Déli Hírlap, 1982. június (14. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-07 / 133. szám
Színe Miért nem marad a suszter a kaptafánál? Variációk a vállalkozásra Tizenkilenc ház épülhet fel Területet nyertünk A magánlakás-építés lehetőségeiről beszélgetve sokan felvetették — a városi tanács ülésén pedig meg is kérdezték —, hogy az előkészítés alatt álló építési területeken kívül még akadna sok jól beépíthető területünk á városban: vajon ezeket felkutatják-e a szakemberek? A válasz egyértelmű igen volt, s ennek az utóbbi időben több kézzelfogható bizonyítéka is született. Arról már többször írtunk, hogy elkészült a város foghíjtelkeinek jegyzéke, amelyben a puszta címen kívül a beépítés módját, a létesíthető otthonok számát is feltüntették. A lista bárki számára hozzáférhető a városi tanács építési és közlekedési osztályán. Ezen kívül is folyik a területek felkutatása. Legutóbb a végrehajtó bizottság ülésén döntött a testület, hogy a városi tanács magánlakás-építés céljára átveszi a Sík utcában lévő területet, amely eddig a megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat kezelésében volt. A vállalat ingyen mondott le a területről: annyit kért, hogy a területen felépíthető 19 családi ház telke közül hármat a saját dolgozói részére kaohasson meg. Értékes területet nyert így a város, hiszen a telkekhez kiépített út vezet, s ott húzódik már a villanyvezeték is. Ha sok hasonló ügyes „tizle. tét” sikerül kötni a jövőben, számottevően enyhülhet a telekínség. (k—ó) A meztelen igazság Alapos fejmosást kaptam dr. B. Tibortól, a néhány héttel ezelőtt megjelent Nudista strandot? — című dolgozatomért. Szerinte már a cím is hibás — nem kérdő-, hanem felkiáltójel illett volna a mondat végére —, a többi pedig .. Nos, a többi „gyenge élcelődés” volt az első mondattól az utolsóig. Ez pedig azért is megengedhetetlen — mármint az élcelődés, viccelődés —, mert a téma dr. B. Tibor szerint „felelős hangvételt” igényel.. Élceim minőségét bizonyára jobban meg tudja ítélni nálam, ám azt már nem fogadhatom el, hogy a nudizmussal, mint olyannal, tilos viccelni. Tréfás kedvű népség vagyunk mi magyarok, iróniánk — gyakran: öniróniánk — kikezdi a kül- és belpolitikát, élcet faragunk az egyébként elég keserves árintézkedések ürügyén is. Az ám, az árak ... őszintén sajnálom a kedves levélírót, aki évente tízezreket áldoz azért, hogy szabadságát hozzátartozóival együtt, külföldi nudista közösségekben tölthesse el. Kénytelen volt a francia nudista szövetség tagságát megváltani — természetesen nem forintban. Elhiszem, hogy szívesebben hódolna szenvedélyének határainkon innen, és nemcsak azért, mert így olcsóbb lenne. De indoklását inkább szó szerint idézem, mert attól tartok, hogy holmi gyenge élccel rontanám az emelkedett hangvételt. Tehát: „Ne beszéljünk mellé, nem az idegenforgalomnak van szüksége a nudizmusra. Elsősorban nekünk kell, mert bármilyen fontos is az idegenforgalom és akármilyen őszintén törekszünk is arra, hogy külföldi vendégeink jól érezzék magukat nálunk, sokkal lényegesebb, hogy mi legyünk ebben a hazában megelégedettek, szellemileg és testileg egészségesek, akik azt valljuk magunkról, hogy »Itt élned és meghalnod kell.«” Szép, sőt magasztos eszme! Ehhez képest valóban földhözragadt módon viccelődtem én annak az ötletnek az ürügyén, hogy Miskolcon kellene létesíteni nudista strandot. Mentségül csupán azt hozhatom fel, hogy nem magát a nudizmust, hanem az ilyen strand engedélyézesének várható bonyodalmait próbáltam kifigurázni. A francia nudista társaság rendes tagja arra is felhívta a figyelmemet, hogy a nudizmus gyermekeinek egészséges szexuális nevelését is jól szolgálja. (Csak tudnám, hogyan?) Ráadásul szerinte volna mit tanulni nekünk, fürdőgatyásoknak, a nudistáktól humán vonalon is. Ök ugyanis „segítőkészebbek, becsületesebbek” nálunk. Lévén teljesen járatlan a nudista ügyekben, kissé félve írom le: kételkedem e megállapítás valódiságában. Ha ugyanis ruhánkkal együtt le tudnánk vetni rossz emberi tulajdonságainkat, akkor viszonylag könnyű lenne megjavítani ezt a cudar világot. De ha mégis így igaz, akkor tízet teszek egy ellen, hogy teljesen felöltözve ült írógépéhez dr. B. Tibor. Levelét ugyanis nem hatja át a nudista közösségek humánus légköre. Néhány jelző ízelítőül : „Szuperprűd nézetek prófétája (ez én lennék), a gótika korából itt rekedt olvasóréteg, beszűkült agyú, fejlődésképtelen.” Mérsékelt türelemre vall továbbá eme javaslata is: „Likvidálni kell a megoldás elől humorba menekülő magatartást...” Mit mondhatnék ezek után? Azt javaslom dr. B. Tibornak. hogy ássuk el a csatabárdot ! Mert ha az én életemnek nem is „integráns összetevője” a nudizmus, semmi kifogásom a pőre napozást, fürdőzést kedvelők egyre népesebb tábora ellen. Ha olyan rendületlenül küzd a hazai nudizmus felvirágoztatásáért, mint ahogy az leveléből — a kellemetlen zön- gék ellenére is — kiérződik, akkor előbb vagy utóbb magyar forintért is megszabadulhat feleslegesnek ítélt ruhadarabjaitól. (békés) rítást, városi parképítést vállalnak. Az is más kérdés, hogy a „mellékes” híján több tucat borsodi termelőszövetkezet válna veszteségessé. Mert a mezőgazdasági nagyüzemeket. bármilyen felemás dolog is ez, nem az új agrotechnikai eljárások, nem a gépesítés, szóval nem a korszerű agrárgazdálkodás eredményei stabilizálták anyagilag, hanem a seprűkészítés, a labdavarrás, a víkendházépí- tés, vagy éppen a kooperációs számítógépgyártás. + ÉRTÉKTEREMTÉSRE MOZGÓSÍT A Borsod megyei népi ellenőrök is vizsgálódtak a témában, s megállapították, hogy „a termelőszövetkezetek 1976-tól 1981-ig mérleg szerinti eredményüket 149 százalékkal, termelésüket 101 százalékkal és árbevételüket 108 százalékkal növelték. Az alap- tevékenység termelésének növekedése 29 százalékos, az alaptevékenységen kívüli termelés növekedése 393 százalékos volt”. Hasonló nagyságú a jövedelemnövekedés-különbség aránya is. Ismételten kijelentem, hogy jó dolog, hasznos dolog a melléktevékenység, mert az egyébként kihasználatlan gépét, munkaerőt, szellemi potenciált mozgósít az értékteremtésre. És most már az ig világos, hogy a termelőszövetkezetek hamarabb éreztek rá a vállalkozó szellemű gazdálkodás ízére és hasznára, mint az ipari vállalatok. Egyetlen, s évek óta erősödő tendenciájú tény gondol - koztat meg: a méltán világhíres magyar mezőgazdaság igazán csak úgy tud boldogulni, vagy ha úgy tetszik, megélni, ha a melléküzemágakból pénzel? Nem zsebpénzről, jövedelemkiegészítésről van szó, hanem az árbevétel és a haszon nagyobb hányadáról. Kormányprogram és nemzeti érdek diktálja, hogy minden megtermelhető gabonára, zöldségre, húsra szükség van. De ezt a szükséget a szabályozók, úgy tűnik, nem fejezik ki, hiszen aligha vethetők össze az adottságai egy észak-borsodi tsz- nek és egy dél-alföldinek. Szóval, jó üzlet a „mellékes”, de a vállalkozásoknak ebben a nagy eufóriájában szimpatikusabb, igazabb és talán hasznosabb is lenne, ha a suszter maradna a kaptafánál. s inkább újabb cipő készítésére vállalkozna, s nem cserépkályha-rakásra. Ha a mérnök nem tapétázna, ha a közgazdász nem bíbelődne művirággal, ha a tsz-elnök munkaidejének felét nem kötné le a melléküzemág gondjába ja —, akkor ez azt jelentené, hogy a választott alapszakmából. illetve alaptevékenységből is jól meg lehet élni. BRACKÖ ISTVÁN jf A hús víz ellen legjobb egy kiadós futás ... + LOGARLÉC ÉS PAPÍRCSÁKÓ Gyógyító szövet A Tadzsik Tudományos Akadémia Kémiai Intézetének tudósai olyan szövetet kísérleteztek ki, amely képes elpusztítani a betegségeket előidéző mikroorganizmusokat. A szövet azután válik ilyenné, hogy a benne levő természetes és szintetikus szálakat mikróbaellenes aktív színezőanyaggal kezelték. A mikróbataszító szövet jól mosható, és értékes tulajdonságait használata során mindvégig megőrzi. Viselése során a baktericid anyagok fokozatosan a bőrre kerülnek, ahol elpusztítják a káros mikróbákat. Az új szövetet kitűnően lehet alkalmazni a sebészetben és fertőző megbetegedések esetén. Egy ember, kétféle szerelés, több szakma ... (Solymos felv.) Hősünk veszteséggel adott túl az automata zongorahango- lón... + A MELLÉKES A FÖ? Az idézett példákban egyetlen közös vonás van: szereplőinek egyike sem saját szakmájában, munkahelyén tesz szert a korántsem mellékes „mellékesre”. Ezután önmagát kínálja a kérdés: ami kicsiben igaz, igaz-e nagyban is? A borsodi mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1982. évi programját szó szerint így fogalmazza meg egy hivatalos dokumentum : „... a szövetkezetek árbevételi terve 12,4 milliárd forint, amelyből az alaptevékenység 4,7 milliárd forint, az alaptevékenységen kívülié 7,7 milliárd forint. Az összes árbevételen belül az alaptevékenység részaránya 38 százalék, az alaptevékenységen kívülié 62 százalék. Erre az évre az alaptevékenységnél 10,4 százalékos, az alaptevékenységen kívülinél 33,3 százalékos árbevétel-növekedést irányoztak elő." Röviden és gorombán fogalmazva: a borsodi termelő- szövetkezetek csak kisebb részben pénzelnek a növény- termesztésből és az állattenyésztésből. A nagyobb árbevételt és a nagyobb hasznot a melléküzemágak hozzák. Azaz: a mellékes a fő! Más kérdés (s ennek boncolgatása már meghaladja ennek az írásnak a kereteit), hogy a tsz-ek nemcsak törvényadta jogukkal és lehetőségükkel élnek, amikor ab- roncsfutózó üzemet, játékgyárat rendeznek be, vagy takaBaj volt a vízcsappal, mestert kellett hívni ... A szomszéd ajánlott valaüit. Az előzőleg telefonon megbeszélt időpontban megszólalt a csengő, és az ajtóban ismerős jelent meg. Földbegyökerezett a lábam. Az egyik miskolci nagyüzem sok kitüntetéses, társadalmi szervekbe is beválasztott szerelője jött el hozzám csapot javítani, este nyolc órakor. A.legutóbbi ünnepen á dísztribünön. az elnökségben ült. Később aztán kiderült, hogy nem hagyta ott a munkahelyét, de túlórát a gyárban nem vállal. Inkább csapot bütyköl, W. C.-tartályt szerel.' Az ő szakmai rangjához méltatlan ugyan ez az apró- cseprő munka, de jobban fizet. Kell a pénz. Végül én csodálkoztam, hogy miért is csodálkozom. Pénzből él az ember, s szeretne egyre jobban élni. A biztos jövedelmet hozó fix-állás keresetét mellékessel toldja meg. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Bár, a fene tudja... Okleveles gépészmérnök ismerősöm szobafestést, mázolást és tapétázást vállal. Napközben teszi a dolgát az üzemben, de hetente három-négy alkalommal, persze csak este, vagy vasárnap, papírcsákót tesz a fejébe és pemzlit ragad. Kontár, nem titok, s adót sem fizet. Legális üzletet visz viszont az a közgazdász—vegyész házaspár, amely hajlított rézdrótból és festett nylonharisnya-darabkákból művirágot, kitűzőt készít. A nyugdíjas anyós kiváltotta az ipart, ők a bedolgozók. Az asszony az utókalkuláció vezetője egy élelmiszeripari vállalatnál, a férj gyáregység- vezető. Egy meglehetősen kötetlen munkaidőben dolgozó anyagbeszerző is merész kísérletre határozta magát: kitalálta, hogy ő zongorahangoló lesz. A zenéhez ugyan nem ért, de tizenvalahány ezer forintért vett egy okos kis műszert, amelyen a mutató a botfülű számára is jelzi, hogy melyik húrt és menynyire kell megfeszíteni. Ez az üzlet azonban nem ütött be. y Elválasztották a nagymedencét. Most —, ahol a hölgy sétál — egy fal osztja ketté a gyerekeknek, illetve a felnőtteknek szánt vízfelületet. Kettéválasztották a medencét Kinyitott a diósgyőri Várfürdő zetőjét, aki a kővetkezőket mondotta: — Hosszú évek alatt a medence alja annyira elhasználódott, hogy azt kénytelenek voltunk lebetonoztatok Erre azonban csak megfelelő időjárási körülmények között kerülhetett sor. Ugyanakkor elvégeztük a medence kettéválasztását is. Így sikerült végre egy megfelelő gyermekmedencét kialakítani, s elegendő terület maradt az úszni vágyó felnőtteknek is. Még az őszi zárást követően elvégeztük a kabinok, öltözők karbantartását. Egyébként szombaton. és vasárnap 8 és 18 óra, míg hétköznapokon 9—18 óra között állunk a fürdőzők rendelkezésére. Május közepétől — kisebb megszakítással — nyári kánikula tombol. Ezért volt sokak számára meglepő, hogy a környezete, s többek által tiszta, hideg vize miatt kedvelt diósgyőri Várfürdö csak szombaton reggel nyitotta meg kapuit a fürdőzők, felüdülni vágyók előtt. Az okokról kérdeztük Kiss Ferencet, a strandfürdő ve★ A város legszebb környezetében levő strand. A napozóagyakon fekvők akár a Bükkben is érezhetik magukat. (Solymos László felvételei)
