Déli Hírlap, 1982. augusztus (14. évfolyam, 181-205. szám)

1982-08-07 / 186. szám

A Mini Galériában mutatkoznak be A Zebegényi J Szabadiskola tárlata Nem az első eset, amikor sajnálom, hogy a Kossuth Mű­velődési Ház Mini Galériája eléggé eldugott helyen van. A Muzsikáló Udvar idei nyári programjai ugyan sok embert elhoztak ide, de a belvárosi öreg ház mélyén megbúvó te­nyérnyi előtérbe mégis keveseb­ben botlanak bele, mint amit az itt rendezett kiállítások meg­érdemelnének. Érem, kisplasz­tika, festmény, grafika, min­den műfaj képviseltette már itt magát, és az egyes műfajok legjobb művelői szívesen adtak minden időben egy kamaratár­latra való anyagot. Több tehát ez az apró kiállítótér, mint hézagpótló, és a Zebegényi Szabadiskola most látható ki­állításáért is érdemes (hát még ha egy táblácska is lenne itt útmutatóul!) a főutcáról letér­ni. Tizenöt éve alakult ez a sajátos képzőművészeti, köz- művelődési forma, amelynek — dr. Végvári Lajos művé­szettörténésznek a kiállítás­hoz írt ismertetője szerint — az a célja, hogy „megismer­tessen a művészeti kifejezés eszközeivel, módszereivel, azokkal a mesterségbeli és elvi problémákkal, amelyek századunk művészeti mozgal­mait foglalkoztatták.” Más­fél évtizede Szőnyi István műtermében alakult, a hely szelleme iß nyilván kötelez. De az országszerte rendezett számtalan nyári képzőművé­szeti tábor is mutatja, mi­lyen nagy szükség van vizu­ális kultúránk kialakításának minden formájára, és, hogy mennyire igényeljük is, hogy ismerjük a művészeteket. Az Képzőművészeti Újhely en A képek, tárgyak „névtelenek”. A kiállítás a zebegényi mű­hely követelményeit és eredményeit tükrözi. iskolai tantervek hiányossá­gait bizonyára nem pótolhat­ja semmi, de hogy éppen ez a forma milyen sokat jelent, azt a Szabadiskola története is mutatja. Sokak társaságá­ban Hincz Gyula, Gorka Gé­za, Somogyi József igyekezett olyan körülmények és forma kialakításán^ amely „hozzáse­gíti az egyes résztvevőket hajlamaik és készségeik tu­datosulásához, és magasabb szintűre való kiműveléséhez.” Bár sokan innen kerültek képző- és iparművészeti fő­iskolára, a Zebegényi Sza­badiskola nem művészképző; ezt a harcot mindenki, aki rátermett, maga harcolja meg. A miskolci tárlat egyes darabjai is anonimek, egyet­len kerámia, rézkarc, akva- rell, tűzzománc alá sincs ki­írva, hogy kinek a tehetsé­gét, fantáziáját, mesterségbe­li tudását dicséri. Aki ren­dezte, biztosan tudta, hogy az alkotóik nem személy szerinti nyolvánosságra vágy­nak. A zebegényi műhely­munka eredményét mutatja a kiállítás, egy színvonalat kép­visel, amelyet a rajzolni, fes­teni, mintázni vágyó ember elérhet, amely biztos alap a továbblépéshez. M— Sátoraljaújhelyen, Borsod megyei és nyíregyházi grafi­kusok és festőművészek rész­vételével nyári képzőművé­szeti alkotótábor nyílt teg­nap. Az alkotó tevékenység­re kiválóan alkalmas magas­hegyi környezetben tíz napot töltenek a meghívottak, akik a munka mellett megismer­kednek a város és környéke nevezeteségeivel. találkoznak amatőr képzőművészekkel. A Sátoraljaújhelyi városi Tanács vendéglátásának vi­szonzásaként a művészek a táborban a városról és kör­nyékéről készült festménye­ket, grafikákat a városnak ajándékozzák. E munkákból szeptemberben kiállítást ren­deznek az addigra elkészülő, s most rekonstrukció alatt álló művelődési házban. Kiállítás és szakmai tanácskozás Köresdcn II Kis Hó Bori pályázat díjazott Mezőkövesden tegnap meg­nyílt a XV. Kis Jankó Bori em­lékpályázatra érkezett munkák kiállítása. A mezőkövesdi művelődési ház nagytermében rendezett kiállítás anyagát a zsűri a pályázatra érkezett 965 alko­tásból válogatta. A pálya­munkákra a megújhodás a jellemző. Egyrészt korábban feledésbe merült népművé­szeti minták lelhetők fel a térítőkön, ruhákon, másrészt egyre több a mindinkább di­vatossá váló fehér hímzés, s jól érzékelhető a kiállított munkákon a színekkel való bátrabb variálás. A pályázat zsűrijének dön­tése alapján Kis Jankó Bori- díjgt kapott Márton Jánosné népi iparművész észak-ma­gyarországi népi hímzésmin­ták felújításáért, alkalmazá­sáért, továbbá a munka ki­vitelezői, az általa vezetett miskolci díszítőművészeti cso­port tagjai; Szabó József né népi iparművész matyó hím­zéséért, s a kivitelező Csir- maz lstvánné és Szabó Jó- zsefné; Komsa Jánosné nyí­regyházi pályázó, a népmű­vészet mestere. Ezenkívül a zsűri három első, négy má­sodik és hat harmadik dijat adott ki. A Kis Jankó Bori-ünnep­ség és a kiállítás megnyitása után kétnapos országos nép- művészeti szakmai tanácsko­zás kezdődött Mezőkövesden, amelyen szövetkezeti és ama­tőr alkotók, népművészek vesznek részt A téma: a településpolitika Idén is megrendezik a tokaji írótábort A Napjaink augusztusi szá­mában egy olvasó aggódva ér­deklődik, hogy lesz-e az idén Tokajban írótábor. Nos, a tá­borok történetében nem először röppent fel a hír, hogy „meg­szűnik, ez lesz az utolsó”. A vállalkozás azonban mindeddig életképesnek bizonyult, s nem lanyhul iránta az országos ér­deklődés sem. Sikerének titka, hogy — az esetek többségében — sike­rült olyan közérdekű és ak­tuális témát választani, amely nemcsak az írókat de a szak­embereket is élénk eszmecse­rére inspirálta. Senki se várt ezektől a tanácskozásoktól valamiféle „határozati javas­latokban” is megfogalmaz­ható tételt, tanácsot vagy szentenciát. Nem a gyakorló politikus helyett gondolkodik az író, de társadalmi, emberi érzékenysége, fogékonysága továbbgondolásra érdemes támpontokat adhat a gyakor­lati szakembereknek is. A tíz eddigi téma közül elég legyen itt csupán a népesedésvitát I kiemelni, amely — részben I Fekete Gyula Éljünk magunk­nak? című szociográfiai kö­tete nyomán — azóta más fó­rumokon (lásd Élet és Iroda­lom) is visszhangzott, vissza­visszatért. Jelezve ezzel a té­ma fontosságát, de a megol­dási lehetőségeket, vagy azok hiányát is. Az idén is „a levegőben le­vő” témát tűz napirendre s tokaji írótábor: A település- politika — arányos település- fejlesztés címmel. Feltehető­en az írók és a szakemberek túl tudnak lépni a vészha­rang megkongatásán, hiszen ezt már megtették az apró­falvak ügyében, és alapos elemzések, konstruktív ja­vaslatok hangzanak el a vi­tazáróban. A program szerint 22-én, vasárnap Tiszaladányban lá­togatnak a tábor vendégei, ahol a Győri Elek Művelődési Házban Amriskó Gusztáv, a Hazafias Népfront megyei tit­kára mond megnyitót. Ezt követően Bényei Miklós, a község tanácselnöke ad tájé­$ A kerámiák nagyon szépek (Kiss József felvételei) 4 Hliskolci Beruházási Vállalat értesíti a lakosságot, hogy a Rudas László utca útkorszerűsitése miatt közműépí­tési munkálatokat végez a Rácz György utca-Petőfi utca torkolatában. Ezért az építés időtartama alatt a forgalom az alábbiak szerint módosul: VASGYÁR FELÉ A FORGALOM A KÖVETKEZŐ: Toronyalja-Bacsó Béla utca-Reményi utca-Petőfi utca. (A Reményi utca és Rácz György utca közötti szakaszon a Bacsó Béla utca kétirányú lesz.) A Rácz György utcán levő autóbuszmegálló a Toronyalja utcára kerül át, mintegy 20 m-re a jelenlegitől. A VAROSBA IRÁNYULÓ FORGALOM AZ ALÁBBI: A Bacsó Béla utcáról a Papszer utcán keresztül érhető el a Felszabadítók útja. A Hunyadi utca-Széchenyi út kapcsolata változatlan a 3-as fő közlekedési út felé. A Hunyadi utcáról a Rácz György utca felé a kapcsolat át­menetileg szünetel. A forgalomelterelés 1982. augusztus 9-én délelőtt 10 órától lép életbe és előreláthatólag 60 napig tart. Kis történetek filmsztárokról ÖRÖM, ÜRÖM Nicole Courcel elé­gedetlen: „Amilyen boldog voltam, hogy végre olyan tévéfilm­ben játszhatok, ame­lyet az én korombeli színésznőnek írtak, olyan lehangolt let­tem, amikor a film, a Good bye Charlie for­gatására került sor. Több mint harminc­éves színészi gyakor­latom van, mégis el­bizonytalanodtam ab­ban a kapkodásban és zűrzavarban, amelyet az Au théatre ce soir című műsor számára készült filmnél ta­pasztaltam. Kevés próba után reggel ki­lenckor volt a főpró­ba, délután a felvé­tel... Ez képtelenség. Tudom, az idő pénz, de így elsietni sem le­het a színészi mun­kát.” Az 1930-ban született Nicole Cour­cel gyakran szerepel olasz és francia fil­mekben. Egyszer Ma­gyarországon is forga­tott, a Fekete szem éjszakája című fran­cia—magyar