Déli Hírlap, 1982. május (14. évfolyam, 103-127. szám)

1982-05-18 / 116. szám

Válaszolunk versenyzőinknek Vetélkedő városunkról Túljutottunk a várostörté­neti vetélkedő 15. fordulóján. Az elmúlt időszakban a ve­télkedő résztvevőivel történt személyes találkozások, a le­vélben és telefonon érkezett észrevételek alapján egyértel­műen megállapíthatjuk: já­tékunk hasznos, sokakat ér­dekel, mert van lokálpatrióta szellem Miskolcon!. A telefonok, levelek persze — miért tagadnánk? — nemcsak di­cséretet tartalmaznak. Gyakran megrónak minket, «kkal, ok nél­kül. Bármennyire igyekszünk, valóban követünk el hibákat. Mentségünkre legyen mondva, hogy ezeket — éppen játékosaink figyelmeztetései nyomán — kor­rigáljuk, azaz a pontozásnál ma­ximálisan figyelembe vesszük ol­vasóink kifogásait. Legfeljebb ezeken a hasábokon nem térünk ki rendszeresen rajuk, nemcsak azért, mert restelliük — a vetél­kedő gazdái is csak most tanul­ják ezt a „mesterséget” —. ha­nem mert. kevés hozzá az ener­giánk. De —hangsúlyozzuk ‘ — „pontrablás” nem történik. 46. A Népkert játszóterén található egy szo­bortalapzat. Kinek a szobra állott rajta és kit ábrázolt? (5 pont.) 47. 1800-ban készült el Miskolc első város­képi ábrázolása, amely alatt eredetileg egy „Miskolcnak a’ javai” című vers is szerepelt. Hol és kinek a nyomdájában készült ez az első városképi ábrázolásunk? Ki volt a metsző és a rajzoló és ki írta a verset? (10 pont.) 48. Ez a szép udvari részlet — ma már egyébként nem ilyen szép — melyik miskolci épületben található? (20 pont.) A hibák egyik oka lehet, hogy a különböző szakirodalmak, for­rásművek egy-egy kérdésben másként foglalnak állást. És per­sze felbukkant már a „nyomda ördöge” is, aki 1941 helyett 1914-et jelentetett meg lapunkban egy alkalommal, korábban 1663 he­lyett. pedig 1563-at, mint Ahmed levelének keltezését. Ezek a té­vedések azonban senkit nem za­vartak meg. .Jogos volt azonban azok panasza, akik a napkiíró Szűcs család lakóházának hely­megjelölésével kapcsolatban ír­tak. telefonáltak. Mi ugyanis a régi házszámot közöltük, holott időközben az megváltozott. (Ter­mészetesen mindkettőt elfogad­tuk.) Hasonlóképpen maximális pontszámmal honoráltuk a fotó­kon közölt épületek helvmegha- tározásáná! az olyanokat is. mint például: ..az Adv Endre utca és a Széchenyi út sarka”. Feltéve, ha valóban ott áll a kérdezett ház. Kétségtelenül nagy tévedésünk volt a 12. fordulóban a Bükkben levő védett növények felsorolása. A hiba a következőképpen szüle­tett: szakembertől kértünk kér­dést, amit pontatlanul fogalmaz­tunk. Eredetileg az lett volna a feladat, hogy legalább hatot so­roljanak fel játékosaink azokból a bizonyos nővén vekből. Hibánk ellenére a válaszok szinte egytől- egyig tökéletesek voltak, s alig akadt versenyzőnk, aki nem a maximális pontszámot érte el. Itt szeretnénk megnyugtatni többek között Hegyaljai Jánosnét. Iglói Gyulát és a DiGÉP Makarenko MSZBT szocialista brigád ját, a 3. sz. ÉPFU brigádjait és vetélkedő csoportjait, valamint Tóth Ar- pádnét, hogy válaszuk teljesen jó volt. A 3. sz. ÉPFU nagyüzemi KISZ- bizottsága, adminisztratív KISZ- alapszervezete és Zója szocialista brigádja valószínűleg félreértet­te a 35. kérdést, és ilyen szem­pontból elavult forrást használt. Az első miskolci nvomdatermék egv 'színházi plakát volt. mint ezt a legújabb kutatások igazolták. A jelzett kiállításon könnyűszerrel fe! lehetett volna fedezni, bizo- nvára meggyőzte volna fenti já­tékosainkat. Hasonlóan Tóth Ar- pádnét is. Többeknek: a TIGÄZ Herman Ottó szocialista brigádja, az LKM tüzeléstechnikai ifjúsági brigádja, a TÜKI Elektron brigádja, He­gyezi Zoltánné, Iglói Gyula, Li-^ szék Andrásné igazolhatják má­sok mellett, hogy nem jelen­tett áthághatatlan akadályt a ké­sőbbi bekapcsolódás versenyünk­be. fök valamennyien felzárkóz­tak az élcsoporthoz, vagy éppen ott vannak. Egyébként a sok pontot érő ns'ári feladatok még csak most .jönnek