Déli Hírlap, 1982. július (14. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-19 / 169. szám
A 24. órában Ml lesz az Exjrffiz-iáz sara! A miskolci főutca forgatagában mindennap arra járóknak talán fel sem tűnt, milyen régóta áll már üresen a Széchenyi út 107-es számú ház, az Expressz éttermet is magába foglaló, ódon épülettömb. Hátulról, a belső udvarról nézve szomorú látvány tárul szemünk elé: gerendák, ideiglenes tartók serege támogatja az emeleteket. folyosókat. Vajon mi lesz az épület további sorsa? afe Közben derült ki, hogy többe kerül... Az öreg ház az idén épp 72 éves: 1910-ben építették. Huszonhárom évvel ezelőtt, 1959-ben jártak ott utoljára építők, amikor is részleges felújítást végeztek. A háztömb életében tavaly következett be az a pillanat, amikor úgy döntöttek a hatóságok: alakokat ki kell költöztetni, az I épület veszélyessé vált. A | tömböt rögtön be is sorolták a felújítandók címjegyzékére, mégsem tudtak eddig nekikezdeni a munkának az építők. A felújításhoz szükséges kiviteli tervek, igaz, elkészültek, de a kivitelező vállalat — a MIÉP — felülvizsgálta ezeket, s úgy találta, hogy túl szerény volt a tervezők becslése. Az épü-- let az elképzeltnek csak több mint a kétszereséért újítható fel. Sorozatos tárgyalások kezdődtek, s ennek eredményeként sikerült valamelyest mérsékelni a költségeket. Így sem lesz olcsó mulatság a felújítás, hiszen a számla egyelőre túllépi a 30 milliót. Az 1982. évi módosított lakásfelújítási címsoron újra szerepel a Széchenyi út 107. Ha minden rendben megy, még ebben az esztendőben elkezdődhet ott a munka, ami várhatóan 1983-ban is folytatódik. A lakások felújítá—í sának oroszlánrésze minden-óképpen jövő évi feladat lesz. Nem vagyunk hivatottak arra, hogy elemezzük, mi az oka a felújítás költségeiről kialakult igen eltérő szakértői véleményeknek. De any- nyi bizonyos, hogy ez az épület élő példája annak, mivel jár, ha elmarad a rendszeres felújítás, tatarozás. Ha sikerül végére érni a lakóház-felújítási programnak városunkban, tálán nem lesz többé olyan ház. amelyre csak a 24. órában kerül sor... Egy összegben számlázzák Ez elment vadászni, ez meglőtte••• Tégy jót és beszélj róla! A villamos távvezeték fej- j lesztésének történetében mérföldkőnek számító Korai-kábelt (a December 4. Drótművek szabadalommal védett találmányát) eddig is sok titulussal aggatták körül. Mondták, hogy zseniális, hogy korszak- alkotó, hogy energiatovábbító képessége húsz százalékkal jobb, mint a hagyományosé. A legnagyobb dicséret így szólt: a távvezeték oszlopa hamarabb megy tönkre, mint a kábel. De akadt, aki azt állította, hogy a Korai a magyar ipar állatorvosi lova. Üjító, többre törekvő szándékaink visszahúzó tényezőinek ábrázolására a legjobb, s minden hibát jelző példa. Az ujjkiszámolós gyerekjáték szerint ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte ... Lám, már itt is van valamiféle munkamegosztás. A drótgyáriak viszont szinte a lehetőségek végső határáig mentek el az úgynevezett innovációs lánc (imafüzér) pergetésében. Lánc, lánc... A Korai-kitalálók kvartettjének egy tagja keserűen nyilatkozott nemi-ég a rádió nagy nyilvánossága előtt. A kábelt, a lényegében háztáji akciónak számító kísérleti vezetékszakasztól