Déli Hírlap, 1982. május (14. évfolyam, 103-127. szám)

1982-05-10 / 109. szám

A harsányi mindenevő kecskék Harsány — alig több, mint 20 kilométernyire Miskolciéi — város környéki falu. Ám nem városiasodé... Ügy te­rül el itt a Bükk nyúlványain, mint egy igazi magyar falu. Két templom, két temető, a múlt század hangulatát idéző ■ házak a főúton, gólyafészek a rogyadozó kéményen, a gé- meskút szomszédságában. A vödör jó napot köszön a ré­gen látott madárnak ... Sokan járnak be a megye- székhelyre. Dolgozni a kohá­szatba, a gépgyárba, a fiata­lok gimnáziumba, szakkö­zépbe. A munkát, a kenyeret helyben a Petőfi Termelőszö­vetkezet adja. Az a szövetke­zet, amely ha nem is jó évet zárt tavaly, de a zárszám­adáskor több mint kilencmil­lió forint nyereséget könyvel­hetett el. A pénz azonban el­sősorban a melléküzemágak­ból származott; a mezőgazda- sági termelés nem hozott va­lami sokat a kasszába. Ám az állattenyésztők fo- gadkoznak: lesz jobb is! A teheneket például már sike­rült „megnövelniük”. Három + Bár közel van a városhoz, a település nem városiasodik Falu a város határában legyen, kellene vagy három­millió forint. Nincs, de ez a pontyokat nem érdekli. Ne­kik víz kell, s oxigén. Az elő­ző évben alig több, mint öt mázsa hal került a fogyasz­tókhoz innen. De felnöveked­ne akár a százszorosa is ... 3fc Szendrei Mihály főállatte­nyésztő: ,Bízunk az állattar­tásban ...” év alatt 1000 literrel nőtt a tejhozam, s idén még többet akarnak fejni. A tej főleg Miskolcra jön. Egy évvel ez­előtt 1 316 000 liter harsányi tejet ivott a város. Itt, Harsányban olyan álla­tot is tenyésztenek a szövet­kezetben, ami nagyon ritka a megyében. A Bükk lejtős, bokros részein kecskét legel­tetnek. Hogy miért tartják, arról beszél a téesz főállatte­nyésztője, Szendrey Mihály: — A kisgidának nagy a ke­letje, főleg nyugaton, Olasz­országban. Mondhatnám, ezért. Meg azért is, mert a kecske olyan területre is be­veti magát legelni, ahová már sem a juh, sem pedig a szarvasmarha nem megy. Vi­szont az is jó lenne, ha a te­jéért is lehetne tartani. En­nek felvásárlása azonban nincs megoldva... Harsány éli mindennapjait. A falu határában levő halas­tóban a halak arra várnak, hogy a víz mélyebb legyen. Nagy az iszap. Hogy kevesebb S persze, Miskolc egyik üdü­lőkörzetéhez, a Pingyomhoz ez nincs messze. S így akár egy horgászparadicsom is le­hetne itt __ I. S. sjc Három év alatt ezer literrel nőtt a tejhozam Egy kis történelem E sorok írója — a maga szerény módján — küzdeni szokott a túlzott központosítási törekvések ellen, egyetértésben Paul Valéryvel, akinek így szól szállóigévé vált jelmondata: „Gaz­dagítsuk egymást kölcsönös különbségeinkkel!” Az összevont megyékben immár sajnálatosan megszokottá vált, hogy a megyék nevéből egybeállt összetételnek csupán az első tagját szokták, szóban és írásban, említeni. Ám ha a történelemről, tehát a régmúltról esik szó, amikor a közigaz­gatási összevonás még nem ment — mehetett — végbe, illik, sőt kötelező az akkori állapothoz való ragaszkodás. A zempléniek nem vehetik zokon, ha szóvá teszek egy-két „apróságot”, mely lokálpatrióta túlzásaikat kifogásolja. Közös bánat ver egy táborba minket, hiszen őket ugyanúgy sújtja az egybevonásból eredő hátrányos szóhasználat, mint engem, aki Abaúj szülöttjének vallja magát. Ez az országrésznyi me­gye nem Borsod, hanem Borsod-Abaúj-Zemplén, de hát ki mondja, írja végig? Együtt búsultam a zempléniekkel, amikor nagy hűk, Kossuth Lajos születésének 175. évfordulóján a róla elnevezett rádió emígyen szólott: „Borsod nagy fiára emléke­zik szülőföldje — Monok, Sátoraljaújhely, Sárospatak ...” Nem akartam hinni a fülemnek, de mert háromszor mondta be a rádió a szöveget, nyilvánvalóvá vált előttem — történelem­hamisítással állok szemben. Felrémlett emlékezetemben Kos­suth egyik írása, melyben — nem pontos az idézet — ez áll: „Amikor Zemplén szent földjére tettem lábam, szerettem vol­na leborulni és megcsókolni szülőföldemet.” Nem kétséges te­hát, hogy a rádió Kossuthra sértő módon alkalmazta a most- tani, leszűkítő megyenevet Ezek előrebocsátása után, térjünk a tárgyra. A Déli Hírlap­ban olvastam a minap egy cikket „A kincses Zemplén jövője” címmel. Szerzője a következő szavakkal kezdi írását: „Zemp­lén a térképészeknek a Hemád, Szerencs, az országhatár és a Tisza által határolt területet jelenti; számunkra pedig a festői szépségű tájakat...” Illusztrációként egy „festői szépségű” várromot közöl a lap, ezzel az aláírással: „A füzéri várhegy is a zempléni táj egyik ékessége.” Néhány „apró hibát” fedeztem fel a szövegben. A térképé­szek a szerzőnél is jobban tudják, hogy a Hernád sosem hatá­rolta Zemplén vármegyét, illetve annak csak egy elenyésző részét érintette Sóstófalva és Gesztely alatt. Az állítás nem a régmúltban, a jelenben sem állja meg a helyét, ugyanis a Hemád bal partja és a Zempléni-hegység közötti rész, egészen Alsódobszáig, az encsi járás — úgymond — „felségterülete”, mely Abaújnak mondatik. Meg kívánom még jegyezni, hogy egyetlen település nem határolhatott megyét, így Szerencs sem, legfeljebb járásként. S most térjünk vissza a képaláíráshoz. „A zempléni táj egyik ékessége. ..” szóval, a füzéri várhegy a rommal (melyben Pe- rányi nádor a magyar szent koronát rejtegette a mohácsi csa­tavesztés után) sosem volt Zemplén vármegye tartozéka, illet­ve csak 32 év óta az! A ma Zemplén-hegyköznek nevezett te­rület Abaúj-hegyköz volt ezer esztendőn keresztül, így Holló­háza, sőt — mondjam, ne mondjam? — Széphalom is abaúji falu volt — Sátoraljaújhely és Széphalom között vitt a me­gyehatár. ■ Abaúj-hegyköz célszerűségi meg okolásból került a sátoralja­újhelyi járáshoz — tudtommal — 1950-ben, addig az akkori­ban megszüntetett gönci járáshoz tartozott közigazgatásilag. A néhány aprósága miatt kifogásolt cikk alatt egy glossza hívja fel magára a figyelmet, címe: „Széphalom maradt.” Beleolvasva, egyszerre két legyet üthetek egy csapásra, mert a glossza szerzője helybenhagyja a Ludas Matyi cikkének állí­tását, tehát mindkét cikkíró téved, amikor Széphalmot Kazin­czy Ferenc szülőfalujának „hiszi”. Kazinczy — Petőfi szavaival — „a szent öreg”, a magyar nyelvújítás és a hazai irodalomszervezés apostola a Bihar me­gyei Érsemjénben látta meg a napvilágot, s abaúji földbe, Széphalomban tért örök nyugovóra, 1831-ben, a kolerajárvány áldozataként. GULYAS MIHÁLY A gémeskút árnyékában gólya köszön a településre Lehessen saját otthonuk Kiskorúak a műtőben és a szülőszobán Egészséges gyerekek jöjjenek világra Mit tesznek ezért a Vasgyári Egy ország gazdasági, kulturális fejlődését sok más mu­tató mellett a születéskori halálozás és a csecsemőhalandó­ság adataival szokták jellemezni. Hazánk valamennyi váro­sa, járása és megyéje elkészíti minden év demográfiai sta­tisztikáját azzal a céllal is, hogy az általánosítható és a konkrét esetekből a szakemberek következtetéseket vonja­nak le. Ä miskolci Gelka-szerviz- bén is sok fiatal házasnak vannak még lakásgondjai. Érthető tehát, hogy nagy őrömmel fogadták országos központjuknak azt a javasla­tát, hogy tartsanak kommu­nista műszakot, amelynek Majd másfél száz millió forintot szánnak arra, hogy újabb 24 millió tonna szén kerülhessen ki a föld alól Lyukóbányán. A bővítés megvalósítását tavaly kezd­ték el, s jövőre fejezhetik munkabérét a fiatalok lakás­építésének segítésére fordít­hatják. A miskolci szerviz dolgozói már teljes létszám­mal dolgoztak egy ilyen mű­szakon, s valamennyien fel­ajánlották, hogy a