produk­ció egyik főszerepét játszotta. VÖRÖSÖK Warren Beatty pro­dukciójában, rende­zésében és főszereplé­sével készült a Vörö­sök című film, melyet a kommunista ameri­kai újságíró, John Reed világhírű köny­ve, a Tíz nap, amely megrengette a vilá­got nyomán forgattak. A riporter 1917 októ­berének sorsfordító napjait Pétervárott töltötte, s ezekről szá­molt be könyvében. A filmforgatókönyv el­sősorban az újságíró és felesége személyes kapcsolatának törté­nete, de a háttérben az amerikai munkás- mozgalom és a szov­jet forradalom ese­ményei bontakoznak ki. A főszereplőn kí­vül további világhí­rességek játsszák a fontosabb szerepeket. Így például Diane keanton, aki az új­ságíró feleségét ala­kítja és Jack Nichol­son, aki « hires ame­rikai írót, Eugen O’Niéll-t személyesí­ti meg. A Vörösök rendezéséért Warren Beatty 1982-ben meg­kapta a legjobb ame­rikai film Oscar-díját, még két Oscart ka­pott a Vörösök az operatőri munkáért és egy női epizódért. F1LMV ÁLLOMÁS WAGNERRŐL Charles Wood for­gatókönyvéből angol —magyar koproduk­cióban négy és fél órás mozifilm készül Richard Wagner éle­téről. A forgatás szin­te valamennyi fázi­sát nagy figyelemmel követte a sajtó. Hír- ügynökségek sora re­pítette szét a hírt, hogy a sok helyszínű, sok szereplős — 8000- ből 189 beszélő szerep — szuperprodukció­ban a címszereplő, Ri­chard Burton oldalán olyan világhírességek vesznek részt, mint Lord Lawrence Oli­vier, Sir Ralp Ri­chardson, Sir John Gielgud, Szanca Ne­ro, Martha Keller, Va­nessa Redgrave. Tör­ténetünk — mondja Tony Palmer rendező — az 1848-as drezdai forradolmtól kíséri Wagner életét. Élet­útjának három aspek­tusa érdekel. Elsőként a politikához való vi­szonya. Bár a drezdai májusi forradalomban való részvétele után rögtön fogadalmat tett, hogy soha többé nem bocsátkozik effé­le dolgokba — igazá­ból soha nem szakí­tott a politikával. A második vizsgálódási pont a nőkkel való kapcsolata. A harma­dik pedig a diadalmas életprogramja. Wag­ner szerepére Richard Burtont kérte fel To- nv Palmer, mert „Burton a világ eayik legnagyobb művésze, nemcsak kitűnő szí­nész, hanem mestere is a hivatásának. És persze minden tekin­tetben eayénisén: ér­zékenyebb. intelHnen- sebb, mint a többi, s lényegesen több nőt bűvöl el, mint az át­lag”. koztatást a falu életéről, majd megkoszorúzzák Győri Elek sírját és Darvas József em­léktábláját Hétfőn kezdődik a tanács­kozás az MSZMP tokaji bi­zottságának székházában. Az első nap előadói: S. Hegedűs László, a HNF titkára és dr. Beluszky Pál tudományos munkatárs. Este irodalmi mű­soron vesznek részt a vendé­gek. Kedden -korreferátumok­kal folytatódik a tanácsko­zás. Bogár László közgazdász, Molnár Zoltán és Gulyás Mi­hály írók és Slezsák Imre könyvtáros hozzászólásait várják. Szerdán reggel dr. Pusztai Béla,.a megyei tanács elnökhelyettese összegzi a vi­tát. Érdekesnek, izgalmasnak ígérkezik az eszmecsere a Magyarország felfedezése cí­mű szociográfiai sorozatról. Juhász Róbert, a HNF Orszá­gos Tanácsa osztályvezetőjé­nek előadása után Gondos Ernő, a sorozat szerkesztője és Huszár Tibor egyetemi ta­nár tart korreferátumot. Az­nap este megtekintik a Do- maházi változások című fil­met, a Gulyás-fivérek alkotá­sát Az utolsó napon, 26-án Ernődre látogat a tábor, ahol Tóth Elek tanácselnök mu­tatja be a nagyközséget, majd Ébert Ágoston és Bitó János építészek beszélnek a szakma gondjairól. Délután Miskol­con, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban lesz a záróprogram, ahol megemlé­keznek Kodály Zoltán szüle­tésének 100., .és a Napjaink alapításának 20. évfordulójá­ról. Egy kiváló szerkesztő Száztíz éve lesz hol­nap: 1872. augusztus 8-án született Mikes Lajos újságíró, szer­kesztő és műfordító. 1913-tól ő szerkesz­tette a Tolnai Világ- lexikonát. Az 1920-as években mint az Est­lapok irodalmi rovat­vezetője, és az Athe­näum lektora igen so­kat tett a tehetséges fiatal írók — Szabó Lőrinc, Fodor József és mások — útjának egyengetéséért. A Pesti Naplóban színvonalas, a Nyugattal versenyző irodalmi rovatot te­remtett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom