 / 181. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető; Nylhes Imre — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 8501. Pf. 39. — Tel.: 18-325 Örök tábla S. O. S. S. O. S. — Mentsétek meg lelkeinket! — küldi a vihar­ban vergődő hajó a segélykérő jeleket. A jelek jól foghatók, s ma már a segítségnyújtás is csak ritkán marad el. De vannak másféle S. O. S.-jelzések is. Sokkal közelebb­ről, sokkal gyengébbek, amelyek legtöbbször csak „hatodik érzékkel”, valamiféle „lelki jelfogóval” észlelhetők. Ezeket a jelzéseket a veszélyeztetett, kallódó gyerekek adják riadt szemükkel, messzire nyúló, kapaszkodásra vágyó kezükkel, vagy éppen kihívó gönceikkel. Sokan vannak: válási félárvák, lumpenszülők áldozatai. Akad, aki ne tudna ilyen gyerekről környezetében? S akik látják őket, egy részük eljut odáig, hogy tenni is szeretne valamit értük. Szánalommal, tehetetlen dühvei, nem bírva tovább tétlenül szemlélni sorsukat. De hát mit tehetnek? Bejelentést az ifjúsági osztályon? És az ifjúsági osztály mit tehet? Minden veszélyeztetett gyereket nem le­het állami gondozásba venni... A szülők megnevelcse va­lósággal reménytelen vállalkozás. Mégis, valamiféle társadalmi felügyeletre, gondozásra ok­vetlen szükség lenne! Mint például a börtönből szabadultak esetében. Ezzel a módszerrel sok „utógondozás” megelőz­hető lenne! Ezek a gondozók a lakókörnyezetből állandóan figyelemmel kísérhetnék a gyerekeket, s ha szükséges — az ifjúsági osztállyal kapcsolatot tartva —, beavatkozhatnának a gyerekek érdekében. Akár a szülők elleni büntető szank­ciók alkalmazását kezdeményezve... Lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás. Ám valamiféle megoldást mindenképpen kell találni. Jól jönnének a szak­emberek, az ifjúságvédelemmel foglalkozók, de laikusok ja­vaslatai is. Akik át tudják érezni, hogy ezeket a gyereke­ket meg kell mentenünk. Önmaguknak, nekünk és a jövő­nek. Békés Gábor Miskolc Tanultak a bizalmiak és a gazdasági vezetők A Tiszai Erőmű Vállalat­nál nagy sikerrel fejeződött be a szakszervezeti bizalmi­ak és a partner gazdasági vezetők részére szervezett to­vábbképző tanfolyam. A to­vábbképzés kísérleti jelleggel indult, ám már a kezdet kez­detén vállalati szintre kel­lett szélesíteni, a nagy ér­deklődés miatt. Az oktatás két csoportban történt. Jó központi tan­anyag, jó oktatók segítették, hogy a számos, felvetődött kérdésre kielégítő választ kapjanak a hallgatók. A záróelőadást követő fórumon a vállalat vezetői válaszol­tak. Az oktatás ideje alatt si­került több vitás témát tisz­tázni. Egyedül a közgazda- sági kérdések megválaszolá­sa sántított imitt-amott — állapították meg az értéke­léskor a tanfolyam szervezői. A két csoportban összesen 65 szakszervezeti bizalmi és művezető szerzett új isme­reteket; máris jelezték, hogy legközelebb is szívesen ven­nének részt hasonló tovább­képzésen. Túri Bertalan Leninváros Legyen fogadóóra délután is Azt mondják, szerencsés vagyok, mert egy műszakban dolgozhatok a Lenin Kohá­szati Művekben. Nekem azonban más a véleményem. Ha ugyanis útlevelet, tüdő­szűrést kell végeznem, avagy valami más hasonlót, kény­telen vagyok kilépni a mun- kahelyemrőK ami nem min­dig megy zökkenő nélkül), vagy szabadságot kivenni. Ezzel azt szerettem volna il­lusztrálni, hogy jó volna, ha bizonyos hivatalos helyeken délután is lenne fogadóóra, így az is könnyebben elin­tézhetné hivatalos tenniva­lóit, aki délelőtt dolgozik. P. B.-né LKM ÍHMHPhM Kilépő tagnak jár-e a brigádpenzből? A szocialista brigádok a szakmai, kulturális és egyéb vállalásaik anyagi fedezetére általában brigádkasszát léte­sítenek. A brigádkassza pénz­forrása részben a tagok egyé­ni befizetéséből, részben a brigád által kapott kollektív jutalomból ered. A brigádok rendszerint kikötik, hogy a brigádból történő kilépés ese­tén — a kilépés okától füg­getlenül — a közös kasszából pénzt senkinek vissza nem fizetnek. A kilépett tag által a bri­gádpénztár betétállománya iránt támasztott követelés el­bírálása nemegyszer jogvitát váltott ki. A helyes álláspont érdekében a Legfelsőbb Bíró­ság olyan törvényességi hatá­rozatot hozott, hogy a szocia­lista brigád tagjai a kollek­tíva céljaira létesített brigád­pénztár betétállományának felhasználásával összefüggés­ben kizárhatják a kilépő bri­gádtagnak a betétállományra támasztott vagyoni igényét. A határozat indoklása többek között rámutat arra. hogy a brigádpénztár létesítésére irá­nyuló ügylet a Ptk-ban nem nevesített szerződést hoz lét­re, amelyben a brigád tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy összegyűlt pénzüket kö­zös célkitűzéseik megvalósí­tására fordítják. Az ilyen szerződés nem ütközik jog­szabályba, sém a társadalom érdekeibe, sem á szocialista együttélés követelményeibe. Dr. Sass Tibor Ha nincs, ne reklámozzák Feleségemmel Kombi cse­csemőágyat szerettünk volna vásárolni. Erre biztatott ben­nünket egyébként a BUBIV prospektusa is, amely 1700 forintért kínálja. Amikor azonban kértük az üzletben, azt közölték, hogy sajnos, nincs. Egész Borsod megye mindössze 30 darabot kap évente — hangzott a felvi­lágosítás. Vajon miért csak ennyit? S ha valóban csak ennyit, miért propagálják prospektusban is? G. Dénes Miskolc Már kapható a DH Hosszú hónapokon át követeltük, hogy a Ba­ross Gábor utca udva­rában elhelyezett sok­sok vállalat dolgozói ebédidőben hozzájut­hassanak a Déli Hír­laphoz. Ez sokáig hiá­bavaló kísérletnek bi­zonyult. Levélben, szó­ban sürgettük, s végül nem hiába. A minap nyílt az ajtó, s elhang­zott a régi, mostaná­ban nagyon várt fel­szólítás: Déli Hírlapot tessék! Köszönet érte annak, aki intézkedett, s azoknak, illetve an­nak is, aki vállalta a kihordást. Az udvarba települt vállalatok dolgozói ne­vében: 1. Laura rfc A képünkön látható tábla állandó tartózkodási helye a Mályi-tó partja, közvetlenül a Vitorlás bisztró előtt. Örök tábla, hiszen legelőször úgy öt éve láttam ugyanezen a pon­ton, s azóta többször megjelent lapunkban. De maradt., bár egyre jobban el -ozsdásodva Ki tudja, mennyire hosszú éle­tű? Ez a helyi tanácstól függ — mint annyi minden a tó kö­rűi .., S. L. Patakmederben ÉsflI „... a 3. sz. fő közlekedési út miskolci átkelési szaka­szának korszerűsítésekor a csomópontok és környékük forgalmi rendjét az illetékes hatóságok képviselői határoz­ták meg. A Futó utcán a ce­mentgyári csomóponttól mint­egy 100 méterre levő gyalo­gosátkelőhely azért szűnt meg, mert az üzemeltetés feltételei a megelőző idő­szakban nem voltak bizto­sítva. Az azóta kialakult for­galmi körülmények alapján a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága ismételt vizsgá­latot kezdeményez a hatósá­gok bevonásával. Amennyi­ben a járdakapcsolatok, a közvilágítás és az egyéb fel­tételek biztosítottak lesznek, úgy szabályozott formában a kijelölt gyalogosátkelőhely létesítésétől nem zárkózunk el.” (A választ a „Gordiuszi csomó a Cementgyárnál ’ cí­mű panaszra kaptuk Stoll — szemétdomb Gábortól, a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága igazgató- helyettes főmérnökétől.) „... a lejárt szavatosságú áru forgalomba hozatala miatt vizsgálatot, majd fegyelmi eljárást folytattunk le. Az ÁBC-áruház vétkes helyettes vezetőjét fegyelmi büntetés­ben részesítettük.” (A választ Mátyás Lajostól, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától kaptuk r z „Esetem a Sport Robival’’ című panaszra.) Iható-e a vizük? „Családi házunk udvarán ki­tűnő minőséget adó ásott küt van. Ennek segítségével köz- müvesítettük a lakást. Szom­szédunkban azonban, mintegy harminc sertést hizlaltak, ami­ket ugyan már leadtak, de a sertéstrágya megfertőzte a vi­zet. Azóta sem ivásra, sem mo­sásra nem alkalmas. A fertőzött vízből mintát vett a városi Kö­jál, de még semmiféle értesítést nem kaptunk. Számíthatunk-e segítségre? — kérdezte szer­kesztőségünktől Tóth Andrásné, miskolci olvasónk. Kérdését a Miskolc városi Közegészség agyi Szolgalat­hoz, dr. Juhasz Hajnalkához továbbítottuk, aki a követ­kező választ adta: — Általános tapasztalat városunkban, hogy az ásott kutakból nem nyerhető jó minőségű ivóvíz. Vagyis az olvasójuk által jelzett „kitű­nő” minőség eleve megkér­dőjelezhető. Mindezek miatt leghelyesebb mindjárt a ku­tak kiásása után vízminta­vizsgálatot kérni. így lehe­tett volna összehasonlítani az eredeti vizet a sertéstrá­gya által állítólag megfertő­zött vízzel is. Bírósági eljá­rás során például jóformán csak az összehasonlítás ered­ménye vehető figyelembe. Amennyiben vízmintát vet­tünk a bejelentés után Tóthéknál, azt a megyei Köjálhoz továbbítjuk. A vizsgálat ideje mintegy há­rom hét. Az eredményről minden esetben értesítjük az érdekelteket. Vagyis: Tóthék esetében még nem telt le a várakozási idő. Ám legyenek nyugodtak, mert a választ megkapják. Gorombaság minden mennyiségben Július 14-én — temetésről jövet — a nagy hőségben be­tértünk a szirmai Délibáb presszóba. Érdeklődésünkre, hogy milyen üdítőt kapha­tunk, azt mondták: szőlőlét és Colát. Mi az előbbiből kér­tünk két pohárral. Legnagyobb meglepetésünk­re a kiszolgáló egy már fel­bontott literes üvegből kezd­te mérni a poharakba az italt (az üvegnek már csak az alján volt egy kevés), s aztán bontotta fel a másikat. Én kértem, hogy csak az előttem felbontottból adjon, mivel — rossz tapasztalatom révén — nem vagyok benne biztos, hogy az is originál kerül-e a poharamba. Kü­lönben is — jegyeztem meg —, tudtommal nem szoktak felbontani és kiszolgálni du­gaszolt italból. Mivel más­sal nem szolgáltak ki. kény­telen voltunk azt fogyaszta­ni. amit kaptunk. Közben a fentiek miatt vita támadt közöttünk és a kiszolgáló kö­zött, erre kértem a panasz­könyvet, amit kerek-perec megtagadtak tőlem. Ami ezután következett, az már kritikán aluli. Egy idő­sebb és két fiatalabb hölgy volt a „tulaj”, akik formáli­san kizavartak bennünket az üzletből, nem beszélve arról, amiket mondtak. Sokan a vendégek közül is felhábo­rodtak a történteken, s ne­künk adtak igazat, hogy igenis kötelesek a panasz­könyvet jól látható helyen tartani, ahol a vendég hozzá­fér, nem pedig megtagadni annak kiadását. Megszégyenültem leforráz­va jöttünk el az üzletből. Nem tudom megérteni, ho­gyan dolgozhat a kereskede­lemben olyan egyén, aki a vendégekkel szembeni leg­elemibb követelményeket sem ismeri. V. S.-né Miskolc Árat nem közöl A város lakótelepeit — így például a Kilián-délit — kis plakátokkal árásztották el, amely egy kisiparos rek­lámja. Reluxa redőnyt kínál, megadva a telefonszámot is, amelyen érdeklődni lehet. Hiába hívtuk azonban a szá­mot, hogy megtudakoljuk a redőny és a szerelés árát. nem lettünk okosabbak. A válasz ugyanis az volt, hogy forintösszeget még hozzáve­tőlegesen sem (!) tud mon­dani, a vállalkozó majd a helyszínen közli az árat. Ez azonban így valahogy fur­csa. Megtörténhet ugyanis, hogy az árajánlat ismereté­ben eleve nem rendelünk, s így feleslegesen várnánk ott­hon a vállalkozót talán egy napon át is. De minek töltse nálunk az idejét, utazzon fe­leslegesen a vállalkozó is, ha esetleg semmiképpen nem jön létre üzlet? Vagy talán abban bíznak, hogy a hely­színen már könnyű meg­győzni a kuncsaftokat akár­milyen árajánlattal is?... D. P. Miskolci Postaigazgatóság Felszabadulás szocialista brigád Az ötödik műtét ♦ A Pere egy »ászé már fedett mederben folyik Miskolcon át, a Szinvába. Néhány helyen azonban —mint például a Deák térnél — szabad o meder Ezt ki is használják egyesek arra, hogy szemétdombot csináljanak a patakmederből. Található benne papír- és vashulladék, kivágott fa, s még ki tudja, mi minden... F. L. Miskolc Az utóbbi időszak csalá­dunk számára alapos meg­próbáltatást jelentett: férjem az ötödik műtéten esett át. A? ■utóbbit dr. Kardos Géza fő­orvos végezte — sikerrel. N gondos kezelésért, ápolásért ezúttal szereném kifejezni a magam és beteg férjem kö­szönetét a Semmelweis Kór­ház orvosi—ápolói kollektívá­jának. Szilágy» Zsigmondné Miskolc, Füzes u. 34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom