Déli Hírlap, 1982. április (14. évfolyam, 78-102. szám)
1982-04-10 / 86. szám
Uj ísek után kutattunk Uniformizált étlapok afc Bár uts már nyolcvan lóerős gép is segíti a fakitermelő munkáját, azért az egy „lóerős” murakétkeá is szükség van még Méretet karcol a kacor Immár huszonháromféle dobozolt ételt készítenek a miskolci gasztrof nlüzem ben, melyek zömét az élelmiszerboltokban értékesítik. Ezen kívül azonban 27-félc ételféleséget szállítanak „nagy kiszerelésben” az éttermeknek, és a közétkeztető vállalatoknak. Nagy Miklósné. az üzem helyettes vezetője szerint valamennyi terméküket teljes ízesítéssel látják el. Az ételkészítésnek ezt az utolsó fázisát minden esetben Kuli László főszakácsra bízzák, ezért az ő nevét valameny- nyi gasztrofol dobozon is feltüntetik. Az üzem termelékenységére mi sem jellemzőbb, mint, hogy naponta átlagosan háromféle ételből, 12—13 ezer adagot főznek, fagyasztanak és dobozolnak. Ilyen hatalBrigád a A vágásvezetö kacorkéssel jelöli meg, hol kell vágni — Vigyázz .. .7 Más ilyenkor az erdő. Talán a legszebb. A tavalyról itt maradt avar alól zizegve tör utat az új növényzet, a fák rügyeznek, a sűrűbe beszökő napfény táncot lejt az ágakon. És ismét felhangzik a kiáltás: — Vigyázz...! Megtörik eme sajátos csönd. ♦ ♦ Én még úgy tanultam, favágók. Ma úgy hívják őket: fakitermelők. Láttam azért még baltákat is... Varga Béla, a Lillafüredi Erdészet helyettes vezetője: — ‘A Lőrincz János vezette brigád volt tavaly a legjobb. Összesen 13 630 köbméter fát termeltek ki. A Bükkben vagyunk, Já- vorkúttól három kilométernyire, Lőrinczéknél. — Pontosabban a Disznós- patak környéke ez — mondja a brigádvezető. — Jó egy hónapja, hogy itt dolgozunk. A brigádot korábban „a Lévaiék”-ként emlegették. Állami díjasok voltak. Lévai nyugdíjba ment. mások is kiöregedtek, az állami díjasokból már csak ketten maradtak hírmondónak. — Űj brigád formálódik? — A brigád más, de mi régiek vagyunk. Egy fiatal szakmunkás van csak közöttünk, ő nem régen végzett; valószínű, elviszik katonának. Utána meg technikus lesz, s mi maradunk — amíg bírjuk. Bírni pedig kell. — Én 42 éve csinálom ezt — meséli Lévai Ferenc, a korábbi brigádvezető rokona. — Még vagy öt évig az erdő lesz a második otthonom, utána jöhet a nyugdíj. A Stihl-fűrész felbőg, a fa sír — nedves még. Aztán robaj — egy bükkfa befejezte évszázados életét. — Itt a motoros fűrész, a baltát mire használják még? — Jobbára csak éknek, hasításra... Surányi Antal LKT-típusú erőgépével kapaszkodik a hegyoldalra. A lejtő úgy 70 Zeng a fűrész... (Solymos László felvételei) fokos. A gép prüszköl, de mikor mögéje akasztják a 10—15 méteres legallyazott törzset, már gurul is lefelé. A darabolást nem a lejtőn végzik. — Mi lesz belőle? — Hát...? — és Alberti István vágásvezető megvonja a vállát. — Ebből tűzifa. Megette a fene. Csúnya egy fa. Azért mégsem olyan csúnya. Egy kis darab a minőségi fák közé kerül az osztályozás után. ♦ ♦ És jön az újabb bükk. Ezt egy muraközi ló húzza a darabolóhelyre. A pacának, látszik, meg sem kottyan egy ilyen néhány mázsás fa. A vágásvezető hoszitoló lécével mér, majd az úgynevezett kacorkéssel bekarcolja, hol szabdalják fel. A brigád pedig nekiveselkedik. Lőrincz János, Lévai Ferenc, Lévai Lajos, Kerékgyártó Károly, Keresztesi Árpád, Kovács József, Schmidt László, Surányi Ferenc, Váradi József és Kormos Gyula tavalyi munkája alapján idén a Vállalat Kiváló Brigádja címet kapja majd meg ... (illésy) más mennyiségű készétel kiáramlása könnyen odavezethet, hogy városunk éttermeinek javarészében mindig és mindenkor ugyanazokkal az ízekkel találkozunk. Az is előfordul, hogy egyes vendéglők konyháján nem tartják be a technológiát Ha például az egy adag sólethez nem fél deci vizet, hanem ennek a dupláját adagolják, s ráadásul gyorsan melegítik fel, íztelen lesz az étel. Ráadásul a vendéglátóhelyek többségében nem élnek a helyi utóízesítés lehetőségeivel. Csaknem minden helyen úgy Az első űrhajós Április 12-e az űrhajósok napja. 