eltekintve, <a gyakorlatban még nem használják. Az ötlettől a tettig hosszú út, s a legnagyobb, de korántsem anyagi , természetű érdeke fűződik a feltalálónak a megvalósításhoz. Ez tarthatatlan helyzet, hiszen nem biztos, hogy az ötletember jó menedzser is, s nem biztos, hogy az újító, vagy az újító kollektíva dolga a nyilvánvalóan hasznot hozó műszaki, szellemi törekvések előtt a társadalmi elismertetés útját kövezni. Két miskolci szakeember írja a témával kapcsolatban: „A műszaki-gazdasági fejlettség jelen szakaszában, de különösen a jövőben, teljesen elképzelhetetlen, hogy a vállalatok többsége a teljes innovációs lánc megvalósítására törekedjen. A munka- megosztás jelenlegi szakaszában az egymással együttműködő, szoros kapcsolatot fenntartó intézmények, vállalatok kooperációjára van szükség.” A siker esélye Néhány ecsetvonás még a plasztikusabb illusztrációhoz a kép teljesebbé tételére, a Borsodi Szemle legutóbbi számából. „A termeléscentrikus szemlélet következtében a fiatal mérnökök szinte menekülnek a fejlesztési munkakörökből a termelés területére, ahol több munkasikert, megbecsülést- és természetesen nagyobb bért is remélnek. Az ilyen vállalatoknál szükségszerűen alakulnak ki az aránytalanul kis létszámú, nem kellően, felkészült fejlesztési gárdák. Ez a tendencia Miskolcon az országos átlagnál erősebben jelentkezik.” Továbbá: „ma gyakorlatilag nincs kádermozgás a kutatóintézetek, az egyetemek és a vállalatok között”. A napokban jelent meg egy közlemény, amely arról tudósít, hogy a szakosított kutatóintézetek, a gyors siker reményében, hogyan működnek együtt a vállalatokkal. Sok jó példáról értesülhettünk; a Ferihegyi repülőtér újszerű rekonstrukciójától kezdve a Rába-traktorok_ ban használatos motorok hajtómotorokká való átalakításáig. A huszáros akcióknak nemcsak a műszaki leírása, hanem a példája is ösztönözhet. így vélekedik erről a drótgyár üzemmérnöke: „Tapasztalatokat kell gyűjtenünk, hogy vállalatunk számára a gyorsan változó környezet és a jövő ne a veszély, hanem a siker esélye legyen.” Tettek és szavak Az Igények sarkantyúja tempósabb haladásra, gyorsabb előrelépésre ösztönöz. Az innováció nemcsak azt jelenti, hogy a gépeket, szerszámokat, épületeket újítjuk fel, hanem jelenti önmagunk, korábbi gondolkodásunk megújítását is. Olyan gazdasági kényszerről van szó, amely a szellemet ösztönzi. Kell, hogy ösztönözze! A borsodi műszaki hetek alkalmából elhangzott egyik előadáson mondotta az LKM műszaki igazgatója: „A megújulási folyamat természetesen konfliktusos, különösen hazánkban. Tény, hogy sok gát, ellenállás akadályozza az innovációt. Az egyik közismert visszafogó tényező az újítások ösztönzési, finanszírozási rendszere. Pedig fejlett újítómozgalom nélkül nehéz elképzelni a tömegek bevonását a műszaki fejlesztési és kutatási munkába. De akadályozó tényező lehet a felkészületlenség, az igénytelenség, a kezdeményezőkészség hiánya, az alkotó műszaki értelmiség sok helyütt szűkre szabott érvényesülési lehetősége, a közreműködők anyagi és erkölcsi megbecsülésének mérsékelt volta.” Az újító ember nem a beszédes fajtából vaió. Tettekkel érvel igaza mellett, nem Két nullával kell kezdeni... Színe és pedig szavakkal. A terme- léstacionalizálás szakértői viszont itthon és külföldön a mottóként is használatos tanácsot sugallják: tégy jót ás beszélj róla! (brackó) Bekapcsolódunk a nemzetközi távhívásba A Balaton sem fenékig tejfel A mostani telefonszámlához ] két tájékoztató lapot mellékelt a posta, ezen közük a távhívásba bekapcsolt országok sorát, s a nemzetközi beszélgetés díjszabását. Időben megkaptuk a tájékoztatást, ám Ausztria, az NSZK, Spanyol- ország és a Szovjetunió közvetlen tárcsázására még egy ideig várni kell. Meddig? — kérdeztük Sztrahura Lászlótól, a Miskolci Postaigazgatóság távközlési műszaki osztályvezetőjétől. — Előreláthatóan szeptemberben már közvetlenül hívhatjuk külföldi rokonainkat, ismerőseinket. A helyközi távbeszélő igazgatóság beruházásában most bővítik a főposta telefonközpontját. A jugoszláv NICOLATESLA Vállalat szállítja a közvetlen tárcsázáshoz szükséges gépi berendezést. A munka jó ütemben folyik, s már nem kell sokat várni az üzembe helyezésre. A tárcsázás egyszerű lesz: a külföldi szám hívását két nullával kell kezdeni. A búgó hang után az ország, a körzet, valamint a helyi állomás számát folyamatosan kell tárcsáznunk. Miskolcon legalább huszonkétezer előfizetőt érint majd ez a kedvező változás. A távhívással kezdeményezett nemzetközi beszélgetés diját az automatikus szám- ■ lálóberendezés, időegységek alapján, a helyi és a távhívó beszélgetésekkel együtt számlálja. A beszélgetések díjai egymástól nem különíthetők el, ezek a számlák egy összegben jelennek meg. A nemzetközi távhívásba bekapcsolt országokba — indokolt esetben — továbbra is kérhető beszélgetés kézi kapcsolás útján; ebben az esetben 20 forint pótdíjat számítanak fel. A nemzetközi forgalomban nincs kedvezményes díjidőszak, a beszélgetések ára éjjel-nappal azonos. Két hónap múlva, legalább 30 európai államba telefonálhatunk közvetlen tárcsázással így hívhatjuk Dániát. Franciaországot, Andorrát, Mona- cót, Olaszországot, San Mari- nót, a Vatikánt, Spanyolországot és a Kanári-szigeteket, valamint Svájcot és Liechtensteint. A tájékoztatás szerint legolcsóbban Ausztriába telefonálhatunk, ide percenként 13 forint 20 fillérbe kerül a beszélgetés. Legdrágábban Finnországgal érintkezhetünk, egyperces beszélgetés 61 forint 10 fillér. Ehhez képest igazán olcsónak tűnik egy Kanári-szigeti kapcsolás, ami mindössze 48 forint percenként. (szántó) Ha most a szokásos képeslapot küldeném a Balatonról, a legjobb esetben irigykedne a kedves olvasó. Rosszabb esetben azt mormolná a foga között, hogy ez a nyavalyás zsurnaliszta ott hűsöl a magyar tenger habjaiban, lesi a cseppnyi bikiniben pompázó, barna bőrű lányokat, miközben mások — szabadságon innen. vagy túl —, helytállnak, építik a szocializmust ebben a fullasztó, párás melegben. Szóval, semmiképpen sem lopnám a szívébe magam. Ezért határoztam úgy, hogy nyálcsordító, színes anziksz helyett levelet írok, s vigasztalásul elárulom: a Balaton sem fenékig tejfel. Az első pillanatban dicsekvésnek vélhetik, ha azzal kezdem, hogy finom, szénsavas, gyógyhatású ásványvízben szoktam borotválkozni. Mielőtt azonban azt hinnék, hogy agyamra ment a nyaralás, sietek közölni: bizonyos napszakokban szárazon hörögnek a csapok az Ezüstpart gyönyörű üdülőiben. Érdeklődésemre egy jól tájékozott helybéli lakos azt a magyarázatot adta, hogy tulajdonképpen van elég víz, csak a megátalkodott üdülővendégek nem osztják be ésszerűen. Fegyelmezetlen csordaként rohanják meg a csapokat, zuhanyokat reggel és este. Napközben viszont kint lebzselnek a parton. Vöröslő füllel ismertem be, hogy és is közéjük tartozom, s hogy enyhítsem a rosszallását, dicsérni kezdtem az ásványvíz-ellátást, no meg a Mohai Ágnesnek — mint borotválkozólének — a vérpezsdítő hatását. Aki győzi anyagiakkal, akár meg is fürödhet a Mohai Ágnesben, s utána garantáltan üde lesz az álma. Semmi sem zavarja az éjszakai nyugalmat, hiszen a minap zajlott ie — országos sajtó- visszhangot keltve — a helikopteres szúnyogirtás. A vendéget tehát már nem nyugtalanítják az apró vérszívók, legfeljebb azok a nagyobbacskák, melyek — akik — lán- gost, gyümölcsöt, egyebet árusítanak a parton. Igaz, hogy tavaly óta alig két forinttal emelkedett a főtt kukorica ára, (hatról nyolcra), ám a csövek hossza a felére csökkent. Egy okos maszek közgazdász ugyanis rájött, hogy a százszázalékos áremelés kellemetlenül érintené a vásárlóközönséget, ezért merész vágással kettémetszette a csemegét. Talán mondanom sem kell: azonnal követőkre talált. Üjgazdagék manapság nem ékszerekkel, nyugati márkájú gépkocsikkal tüntetnek az üdülőhelyeken, hanem főttkukorica- és dinnyefalás- sal. Az utóbbi áráról csak annyit, hogy egy jól kereső szakmunkás napi béréből akáregész családjával megízleltét- heti az ízletes „görögöt”. Tudatom továbbá, hogy örvendetesen fellendült a vállalkozói kedv Balaton-szerte. Azon a , kies üdülőhelyen, ahová már vagy tíz éve újra és újra visszatérek, egymás után nyílnak a butikok, beépülnek a tetőterek (Zimmer, szoba kiadó) és sülő lángos, palacsinta, fánk illatával van tele a lég. A deli csónakoslegény második műszakban palancsintát süt, a harmadikban pedig felölti arany nyakláncát, karkötőjét, és magányos külföldi hölgyeket — hogy is mondjam? — táncoltat a, diszkóban. Ehhez mérhető utálattal fogadja a neki pihenőidőnek számító nyolc órában ladikért folyamodókat. Két ásítás közben unottan zsebre gyűri a borravalót, és panaszkodik: ha nem kellene itt agyonstrap- pálnia magát, strázsaként működhetne valamelyik gépkocsiparkolóban. Éjszakánként ugyanis megcsapolják a tankokat... Ezzel zárom is soraimat, Tisztelt Olvasó. De hogy ne tűnjék panaszkodásnak a levelem, annyit azért utóiratként hozzáteszek, hogy a napfény-, levegő- és Balaton - víz-ellátás folyamatos, sőt ára is változatlan. Várisi tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Recskó Petemé, III., Sas u. 15. sz., 17 órakor. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szűcs Sándor, Szikra mozi HNF-helyisége, Marx Károly u. 49. sz., 17 órakor. Ki számít vaknak? Vakság alatt a látóképesség átmeneti vagy végleges hiányát értjük, a szem különböző részeinek kóros elváltozása következtében. Tudományos értelemben az a vak, akinek a szemében nincs fényérzés, gyakorlati értelemben pedig az, aki közvetlen környezetében sem tud tájékozódni. Ezt úgy számítják, hogy a beteg egyik szemével sem tudja egy méter távolságból a kéz felmutatott ujjait megszámolni. Az egész világon körülbelül 4 millió vak él. • • (békés)