jövőben is vállalnak hasonlót. be. A tavalyi év nem indult a legjobban: a kivitelezés megkezdése kicsit elhúzó­dott. Remélhetőleg az elkö­vetkezendő időszakokban csökken a lemaradás. Városunkban a múlt héten rendezték meg azt a munka- értekezletet, amiről már ko­rábban hírt adtunk. A szü­lész-nőgyógyász szakorvosok, gyermekgyógyászok előadá­saiból kitűnt, hogy az anya- és csecsemővédelem javítása nemcsak orvosi kérdés, ha­nem közügy. Ahol az alap­vető ismeretek hiányoznak, ahol a nő, az édesanya nem partnere a gyermekvárás fe­lelősségében az egészség- ügyieknek, ott a legnagyobb áldozatok sem hozzák meg a várt eredményt A védőnők segítségével Dr. Bárkái Lászlónak, a Vasgyári Kórház osztályve­zető főorvosának előadásából idézünk. A III. kerületben a múlt évben 597-ben fordul­tak az első-, illetve a má­sodfokú bizottsághoz terhes- ségmegszakítási kérelemmel. A nők 98 százaléka enge­délyt kapott a műtétre. Meg kell hagyni, hogy a népese­dési törvény megjelenése óta a kérelmezők száma a múlt évig háromszázzal csökkent. Sajnos, a kiskorúak csoport­jában 1975-höz viszonyítva több mint kétszerannyian kérték a későbbi terhessé­gükre nézve rizikóval, káro­sodással járó műtétet. A betegség megelőzésének óriási szerepe van a kisma­makorban. A III. kerület­ben a' terhesgondozásnak jól kialakult a gyakorlata. A le­endő édesanyák problémáival átlagosan 15 percet foglal­koznak, a panaszosokat soron kívül fogadják. A gondozás színvonalának javítása érde­kében bevezették az ultra­hangos szűrővizsgálatot, és egyre gyakrabban veszik igénybe a genetikai tanács­adást is. A terhesgondozás az orvosi megfigyelésen kívül társadalmi gondozást is je­lent, a védőnői hálózat segít­ségével. A védőnők a csalá­di és a munkahelyi látoga­tások után tájékoztatják az orvost, hogy a kismama kö­rülményei megfelelőek-e, hogy egészségesen hordja-e ki magzatát. Miskolcon 2908 gyermek született az elmúlt évben, ebből 1124 a Vasgyári Kór­házban. örvendetesen ritkáb­bak lettek a koraszülések, a Kórházban ? múlt évihez viszonyítva 1,3 százalékkal. De 70 fiatalkorú nő szült tavaly; gyakran még éretlenül vállalták a kora­szüléssel járó veszélyt. A szülészeti esetek, illetve az egészségesen világra jött cse­csemők számát tekintve, a Vasgyári Kórházban szép si­kereket értek éL Magzat a képernyőn Csodákat tenni persze nem tudtak. A még több egészsé­ges gyermekért határozták el többek között a következő teendőket. Javítani akarják a terhesgondozás minőségét és műszerezettségét. A fejlő­dési rendellenességeket kivé­dendő, minden kismamát ultrahangos vizsgálatra utal­nak. A veszélyeztetett terhe­seket egyre növekvő szám­ban kell kórházban ápolni. Szükségesnek tartják a szü­lészeti ellátás színvonalának javítását, amelynek elenged­hetetlen feltétele a szülőszo­bában a magzati monitori- zálás, s a neonatológus je­lenléte. Mindehhez kellenek azok az édesanyák, akik megfo­gadják az orvoßi tanácsokat. Kell a jó családi miliő, a munkahelyi környezet és közérzet, s akkor mind több újszülött lesz egészséges. O. E. Kutatót kutatott Stanley és Living­stone: a két nevet mindenki csak így, együtt ismeri. Henry Morton Stanley volt az a felfedező, utazó, aki újságíróként men­tőexpedíciót vezetett David Livingstone Af- rika-kutató felkutatá­sára. Útközben mel­lesleg két tavat is fel­fedezett, s átszelte a fekete kontinenst. 1904- ben, ezen a napon hunyt el. Felsőzsolcán Találkozás a tanácselnökkel A felsőzsolcai művelődési ház Ismerjük meg Felsőzsol- cát címmel rendez Fórum- műsort ma délután 6 órától. Az érdeklődők Macsuga János tanácselnökkel találkozhat­nak, aki vázolja a település fejlesztési elképzeléseit, s vá­laszol a jelenlevők kérdéseire. Lyukéról: tazoiépil tonna szén

Next

/
Oldalképek
Tartalom