21 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én, ekkor röppentették hírré szerte a világban: ember a világűrben. Az első űrhajós Jurij Gagarin a Vosztok űrhajó fedélzetén tette meg rövidke útját, ami azonban az emberiség egyik leghatalmasabb lépése volt. jfc Adagolás a gasztrofolüzemben (Kerényi László felv.) tálalják, ahogy a gasztrofol- üzembőí kikerül. Bizonyára mások is észrevették, hogy a miskolci éttermek, vendéglők étlapjai kínosan hasonlítanak egymásra. Csupán az adagok különbözőek. Az uni- formizáltság oka, egyszerű: a legtöbb konyhán megfeledkeznek róla, hogy két kanál tejföllel, egy-két különböző speciális fűszerrel, körítéssel ezerféleképpen ízesíthetjük, variálhatjuk az ételválasztékot. S ha már híján vannak a szakácsok az ilyenfajta igyekezettel, egyet tehetünk. Kötelezzük az étlap szerkesztőit, hogy a készételek kiírásakor jelöljék meg a gaszt- rofolos készítményeket. így nem érheti csalódás a vendéget az új zamatok kutatása közben. (szántó) Népfrontaktivisták kitüntetése Tegnap délután a városi tanács vb-termében a Hazafias Népfront munkabizottságainak aktivistáit tüntették ki. Elismerést kaptak azok az aktivisták, akik hosz- szú időn keresztül jó munkát végeztek a népfrontmozgalomban. Kiváló társadalmi munkás kitüntetésben 21 -en részesültek: dr. Tóth István, Tiser Gyula, Juhász János, Balázs József, Váradi István, Kiss Locsolási előkészületek A rossz gyakorlata hosszú évek során beidegződéssé vált: minden előzetes terv nélkül, ahogy esik, úgy puffan alapon végeztem húsvéti lo- csolkodásomat. így megesett, hogy ugyanarra a helyre háromszor is becsöngettem, pedig ha szervezetten, tervszerűen csinálom, már az első után feljegyezhettem volna magamnak: Nincsenek itthon, egyébként ott lapulnak az ajtó mögött. Ugyanakkor fontos helyeket kifelejtettem a sorból, mert nem volt sor. A családomba is begyűrűző gazdasági kényszer hatására a hatékonyság—minőség jegyében szerveztem — illetve nejem közreműködésével szerveztük — meg locsolási tevékenységemet. Néhány tisztázandó alapkérdés: Kinek szerezzek meglepetést? És milyet? Ki örül annak, ha meglocsolom? Kinek örülök én? Ki sértődik meg, ha nem, és ki, ha igen? Egy biztos, nem kocsival megyek. Se jogsim, se kocsim. Már hallom feleségem útrabocsátó intését: „Aztán nehogy korán hazagyere! Egyél-igyál, amennyi belédfér! Valamit a gyereknek is hozzál!” (Jövőre, amikor már nagyfiú lesz, ő is velem jöhet — mit jő* hét: jön! —, de most még csak kétéves.) Már birtokomban van a dioros üveg, teletankolva importkiváltó hazaival. Hozzá egy kis pirospaprika, szebb lesz a színe, és jót tesz a hajhagymáknak. (Vagy nem.) Még tegnap kiszimatoltam, hogy kolléganőim közül kik vonulnak rejtekhelyre. Hogy ne maradjanak ki, meglocsoltam az aktáikat. Sikerült szereznem egy iránytűt, meg egy Avas-dél térképet, arra az esetre, ha nagyon a fejembe szállna a Húsvét. A térképet egy maszek taxistól kaptam, borravalóként, mert aznap volt a válópere. Égy távoli névrokonom kerített Di- pankrint és Bilagi- tot, jutányos áron átadott nekem egy kalappal. Állítólag felváltva szedve sonka- és tojásallergia ellen igen kiválóak. A nejem megnyugtatására kölcsönös meg nem locsolási szerződést kötöttem barátaimmal. Madarat tolláról, barátot locsolójáról... Még ma éjszaka átgondolom, kinél mit kell dicsérni: a gyereket, a kutyát, a madarat, a bútort, vagy a tapétát. Szerencsére nemrég újból láttam a Kaviár és lencsét, sok jó ötletet ellestem Simon Györgytől, akarom mondani Papagattó- tól. Szem előtt tartva, hogy több nap, mint tojás, leszerződtem a Limeseket. És persze verset is tanultam az alkalomra. így hangzik: „Locsolok, mert van eszem, / Amit adnak megeszem. / Leöblíti piával / Géza, ki a fiával / Jön majd újra / Egy év múlva.” HORVÁTH GÉZA Lászióné, Tóth Sándorné, Tóth Józsefné, Várkonyi Éva, Kabay Sándor, Gyarmati Imre, Simon Bertalan, Kókai István, Molnár Kálmán, dr. Adorján Imre, Szepessi Józsefné, Kadriotka Jánosné, dr. Szarka Gyula, dr. Muzs- nai Lajosné, Lengyel Lászióné és Kálmán László. Érdemes társadalmi munkás kitüntetést kaptak: Csermely Tiborné, Turinszki Ferenc, Szomolya Pál, Kása Gézáné, dr. Aszódi Imréné, Bartha László, Macskás Józsefné, dr. Urbán Sándor, Halász Lajos, Németh László, Máté 1 vánné, dr. Anger Gézáné, Leszó Józsefné. Tavaszi zsongás a Ti szán A tavasz beköszöntével megélénkült a vízi élet a szegedi Tisza-parton: a tápéi téli kikötő öbléből kifutott a folyóra a város vendégei körében népszerű Szőke Tisza hajóétterem, és lehorgonyzóit megszokott helyén, a Tiszaiad mellett. A téli hónapokban felújították a szinte muzeális értékű, csaknem hét évtizedes gőzgépet, amely kifényesítve, kivilágítva igazi látványosság. Az úszó étterem, fürdőkosarával, napozóteraszával hamarosan a közönség rendelkezésére áll.
