Déli Hírlap, 1982. június (14. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-22 / 146. szám
Haliám a hajó ncvt KISZ-fiatalok ajándéka az úttörőknek Visi eszmecsere a vízi szállításról Korán temettük a vízi közlekedést, csakúgy, mint a szenet, a kisvasutat, vagy a kisgazdaságokat. Holnapi, rendhagyó ülésén a Borsod megyei szállítási bizottság egyebek mellett a vízi utak hasznosításának kérdésével is foglalkozik. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság igazgatója állítja, hogy a Tiszán és a Bodrogon évente mintegy ötvenmillió tonna árut lehetne fuvarozni. A tényleges kihasználás viszont a százezer tonnát sem éri el... Nem véletlenül élednek újjá a régi, nagy tervek, s aligha csak a manapság divatos nosztalgia az oka az emberöltővel ezelőtt megálmodott Sajó-csatorna felemlegetésé, nek. A vízi szállítás nem gyors, de relatíve olcsóbb, a közúti és vasúti fuvarozásnál. Csakhogy ennek az olcsóságnak ára van, hiszen meg kell teremteni a hajózás feltételeit. (Például csak a fényvisszaverő festékkel ellátott, a hajóút kitűzésére használatos parti táblák évente egymillió forintba kerülnek a vízügyi igazgatóságnak.) A szállítási bizottság holnapi programja a reális, ha úgy tetszik a minimális terv megvitatását tűzte ki célul. Ezenkívül szó lesz még a mezőgazdasági szállítás helyzetéről, a betakarítási élőké, szülétekről, valamint a közúti közlekedés és az energiatakarékosság kapcsolatáról. A résztvevők, s ezért rendhagyó ez a találkozó, jubileumi ülésen vesznek részt. Húsz évvel ezelőtt alakult meg a megyei szállítási bizottság... És rendhagyó az is, hogy az eszmecserére Tiszapalkonya és Tokaj között kerül sor. A bizottság tagjai hajón utaznak majd. A hajó neve: Hullám. Városi tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szuchy Róbert, Kondor B. u. 16. sz. fszt. 1., 17 órakor. Csütörtökön tartja tanácstagi fogadóóráját dr. Farkas József, Avas-dél Lakásszövetkezet. Engels u. 33—35. sz., 17 órakor: Tóth Zoltán, 3. sz. Kisegítő Iskola, MÁV-telep 186. sz., 17 órakor: Varga Zoltán, II/4. sz. pártalapszer- vezet. Testvérvárosok úti intézményközpont, 17 órakor. Tart a verseny Érdeklődéssel, rokonszenvvel figyelem a Miskolci Pamutfonó kollektívájának munkaverseny-felhívását. A szükségest kötik össze a hasznossal, abból a meggondolásból, hogy a nyári időszak a meleg és a sűrű szabadságolás miatt nehezebb. Viszont, vagy éppen ezért, a termelés, a gyár, a verseny nem állhat meg. A munkaverseny-mozgalmat gyakran érte, éri a kampányszerűség vádja. Tény, hogy manapság kevesebbet beszélünk erről a teljesítményt stimuláló, embert formáló, a munkahelyi kötöttségeket és kötelességeket messze meghaladó vállalkozásról. Kétségtelen, hogy a pamutfonósok akciója egyszeri; egy eseményhez kötődik, egy meghatározott időtartamra vonatkozik, de — és ez a lényeg — szervesen illeszkedik egy folyamatba. Mert a verseny a mindenkori versengés izgalmával jár. De ez olyan verseny, amely a brigádnak úgy hoz elismerést, hogy vesztesek nélkül hirdetnek versenyt. Persze, változnak az idők, s mi is változunk. Az új gazdálkodási körülmények másfajta szemléletet és gyakorlatot követelnek a versenyben, illetve a verseny értékelésében is. Jó példát kínál erre a háromból eggyé lett Ipari Minisztérium. Nem titok, hogy korábban a három tárca eltérő módszerekkel értékelt. Most egységesedtek a szabályok, de néhány olyan új vonással is gazdagodtak amelyek máshol is hasznosíthatók. Az új módi, de a mai követelményekhez igazított elvek szerint — idézve a minisztérium hivatalos kiadványát — „az értékelés nem korlátozódhat egy évre, hanem hosszabb időszak, legalább két-három év átlagos színvonalát, fejlődését, trendjét kell figyelembe venni”. Ez az eljárás azon felismerésből táplálkozik, mely szerint „a viszonylag gyengébb eredmények javítása nem becsülhető többre a már elért, kiemelkedő színvonal elismerésénél”. A verseny tehát folyik. A táv, a cél változatlan. Csak a lépéseket kell s^aporázni. B. I. • - — - — «■ - ■! ~ ~ — — 1 ~ mi — — — » » » » MISKOLC TÖRTÉNETE 33A városkép első ábrázolása jfc Miskolc első városképi ábrázolása Minden település büszkén őr. zi első városképét. A legjelentősebb magyar városok XVI—XVII. századi városképi ábrázolásokkal dicsekedhetnek, a szerényebbek a későbbi időszakokból, a XVIII-XIX. századból, míg a kisebb helységek leggyakrabban a fényképezés megjelenése, térhódítása idejéből származókkal. Miskolc első városképi ábrázolása viszonylag újabb keletű, 1800-ban készült Weber Simon Péter pozsonyi nyomdájában, mint ezt az első lenyomatok alsó részein is olvashatjuk. Szerencsére a rajzoló és a metsző neve is fennmaradt, akiknek a nyomdai művelet elvégzéséhez nélkülözhetetlen nyomtatódúcot köszönhetjük. A rajzoló egy Nor- kó lános névre hallgató budai piktor volt, akinek művét a Cva- dányi műveinek illusztrálásával országos hírűvé vált Prixner Gottfried metszette rézbe. Az ábrázolás hű képet szolgáltat a XIX. századba lépett Miskolc városképéről. Rögtön szemünkbe tűnik, hogy a város palánkkal volt övezve, s már állottak azok a jelentősebb épületek, amelyek többnyire napjainkig fennmaradtak és a városkép meghatározó elemei voltak. így az avasi templom mellett többek között a mindszenti fématom (ekkor még torony nélkül), a minoriták temploma, a göröggök temploma, a vármegyeháza, a főutca ma is létező XVIII. századi épületei. Természetesen a képet szemlélő felfedezhet olyan nagyobb építményeket is, amelyek ma már nem léteznek. Ezek közül talán a városháza, egykori épülete a legfontosabb. Megfigyelhetjük továbbá azt is, hogy a lakóházak zöme egyszerű zsúpfedeles, szabadkémé- nyes, amelyek belsejéről és a bennük folyó életről a cseh széppróza egyik megteremtője, Bozena Nemcova naplójából ka. punk érzékletes képet. Az első, Miskolcot bemutató városképi ábrázolást eredetileg egy költemény, Szrogh Sámuel vármegyei nótárius „Miskolcnak a' javai" cimű verse illusztrációjaként készíttették. A költemény a városkép alatt helyezkedett el, a település történetét bemutató rövid írással együtt. A későbbiekben, az 1810-es évek derekától mind gyakrabban tűnik fel Norkó lános rajza és Prixner Gottfried metszete a miskolci céhek lelszabaditóleve- lein, egészen az 1860-as évekig. Néha-néha selyemre, vagy papirosra nyomtatott alkalmi versek, köszöntő írások illusztrálására is használták. A XIX. század második évtizedétől készült városkép alatt Weber Simon Péter neve helyett előbb Szigethy Mihály, majd csöglei Tóth Lajos, Deutsch Dávid és Rácz Adóm neve tűnik fel, és helymegjelölésül Miskolc .neve. Vagyis ettől az időtől kezdve már miskolci nyomdák készítették városunk első ábrázolásait. Miskolcon 1812-ben lé. tesült az első nyomda, amikor Szigethy Mihály Nagyváradról ide települt, és a mai megyei tanács épülete mellett egy kis földszintes épületet vett bérbe. A nyomdatulajdonos eredetileg Weber Simon Péternél sajátította el a nyomdászmesterséget, s valószínűleg itt, Pozsonyban ismerhette meg Miskolc első városképi ábrázolását is. A céh- felszabaditólevelek városképpel való illusztrálása igen divatos volt a XIX. század elején, s így természetesnek tűnik, hogy Szigethy is lemásoltatta és fel- használta Miskolc első városképét a céhlevelek készítésekor. Szigethy nyomódúcát használta a város második nyomdatulajdonosa, Csöglei Tóth Lajos, aki 1842-ben vásárolta meg Szigethy nyomdáját, majd ezt követően Deutsch Dávid is, aki Tóth Lajos utódja volt. Rácz Ádám nyomdájában már új nyomódúcot használtak, illetve részben módosítottak az eredeti nyomó, dúcon. A Rácz-féte nyomdában, az 1860-as évek második felében készült városképi ábrázolások annyiban jelentettek eltérést a korábbi időszakokéhoz képest, hogy ezeken már a mindszenti templomnak tornyai vannak. A Rácz-nyomdábói azonban mindössze néhány céh. felszabaditólevél került ki, mert időközben a régi városképi ábrázolások elvesztették aktualitásukat. Ugyanis 1853-ban a Vasárnapi Újságban megjelent Miskolc második, majd néhány év múlva, 1862-ben Hunfalvy Pál Magyarországot bemutató művében a harmadik városképi ábrázolása, a híressé vált és közismert Rochbock-féle metszet másolata. S rövidesen az 1870- es években a városban is megjelentek az első fotográfusok. VERES LÁSZLÓ Jubileumi játszótér Tapolcán A hét vénén már átadják... Aki ezekben a napokban Tapolcán, a strandfürdő mögötti területen jár, tapasztalhatja, hogy nagy munkálatok folynak a gyermekek által oly kedvelt — de meglehetősen balesetveszélyes — játszótéren. Üj játékok kerülnek a régiek helyére, s megnő a terület is. % Az előzmények: városunk ifjúkommunistái felajánlották, hogy az úttörőszövetség megalakulásának évfordulójára Tapolcán — a kertészeti szakmunkák kivételével —' társadalmi munkában jubi. leumi játszóteret építenek. Az elgondolást tett követte, s már az elmúlt évben megkezdte több KISZ-szervezet a játékok készítését. Az idén, amint az időjárás megengedte. nekiláttak Tapolcán az építésnek, a KISZ Miskolc városi Bizottságának irányítása mellett. Márciusban már a talajmunkákat végezték, s május 15-én megkezdték a régi játszószerek bontását s az újak felszerelését. Ezek különleges) a gyermekek mozgáskészségét fejlesztő, .többségében Miskolcon még nem látott eszközök. A munkálatok már a befejezés stádiumában vannak, s ha minden jól megy, a hét + A rönkvárba lánchídon át vezet majd az út 3fr Ezek már az utolsó simítások. végén — minden ünnepélyesség mellőzésével — átadják a játszóteret a szün. idejüket töltő pajtásoknak, kisdobosoknak és óvodásoknak. Nem nehéz megjósolni, hogy itt szinte állandóan telt ház lesz... jfc Hajrában a járdaépítők (Kerényi László felvételei) Átok ül a Sión Fülön csípik, feljelentik Mit lopnak az áruházból? Átok ül a rostos ivó- I leveken. Nem tudom, megfigyelték-e mór, i hogy az ABC-áruhá• zak gondoláira kihe- , lyezett márkás italok i milyen fényesen csillognak, s az üvegekről i még a port is'letöröl- getik. Ezzel szemben a ■ rostos Sió ivólés üve• gek nemcsak ragadnak I valamitől, hanem még i sárosak, koszosak is. ! Sokszor úgy tűnik, i hogy az alkoholizmus 1 védöbajnokai így ve- I szik fel a harcot a jó- 1 zártsággal. Talán azt a kijelentést is megkoc- I káztathatjuk, hogy a bolti eladóknak nem i érdekük a gyümölcslevek forgalmazása. i nincs annyi hasznuk i rajta, mint például a [ fényesre glancolt üve- gű whiskyn, vagy a há- I romcsillagos konyakon. Sz. I. Miskolc legnagyobb áruháza a Centrum, itt a legnagyobb a választék, s a város kereskedelmi egységei közül itt történik a legtöbb bolti lopás. Az első félévben 46 tolvajt értek tetten, s mintegy 25 ezer forint értékű árut mentettek meg ily módon. Gáspár Tiborné, az áruház áruforgalmi osztályvezetője elmondotta, hogy a gyermekek elsősorban játékot, írószert, apró divatárut lopnak. A nők már kevésbé válogatósak, a cipőtől a divatáruig mindent eltulajdonítanak, ami a kezük ügyébe esik. A tolvajok körében sokkal több a nő, mint a férfi. Az erősebb nem tagjai nagyon rit. kán szánják rá magukat a lopásra, és akkor is csak drágább és értékesebb árut akarnak kicsempészni fizetés nélkül. Van egy törzstolvaja is a Centrumnak, egy nyugdíjas úr személyében, aki rendszeresen megjelenik, s az összeválogatott árut valamelyik gondola mögött gyorsan megpróbálja a szatyrába rejteni. Igyekezete mindig sikertelen marad, ugyanis az áruházi rendészek, eladók egyaránt jól ismerik. Megjelenésekor azonnal kíséretet kap. Tettenéréskor ezerforintos értékhatárig csupán tanácsi szabálysértést kezdeményeznek. Ennél nagyobb összegű lopásnál már rendőrségi bejelentést tesznek. A rendészek nem tartanak az idegen, forgalmi szezontól, mivel a lopási csúcs minden évben ősszel tetőzik. Akkor próbálnak meg a legtöbben fizetés nélkül új cipőben, új ruhában kisétálni a Centrumból. Nem titok: a dolgozók anyagilag érdekeltek az áruházi tolvajok fülöncsípésé- ben; ennek köszönhető, hogy a többségüket ők fogják el. Az ellopni szándékozott áru értékének bizonyos százalékából jutalmazzák meg az eladókat. (szántó)
