Déli Hírlap, 1982. július (14. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-26 / 175. szám
gát, Verhovinát, Musztángot,' Kontárt és Babettát javítanak. Csupán az első fél évben 20 ezer forinttal teljesítetté* túl a termelési tervet. Sajnos, baj van a motor- kerékpárok alkatrészellátásával. Különösen kevés pót- alkatrészt kapnak az NDK gyártmányú kétkerekűekhez. A Simsonokhoz hiányzik a dugattyú, a dugattyúgyűrű, és az MZ 250-es motorokhoz sem kapnak fogaskerekeket, valamint kuplungot. Gyakran előfordul, hogy a szocialista országokból származó motor- kerékpárok fontosabb szerkezeti részeit nyugatról kell importálni. Nagyobb gondot kellene fordítani a kismotorok alkatrészellátására, mivel a benzin árának emelkedése óta alkalmanként egyre többen cserélik fel a volánt a kismotorok kormányával... ' I Ünneplő i Anna i : I A régmúlt időkben * J Anna a szövőmunkások, i i csipkeverők védőszent- , i je volt, egyes vidékeken ] , o napja a kendermű- J velős ünnepe. A hód- ' J mezővásárhelyi asszo- i i nyok például ekkor J i kezdtek hozzá a ken- { , dernyűvéshez. Bécsben 1 j a szabók védőszentje- i 1 ként tisztelték, s Anna ■ i napján a céhünnepet J i vidám esti mulatsággal, J J látványos bállal tették * emlékezetessé. Egyesek i ' szerint a balatonfüredi \ i Anna-bál is bécsi példáI i ra született... Színe és Kórházi koszt Szereti-e a beteg a túrósbatynt? Iakarékoskodnak a rozsdamentes evőeszközzel Ravasz virágtolvajok Parkot, gebinbe Vállalkozók keresletnek Évente 2—3 millió forint kárt okoznak városunknak a parkrongálók. Szálastól kitépik a kőedényekbe ültetett tulipánokat, s gyakran előfordul, hogy a kapualjakban árusítják. Mindehhez tudni kell, hogy a holland tulipán- hagymát nyugati importkeretből vásároljuk, és fajtától függően, a gondozással együtt, szálanként 6—13 forintba kerülnek. Miskolc kétmillió-négyszázezer négyzet- méternyi parkjainak gondozása, karbantartása évi 25 millió forintba kerül. Ehhez a hatalmas összeghez képest igazán keveset fordítunk az őrzésükre. — Hová tűntek a parkőrök, a kerti csőszök? — kérdeztük Molnár Józseftől, a Miskolci Kertészeti Vállalat főkönyvelőjétől. — Korábban több mint félmillió forintba került a parkőri hálózat fenntartása. Gazdasági okokból ezt megszüntettük, s mostanában a Városgondnokság területi ellenőrei ügyelnek a parkokra. A zöldterületek autósrongá- lóit könnyen leleplezzük: lefényképezzük a füvön parkolókat, a virágágyások leti próit. A rendszám alapján valamennyiük ellen szabálysértési eljárást indítanak. Ezzel szemben a virággyűjtők ellen nem sokat tehetünk. Egyszerűen lehetetlen a felelősségre vonásuk, mivel a lopást fiatalkorúakra bízzák. Ráadásul egyszerre — ismerve az ezzel kapcsolatos szabályokat — olyan kis meny- nyiségű növényt tulajdonítanak el, hogy hivatalosan semmilyen büntető eljárást nem alkalmazhatunk. A Miskolci Kertészeti Vállalatnál — más városokhoz hasonlóan — megszervezik az úgynevezett gebiries park- gondozási rendszert. Bizonyos földterületeket bérbe adnak a környékbeli, vállalkozó szellemű lakóknak, akik karbantartják a parkokat. Természetesen a jelentősebb munkákhoz továbbra is segítséget nyújtanak. Jóravaló az ötlet, de egyelőre nincs . elegendő jelentkező a par-^ kok bérbevételére, noha ez lenne a legegyszerűbb módja a zöldterületek állandó védelmének, őrzésének. Talán nagyobb propagandát fejthetne ki ez ügyben a vállalat... (szántó) Emiéi ünnepség Fürst Sándorra, a munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek tegnap a Vas megyei Rum községben, halálának 50. évfordulóján. Szülőházát erre az alkalomra felújították. Városi tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Faragó Erzsébet, Szikra mozi pártalapszerve- zeti helyisége, Marx K. u. 49. sz. 17 órakor; Kovács György, 1/3. sz. pártalapszer- vezet, Tízes honvéd u. 21. sz., 17 órakor; Keszthelyi Zoltán, 1/7. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 35. sz., 18 órakor; Kovács Ernő né, 1/7. sz. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 35. sz., 18 órakor; Kucskár Julianna, B.-A.-Z. megyei Vízművek Vállalat, Tömösi u. 2. sz. (ebédlő). 17 órakor; Márkusz Dezső, Zalka Máté pártalapszervezet. Csaba vezér u. 95. sz., 16 órakor; Tóth Zoltán, 3. sz. Kisegítő Iskola, MÁV-telep 186. sz., 17 órakor. Olvasom, hogy most már szintetikus úton is elő tudják állítani az U-vitamint, ami eddig csak növényekben, főleg a káposztában fordult elő. Mivel nagy mennyiségben gyártják, felhasználhatják az állattenyésztésben is. A nagyüzemi módon hizlalt sertések takarmányába keverik, hogy elejét vegyék a megbetegedésüknek. Ilyen körülmények között ugyanis a röfögök gyakran kapnak gyomorfekélyt, a fekélyes állat pedig nem jól hasznosítja a takarmányt. Noha az állattartáshoz. ezen belül a nagyüzemi sertéshizlaláshoz nem sokat értek, a tudományos hí- recske mégis mélyen elgondolkoztatott. Elgondolkoztatott, mert a különféle fekélybetegségek nemcsak a sertések körében „divatosak”. Ismerőseim között is akad, aki fájdalmas arccal tapogatja a gyomrát és marékszám szedi a gyógyszereket, melyek egyébként nem szüntetik meg a fekélyt, csak enyhítik a tüneteket. A fekély ugyanis — mondják az orvosok — a vegetatív idegrendszer zavarával függ össze, és tipikusan civilizációs betegség. Ennyit azonban csaknem mindenki tud erről áz alattomos kórról. Engem is inkább az gondolkoztatott el az U-vitamin ürügyén, hogy miért kapják meg a nagyon Először arra gondoltam, hogy a beteg, a friss műtéti hegen túl, más emléket is magával visz a kórházból... Mondjuk az evőeszközt. Ezt látszik igazolni, hogy még napjainkban sem kap minden ápolt olyan villát és kanalat, amely egy harmadosztályú vendéglőben is jár. Csakhogy a kérdés nem ilyen egyszerű. A betegek általában nem gyanúsíthatok kleptomániával, s az evőeszközgond megoldása sem igényel egy fillér beruházást sem. A miskolci népi ellenőrök vizsgálódásai szerint ugyanis „most már minden osztály, tálalóhely rendelkezik a beteglétszámhoz szükséges rozsdamentes . evőeszközzel, de a gazdasági nővérek ezeket tényléges használatra nem adják ki:.Alig érthető, s egyáltalán nem elfogadható ez a „hogy ne kopjon, ne fogyjon, inkább ne használjuk” — gyakorlat. Persze, lényegesebb dolog, hogy mj kerül a tányérba. Legutóbbi ülésén erről tárgyalt a Miskolc megyei-vá- rosi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Nem egyszeri felmérésről van szó, hiszen jó összehasonlítási alapot nyújt arz egy évvel ezelőtti és a mostani állapot összevetése. Akkor is, most is végigjártak a négy miskolci kórházat az ellenőrök, s megállapították, hogy a helyzet javul. A beteg gyógyulásának érdekében összeállított étrend természetesen nem vetekedhet egy, jó gyomrú ínyenceknek szánt étterem választéU-vitamin is „emberi” betegséget a nagyüzemekben nevelkedő sertések. Azt semmiképpen sem lehet ráfogni a gazdaságokra, hogy nem táplálják rendesein a cocákat. Elemi érdekük, hogy szépen gömbö- lyödjenek, s mielőbb átalakuljanak, jó pénzért értékesíthető húsipari termékekké. Erről azonban mit sem tudnak a süldők, így a jövőjükért érzett aggodalom aligha betegíti meg őket. De ha ez nem, akkor mi? Azzal kezdtem, hogy vajmi keveset értek a nagyüzemi állattartáshoz. De azért láttam már néhány ólat a különböző gazdaságokban. Az első, ami feltűnt, hogy ezekben bizony nem sok hely jut a jószágoknak futkározásra. Csak a zsúfoltságot tekintve, úgy festett egyik-másik ól, mint mondjuk az egyes busz belseje, csúcsforgalom idején. Arra is emlékszem, hogy az egyébként békés természetű jószágok össze-összeröffentek tolongás közben. Nem akarom erőltetni a