Hamarosan befejezzük — helyesebben szüneteltetjük — a hetenkénti kérdéseket, Ígéretünk­höz híven gondolva azokra, akik nyaralásuk miatt nem jutnának hozzá lapunkhoz. Holnap pedig közöljük a 12. for­duló utáni állást, pontosabban a 200 pont felettiek nevét. (Termé­szetesen, ha lezárulnak a heten­kénti fordulók, ismét közöljük az éllistát.) A TIT-előadásokon MISKOLC TÖRTÉNETE 28. if Drágább lett a Dácia. Ezentúl 120 ezer forintért adják a korszerűsített változatát, amely négylámpás, és formásabb a lökhárítója. Színek és márkák új kocsiért mentünk Az új kocsinak varázsa van. Az első autókat 9 órakor ad­ják át a MERKUR csepeli ÁFOR utcai telepén, ám a ko­csivárományosok már 7 óra­kor gyülekeznek a kapu előtt. Ritka az az emljer, aki egye­dül megy új kocsijáért; en­nek átvétele családi esemény, amelyen többeknek illik részt venni. A várakozás perceit a színek latolgatásával töltik el. S ahányan vannak, annyiféle színt szeretnének. A családfő fehéret akar, a gyermekek pi­rosat, a nagyapa pedig a ga­lambszürkére esküszik. S mi­vel nincs olyan fehér színű Lada, amelyet piros pettyek tarkítanak, a legtöbbször azt választják, ami éppen a tele­pen kapható. Ez egyébként nem is számít. Az új kocsi, akármilyen színűre mázolták is, szebb az átlagosnál... »— — — ■■ i— — » 9 2^ Most adják át az új Zasztava 101-eseket. Ennek a kocsinak 150 ezer forint az ára, és sajnos sem típusniódosítással, sem befizetéssel nem lehet már szert tenni rá. Túlzsúfoltnak tűnik a Zasztava 101 motorja, a pótkereket a motortérbe helyezték. Ennek köszönhető, hogy a hátsó cso­magtérben a szokottnál is nagyobb hely maradt. Bél Mátyás leírása III. Többet a kereskedelemről, közlekedésről Az eltelt fél évtized alatt változott az emberek érdek­lődési köre, s így formáló­dott a TIT megyei szervezete által rendezett előadások tar­talma is. Öt évvel ezelőtt jó­val kevesebb órát szántak a közlekedésre, s a kereskede­lemre. mint tavaly. Többet foglalkozunk most a kommu­nális ágazattal is, viszont ke­vesebb szó esik a mezőgazda­ságról. Természetes, hogy megyénkben az iparral ösz- szefüggő témák érdeklik leg­jobban a résztvevőket; az iparral foglalkozó előadások óráinak száma öt év alatt csaknem megduplázódott. Dinnyés, kétszer Két koncertet ad Dinnyés József a héten városunkban: holnap este 7 órakor a Ne­hézipari Műszaki Egyetem E/l. klubjában, csütörtökön este fél 7 órakor pedig az if- fcfeági házban. 7. És mivel a mi miskolciaink ilyen nagyban űzik a kereske­dést a környékbeliekkel, s mert az idegenek is emberségesen fogadták őket: csakis ebből kö­vetkezhet, hogy ők is megszok­ták a nyájasságot, s nagyon tö­rekednek arra, hogy vendégsze­retőknek tartsák őket. Bárkit készséges lélekkel befogadnak s nem csak mimelik a'vendég­szeretetet, hanem valóban segí­tenek is mindenben mindenki­nek, semmit sem tartva szentebb dolognak annál, hogy mindazt ellenszolgáltatás nélkül tegyék. Inkább akarják ugyanis a meg­becsülést, mint a pénzt s min­denüket megosztják a vendé­gekkel, amijük csak van. Táplál­kozásuk egyébként sem nem szegényes, sem nem mértékte­len; egyfajta mértéktartó szük­séglet határozza meg azt. Mind­annyian magyaros ruhát horda­nak, általában sötétkék színűi, az ilyet kedvelik a nők is, akik szép alakúak, nagyon bájosak és különös törekvés él bennük az erkölcsösségre - ami a szi­gorú és fegyelmezett életszem- ‘ lélet következménye. A leányok sietnek törvényes házasságot kötni, ahogy az szokása is a magyaroknak, de a fiatalságot nem akadályozzák a hasznos tudományok elsajátításában. Az egész várost valami megkapó és nemes dísszel ékesíti az, ami nagyon jellemző rá: a közössé­gi gondolkodás. Sokan laknak itt ugyanis olyanok, akik szár­mazásukra és erkölcseikre néz­ve egyaránt nemesek, s annak, hogy még jelesebb kiváltságok­ra és nagyobb elismerésre te­gyenek szert, csak egy akadály van: a vallásuk. Ezzel kapcso­latban azonban - amint azt ők maguk is mondják — azt tartják, hogy inkább veszítsék el sorsuk jobbra fordulásának a lehető­ségét, mintsem a vallásukat. 