Déli Hírlap, 1982. június (14. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-14 / 139. szám
Érvényesül, mert érvényesülni kell a népgazdaság arányossági törekvéseinek szűkebb hazánkban is. Nem osztunk kevesebbet, csak másként osztjuk el. Nem kell többet dolgozni, csak másként kell dolgozni... És ez nem kevés. Óriási vállalkozásról van szó. Ám a várható eredmény méltó az áldozathoz. BRACKÖ ISTVÁN i il vasgyár I ' * B n m » epitoje i ■ ■ Kevesen tudják, de ! Péch Antal bányamer- i nők, szakíró, akadémi- J kus nevéhez fűződik a i diósgyőri vasgyár épí- J tése. Péch Antal a XIX. ■ század második felének 1 legjelentősebb magyar i bányamérnöke volt, 1 nagy érdemeket szerzett az iparág fejlesz- i tésében, korszerűsíté- ! •sében. Tiszteletére az i Országos Magyar Bá- [ nyászati és Kohászati i Egyesület 1963-ban em- 1 lékérmet alapított, ame- J lyet évente ítélnek oda. > A kiváló szakember 160. J születésnapját ezen a < napon ünnepeljük. Színe és Nem a kéz kevés... A fejlődés dilemmái A utóklub-tagoknak MI mállóm ás Sajátos módon bővíti szervizhálózatát megyénkben is a Magyar Autóklub. Sin Oszkár, a miskolci műszaki állomás műhelyvezetője elmondotta, hogy szerződést kötnek jól felszerelt műhely- lyel rendelkező kisiparosok, kai. Az autóklub tagjai ezeknél is megjavíttathatják kocsijukat, s hasonló kedvezményben részesülnek, mint az autóklub műszaki állomásain. Biztosítják a hivatalos árjegyzékhez képest a húszszázalékos árkedvezményt. Természetesen a javítási ösz- szeg egy részét az iparosok befizetik a Magyar Autóklub pénztárába. Megyénkben elsők között Nyékládházán létesítettek ilyen mini segélyszolgálati állomást. A következő időszakban hasonló miniállomást létesítenek Tokajban, Sárospatakon, Ózdon és lehetőség szerint Kazincbarcikán. Most veszik számba az erre alkalmas kisipari műhelyeket. Az egyik miskolci vállalat középvezetője a következő ajánlatot tette beosztottjainak: aki egy új embert hoz a vállalathoz, az kap kétszáz forintot. De ötszáz forinttal honorálja azt, ha valaki 16 forintos órabérnél alacsonyabb bérért szerez egy új munkavállalót. Most még együtt... Lassan idejét múlja a felvétel, amelyet a Herman Ottó Gimnázium udvarán készített, mert éppen arra járt, fotóriporterünk. Egy-két hete őrzöm a fiókomban, mert egy rövid aláírással „eladni” sajnálom, mert a hbsszabb szövegtől félek. Félek, hogy meg tudom-e fogalmazni, miért van rám ilyen nagy hatással egy egyébként valóban jó kép, hogy mit látok benne a fények és árnyékok játékán kívül. Félek, hogy érdekel-e valakit is, miért fontos ez nekem. A korrekt képaláírás így hangzana: szóbeli érettségire készülnek a negyedikesek. Ez diákéletük első nagy erőpróbája, amelyhez minden segítséget igyekszik^ megadni az iskola. Ennek egyik formája a négy esztendő alatt megszerzett tudás rendszerezésére szolgáló konzultáció, ahol felismerhetők az eddig még rejtve maradt összefüggések, elmé- lyíthetők a tanultak. És így tovább. Ebben a formában nincs tovább. Nem tudom, tudják-e, amit mi nem tudunk. Ültünk egy másik iskolakertben egy másik fa alatt, és még arra sem figyeltünk, hová ülünk le: az ülésrendet négy esztendő alakította ki, a fiatalság alakította megmásíthatatlanra. Azt sem tudtuk, hogy utoljára vagyunk együtt, kit érdekelt. a múlt. Előre néztünk. Egészen az érettségiig, s egy kicsit tovább. Húsz év járt el, mióta így ültünk egy másik fa alatt. Több jót hozott, mint rosszat, nem tudom, hogy mi bajom, miért nem adom tovább egy képaláírással ezt a fotográfiát. A húsz év ellen semmi kifogásom, ezt becsületszavamra mondom. Akkor is a múló időre készültünk, és két évtized sok mindenre jó. Sokat felejt és tanul ez alatt az ember. Megtanultam, hogy húsz éve voltunk utoljára együtt. Soha sem felejtem el az akkori ülésrendet. II Wernespner sörözőben A nem teljesen szabályos, de kényszerűen szükséges akció oka kettős: bizonyos munkák elvégzésére egyszerűen senki nem vállalkozik, másrészt viszont a többször átkozott, mint áldott bér- színvonal miatt alacsony órabérű alibi-állásokat kell kreálni, hogy a jól húzó, aranykezű mestereket meg lehessen fizetni. Nemrég adták át rendelte- tetésének Tapolcán, a Júnó- szálló alatt, a Hungar Hotels Wernesgrüner sörözőjét. Az üdülővendégek, de a miskolciak körében is hamar felkapott lett. Bizonyíték rá, hogy — mint Herszényi Imre étteremvezető elmondta — a napi forgalmuk meghaladja a tízezer forintot, s az első hét végén már elérte'a 20 ezret. A kedvelt NDK-beli sörből folyamatos az ellátás, de nemcsak az ital, hanem az étel is bőven fogy. Pedig szervezett csoportot még nem fogadtak, hiszen az utazási irodák is csak most kezdik ideinvitálni a messziről jött kirándulókat. Fiatal vezetők Nagy figyelmet fordítanak a fiatalok vezetővé válásának elősegítésére a Lenin Kohászati Művekben: az utóbbi időben megnőtt a 30 —40 év közötti vezetők száma. Amíg 1979-ben a vezetői létszám 2,2 százaléka volt 30 éven aluli, mára ez a szám a duplájára nőtt. A kombinált acélműben található a legtöbb fiatal korosztálybeli vezető szakember. + ZAVAROKAT OKOZ A példa miskolci, de úgy tűnik, egyetemes jellegű ez a dilemma. Nemzetközi mércével mérve nálunk túlfoglalkoztatás van, ha nép- gazdasági léptékben gondolkozunk. Viszont gyáron belül — tisztelet a kivételnek — alulfoglalkoztatásról beszélünk. Alig van olyan borsodi üzem, amely ne keresne munkavállalót, de sok száz városi fiatal, különösen az érettségizett lányok, nem találnak igényüknek megfelelő elfoglaltságot Azt is mondhatjuk viszont, hogy nem a kéz kevés, hanem az elosztás rossz. A demográfiai hullámhegy és hullámvölgy elvileg kiszámítható következménye többnyire még mindig készületlenül ér bennünket, s bizony, a gazdaságfejlesztés és -irányítás koncepcióváltásai is zavarokat okoztak az iparfeljesztésben és a foglalkoztatottsági-képzési struktúra kialakításában. + VÁROS ÉS FALU Borsodból az alábbi helyzetképet adja egy szakcikk: „Gazdasági potenciálja alapján a megyék között az első, területe és népessége Kopogtat a volt férj és egyéb panaszok A nyájas olvasó időnként ír is. Természetesen nem akkor, amikor mindent a legnagyobb rendben talál... De mielőtt tovább mennék, hadd mondjam el gyorsan kedvenc történetemet. Néhány évvel ezelőtt szovjet újságíró-küldöttség járt nálunk. Élénken érdeklődtek a lapok levelezési tevékenysége iránt. Miről írnak a magyar olvasók? — kérdezték. Egyik kollégám „politikus” akart lenni — hajlamosak vagyunk mi erre —, és azt válaszolta, hogy leginkább szűkebb pátriájuk fejlődéséről, gazdagodásáról, a vállalatoknál folyó munkaverseny eredményeiről kapunk híradást tőlük. A vendégek udvarias bólogatással, harasóval és szpaszibával nyugtázták a feleletet. Lelkiismeretünk (maradék) tisztaságát így is megmentette valaki, hozzátéve az előadottakhoz, hogy az, amit hallottak, ma még inkább csak vágyálom, a valóságban Miskolctól Bánrévéig akkor ragad tollat az olvasó, ha rosszul játszik a mérleg nyelve a boltban, udvariatlan az eladó, kátyús az út, sok a szemét stb. A vendégek arcán széles mosoly terült el, és egyetlen mondat továbbítására kérték a tolmácsot: náluk is pontosan így van ez. E történetke sokféle tanulság levonására kínál alkalmat, de most csak maradjunk annyiban, hogy nem jó, ha valaki pápább akar lenni a pápánál. És folytatom ott a kitérő után, ahol abbahagytam, hogy tudniillik a „nyájas” többnyire segítséget kér régen vajúdó ügyének elintézéséhez, néha attól a tévhiedelemtől vezéreltetve, hogy „a sajtó nagyhatalom”. Pedig sokkal kisebb, mint sokan feltételezik. Nem tud például lakást szerezni akkor sem, ha egy házaáság sorsa, pontosabban: a házasélet zavartalansága múlik ezen. A panasz előadója 30 év körüli, csinos menyecske. A panasz lényege: elvált, majd újra férjhez ment. A régi lakást megosztva használják a volt férjjel. A fürdőszoba az ifjú pár hálószobájából nyílik. A volt férjet nem lehet eltiltani bizonyos berendezési tárgyak használatától. És erre a bosszúvágytól hajtott cudar emberre „mindig akkor jön rá”, amikor ... Alighanem hallgatózik és apró neszekből következtet rá, mikor kell sűrű bocsánatkérések között kopogtatni, majd átsétálni a szobán. Mit nem tud még az újságíró? Tiszta vizet önteni a pohárba, pontosabban az Augusztus 2 tf. strandfürdő medencéjébe. Csak leírja, amit az illetékesek mondanak, hogy tudniillik a medence fala fekete, a vize zöldes-barna ugyan, de ettől senkinek semmi baja nem lesz. Leírja továbbá, hogy ugyanezen fürdő kútjának hideg vizével — ami kristálytiszta és átlátszó, ellentétben a regionális vízműtől kapottal — lehetne keverni a nagymedence vizét, mert van szivattyú is, cső is. ám előbb még valamiféle Köjál- vizsgálatokat kellene elvégezni. De miért? Hiszen ugyanennek a kútnak a vizével hosszú évek óta keverik a hátsó medence vizét. Oda nem kellett Köjál-vizsgálat? Végül mit nem tud, mit nem vállalhat az újságíró? Attila, az Isten ostora és Tenkes kapitány szerepét, azaz nem lehet elvárni tőle, hogy hányja kardélre, vágja kupán fokossal, verje el a karikás ostorral a szemete- lőket, a mócsingos húst mérő henteseket, a kiskirálykodó főnököket és azokat, akik szeretnek mellébeszélni a nyilvánosság színe előtt. Utóirat: A fentiek ellenére, címünk a régi, és várjuk levelét, nyájas olvasó! (békés) % Ebből az ismerkedésből „házasság" is lehet... (Solymos felv.) alapján a második, fejlettségi szintben az ország legnagyobb eltéréseket, s természeti adottságokban igen változatos képet mutató megyéje. Gazdaságának lég- fontosabb jellemzője: fejlett, de strukturálisan és területileg egyoldalúan kiépített nagyipar, a természeti kincsek viszonylagos bősége, mostoha és különleges adottságokkal egyaránt rendelkező mezőgazdaság, jelentős, de csak részben korszerű közlekedési hálózat, amelyekhez az aprófalvas települések magas aránya járul.” Kész a leltár, s a szerző ár. Barta Imre által vélt „borsodcentrikusságot” (Aba- új és Zemplén rovására) nyugodtan tetézhetjük „Mis- kolc-centrikussággal”. Ezt nemcsak a közelmúlt tényei bizonyíthatják, hanem az új fejlesztési arányok is. Az a felismerés ugyanis, hogy a vidék megtartó erejét fokozni kell, azzal párhuzamosan, hogy mérséklődjék a városba áramlás üteme; látványosan és valóságosan csak ebben a tervidőszakban nyert csatát. Józan megfontolások, szigorúan materiális Indokok játszottak közre a megyei pénzügyi terv összeállításánál. Több jut, lényegesen több jut a falu komfortosabbá tételére, s nagy találmány az is, hogy várost nem lehet fejleszteni a városkörnyék fejlesztése nélkül. Az ingázók száma Borsodban százezerre tehető, a nagyüzemek nem tudnak létezni a naponta utazók nélkül. Ezért lett nagyközség Tiszalúc. ezért vált városkörnyéki településsé a két Zsolca, Szirmabese- nvő, Kistokaj, Mályi, s ezért készült tanulmányterv a miskolci agglomeráció helyzetéről és továbbfejlesztésének irányáról. + AZ ARÁNYOSSÁG JEGYÉBEN A fejlődés dilemmáit most a feszesebb gazdálkodás követelményei terelik határozott mederbe. Szűk, szigorú ez a csatorna. Nem lesznek látványos beruházások és avatóünnepségek. Kevesebb panelház épül, de több családi házra kerülhet fel a májusfa. És nemcsak a kerítésen belül csoportosítják át a munkaerőt, hanem az üzemek, iparágak, sőt népgazdasági ágak között is.