ránk, kétlábúak- na nézve sem éppen megtisztelő hasonlatot, de tény, hogy a zsúfolt járműveken is sűrűn összezördülnek az utasok, mert a türelmetle- nebbje szerint, az újonna* kával. De-az biztosra vehető, hogy az ápoltak többsége elégedett a koszttal, s az esetleges kifogások nem a szakácsok lelkén száradnak ... Mert az már ugye a figyelmetlenség és trehányság kategóriájába tartozik, ha teszem azt, a különböző módszerekkel készített, s másmás kórral kezelt betegeknek szánt diétás húst egyetlen edényben szállítják. Pedig — s ez utólag kiderült —, volt elég hőtárolós konténer, de az ételszállítást végző takarítónők (a nővérek éppen nem értek rá) kevés edényt vittek magukkal. Bizonyos cukros befőttért pedig később mentek vissza, így aztán „az étel kiosztása hosszantartó, szervezetlen, s nem biztosított, hogy a diétás beteg a számára elkeszí- telt ételt kapja”. Akit kórházban kezelnek, az többnyire súlygyarapodással hagyja el a gyógyítóhelyet. S ebben nem elsősorban a látogatók által behozott finom falatok játsszák a főszerepet, hanem a helyi menü Az ellátás az egyik intézményben annyira bőséges volt, hogy az még az ellenőröknek is feltűnt... Az ebéd után a tálaló- konyhában több adag befőtt és túrósbatyu maradt. Az illetékesek szerint a betegek nem szeretik, s nem is kérték a befőttet és a túrósbatyut. Az egészségügyi ellátás színvonalát természetesen a gyógyító orvosi—ápolói munka határozza meg elsősorban. de nem tekinthetünk el a gyomor örömeitől sem. Közérzetet javít, s ha áttételesen is, de a gyógyulást szolgálja, ha ízlik az ebéd, ha szép a teríték, s ha valaki jó étvágyat kíván az étkezéshez. B. L Technika ’82 (yulaíbánV11 «épe' Az ország egyik legkorszerűbb, legjobban gépesített bányája Lyukó. Jellemzésül talán elég annyi, hogy a termelés 98 százalékban gépesített. Képeinken olyan termelőeszközöket mutatunk be, melyek jól jellemzik Miskolc bányájának műszaki színvonalát. A csákányt, ’ lapátot már alig-alig kell elővenni. A munkát könnyíti, a termelékenységet növeli a bánya alapgépe, a nagy teljesítményű maróhenger (felső képünk). Másutt már működik hasonló gép, de Lyukón újdonságnak számít a lőttbetonos vágatkészítés. Lényege: a vágat falára sűrített levegővel lövik a betont. Gyors és biztonságos a, vágatkészítésnek ez a módja (alsó kép). (Nagy Lajos felvételei) Volán helyett kismotor A kétkerekűekhez alig vau alkatrész Miskolcon csak egy helyen, a Lakáskarbantartó és Szolgáltatóipari Szövetkezet Szputnyik utcai telepén foglalkoznak a motorkerékpárok garanciális javításával. Fábián Béla, a szerviz helyettes vezetője másodmagával naponta 8. kétkerekű motorosjármű karbantartását. reparálását végzi el. Nagyon sok Jawát, MZ-t, Rifelszállók csakis a többiek bosszantására tolakodnak befelé. Aztán ott van az etetés ... Amikor telezúdítják a gondozóik moslékkal a vályút, az örökké éhes had visítva, marakodva törtet a koszt felé. Szemmel láthatólag mindegyik úgy érzi, hogy a szomszéd helye jobb, sűrűbb moslékot ígér. Falni pedig gyorsan kell, mert különben elhabzsolja a javát a többi. Az vesse rám az első követ, akinek nem ismerős valahonnan — és nem feltétlenül a sertéshizlaldák vidékéről — ez a magatartás. Téved, aki azt hiszi, hogy a konda egyenrangú sertések gyülekezete. Közöttük is vannak „menők”, melyek elvárják, hogy nekik több jusson az ól hűvöséből, a fürdésre szánt pocsolyából, s egyáltalán mindenből, ami a testi jólétüket szolgálja. Az előjogokat foggal, körömmel vívják ki és jaj annak a hízótársnak, mely kétségbe meri vonni a rangsort. Most megint ingerenciát érzek hasonlatgyártásra. Pedig dolgozatom tárgya egészen más. Én csak azon morfondíroztam, miért kapnak gyomorfekélyt és szorulnak U-vitaminos kezelésre a nagyüzemi körülmények között tartott sertések. Tényleg: miért is? (békés)
