Déli Hírlap, 1982. július (14. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-15 / 166. szám
a miskolciaké a szó Rejtvénykedvelő vevőknek Rovatvezető: Nyikes Imre — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pl. 39 — Tel.! 18-225 >(c Nemrégiben fotót közöltünk e rovat hasábjain a Tiszai pályaudvar előtti műsorhirdető táblák áldatlan állapotáról. Nos, a minap azt tapasztaltuk — mint képünk is bizonyítja, — hogy nem sok minden változott azóta .:. Vagy valakinek útjában áll ez a megállítótábla? Mindenesetre az MKV villamos-indító személyzete pontosan emellett tartózkodik. Talán ők is figyelmeztethetnék időnként a magukról megfeledkezett plakáttépöket. S. L. Megkínzott fák védelmében Várakozó hitte! olvastam a Déli Hírlap írását, mely a fákat veszi értő pártfogásába. Környezetünk hü társai, a fák. nem tudnak védekezni, így az arra érdemes emberek segítségét kérik. Miként cselekedte ezt a nevezett „vád indítvány” is, a jó ügy érdekében . .. Néhány példával én is élhetek, mennyire veszélyesek mindennapjaink két lábon járó kártevői. A Kim Béla út „nyitó fája” nyáron is sárga levelű, hatalmas gesztenyefa. (A többi fa is siralmas állapotban van; a következő gesztenyefán az ott építkezők munkagépe ejtett alig gyógyítható sebet.i S az említett fa elérhető magasában rozsdás tábla ékeskedik. ., eladó” — kínálja portékáját a távolban-vacogó kéz. gyűjtve a hami« garasokat. A tábla rozsdás, a firkálmánv olvashatatlan, viszont a négy „jc>l megtermett” szög bizonnyal kegyetlenül hozzájárul az öreg fa rossz közérzetéhez. Néhány napja a Bajcsy-Zsilinszky út egyik kertjében, a buszmegálló szélén, szép díszfácska ontotta látványát. Hirtelen „nyoma veszett”. Az ott dolgozók a legelemibb törődést sem tanúsították — inkább a fát tüntették el, dobták ki, mint vigyázták volna. — Senki sem vette észre? Senki sem hiányolja. Mint ahogyan nem észlelik a szomszédos park nyárfájának végső vészjelzéseit, közeli pusztulását. Tavasztól őszig a belváros egyik éke volt a Zrínyi Ilona* Gimnázium parkja. Szóval ki sem fejezhető, milyen elkínzott arca van most. S ha néhány lépést teszünk — miután már az öreg fákat kivágták —, most éppen Herman Ottó szobra előtt törik-zúzzák azokat a fiatal fákat, melyek ezt a pusztítást aligha tudják majd túlélni. — Mivé lett a régi múzeum pihenőkörnyéke?... A sors keserű fintora: az egyik ott dolgozó éppen arról beszél, hogy kertjében milyen oltványokat honosít meg, miközben olyan bokrokat, díszcserjéket szaggat ki csákányával, amik országosan is védettek. Ezen a környéken mindenképpen cselekedni kell, mielőtt még a megmaradt fák is kipusztulnak! Legalább azt mentsük meg, ami még él. Azon hiába tűnődünk, kesergünk, ami semmibe hullt. Mint ahogyan ma már csak nagy mesterek festményein látható a Papszer utca híres fasora, akik azt ittjártukban megörökítették. S emlékezetünkben él a Széchenyi út néhány szép fája is ... Amikor még azt is megbüntették, aki nevét fába vési. Húsz évvel ezelőtt. Heteken keresztül nem találtam magyarázatot bánatomra: a város egész területen tetőtől letördelt hársfákat látni. A buszon jövet, ilyen megcsonkított hársfa láttán, a Csabai kapu sétányán, két legényke magyarázta el; jó pénzt adnak a hars virágáért — ezért törik- zúzzák őket, mindenki szeme előtt... Idős telepőr elmondása szerint, egy „növendék” hársfát a tolvajok — az éj leple alatt — ki akartak fűrészelni, hogy „munkájuk” jobban haladjon, őrkutyával riasztották el őket. „Sudaras fa dicséri a kelő napot” — vallja a régi mondás. Ezekről az ember-tépázta fákról aligha lehet ezt elmondani., s még kies vidékre is kiterjed a pusztítás. A Prizma étteremtől karnyújtásnyira áll a híres, öreg fűz. Az ő udvarában is megjelentek az „ügyeletes” téglák, kövek, hogy azokon felmászva, megkezdjék a fa pusztítását a nyári unatkozók. De tiltakozhat-e a magányos fa, amikor tőle nem messze, egy edzőpálya szélesítése miatt, egész facsoportot irtottak ki? Amikor világméretű jelenség a törekvés a fák végsőkig tartó megmentésére. Még idejében figyelmez az emberi mérték: a még meg maradt hársfák védelme, a jövő tavaszra. Szigorral megoldható. Mint ahogyan nagyobb figyelmet érdemelnének a megtépázott fák a Kazinczy utcai parkban is. Éppen a presszóval szemben . . . Nem túlzás, ha azt mondjuk: az emberi felelőtlenség — sokszor — nem ismer határokat. Egy felújításra váró ház előtt áll a megcsonkított fa, szép, fiatal. S miután táblákkal jelezték: „Építési terület” — még a fába is figyelmező írást szögeztek a „gondos” kezek. Éppen a Petőfi kollégiummal szemben. Aggódva várom, mi lesz a Szentpé- teri kapu bokrainak, fáinak sorsa, ahol a bontásokat immár befejezték. itt, kellő vigyázattal, megmenthető volna az a zöld terület, melyet a város vezetői mindig is intő szóval óvtak. S a lakosság is vigyázta. „Csak a tehetetlen ember rombol” — mondja a római. Mint ahogyan ők hozták törvénybe a korabeli „zöldövezet” védelmét is. S ha ez, kétezer év múltán, álom marad, legalább az legyen valóság, arra figyeljenek fel az illetékesek, amit társadalmunk sajtója szem elé emel. Mert a Déli Hírlapban megjelent írás óta — „Fák gyilkosai” — egy hét telt el, s az abban említett, teljesen tönkretett geszte- oyefán egyre jobban terebélyesedik az a tanya, melyet „építői” lopott deszkából tákoltak össze. Történik mindez a 7. sz. iskola, a MAV-bölcsőde előtt, az egész lakótelep szeme láttára. Meddig tűrik még ezt? A fa napról napra pusztul, alatta: firssen tört ágak. (Mint ahogyan nem lendült kéz az újságcikkben említett szerencsétlen eperfa megmentésére sem; drótok, vasak, szögek gyötrik ma is. Pedig még él.) Vajon, mikor szedetik le ezt a bunyik-tanyát a megkínzott gesztenyefáról? Azokkal, akik odarakták. S ha kérésünk meghallgatásra talál, éppen velük kell visszahordatni a deszkákat, arra az építési területre, ahonnan elhozták. S felelősségre kell vonni őket; akik a fába szögeket vernek, a mindig és mindenütt pusztítók kegyetlen, sose lankadó buzgalmával. AKAC ISTVÁN Kertészkedő lakok Miért nem vettek be a ruhát a kirakatból? CSÖKKEN-E A ZSÚFOLTSÁG AZ AUTÓBUSZOKON? Gyakran vagyok szenvedő alanya a műszak előtti és utáni csúcsforgalomnak. Enyhül-e a közeljövőben a miskolci autóbuszok zsúfoltsága? — kérdezte levelében Sz. J. miskolci olvasónk. — Miskolcon egy átlagos munkanapon több mint 560 ezer utazást lehet regisztrál- íji a helyi tömegközlekedés hálózatán; 80 százaléka autóbuszon, 20 százaléka pedig villamoson történik. Az átlagos napi férőhely-kihasználás az autóbuszokon 34 százalékos, a villamosokon 20 százalékos. A reggeli csúcsforgalmi időszak tömegközlekedési zsúfoltságát elemezve megállapítható, hogy a munkába indulók többsége (81 százaléka) kényelmes körülmények között, átlagosan 48 százalékos férőhely-kihasz- náltságú járatokon utazhat. Mi ndössze 8 százalékuk, kény. télén telt, és 11 százalékuk zsúfolt járatokon utazni. A zsúfoltság leginkább a város kelet—nyugati irányú forgalmában érzékelhető, azonban előfordul az észak—déli vonalakon is. A nagyüzemek t munkakezdési csúcsait is be- számítva, reggel 5 és fél 8 között az autóbuszok telítettsége — kisebb ingadozásokkal — állandó szintet mutat. A csúcsidőszakokban — az utak áteresztőképessége miatt — az autóbuszjáratok tovább már nem sűríthetek, az ugyanazon a vonalon közlekedő villamos viszont számottevő kapacitástartalékkal rendelkezik. Az említettekből kitűnik, hogy a lépcsőzetes munkakezdés további intézkedéseitől sem remélhető számottevő javulás a kelet—- nyugati vonalon. Várható viszont eredmény elérése az észak—keleti és az észak— déli vonalakon. Városunjz parkokban nem túl gazdag. Ezért kell óvni, védeni a meglevőket. Az egyik tenyérnyi oázis a Deák téri is, mely lombsátorával, kis szökőkútjával (ez persze, hol szökik, hol nem) kellemes pihenést nyújt. Csak éppen esztétikailag kifogásolhatók a zöld gyepre dobált hatalmas kövek, melyek — minden bizonnyal — a park melletti kollégium felújításakor kerültek oda; csúfítják a parkot. Pedig köztudott, hogy az építőknek a terepet úgy kell hagyni maguk után, ahogy azt megelőzően találták. Ezek a kövek pedig másként nem kerülhettek oda; csak hanyagságból felejthették ott őket. F. L. A Mátyás király utca bérházsora előtt, az úttest mellett már szépen megnőttek és dús lombot növesztettek azok a fák, amelyeket tavaly ideültettek. A fák között azonban burjánzott a gyom. Ügy látszott, hogy ezzel senki sem törődik. Legalábbis hivatalosan. Mert néhány hete az egyik lakónak mégiscsak bántani kezdte a szépérzékét a csúnya látvány. És ez a lakó — középkorú asszony — kiszedte a gyomokat, s virágokkal ültetett be két fa között egy szakaszt. Mások * is követték a példáját: a bérházsor előtt több helyen már virágok pompáznak. Az elmúlt vasárnap a Mátyás király utca 32., 34., 36. számú ház előtt több lakó is ásta a gazos területet, gyomlált, ültetett ... Nyilván senki sem kötelezte őket házuk tájának szépítésére. A vasárnapi „műszakot” önként, s ugyanakkor mindenki örömére végezték ... R. A. Akár a televízió valamelyik rejtvényműsorában is megállná a helyét ez a reklámfelirat, amit a Korvin Ottó utcában láttunk. Bizony nem sokan jönnek rá, hogy TÚRA C1PÖ- BOLT-ot jelent... L. J. Miskolc Kimentették Gyászszertartás, beat-zenével Június 26-án a Tünde gyermekruházati boltban vásároltam ruhát két gyermekem részére. Sajnos, az egyik kicsi lett — mivel 10 éves kislányom eléggé „testes” — így visszavittem, hogy hasonló. de nagyobb méretre cseréljék ki. Ebből a fazonból azonban nagyobb méret nem volt az üzletben, csak a kirakatban. Kértem a boltvezetőhelyettest nem lehetne-e bevenni a kirakatból, mivel a kislányomnak az a ruha tetszett. — Sajnos, nem — volt a válasz, s visszakaptam a pénzemet. Bevallom, nehezen mentem ki az üzletből, remélve, hátha megszánnak és beveszik az óhajtott ruhadarabot. De még rosszabbul éreztem magam jó félóra múlva, amikor arra menve, már nem láttam a kirakatban a ruhát, amit annyira szerettem volna megvásárolni. Ez több, mint bosszantó! Először: az én pénzem is annyit ér, mint a másiké, akivel szemben előzékenyeb- bek voltak. Másodszor: úgy tudom, rendelet írja elő, hogy kötelesek bevenni a kirakatban levő árut a vevő kívánságára, de ha ez nem teljesíthető, akkor akirakat rendezéséig előjegyzésbe jtell azt venni. öt gyereket nevelek, nem mindegy, hogy 130 forintos, vagy 259 forintos ruhát veszek-e meg. Mert lett volna mire kicserélni a visszavitt árut, csak éppen árban nagy volt a differencia. Sajnos, mivel kislányom a korához képest jól fejlett, nehezen találok ’ rá’ megfelelő méretű, a pénztárcámhoz mért ruhát. Ezért teszem szóvá az esetet. Gondoljanak a mo- lettebb gyerekekre is — fazonban, választékban, árban egyaránt! Boros Andrásné Miskolc, Hegyalja utca 13. IV/2. kisunokámat Ezúton szeretném köszö- netemet kifejezni annak a fiatal párnak, aki kisegítette kisunokámat szorongatott helyzetéből. Július 9-én, este 8 órakor Lillafüredről hazafelé jövet, a majális-parki végállomáson történt az eset. Az 5-ös autóbuszról szálltunk lé, amikor is a vezető — véletlen- ségből — a hátsó ajtó kinyitása helyett a már kinyílt középső ajtó záró ’gombját nyomta meg, s odacsukta ötéves kisijnokám fejét. Érthető volt a rémületem, de abban a pillanatban ott termett a két fiatal, az ajtót szétfeszítették, s a gyereket kiszabadították közüle. Idegességemben sajnos a busz számát nem jegyeztem fel. Nem is szemrehányásként írom e sorokat, hanem a fiataloknak köszönetként. Amikor a vezető megtudta, mi történt, odajött és nagyon udvariasan bocsánatot kért. Szerencsére komolyabb baj a nagy ijedségen kívül nem történt, de figyelmeztetőnek is szánom ezt a kis írást: sokan kirándulnak ezen a vonalon — sok gyerek — így fokozottabban ügyelni kell testi épségükre. özv. Panuják Sándorné Miskolc, Kassai utca 70. Ugye abszurd ötlet? Pedig igaz. Bár a gyászolók nem rendelik meg Amanda Leart a temetésre, ők csak kénytelenek elviselni az avasi temető ravatalozójánál a nem éppen az alkalomhoz illő kísérőzenét. Nem tudom, ki lakik (kik lakhatnak) a temető közvetlen közelében, de fény, hogy az onnan származó harsogó ... a Borsod expressz a MÁV Miskolci Igazgatóságának egyik legjobban ellenőrzött és figyelemmel kísért vonata. Azt a megállapítást, hogy a toalettben nincs W. C.-papír, általánosságban nem tudjuk elfogadni. Indulás előtt a vonatot minden esetben ellátják egészség- ügyi anyagokkal; több esetben meggyőződtünk róla, hogy indulás előtt minden rendben volt. A kulturált utazási feltételek megteremtésének érdekében a MÁV komoly erőfeszítéseket tesz. De nagy szükség van az utazóközönség segítségére, megértésére is, hogy ez így is maradjon a célállomásig. Az Utasellátó Vállalat Mozgószolgálati Igazgatósága a panaszos sérelmét csak részben tudta kivizsgálni, mert a Budapest-Keleti pályaudvar—Miskolc-Tiszai pályaudvar között közlekedő esti gyors meghatározásból nem állapítható meg pontosan, melyik gyorsvonatot vette igénybe. A Miskolc-Tiszai pályaudvarról induló Borsod expresszen a lehúzott roló előtt toporzékoló kedves utazene „beteríti” *a temetőt. Olykor a szót nem lehet érteni a hangerő miatt, ami egy temetőben, sőt gyász- szertartás alatt kimondottan ízléstelen és kegyeletsértő. Nem tudom, kinek van joga intézkedni, de ez a temetői csendháborítás mindenképpen intézkedést követel! B. G. Miskolc sainktól az Utasellátó Vállalat Igazgatósága szíves elnézést kér, hogy a szolgáltatása szünetelt. Az 1932/83. évi menetrend-változás több új járat beállítását tette szükségessé, s mindent zökkenőmentesen megoldani legnagyobb erőfeszítésünk ellenére sem sikerült. A panaszos által jelzett vonaton az Utasellátó szolgáltatásainak a szüneteltetése is ennek a következménye, de időközben kielégítő megoldást nyert. (A választ a lapunk június 1-i számában megjelent, „Magyarázattal ellátó Utasellátó” című cikkre kaptuk a MÁV Miskolci Igazgatóságától.) A Tiszám a helvzet változatlan... A köveket ottfelejtették