8. Ha a miskolciak életmód­járól beszélünk, el kell monda­ni, hogy bár annak alakításá­ban szerepe van az iparűzés­nek és a kereskedésnek is, a legfontosabb mégis a szőlő: senki nincs közülük olyan, aki ne foglalkozna szőlőműveléssel, sőt mindenki arra törekszik, hogy valamilyen módon saját szőlő­birtokot szerezzen. Szóltunk már máshol a miskolci borról és an­nak termeléséről. Jófajta és ne­mes ez a bor, zamatára nézve sokban hasonlít a tokajihoz. Es bár korán megsavasodik, még­sem utolsó dolog a vele való kereskedés, különösen amikor a szőlő rendesen beérik. A szőlő- művelés az, amiből némi bevé­telre szert tehetnek a lakosok: szeretik hát a szőlőt és szívesen foglalkoznak vele, bár azok gyakran az évek hosszú során terméketlenek és nem fizetnek vissza semmit, csak ami az asz­talra, a mindennapi innivaló gyanánt szolgál. Ráadásul az is, ami megteremne, állandóan ki van téve az időjárás szeszé­lyeinek: egyszer a fagy, másszor a hőség pusztítja el. Az 1650. esztendő eseményei között em­líti meg Istvánffy, hogy Miskolc mezővárosára öt jókora, ember­tej nagyságú, fémes-sárga szí­nű, nagy súlyú és kénszagú kő hullott, úgy, hogy a tiszta égbol­tot váratlanul villámlás, menny­dörgés és félelmetes széllökések zavarták meg, majd egy pillanat alatt minden elcsendesedett. E kövek közül az egyiket a diós­győri várban őrizték — amikor az még fénykorát élte —, a töb­bit pedig Balassi Zsigmond el­küldte Ferdinánd királynak. Ezt a történetet annak kapcsán mondja el a történetiró, hogy sorba veszi, mennyi kárt szen­vedtek ezekben az években a szőlők a szeszélyes időjárás mi. ott: az előző esztendő májusá­nak első hetében például Mis­kolcon szokatlan hideg és erős' fagy pusztította el az éppen fa­kadó rügyeket és hajtásokat (lásd Istvánffy, XX. könyv). — Egyébként a bornak az ilyesfaj­ta közönséges volta, sajnos, ma­ga után vonja, hogy termelői visszaélnek vele. Amit ugyanis eladni nem tudnak, azt maguk isszák meg. Innen származik a helyi szólásmondás: „Miskolci törvény, aki megtőltett, igya meg!" (Vége) TÓTH PÉTER „Leni”, Miskolcon A miskolci vállalat rendezvényére meghívták a tröszt és más felettes szervek képviselőit is. A fővárosból külön autó­busz hozta a vendégeket. A programot á házigazdák úgy állí­tották össze, hogy mindenki időben megérkezhessen, s a ta­nácskozás előtt — a hosszú út után — kávét, frissítőt is fo­gyaszthassanak a meghívottak. Igen ám, csakhogy az autó­busz másfél órát késett. A jobb sorsra érdemes miskolciak már tűkön ültek, tövig rágták körmüket a kínosan hosszú vá­rakozás miatt. A gondosan felépített menetrendet eldobhat­ták, hiszen egy percnyi pontosságú, sokhefyszínes program nem bír el másfél óra csúszást. Amikor végre befutott az autóbusz, a hazaiak egy szóval sem tettek szemrehányást a láthatóan virágos kedvű idege­neknek. Az azonban kiderült, hogy a késés oka nem műszaki hiba, forgalmi dugó, vagy késői indulás volt. A fővárosi de­legáció két- helyen is megszakította az egyhangú utazást. Az is kiderült, hogy az útmenti fogadóban nem vagy nemcsak kólát fogyasztottak. Ügy gondolták, hogy ha már „lejönnek” Mis­kolcra, a hasznosat összekötik a kellemessel. A szakmai tanácskozás kínos, kellemetlen perceket hozott, hiszen a vendégjoggal alaposan visszaélő idegenek fecsegtek- iocsogtak, nevetgéltek a házigazdák előadása alatt. Ügy vi­selkedtek, mintha otthon lettek volna, azaz dehogy is, hiszen mernének-e renitenskedni mondjuk a trösztben, vagy a ma­gas hivatalban, ha a főnök beszél?! De itt, „lent”, Miskolcon, egy pici gyár rendezvényén pajkosnak aligha nevezhető csí­nyekre ragadtatták magukat. Feltehető, hogy a vendégek jól érezték magukat a borsodi kiruccanáson. Pirosló füllel, s a jól végzett munka biztos tu­datában mehettek haza: „föl ’, Budapestre. (brackó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom